KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1935
1. füzet - Pálffi Márton: Éjfélt ütött. (Se bateoptii). M. Eminescu költeménye. (Ford.)
Dávid Ferenc arca a szellemtudományi lélektan tükrében i jesztő. A tudós nem tevékeny, Dávid pedig nem fogy ki az építésből. Mert korántsem a kritika és a vitatkozás volt az élete főeleme, mint ellenei felteszik, hiszen azokat ő maga nem szerette, lehetőleg kerülte s mind Palaeologushoz 1570. nov. 20-án irt leveléből kitetszik, keservesen panaszolja (éppen a diadalmas nagyváradi hitviták után),- hogy „ellenségeinek rosszakarata és gyülölsége vonta bele a civakodásba". És egyedüli vigasztalása csak az, „hogy az Isten gyönge edényei által munkálkodik — gyakran azok akaratja és ellenére viszi végbe műveit." íme az eszközérzés Dávidban, amelynek engedve állt vitára saját érzései ellenére, puszta kényszerűségből. A középkori teológus viták ezzel szemben az álcázott tudós-gög művei, amely mindenáron az egyéni igazság csakazértis győzelmét célozza. Hol van ettől a szellemtől Dávid Ferenc, amikor azt írja: „Isten híveinek nem szokása perpatvarkodni, ügyüket nem szidalmakkal oltalmazzák, ami nem szükséges és viszont szidalmat szül, hanem megmutatják együgyűen az igazságot, s az ellenfél bizonyságait erőtlenné teszik." És ha már most cselekvéseinek motívumait nézzük, akkor éppen az ellenkezőjét találjuk annak, amit a teoretikus ember elvszerű pedanteriája jelent. Cselekvéseit egyetlen értékideál mozgatja: az evangélium tisztaságának visszaállítása. Ezért ég, lobog, ezt mindenekfelett szereti. Erről víziói, fantazmái vannak s a megváltott ember boldog ujjongásával tör ki a megbizonyosodás pillanataiban: Cecidit Babylon! Ledőlt a nagy Babilon és mi szegény halandók az Antikrisztus sötétségéből Jézus Krisztusnak világosságára jutottunk. A teoretikusok efféle kitörések felett csak mosolyogni tudnak, őket a láthatatlan s ésszel megfoghatatlan világ erői nem hozzák érzelmi kilengésekbe. Nem tudom érdemes-e tovább is ezzel a negatív eljárással bajlódni. Érdemes-e tovább bizonyítani, hogy Dávid Ferenc nem az Erasmusok, az önző, kicsinyes észemberek, a homo prosek világából való volt, hanem egy egész más rendbe tartozott: a vallásos embertípus rendjébe. Ha az eddig feltártakból nem látná be valaki annak tarthatatlanságát, hogy Dávidot a teoretikus emberek sorába állítsuk, azon úgysem tudunk segíteni. Másrészt pedig Dávid Ferenc igazi képének megrajzolásánál a hamis képek vonásaira még úgyis vissza fogunk térni! Lépjünk tehát egy lépéssel tovább és vizsgáljuk meg, milyen is az a vallásos embertípus. Dr. Iván László ! Idézi Jakab Elek , Dávid Ferenc emléke 1831. 2 Idézi Jakab Elek: i. m. 1891.