A kert 1905
1905-06-01 / 11. szám - Gyümölcsészet. - Gránátos alma
mely máskülönben nagyon megviselné a zsenge palántákat. Ezeknek áttűzdelése nem ajánlható. Amennyiben jó vérmes földet szeret a leveleskel, az említett letarolt borsó- és burgonyaágyakat korhadt istálló és latrina trágyával javítsuk, legott felássuk és azonnal ismét letiporjuk tipródeszkákkal, hogy a talaj megtartsa nedvességét. A palántákat 35—40 cm-re ültetjük egymástól. Minél gyorsabban beárnyékolja a növény a földterületet, annál erőteljesebben fejlődik a leveles kel. Ennek pedig még ama előnye is van, hogy az erősen fejlődő kelpalántának a hernyó sem árthat oly nagyon. Mielőtt beárnyékolja a kelnövény a földet, tanácsos ezt még híg trágyával is megöntözni. A szegény földön termelt leveles kel mindig silány és csenevész fejlődést mutat, a hernyók pedig fölemésztik, csupán a levél bordáit hagyják meg. A letarolt félmagas kel torzsáit meghagyom, tavaszszal lekurtítom és földdel kissé feltöltögetem. Az előtörő mellékhajtások ez esetben egész tavasz derekáig adják az oly igen kedvelt bimbós kelt, egy igen finom főzelékfélét. A többi leveles kelt, mely télire lett elhasználva, ugyanezen czélra szintén lemetéljük. Gránátos alma. (Grenadier.) Rambur, lapos, alapszinü őszi alma zárt kehelylyel. Jó asztali és gazdasági alma. Hazája és előfordulásának helyei: Angliából eredő fajta, melyet Taylor Will, Hamptonban, Middlesex grófságban tenyésztett és hozott forgalomba. 1886-ban került egyéb újdonságokkal a reutlingeni pomologiai intézetbe, innen nyerte azután nagyobb elterjedését a continensen. Irodalma: tudtunkkal bővebben még sehol sem írták le. Alakja, nagysága: nagy és igen nagy. Hossza: szélessége : 80: 100 mm., lapos golyó alakú, rendetlen idomú, hasa jobban szára felé hajol, mely körül a gyümölcs laposkerek módon domborodik. Kelyhe irányában valamivel erősebben fog és csak mérsékelten tompított. Kelyhe : zárt, zöldenmaradó, lapos, finom ránczok és bordákkal kirakott mélyedésben ülő, e bordák közül sekélyen több végignyúlik a gyümölcsön is. Szára: hosszú, középerős, fás, egyenetlenül alakuló, sugárszerűen rozsdás, mély üregben ül, mely fölött ritkán is emelkedik ki. Héja : sima, fényes, zöldessárga, érésében szalmasárga, napsütötte oldalán néha narancssárga, ritkán gyönge pirral, barna és fehér szélű héj pontok az egész gyümölcs felületén nagy számban láthatók. Bibircsek is fordulnak elő rajta. Húsa: fehéres, inkább nagyobb szemernyés, ropogós, porhanyó, lédús, üdítő savanykás, kissé fűszeres izű. Magháza : nagy üreges tengelyű, kamrái tágra nyitottak, szép, tökéletes, barna magvakat tartalmaz. Érési ideje és felhasználása : a gyümölcs szeptember elejétől október elejéig érik. Jó asztali és konyhára való alma. Fája : erős, zömöken növő, szép könnyed koronájú, gúlát képez, igen korán és bőven terem. 1 3?