Kincskereső, 2004. (31. évfolyam, 1-9. szám)
2004-10-01 / 7. szám
A második fogadalom. Már csak egy maradt hátra. A legnehezebb. Mert félt, hogy valaki mégiscsak hallja a gondolatait. Vagy hogy valaki meglátja rajta, mit gondol. Meg fogok látni egy meztelen nőt. Valamikor ebben az évben. Ezt gyorsan gondolta végig. A harmadik fogadalmát. És túl volt rajta. Most már itt hagyhatja a temetőt. A holtak, akik nem hallanak, mégiscsak meghallgatták a fogadalmait. És ezeket most már nem szegheti meg. A templom temetőkertjében állva megfogadni valamit, az olyan, mint a Bibliára tett kézzel esküt tenni. Ahogy regényekben olvasta, vagy moziban látta. Megfordult. Ott volt a kapu. Az utcalámpák. A fény. Nem kellett a vöröshagyma vagy a krumpli segélyéhez folyamodnia. Most már mehet haza, hogy aludjon tovább. Akkor fedezte fel, hogy elvesztette az egyik kesztyűjét. De rögtön tudta, hogy valahol a közelben lehet. Itt húzta le néhány pillanattal előbb, amikor fogadalmait kezdte. A hátizsákjába még otthon bekészített egy doboz gyufát. Betette hát a zsákot, és előkereste a gyufát. Meggyújtott egy szálat, és körülnézett. A gyufaszál leégett, eldobta, és újat gyújtott. Egy lépéssel odébb meglátta a kesztyűjét. Lehajolt érte. Közben a pillantása a mellette álló sírkőre esett. A gyufája ismét kirobbant, de Joel még előbb felfigyelt rá, hogy valami különös van a sír feliratában. Még egy szálat meggyújtott. Lars Olsson Született 1922 Meghalt 1936 Aki a sírkő alatt feküdt, csak tizennégy évet élt. Kihunyt a gyufa. Joelt hirtelen pánik fogta el. Eelkapta a hátizsákját, és rohant a kapu felé. Bel akarta rántani, de a kapu nem engedett. A szíve vadul vert. Közben az az érzése támadt, hogy valahol mögötte liheg valaki. Rángatta a kaput, s az végül kinyílt. Hátra se nézve nekiiramodott. Futott, míg csak elért oda, ahonnan már nem látta a temetőt és a templomot. A könyvkereskedés előtt állt, egy utcalámpa alatt. Csak akkor mert hátrafordulni. De senkit sem látott. Most már nyugodtabban indult hazafelé. Letette hát az újévi fogadalmakat. Derék dolog. De nem örült neki, hogy azt a sírkövet felfedezte. Az a vacak kesztyű tehet róla, az az ormótlan egyujjas kesztyű. Az elveszett kesztyűk mindig bajt okoznak. Miért nem fedezi fel senki az olyan kesztyűt, amely sohasem vész el? KINCSKERESŐ