KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1937
1. füzet - Dr. Ferenczy Géza: Elnöki megnyitó
Elnöki megnyitó arra is, hogy tevékenységünk idők folytán hol és mely vonatkozásban erőtlenedett, céltudatos munkánk hol gyengült vagy gátoltatott s szerető és féltő gonddal rámutatnak arra is, hogy jövőben mi és hol lenne folytatandó, hogy hivatásunkat megközelíthessük. Kiemelik „vándorgyűléseink"-re, hogy azok példaadók kellene maradjanak a Társaságnak „saját maga számára is"; s népi kultúra szorosabb kapcsolata nemcsak folytatandó, hanem kiépítendő lenne; egyházközségeink történelmének lelkészeink útjáin — bár adatszerű meg- és összeiratása még pályatételek útján is szorgalmazandó, hogy azok felhasználásával egyháztörténelmünk valahára meghassék é s sajnálattal említik fel, hogy egyházi irodalomtörténetünk pedig egyáltalán nincs. Ha további részletezésre nem is terjeszkedem ki, ha nem is mutatnék még arra se, hogy az egyházunk múltját, jelenét, történelmi kialakulását és hitelvei fejlődését ismertető angol nyelvű, már tervbe és munkába is vett ismertetésének végrehajtását lehető késedelem nélkül végrehajtandónak mondják, akkor is egy egész munkaprogramm áll előttünk, s komoly elszántsággal kell foglalkoznunk ezeknek érdemleges megtárgyalásával, e munkakör szűkítésével vagy szélesítésének kérdésével, a kiviteli lehetőségekkel, a sorrenddel stb., hogy hivatásteljesítését munkálhassuk s megközelíthessük. Tárgysorozatunk rendén mindenesetre ismertetve lesz Társaságunk tagjainak az elmúlt év folyamán kifejtett egyéb irodalmi tevékenysége is, én tehát azokra nem terjeszkedem ki, de nem hallgathatom el örömömet és büszkeségemet a kifejtett tevékenység és sikerek felett. Az kétségtelen, hogy nagyon sok terv és értékes elgondolás gyakorlati megvalósítása az anyagi lehetőségektől függ. Gonddal törekszünk Társaságunk anyagi erejét is növelni és szilárdítani, de még nagyon messze vagyunk attól, hogy a folyóiratunk pontos megjelentetésén túli kiadványok kinyomtatásait vállalni merjük. Hangsúlyoznom kell, hogy külső segítés közeli kontúrjait még nem látom, s saját erőnkből kell a segélyforrásokat kitermelnünk. E téren a saját tevékenységünk is fogyatékos. Múlt évi megnyitómban felemlítettem, úgy a pártoló tagtársak toborzásának, mint az önmagunknál elhelyezendő egy-egy gyűjtő perselynek a gondolatát. Ha az előbbi a mások érzésétől és gondolatvilágától is függ, az utóbbi már csak a saját ténykedésünk. Ezzel magam ez év folyamán kísérleteztem. Vendégeim-