Kis Ujság, 1928. június (41. évfolyam, 124-146. szám)
1928-06-01 / 123. (124.) szám
2 KIS ÚJSÁG 1928 junius 1 Megkezdték az öregségi javaslat tárgyalását A képviselő flifsz csüttörföii ilése A képviselőház csütörtöki ülésén Zsidvay Tibor elnök le>mutatta Harmsworth levelét, amelyben köszönetet mond a szívélyes fogadtatásért. Ezután az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló biztosítási törvényjavaslat tárgyalása következett. Filc- Ar nn előadó először arra mutatott,rá. hogy ez a javaslat hivatva van arra, hogy a magyar szociálpolitika terén hatalmas újítást teremtsen, majd köszönetet mondott Bethlen István gróf miniszterelnöknek és Vass Józsefnek, akiknek támogatásával sikerült ezt a rendkívüli fontosságú javaslatot a Ház elé terjeszteni. A javaslat célja, hogy a legtöbb esetben jelentkező nyomort és nélkülözést elhárítsa az idő előtt megrokkant és megöregedett emberek felől. Ezután részletesen ismerteti a javaslat egyes intézkedéseit és hangsúlyozta, hogy a javaslat nemcsak társadalom- és iparpolitikai, hanem népegészségügyi célokat is szolgál. Az előadó ezután határozati javaslatot nyújtott be, hogy az országgyűlés utasítsa a kormányt a mezőgazdasági munkások kötelező biztosításáról szóló törvényjavaslatnak egy éven belül való előterjesztésére, miután a mezőgazdasági munkások aggkori és rokkantsági biztosítását ez a javaslat nem foglalja magában. Bródy Ernő: Komolytalan ez a határozati javaslat. Miért nem most terjesztette elő a kormány, ezt a törvényjavaslatot. Simon András: A sorrerület be kell tartani, nem lehet mindent egyszerre. Fite: Artúr: Azt nem lehet keresztülvinni, hogy az öregségi korhatárt leszállítsák, mert még a nálunk gazdagabb országokban sem sikerült ez. Olyan elviselhetetlen járulékemelést jelentene, amelyet senki sem tudna elviselni. Ezután a munkások és magánalkalmazottak árváinak támogatására vonatkozó szakaszokat ismerteti, majd a következőket mondja: “ A törvényjavaslatot az a magasabb etikai gondolat szülte, mely szerint a munkásság elvárhatja, hogy munkája szerint emberi méltóságának megfelelő elbánásban részesüljön. — Minden polgárnak meg kell találnia a magyar sors közösségét. A törvényjavaslat áldozatokat kivon a társadalomtól és az államtól, ezeket azonban meg kell hozni, mert a közös áldozathozatal és a magyar sors átérzése az az előny, amely legjobban összeforrasztja az ellentétes rétegeket egységes nemzetté. Éljenzés és taps a Ház minden oldalán, a szónokot számosan üdvözlik. Elsőnek Vass József népjóléti miniszter siet az előadói emelvényhez és gratulál Fitcz Artúrnak beszédéhez. A vita első szónoka Kéthlij Anna volt. A törvényjavaslat — mondotta — nem felel meg ugyan mindenben kívánságainknak, de nagy lépést jelent előre. Ismerteti ezután az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság segélyezésének fejlődését, kiemelve, hogy a szociáldemokrata munkásság küzdött ezeken évtizedeken át addig, amíg ez a gondolat törvényhozási gondolattá érlelődött. Szociális terhek szempontjából ez a javaslat a nagyipar védelmét szolgálja. Vass József népjóléti miniszter: Ezt nem hiszi el maga sem, csak muszáj mondania. Kéthlis Anna: A biztosítás gondolata kizárólag a szociáldemokráciáé. Ami a háztartási alkalmazottakat illeti, a rájuk vonatkozó intézkedés nem kielégítő. A szónok azután a népbetegségekkel, különösen a tüdő- és vérbajjal foglalkozik. Rámutat arra, hogy a javaslat elzárja a szociális lakáspolitika lehetőségét, ami pedig szoros összefüggésben van a népegészség ügyével. Fontos lenne, — mondja tovább — a munkahelyek megválasztása is. Ezen a téren az iparfelügyelőségek játszhatnának nagy szerepet. Mivel a javaslat olyan gondolat megvalósításának a szolgálatában áll, amelyért a szociáldemokrata párt már régóta küzdött, azt részletes tárgyalás alapjául elfogadja. A Ház legközelebbi ülését pénteken délelőtt 10 órakor tartja. Útépítés a főváros környékén Elzárják a budapesti váci országút építésre kerülő szakaszait A kereskedelmi minisztérium megtalálta a módját, hogy a főváros környékén levő országutakat rendbe hozassa. Évek óta hihetetlenül rossz állapotban voltak egyes szakaszok, ugyannyira, hogy az ismétlődő panaszok jogosak voltak. Végre ütött az óra, amikor a fejlődő közlekedésnek megfelelő utak építése elkezdődik. Közigazgatási bejárást rendeztek már a budapest-váci országút nagyobb szakaszán. A vármegyének, úgyszintén az érdekelt községek képviselői megjelentek és hangoztatták is a lakosság érdekeit a kereskedelmi minisztérium, illetve az államépítészeti hivatal kiküldöttei előtt. A községek vezetői látták, hogy a hivatalos körök megértéssel igyekeznek a dolgot elintézni. Bejárták az ujpest-dunakeszii útvonalat. A kereskedelmi minisztérium képviselője közölte, hogy ezt a fontos útszakaszt még az idén megépítik, keramittal. Egy hónapon belül megkezdik az építést. Az újpest-dunakeszii útvonal helyett június közepétől kezdve Vác— Őrszentmiklós — Veresegyház —Rákospalota útvonalon közlekednek. Az országutat Dunakesz fölött, a temetőnél fogják elzárni. A váciakat érdekelte, mi lesz az ő országútjukkal, amely — szerintük — még a dunakeszii országiknál is rosszabb állapotban vám Erről meggyőződhettek a minisztérium emberei. Belátták, sürgősen tenni kell valamit. Ezért úgy határoztak, hogy június hónap közepén odaviszik a vármegye gőzhengerét és az remélhetőleg 70 - 80 nap alatt teljesen jó karba hengereli az útszakaszt, sőt azt hat méter szélesre megépítik ez idő alatt. Ez azért is szükséges, mert a dunakesz-váci utat bitumen-aszfalttal borítják majd. A kereskedelmi minisztérium úgy döntött, hogy Újpest városának azokat az utcáit, amelyeken át az országút vonul, keramittal fogja kiköveztetni, a minisztérium költségére. Vác azt szeretné, ha az újpesti mintára az ő városi, 4 kilométeres útszakaszukat is kiköveztetné a minisztérium. A sárgák titka A Kis Újság regénye (3) r — Nem kísérteties história, kedves Egon, — mondotta, — ámbár, ami rejtelmességét meg borzadályos voltát illeti, az efajta történet leggonoszabbjával is bátran fölveszi a versenyt. Egész egyszerűen olyasvalamiről lesz szó, ami megesett velem ezelőtt két hónappal Yokohamában , amit tisztázni akarok. Ehhez a te segítségedre van szükségem. Most tehát elmondom neked az egészet elejétől végig, amilyen jól csak tőlem telik. A LÁTHATATLAN ÜZENET r — Edmond Robin volt a neve... és hogy ki volt, mi volt? Ezt már ne kérdezd tőlem, mert alapjában épp oly kevéssé tudom, mint te. Kalandor volt, de mesébe illő, olyan acélos volt az idegzete, olyan jó az egészsége... és ezek ellenére mégis szegény fickó volt, mint mindenki, aki nem tud magán uralkodni. Voltak képességei, de minden jó alkalmat, melynek kínálkozott,tönkretett azzal, "hogy nem volt jellemes ember. Néha aránylag nagy összegeket keresett... megvallom őszintén, nem tudom, hogyan, mivel. De gyakran nagy összegek voltak a kezében. És ezt nem bírta el, szinte abban a szempillantásban elprédálta a pénzt, a legvadabb kicsapongásokba vetette magát. Azután jött a magamegvetés, a levertség szaka és gyakran a legkeservesebb szegénység ideje is. Honfitársam volt és én segítettem rajta, ahogyan csak tőlem tellett. Több ízben, amikor az ő segélyforrásai teljesen kiapadtak, megosztottam vele Yokohamában a lakásomat és a jövedelmemet is és ezért ő meghatóan hálás volt hozzám.. Okos fickó volt ez az Edmond . RolliSj iettunően alapos tájékozottsággal a Kelet sok mindenféle viszonyairól, melyek az európai előtt különben teljesen ismeretlenek s azt hiszem. Rollin összeköttetésben állt a Yüanshi Kai által újra szervezett kínai hírszolgálattal. Nekem ő erről sohasem beszélt egyenesen, de én erre következtettem számos jelből.Veszedelmes dolog olyan okosnak lenni, amilyen néha ön,* Rollin*, mondottam neki. >Nem lenne-e jobb valamivel kevesebbet tudni s valamivel hosszabb ideig élni?« Ő csak nevetett és kimutatta valamennyi erős, sárgásfehér fogát. tMonsieur Pvrard, nem tudnék élni, ha nem lennék minden órában kitéve annak a veszélynek, hogy megölnek*, felelte. Idegeim összeesnének, ha nem lennének állandóan megfeszítve, elhülyülnék, ha nem lennék kényszerítve arra, hogy szüntelenül megfigyeljék. IU Yokohamában például az életem egy font sterlinget sem ér. Tudom és résen vagyok. Valamennyi ösztönöm őrködik. Ilyen volt Rollin s ezt azért mondom el, hogy lássad, éppen én voltam az a valaki, akinél ő, amikor a legnagyobb bajok voltak, menedéket keres. Ez az eset Yokohamában adódott, miután ott egy félesztendeje laktam volt. Aznap förtelmes hőség feküdt a városon s én félálomban feküdtem pamlagomon, amikor hirtelen felpattan az ajtó s valaki beront a szobába. Rollin volt, az arca halálsápadt s reszket izgatottságában, s Rejtsen el!« suttogta. »Gyorsan, különben végem van. Az életemre törnek, levágnak itt nyomban!* Úgy rémlett nekem, mintha künn gyors lépteket hallanék. »A pamlag takarója alá gyorsan!...* Valóban, ez volt az egyetlen búvóhely, mely rendelkezésünkre állott. Rollin nem sokat latolgatott, hanem a takaró alá bújt, mely teljesen elfödte. Én meg újra lefeküdtem s úgy tettem, miatta aludnék, vakmerő volt és együgyü fogás, de mégis csak ment. Egy fél perc múlva a meglepetés minden jelével fölriadtam s zavartan meredtem egy kis japánra, ki a szoba közepén állt és nyugodtan körülnézett benne; azalatt ügyesen csúsztatott a zsebébe egy csillogó fegyvert. Szeme fátyolozott és éles volt egyszerre, félelmetes szempár, mely arra látszott betanítva, hogy mindent lásson.Bocsásson meg*, mondotta. »Ezerszer bocsánatot kérek ügyetlenségemért, tévedtem.*; S erre eltűnt olyan hirtelen, amilyen gyorsan jött. Láttam az ablakból, hogy átmegy rézsút az utcán s eltávozik a szemben lévő gyalogjárón. Rászedtük! Ó, mily megkönnyebbülés! Jöjjön csak elő, Rollin!« mondottam. Elment, nem látott semmit, kért, hogy bocsássák meg neki, azután eltávozott. A veszély elmúlt.* Rollin nem volt megnyugodva. Talán... — mondotta, amikor előbujt, rejtekéből. »Se minden esetre ez haladék és a titkom nem fog meghalni velem együtt. Ide hallgasson, tudja-e, miért üldözött engem az a japán? — — El akart engem némítani, hogy olyan néma legyek, mint a sír. Az a parancsa, hogy megöljön engem, megöljön minden áron, mert én fölfedeztem Japán legnagyobb titkát, egy borzasztó titkát, melyet embernek tudnia nem szabad, feltér egy titkot, mely milliárdokat ér! De most hamar! Álljon egészen az ablakhoz, hajoljon ki rajta, hogy végigláthasson az utcán... és hogy onnan lássák. Adja a teljesen elfogulatlant. Nyújtózkodjék, ásítson! Legyen meggyőződve, hogy az, aki az imént itt járt, valahonnan figyeli önt. És mialatt ön az ablakban ül és fütyörész és teljesen gondtalannak látszik, én leírom a titkot... itt, az ön asztalán.*" Beláttam, hogy igaza van és úgy tettem, ahogyan megparancsolta. Kinyitottam az ablasist, kikönyököltem rajta s megfigyeltem az utcai életet. Nem láttam azt a japánt, de ha valahol elbújva áll, lehetetlen lesz neki azt hinni, hogy a szobámban rejtőzködik az ő ellensége. A látványt, melyet nyújtottam, a gondtalanság még egy további jelével tarkítottam: egy nótát fütyörésztem. De a szívem dobogott. Az ember mégis csak vágyik megtudni ezt meg azt és egy titok, mely milliárdokat ér ... Most Rollin ott ül mögöttem és fölírja és néhány pillanat múlva már az én tulajdonomai Te tudod, Egon, hogy nem vagyok a pénz rabja, de megvallom, hogy ez a remélhető mesés gazdagság — és mesés hatalom — abban a pillanatban kápráztatott engem és végigcsörgedezett egész testemben. És ezt az én izgatottságomat belefütyültem a déli hőségben elterült, néptelen utcába. És azután, Egon, egyszerre csak úgy éreztem, mintha a szívem hirtelen jéggé válna. Mögöttem egy árny... valami rémes, ami engem megbénított. Azután egy lövés hangzott el, rövid, éles csattanás. Megfordultam, Tudod-e, Egon, mit láttam? Elgondolod, nemde! Láttam, amint a japán Edmond Rollin fölé hajlik, ki a széken ült — szörnyet hall — halántékán egy kicsiny, alig vérző sebbel. Rémes látvány volt, de a japánt ez, úgy látszott, egy csöppet sem hozta ki a sodrából. Egész nyugodtan, mintha nem történt volna semmi sem, felegyenesetlen, sötét szemét beletúrta az én szemembe és így szólt: s Uram, őszintén sajnálom, hogy ennek a jelenetnek az ön házában kellett végbemennie, de Rollin úrnak, ki önnél keresett menedéket, meg kellett halnia. Föltételezem, ön megérti, hogy ő a tulajdon kezével vetett véget életének, nehogy az igazságszolgáltatás kezeibe kerüljön. Szükséges, hogy ön a hatóságot írásban értesítse erről az öngyilkosságról, melynek ön tanúja volt. Szíveskedjék leülni, majd tollba mondom öngglraj vonatkozó szöveget * %1.Szmhalm folytalsufolj ^