Kézilabdázás, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
* ÉV VÉGÉN... Mikor ezeket a sorokat írjuk, még nem zárult le teljesen az 1968-as esztendő. Tart az utószezon- MNB, minősítő osztályzók végső küzdelmei - de ezek a sportágban már kevés meglepetést okozhatnak. Alig hihető, hogy felboríthatnák a mérleget, melyet elkészítettünk. Szinte egyetlenegy perc megállás sincs a kézilabdasport áradatában. Nincs holtszezon, mindig akad olyan esemény, amelyet a sportrajongók végigizgulhatnak. Fenti megállapításunkhoz talán még azt fűzhetnénk hozzá, hogy a kézilabdázás rajongóiban sincs hiány, legfeljebb - hála a technika fejlődésének - nem minden rajongó a pályán, hanem sokan otthon a televízió képernyője előtt izgulnak és élvezik a játék szépségét, az egyre számosabb TV közvetítés alatt. Eltelt egy újabb esztendő. Sok minden történt ez alatt a sokak számára rövid, illetve hosszú idő alatt. A sport váratlan fordulataival ámulatba tudja ejteni azokat, akikről némi felületességgel mint sportközvélemény emlékezünk meg. Néha elfelejtjük, hogy a sportközvélemény ámulatára, örömére és bánatára éppúgy szükség van, mint a játékosok felkészülésére. Ők azok, akik érdeklődésükkel szintés életet visznek a sportágba - ők a kiemelkedő eredmények ösztönzői... . Ezekkel a gondolatokkal ültünk le ismét dr. Varga Józseffel az MKSZ elnökével, hogy az elmúlt esztendő eseményeit rögzítve, képet adjunk az 1968-as év munkájáról, hogy tájékoztassuk a sportág képviselőin keresztül a közvéleményt s nem utolsósorban, azokat, akik benne éltek a négy gépezetben, a kézilabdázás népes táborát. "1968-ban 2350 szakosztályban 42700 volt a leigazolt kézilabdázók száma. A Nemzeti Bajnokság különféle osztályaiban 124 csapat indult, a megyei és budapesti szintű küzdelmekben 46 csoportban folytak mérkőzések a bajnoki pontokért. Ezeket a járási, a városi szintű bajnokságok egészítették ki. Továbbá szinte megszámlálhatatlan serdülő és ifjúsági csapat vetélkedett. Városi viszonylatban már több helyen küzdöttek rendszeresen a középiskolás együttesek is." /Népsport 1968. november 14./ Kétségtelen a kézilabdázás a létszámnövelésben valamint a népszerűség és eredményesség terén hatalmas lépést tett előre 1968-ban. A fejlődés legmagasabb fokát a vidéki együttesek teljesítménye terén mérhetjük le. Bár az NB I férfi mezőnyében a legjobb helyezést a Pécsi Bányász csapata érte el, /4.hely/ de a nők élmezőnyében a bajnok FTC mögött, Pécs, Veszprém, és az Ózd lányai következtek. Az NB I./b-ből felkerült 4 csapat közül 3 vidéki-s mindössze egy fővárosi. A Tatabányai Bányász férfi és női, Debreceni Dózsa és Goldberger az NB I. osztály újdonsült résztvevői. Az NB II-es férfi mezőny listavezetői és az NB I/b újoncai a DVTK, a Váci Fonó és a Székesfehérvári MÁV. A női mezőny NB II-es bajnokai Elzett, BHSC és a Csornai MEDOSZ. A minősítő osztályzók 6 férfi és 6 női csoportjából 11 vidéki csapat jutott az NB II-be, ez figyelmeztetés a fővárosiaknak. Mint az előbbi felsorolásból is kitűnik, az elmúlt esztendőben megváltozott a bajnoki versenyek felépítése - az NB I és az NB II közé beépítettük az NB I/B-t a minőségi középmezőny erősítése céljából. Ez többé kevésbé bevált, részletesebb elemzésére még visszatérünk. Az FTC női bajnokcsapatát külön dicséret illeti. Látványos egyéni teljesítmények, határtalan küzdőszellem, korszerű taktikai megoldások - s az eredmény - a büszke bajnoki cím. Minden dicséretet megérdemel a csapat edzője, Elek Gyula, aki bebizonyította, hogy a klub érdek és a válogatott érdekeinek teljesítése együttesen a legmagasabb szintre képes emelni egy csapatot. A férfiak mezőnyében ismét a Bp.Honvéd a listavezető, a bajnok. A bajnoki szezon közben több héten keresztül egy csapatra való játékosát volt kénytelen nélkülözni, a már ismert okok miatt. A kézilabdázó berkekben már elkönyvelték, hogy ebben a szezonban az a Honvéd együttes nem képes bajnokságot nyerni. A Honvéd új edzője, Varga Jenő kitűnő kollék