KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1861
kozott: képes lesz Isten segedelmével egy ily irodalmi vállalat fentartására is, mely által hű gyermekei épp amaz erkölcsi erős képesség továbbfejtését, szilárdítását s egyesítését tűzték ki maguknak törekvési szent czélul, hogy saját egyházunk is minél jobban megoldhassa feladatát: azt, a mit Isten az ő szent Fia által adott az emberiségnek, az igen tudomány segélyével ápolni s mindeneknek közjavává tenni. Részünkről bármily erősen át vagyunk hatva vállalatunk czélszerüségének érzetétől, szintoly mélyen érezzük a feladat nagyságával szemközt minerőnk parányiságát; azonban bizva az erőtlenekben is magát megdicsőitő Isten erejében, a kinek országa ügyét szolgáljuk, s biztatva több elvbarátunk közremunkálási ajánlkozása által, neki indultunk e szükség-és czélszerűnek hitt munka megkísérlésének, inkább csak mint közvetítői s egybegyűjtői a közhaszonra gyümölcsözhető különféle talentumoknak. Éreztük, hogy egyházunkban, úgy is mint egyikében a magyar egyházaknak, szükséges, sőt halaszthatlan ideje valamit irodalmi úton nemcsak különleg, hanem szellemi erőtőkénk tervszerű öszpontosítása által is tenni, s hogy itt nem egyesek önérdekének, hiúságának kielégítése, hanem a mi közös érdekünk, becsületünk forog fenn, arról van a kérdés: a legjobb erők s buzgó jóakarat egyesítése által bizonyságát adni annak, hogy hitfelekezetünknél életrevalóság, némi tudományi és erkölcsi suly s tevékeny közszellem van. De éreztük azt is, hogy ily szellemi munkásságunk által tanusithatjuk leginkább, mily nagy becsű s egyházi önérzetünkre mily emelőleg ható, angol hitrokonunk szíves kézszorítása s irántunk való munkás részvékenysége.