Kertészmérnök 32. (1990)
1990 / 1. szám
4 Qui vivra, verra* (A jövő fogja eldönteni francia, a. m.: aki megéri, meglátja) Az Egyetemi Tanács a közeljövőben tűzi napirendjére az oktatás korszerűsítése keretében a társadalomtudományi oktatás egész rendszerének, az egyes tárgyak helyzetének és óraterhelésének kérdését. Ez indokolja, hogy néhány fontos szempontra irányítsam a figyelmet Mindenekelőtt annak nagyon határozott egyértelmű leszögezésére van szükség, hogy itt olyan ismeretek elsajátításáról van szó, amelyek nélkül általában egy értelmiségi, azon belül pedig speciálisan egy agrárértelmiségi nem képes a társadalomban rá váró szerepkört betölteni. A hallgatókat fel kell készíteni arra, hogy megértsék a gazdaság, a társadalom, a politikai élet összefüggéseit, amelyek között dolgozni fognak, képesek legyenek szakmai tevékenységük társadalmi következményeit felmérni. Ha valóban komolyan vesszük azt a mostanában sokszor hangoztatott célkitűzést, hogy Európához akarunk csatlakozni, akkor célszerű és szükséges az ottani felsőoktatási tendenciákra figyelmet fordítani. Az utóbbi két évtizedben ott a felsőoktatásban látványosan megnőtt a társadalomtudományi képzésre fordított idő aránya. Egyes országokban és egyetemeken az öszszes képzési idő közel 1/3-át is eléri. Ebben jelentős részt képviselnek a szaktárgyakhoz szorosan kapcsolódó diszciplínák, azok mintegy kiegészítéseként, szerves folytatásaként, a technikatörténettől a gazdasági alapismereteken keresztül a környezetvédelemig. De nagy súlyt helyeznek a szorosabban vett olyan társadalomtudományi tárgyakra is, mint a filozófia, a politikaelmélet, a szociológia, sőt nem egy kifejezetten reál jellegű természettudományi egyetemen az olyan tárgyakra is, mint az irodalom, művészettörténet stb. A világ fejlettebb részének törekvései tehát arra intenek, hogy nem szabad az ideológiai tárgyakkal szemben a múltban felhalmozódott, többnyire sokszor jogos indulatokat, hangulat-érzelmi megközelítést most átvinni a teljesen más jellegű és más feldúlókat betölteni tudó társadalomtudományi tárgyakra. És ha indokoltnak is tűnt különböző meggondolások hatására az ilyen jellegű képzésre fordított idő bizonyos csökkentése, ez nem haladhatja meg azt a mértéket, amikor már lehetetlenné válik a fent vázolt feladat megoldása Ám nemcsak a nyugati példák, hanem saját hazai valóságunk is hasonló tendenciák követésére késztetnek. Az egyre inkább pluralizálódó társadalmi és politikai élet, az alapvető struktúrákban végbemenő változások a szakemberképzést nem akármilyen feladatok elé állítják. Nemcsak a pártok és pártprogramok, választási csatározások most kétségtelenül felfokozott kavalkádjában, hanem egy majdan remélhetően bekövetkező higgadtabb, kiegyensúlyozottabb időszakban is hallgatóink sorsára nézve is nagy jelentősége lesz az eseményekben és folyamatokban való eligazodásnak, a felelősségteljes állásfoglalásnak, a kisebb nagyobb