Kertészeti szemle 1938 - 10. évfolyam
1938. január / 1. szám
G JLcáqMú*idazd(GU dátxsája) Sok szó esik nálunk mostanában a szövetkezetekről, sokan támadják, sokan az önálló kisemberek boldogulásának egyetlen lehetőségét látják bennük. A jövő fogja megmutatni, hogy nálunk lesz-e olyan talaja a szövetkezeti mozgalomnak, mint a nyugati és északi országokban. Egy bizonyos: a kertészeti szövetkezetek megteremtése a legnehezebb feladatok egyike lesz. A magyarázat kézenfekvő: a termelt áru központi értékesítésénél az egyes termelők árui közt mutatkozó különbség az árakban is érvényesül. Az elosztásnál a méltányos és igazságos arányt megtalálni igen nehéz, mert a különböző minőségek összehasonlításánál igen sokféle szempont jöhet számításba. Azt mondhatnók, hogy a virágok vagy virágos növények minőségi elbírálása nagy részben egyéni dolog, éppen ezért más a termelő szemében és más lehet az átvevő szövetkezet előtt. Valamennyire megnyugtató minőségi osztályozást csak úgy lehet keresztülvinni, ha a termelők erős önkritikával rendelkeznek. A nyugati országok közül Dániára hivatkozom, mint mezőgazdasági és kertészeti államra, hol részben a termelők fegyelmezettsége, részben pedig a hatalmas szövetkezeti összefogás a kertészeti értékesítést is bizonyos, minden kertész által elfogadott szabályokhoz kötötte. A termelőket ránevelni arra, hogy kész terményeiket csak bizonyos osztályozás után és megfelelő csomagolásban küldjék piacra, kissé nehéz dolog. Ezt a dánok a szövetkezeti értékesítésen keresztül oldották meg és ma már azok a termelők is, akik nem szövetkezeten keresztül, hanem a szabad piacon értékesítenek, szigorúan ragaszkodnak az általános, a szövetkezetek által bevezetett értékesítési formákhoz. Ezek az értékesítő szövetkezetek, melyek Dániában a nagyobb kertészeti gócokban létesültek a nagybani eladást holland módra, árveréssel, a kicsinybeni eladást pedig meghatározott árfolyamon a saját értékesítési csarnokukban (vásárcsarnok) végzik. A szövetkezetek minden év májusában kiadnak egy kis füzetet, mely a kész termények nagyságára, minőségére és csomagolására vonatkozó utasításokat tartalmazza. Ezeket a szabályokat természetesen országos viszonylatban állították össze. A szövetkezeten keresztül történő és bizonyos állandó formákhoz igazodó értékesítés nemcsak a vevőkre, hanem elsősorban a termelőkre kedvező. Ha például egy nagykereskedőnek szüksége van nagyobb tömeg piros rózsára, vagy fehér szegfűre, akkor az értékesítő szövetkezeten keresztül, jóllehet több különböző kertészetből összeszedve, de osztályozva és egyöntetű csomagolásban kapja, így azután úgy a nagybani vevőt, mint a kisebb termelőt megkímélik bizonyos nehézségektől. Akinek szüksége van nagyobb tételre, az ezt a szövetkezeten keresztül megkaphatja anélkül, hogy több kisebb termelőtől kellene összeszednie. Ami pedig a legfontosabb, hogy a termelők is sokkal egységesebb árakhoz jutnak. A külön-külön eladással csak ingadozóvá válnak az árak, azonkívül esetleg kisebb haszonnal kénytelenek eladni. Ha tanulmányozzuk ezeket a kis füzeteket, melyekben az értékesítésre vonatkozó szabályok vannak, arról is meggyőződhetünk, hogy ezen az egységes eladáson keresztül is, minden kertész aszerint fog részesülni a haszonból, hogy milyen nagyságú és minőségű áruval jött a piacra. Itt közlök néhány vágott és cserepes virágra megállapított értékesítési szabályt, amelyekből világosan kitűnik, hogy a kertész nagyobb és szebb