Kertészeti lapok 1933
1933-01-15 / 1. szám
a kistőkéjű kertészek a legnagyobb erőmegfeszítéssel és áldozatkészséggel fogtak hozzá feladatuk megoldásához és ma már versengve keresik a virágkereskedők áruikat. Brezina Pál, a nyíregyházi kiskertész, a hazai virághagymák termesztésével tett eredményes kísérleteket. Debrecenben pedig egész sora a kiskertészeknek hasonló törekvéseket fejt ki. Fejlesszük tovább e kisemberek, de nagy úttörők eredményes munkáját azáltal, hogy követjük példájukat. A Földmívelésügyi kormányt pedig arra kérjük, hogy a jövőben az állami támogatásokat ezeknek a kisembereknek juttassa, akik bízvást jól és a közérdekre hasznosan fogják azokat gyümölcsöztetni. Még egy pár szó a Würtembergi királyról írta Budai József A Würtembergi király jó tulajdonságai közé tartozik, hogy oltatlanul, magról felnevelve, minden harmadik fája nemes gyümölcsöt terem, többnyire ízre, színre, sőt alakra is magához a Würtembergi királyhoz hasonlít. Végtelen kár, hogy a falusi nép, mely az őszibarackot nem oltja, de silány gyümölcsök magváról neveli, a magvetéshez nem ennek a nemes baracknak a magvait használja. Faluhelyen ezért is érdemes lenne a Würtembergi tenyésztését bevezetni. A Würtembergi virágzását keresztezés céljából többször megfigyeltem és mindig úgy találtam, hogy a porzók kifejlődése és a portokok felnyílása megelőzi a termő kifejlődését. A termője rövidke és alig bújik elő a porzók közül. Ennek a virága tehát úgynevezett protandrikus. A rövidke termő bibijének kifejlődésekor tehát okvetlen érintkezni kell a porzókkal. A protandrikus virágszerkezet tudvalevőleg az önbeporzás megakadályozására való. De a koratavaszi virágok, mikor néha nagy hidegek miatt a rovarok hetekig nem látogathatják a virágokat, a virágok az önbeporzásra is rászorulnak, máskülönben a magképződés elmaradna. Ez a virágszerkezet magyarázza meg a Würtembergi nagyobb átörökítő képességét. Az önbeporzásra is berendezkedett fajták mindig előnyben vannak a csupán rovarbeporzással termékenyítettek felett. Almák közt szintén láttam már hasonló szerkezetű virágokat. Az ilyen virágok virágpora természetesen alkalmas a keresztezésekre, de már a bibéjük alig, egyrészt, mert túl rövid, másrészt, mert már a párták nyílásakor felpattantak (néha már a bimbóban, mint éppen a Würtembergin) a portokok. A múlt év szeptemberének közepe táján egyik kedves ismerősöm, Bistey Gyula úr, ki szenvedélyes méhész és gyümölcstenyésztő, három szépen fejlett, magról nevelt őszibarackot hozott nekem. Első pillanatra felismertem ezeken a Würtembergi anyaságát. Szín, íz, alak, minden rávallott a szülőjére, de jó három héttel később érik, mint amaz. íze még tán felségesebb a Würtemberginél is s hozzá finoman illatos. Pár perc alatt a három gyümölcs felséges illatával az egész szobát betöltötte. Bistey úr az új barackot neje nevéről Piroska baracknak nevezte el. Ezzel az új magyar barackkal a Würtembergi élvezetét egy egész hónappal meghosszabbíthatjuk. Helyénvalónak látnám, ha valaki az újabb nemzedékből a korai Würtembergit, a július végén érő előállítását megkísérelné. Keresztezéssel itt alig lehetne célt érni, részint a bibeszár rövidsége, részint a virág protandrikus volta miatt. De még az ízt és az érési időt az új fajta a virágportól örökli. Ide más utat kellene választani. A tapasztalás azt mutatja, hogy a gyümölcsfák, pl barackfa virágai is nem egy napon, egyidőben nyílnak. A legelőször nyílt virágok pártájukat már ledobták, termékenyültek, mikor egy sereg virága ugyanazon fának még bimbóban van. Ugyanazon fán a barackok sem egyidőben érnek. Egyesek már megértek, mások még kőkemények. Még eddig nem figyeltem meg, de valószínűnek tartom, hogy ugyanazon fán a korábban ért gyümölcsök a legelső virágokból, a később élők a később nyílt virágokból fejlődnek. Nézetem szerint, akként nyerhetnénk a Würtembergiből új, koránérő változatokat, ha a legkorábban nyíló virágokat felfákkal megjegyezve, az ezekből fejlődő gyümölcsök magvait vetnénk el. Meg kellene ezt is próbálni. Térjünk vissza az őszibarackértékesítés kérdésére, mert a termelés hazánkban, hol az őszibarack második hazájára talált, igazán nem nehéz, de az értékesítés sok és nagy nehézségekbe ütközik. Helyi piacokon a túltermelés miatt máris alacsonyak az árak, főkép bőtermő esztendőkben. A vevőközönség gyümölcsvásárláskor tudvalevőleg a nagyság és a szín után igazodik. A tímsósízű óriás Sanghai és az íztelen pirospofások nagy serege a piacon nagy előnyben van az igénytelenebb Würtembergi felett. De az élelmesség és találékonyság mégis segítségére jön az eladónak. És itt elmondok egy esetet, mikor először és talán utoljára, egyszer én is élelmes voltam. A század első évtizedének egyik esztendejében nagyszámú Würtembergi király fámán óriási termésem volt, de óriás termése volt a többi termelőnek is. A piac tele volt őszibarackkal. A timsógyártásra alkalmas Sanghai és a semmire való pirospofások tábora háttérbe szorította a nemesek nemesét, a Würtembergit. A kereskedők azt mondották rá: nem mutatós. (!!!) Kijavítottam a buta mutatós kifejezést tetszetősre, feltűnőre adtam egy eszmét a kereskedőnek. Azt tanácsoltam: tegye a barackot a kirakatába ilyen felirattal: „Würtembergi király. Aki ezt még nem ízlelte, az nem tudja, milyen a finom őszibarack". A tömeg olvasta a felírást, vásárolta a barackot és igazat adott a dobnak. A Würtembergi rövidesen olyan népszerű lett, hogy az én ötven fám termését egy-kettőre elkapkodták. Próbáljuk meg mi magyarok is az élelmességet. Lám, még nekem is sikerült. Egyszer. Pedig aligha olyan magamféle alak nem lebegett jó Arany Jánosunk lelki szemei előtt, mikor ezeket a sorokat írta: „Kasza Bandit ismeri a helység, oly nagy benne az élhetetlenség". Óriási őszibaracktermés volt Miskolcon és környékén 1914-ben, a világháború első évében, de a szállítás a mozgósítás miatt ki volt zárva, s ezért a barack ára a helyi piacon majdnem semmi volt. Olyan őszibarackért, melyből négy nyomott egy kilót, a kereskedők 20 fillért ígértek. A termés legnagyobb részét a termelők értékesíteni nem tudták, egy része a fák alatt rothadt el. A szőlőhegyek szomszédságában gyakorlatozó katonáknak ingyen adták nagy kosarakkal a barackot a termelők. Óriás termésem volt nekem is, de az enyém nem veszett kárba, segítettek rajtam a tanítványaim. Délutánonként botanikai kirándulásokat rendeztem az egyes osztályokkal, kihirdetve. A