KERESZTÉNY MAGVETŐ • 1977
1. szám - Dr. Kovács Lajos: Újesztendői üzenet
DR. KOVÁCS LAJOS ÚJESZTENDŐS ÜZENET A 90. Zsoltár írója szerint „a mi esztendeink napjai gyorsan tovatűnnek, mintha repülnénk". Valóban, úgy tűnik, mintha csak tegnap lett volna, amikor ezelőtt egy esztendővel újév reggelén egymásnak boldog új esztendőt kívántunk. És íme, gondviselő Istenünk jóvoltából egy újabb év első reggelére virradtunk. A tovatűnt esztendő és az új év fordulóján mérleget készít a felelősségteljes munkát betöltő vezető és az egyszerű munkás egyaránt. Minden egyén és minden közösség a maga módján számot vet a felmutatható eredményekkel és azzal, amit megtenni elmulasztott; ugyanakkor egyéni vagy közösségi viszonylatában tervet készít az új esztendő feladatainak sikeres teljesítésére. Mi is mint egyház beletartozunk a társadalom nagy életközösségébe. Nekünk is számot kell adnunk Istenünk, önmagunk és a világ előtt arról, hogy a jézusi örömüzenet mindig időszerű sugallatát miképpen tudtuk a gyakorlatban megvalósítani az elmúlt évben és miképpen gondoljuk annak munkálását az 1977. esztendőben. Újév reggelén újra ráeszmélünk arra, hogy Istentől függött életünk a múltban és Isten akarata szerint fog alakulni a beköszöntött új esztendőben is. Ezért számadástételünket és tervkészítésünket elsősorban Isten felé fordított tekintettel végezzük. Mint gyarló, de lelki újjászületésre újból és újból kész Jézustanítványok, magunkbaszállással, de ugyanakkor bizakodó lélekkel közelítünk Istenünkhöz, gondviselő Atyánkhoz. Számadástételünk lényegében hálaadás és köszönet, újévi tervkészítésünk pedig buzgó kérés, őszinte fohász életünk és halálunk Urához, örökkévaló Istenünkhöz. Újesztendő reggelén hangzik felénk a Jézus szellemében megfogant tanítás, amit Pál apostolnak római fogságából a filippibeli gyülekezet tagjaihoz küldött levelében olvashatunk: ,,Nem mondom, hogy már elértem volna a célt, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekszem, hogy azt elérjem" (Fi 3, 12). Az unitárius egyház megalapítása óta mind a mai napig a nagy cél, a tökéletesedés, az eszményi világ, Isten országa felé törekedett; mint az állandó szellemi, lelki és anyagi fejlődés, a szüntelen újjászületés hirdetője minden időben fáklyahordozóként az élen szeretett járni. Nem érte el ugyan a célt, de igyekezett azt megközelíteni. Elődeink, atyáink és anyáink több mint négy évszázad változásaiban és küzdelmeiben hűségesen őrizték az evangélium parancsolatait, melyek