Kertészeti szemle 1938 - 10. évfolyam

1938. január / 1. szám

G­ ­JLcáqMú*idazd(GU dátxsája) Sok szó esik nálunk mostanában a szövetkezetekről, sokan támadják, sokan az önálló kisemberek boldogulásának egyetlen lehetőségét látják bennük. A jövő fogja megmutatni, hogy nálunk lesz-e olyan talaja a szö­vetkezeti mozgalomnak, mint a nyugati és északi országokban. Egy bizo­nyos: a kertészeti szövetkezetek megteremtése a legnehezebb feladatok egyike lesz. A magyarázat kézenfekvő: a termelt áru központi értékesítésénél az egyes termelők árui közt mutatkozó kü­lönbség az árakban is érvényesül. Az elosz­tásnál a méltányos és igazságos arányt megtalálni igen nehéz, mert a külön­böző minőségek összehasonlításánál igen sokféle szempont jöhet számításba. Azt mondhatnók, hogy a virágok vagy virágos növények minőségi elbírálása nagy részben egyéni dolog, éppen ezért más a termelő szemében és más lehet az átvevő szövetkezet előtt. Valamennyire megnyugtató minőségi osztályozást csak úgy lehet keresztülvinni, ha a termelők erős önkritikával rendelkeznek. A nyugati országok közül Dániára hivatkozom, mint mezőgazdasági és kertészeti államra, hol részben a termelők fegyelmezettsége, részben pedig a hatalmas szövetkezeti összefogás a kertészeti értékesítést is bizonyos, min­den kertész által elfogadott szabályokhoz kötötte. A termelőket ránevelni arra, hogy kész terményeiket csak bizonyos osz­tályozás után és megfelelő csomagolásban küldjék piacra, kissé nehéz dolog. Ezt a dánok a szövetkezeti értékesítésen keresztül oldották meg és ma már azok a termelők is, akik nem szövetkezeten keresztül, hanem a szabad piacon értékesítenek, szigorúan ragaszkodnak az általános, a szövetkezetek által bevezetett értékesítési formákhoz. Ezek az értékesítő szövetkezetek, melyek Dániában a nagyobb kerté­szeti gócokban létesültek a nagybani eladást holland módra, árveréssel, a kicsinybeni eladást pedig meghatározott árfolyamon a saját értékesítési csar­nokukban (vásárcsarnok) végzik. A szövetkezetek minden év májusában kiadnak egy kis füzetet, mely a kész termények nagyságára, minőségére és csomagolására vonatkozó utasí­tásokat tartalmazza. Ezeket a szabályokat természetesen országos viszony­latban állították össze. A szövetkezeten keresztül történő és bizonyos állandó formákhoz igazodó értékesítés nemcsak a vevőkre, hanem elsősorban a termelőkre kedvező. Ha például egy nagykereskedőnek szüksége van nagyobb tömeg piros rózsá­ra, vagy fehér szegfűre, akkor az értékesítő szövetkezeten keresztül, jóllehet több különböző kertészetből összeszedve, de osztályozva és egyöntetű cso­magolásban kapja, így azután úgy a nagybani vevőt, mint a kisebb termelőt megkímélik bizonyos nehézségektől. Akinek szüksége van nagyobb tételre, az ezt a szövetkezeten keresztül megkaphatja anélkül, hogy több kisebb termelőtől kellene összeszednie. Ami pedig a legfontosabb, hogy a termelők is sokkal egységesebb árakhoz jutnak. A külön-külön eladással csak inga­dozóvá válnak az árak, azonkívül esetleg kisebb haszonnal kénytelenek eladni. Ha tanulmányozzuk ezeket a kis füzeteket, melyekben az értékesítésre vonatkozó szabályok vannak, arról is meggyőződhetünk, hogy ezen az egy­séges eladáson keresztül is, minden kertész aszerint fog részesülni a haszon­ból, hogy milyen nagyságú és minőségű áruval jött a piacra. Itt közlök néhány vágott és cserepes virágra megállapított értékesítési szabályt, amelyekből világosan kitűnik, hogy a kertész nagyobb és szebb

Next