Kis Ujság, 1932. január (45. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

!» 1932 Sir& All I t Ki vágj'? Mi van a tarsolyod­­ban? — köszön­tjük az Ujj Esztendőt és szorongó szívvel nézünk ismeret­len arcába. Ki vagy, Ujj, Esztendő, aki ma át­lépted ennek az évezredes ország­nak határát? Amikor rátetted a la­tiadat, végigvonaglott-e rajtad, ami­től sir. izzik, reménykedik és reng­e­n a föld? Ez a magyar erdői ez a magyar völgy,hajlat, domboldal! Itt terem a világ legáldottabb­ aranya: a ma­gyar búza, ill legeltetnek az angya­lok selyemrétjen. Ez az a fold, a Kár­pátoktól az Adriáig, amelyikről azt mondta Reclus, a nagy francia tu­dós, hogy ehhez hasonlítható ter­mészeti egység nincs az egész vi­lágon. Ez az a tök­i, hol eletnek nevezik a föld áldását. Ez az a töki, hol pre­cesszióban ünnepük és áldják aratás előtt a termést. Itt vágja az első rendet az egyház embere a búza­táblán. Ez a föld termelte a nagy Árpád­házi királyokat. Itt daloltak a halha­tatlan köttök. Itt borongott Széche­­­nyi lelke. Ili izzait az égig Kossuth láfigszava. Ezt a földet énekelte hal­hatatlan szerelemmel Petőfi Sándor. Ennek a népnek mesélt Jókai Mór. Ennek a népnek a nyelvén irta Ma­dách Imre a világ egyik legnagyobb remekművét. Az ember tragédiáját. Ennek a földnek a fiai viszik szerte­­széjjel az egész világba a lángész áldásait. Ennek a földnek a fia, a magyar katona, a világháborúban, amikor a­ gránát robbant körülötte és fel­vágta a földet, lehajolt, a kezébe vitte,és azt mondta: u Jó föld ■ Az , égzengésben, halálaratásban, véres sárban csak a földet látta, a földet imádta... Állj meg! Ki vagy? Mit hoztál *'«t ennek az évezredes földnek ha­tárán, Uj Esztendő?'. Akárki vagy, bármit is rejtegetsz, ez _a nép most megáll veled szem­­bett'ezen a földön, amit magáénak tud ezer év véráldozatának, keservé­nek, reményeinek­, beteljesedésének és­­szakadatlan munkájának, küz­delmének a jussán, megáll veled szemben és azt mondja: Jobb jövőt kérünk, kívánunk, akarunk! Akarunk mert ez a jobb jövendő itt­ van alattunk, ez a mi szent földünk, ebben meg nem csalódhatunk. Megcsalod­haltunk, az emberekben, akik meg­­utolhatták a földet, de a föld hű marad a fiá­hoz ha a Ilivé marad. A föld fi­zet dús kamatokkal." A verejtékért aranyat ad — és ez az arany csak az ember kezétől válik hamuvá, ha féntenül sáfárkodik vele... A föld igaz anyánk! Igaz anyánk templomában vagy. Uj Esztendő. Borulj eléje oltára előtt szerelmetes kedvvel és öleld őt magadhoz állíta­­tos szívvel. Légy jó pásztor. Uj Esztendő! !Tedd­, hogy benned meg ne csalat­kozzunk. Vedd szivedbe, amit ez a föld feléd zeng millió és millió szájjal. — Az utolsó, tartalék erőnket Int­jük azzal a reménységgel, amit ne­ked felajánlunk... Nem akarunk, nem akarunk csalatkozni!... Életmentés az égő repülőgépen Bátor életmentésért a becsületrend ke­resztjével tüntetett ki a francia köztár­saság elnöke egy katonai pilótát. Az illető próbáidra szállott fel egy új re­pülőgépen egy katonai megfigyelővel és már nagy magasságban repült, mikor lángok csaptak ki a gépből. A vezető jelt adott a megfigyelőnek, hogy ejtő­­ernyővel ugorjon le és maga is­­f elcsa­tolta az ejtőernyőt. A megfigyelő ejtő­ernyője beleakadt a repülőgépije. A pi­lóta erre maga Nepi ugrott le, hanem az égő repülőgépet siklórepüléssel a földre vezette, úgy bőgj' ® is a megfigyelő is űegmen®kültek, ........... KIS­UJLA. V A revíziónak mielőbb el kell következnie! — hirdeti Károlyi miniszterelnök újévi cikke Rizik­a jövőben és a gazdasági élet zavartalan fentartására törekszik Károlyi Gyula gróf miniszterelnök. képviselője, nagy ti elfoglaltsága miatt nem jelenhetett *.­­m­eg választói ké­rpés­rében. Ezért új-­­ évre cikkel kiss­fehérvári napila­­pokban leendő közlés céljairól. A terjedelmes cikk elején hangsúlyoz­za, hogy Magyarország a trianoni bé­keszerződés miatt még nehezebb küz­delmet folytat, mint a többi állam. Kor­mányzati feladatai 3.pontban jelöli meg: biztosítani kell a gazdasági élet folytonosságát, fejlődési lehetőségét, meg kell óvni az állam hitelét és fenntartani a pengő vásárlóerejét.­­■: célok elérésére olykor nagyon fáj­dalmas intézkedéseket kellett életbe lép­tetni a kormánynak A költségvetés to­vábbi csökkentésére van szükség, mert 850 milliónál több kiadást nem bír el az ország. Ezért nyúlt hozzá az ál­lami alkalmazottak és a nyugdíjasok il­letményeihez Az 1932-ik évben a többszörös állások kérdésének törvényhozási rendezését, az ösz­­szeférhetetlenség revízióját és a­­ részvénytársaság reformját tűzte ki első teendők gyanánt. Ezek a javaslatok az­ ország szociális nyugalmát vannak hivatva szolgálni. Pártpolitikai kívánalmak kedvéért nem hajlandó fél­retenni a jelzett rendszabályokat. Egyéb­ként vigasztaló jelenségeket is lát a­­sötétségben. Rövidle­járatú kölcsöneiket m­ás államok sem tudják visszafizetni. A­ világválság előbb-utóbb el fog vezetni­­ ahhoz a belátáshoz, hogy minden baj legfőbb oka az elhibá­zott békeszerződésekben keresendő. A revíziónak mielőbb el kell követ­keznie! — Így fejezi be cikkét a minisz­terelnök. —­ A végzetes helyzet szükség­szerűen meghozza Európa politikai és gazdasági rendjének megváltoztatását. Az az új élet, amelyet a győztes hatalmak a békeszerződésből vannak, világszerte csődbe került. A ránk szakadt nehéz esz­tendőket minden magyar embernek úgy kell­ tekintenie, mint megváltást a bol­dogabb életért. Nem törünk, meg és nem csüggedünk el! Újévi üdvözlés a miniszterelnöknél Az egységes párt ma délijén üdvözli Károlyi Gyula gróf miniszterelnököt az újév alkalmából, Pesthy Pál pártelnök mondja az, üdvözlő beszédet, amelyre a miniszterelnök hosszasabban válaszol, kifejtve a kormány programját. Ismer­tetni fogja a külpolitikai helyzetet is. Csütörtökön délelőtt két ellenzéki kép­viselő, Sigray Antal gróf és Rassay Ká­roly kereste föl a miniszterelnököt, aki­vel egy óra hosszat tanácskoztak. Ivády miniszter nem akarta bántani a tízéves múltat A földmivelésü­gyi minisztérium tiszti­kara újév alkalmából fölkereste Ivády Béla minisztert, aki az üdvözlő sza­vakra válaszolva, a többi közd ezt mond­ta: Határozottan tiltakozom az ellen, mintha parlamenti beszédemben az el­múlt tíz év nehéz küzdelme, és alap­vető munkáját kívántam­ volna kritika tárgyává tenni, vagy hivatali elődöm fáradhatatlan és igazán önzetlen mun­kásságát akartam volna lebecsülni. Amit mondtam, azért állom a kritikát, de szándékaimat félremagyarázni, elkerdlte­­m nem engedem. Meg kell szüntetni a régi pártkereteket! Sigray Antal gróf képviselő újév nap­jára érdekes politikai nyilatkozatot tett , közzé. Szerinte az elmúlt tíz év tanúii­­ságát le kell vonni és a régi pártkeretet­ megszüntetésé­vel új, összefogó progra­­m­ot adni, amely mögé a nemzet szélé­­sebb rétegei sorakoznak. Gazdasági té­­ren nyugalmat és közbizalmat kiván. .. polgárságnak, amely folytonos áldozato­­­át hoz, joga van tudni, nem lesznek-e hiábavalók az áldozatok? Ezért álgony, dőlt, szervesen összefüggő gazdasági i­n­tézkedéseket követel. ) Nem megy vissza az ellen-­­zék a 33-as bizottsággá Mióta az ellenzéki pártok megbízottai kivonultak a 33-as bizottságból, minden­ követ megmozgat a kormány, hogy el­lenzéki, vagy legalább is annak látszó­ képviselőket fogjon meg­; új tagokul, de majdnem mindenütt kosarat kapott. Minthogy a kereszténypárt sem megy vissza a bizottságba, a megüresedett­­ helyet csupa kormánypártival töltik meg. Január 1­5-én választja meg a képvise­lő­ház a bizottság új tagjait, köztük való­színűleg két a­llen­zékit is, akiknek szí­ve az egységes párt felé húz. Angolok és hollandok ki akarják építeni Magyarország villamos hálózatát Gazdasági szempontból két rendkívül érdekes és nagyfontosságú tervvel fog­lalkozik újabban a kereskedelmi kor­mány. S két hatalmas külföldi pénzcso­port­ ugyanis ajánlatot tett a magyar államnak az ország villamoshálózatának kiépítésére nézve. Az angol pénzcsoport ajánlatának lényege az, hogy hatalmas áramszolgáltató telepeket és i­j hálózatot létesítenének ttt­ mil­lió pengő kezdő tőkével. Az angol­ tőkések átvennék a deficites állami erőműveket és öt év alatt még 35 millió pengőt, vagyis összesen 25 milliót fektetnének bele­­ a villamoshálózat kiépítésébe. A másik ajánlat egy hollandus pénz-­ csoporttól származik. Ez még az angol­ ajánlatot is meghaladja. Körülbelül 70 millió pengőre rúg az az összeg, ame­lyet a hollandok mindjárt kezdetben be akarnának ruházni. Külön említésre méltó, hogy a nagy pénzügyi válság óta ez az első eset, hogy a­ külföldi tőke érdeklődést mutat Magyarország iránt. Fáradt anya - fáradt asszony Elbeszélés, irta Szederkényi Anna Ivét egymásután következő este sokáig ült az ablaknál, miután lefektette és el­altatta a gyermekeit. Már négy gyer­meke volt abban az időben és a sok gyer­mek elszedte lassanként tőle a rugalmas fiatalságot és pirosan csattanó életked­vet. Azért még mindig elfogadható asz­­szony volt. Sőt, ha jól összeszedte magát, ha kicsikét fáradozott és itt is, ott is s­értett az apró és ártatlan asszonyi fortélyokkal, akárhányan elismerték . •— Ez a Judit még mindig szép asszony. Még mindig... De az ura valóban fiatal még. Az ő derekát, csípőjét nem szélesítették ki a gyermekek ; a válla, a nyaka, az egész teste karcsú és könnyű — hiszen férfi. Mit is tudnak a férfiak a szenvedésekről és fáradalmakról. Mit tudnak az anyák áldozattételéről, a harcról, lemondásról, visszavonulásról. .Meghal az asszony ... és megmarad az anya... a jó anya. Pedig jó volna még egyszer vissza­hozni az elszaladt éveket. Ámbár. . . Ugyan mi haszna volna, ha visszafelé fordíthatná az idő kerekét ? Talán más­képpen cselekednék? Nem... Igazán nem sajnálta, amit odaadott magából a gyermekeinek. Hiszen szerette őket. Nem is azért.. . Nem önmaga miatt. Egészen más oka volt ennek ... Az ura ... A férfija ... Az urának­ hiányzik az asszony... a csókrakész feleség . . . Az urának ez kell . . . Az anya is kell, asszony is kell... Tudja meg­kettőzni magát . . . Igaz, nem beszélt erről .. . Nem . .. Juditnak elszorult a szive és maga sem tudta miért, meglepte ismét a névtelen, fájdalmas szomorúság. Az utolsó időben egyre, mindig, amikor a lányok karcsú, gyors lába elsiklott mellette és látta haj­ladozni a gyengéd alakokat. A röpködő szöghajak ... és boldog nevetések között a lelkéből vérkönnyek szivárogtak. Fölkelt az ablak mellől, odament az asztalhoz, a kezébe vette a gyertyatartót és magasra emelte a tükör előtt. Előbb azonban még fürkésző pillantást vetett a gyermekágyakra. Alusznak mélyen. Sokáig és erősen nézte tükörbeli kép­mását, azután a fehér ruháját vette elő. Ez lesz a legalkalmasabb. A fehér szín enyhíti a barnaságát, asszonyiságát. Gondosan öltözött, szép akart lenni. Judit újból odaállt, a tükör elé, így, az enyhe világításban lassanként ráis­mert régi magára. Az édes, üde mosoly a szája körül. A nagy, barna szemek sugár­zása. Ez volt ő régen. Milyen jó lenne, ha erre az estére ismét az tudna lenni, aki volt valamikor. Ha el bírná felejteni, ami azóta volt : a gondokat, sírásokat, csalódásokat , a megvalósulást. Ila visszatérő ura azt találná meg benne, akit megszeretett régen. Úgy lesz. Erre az estére letölti tizen­nyolc éves magát, szerelmes holdvilágos este. Egyetlenegyszer álmodni még . . . Hinni feltétlenül, rajongani tisztán, csó­kolni utógondolat nélkül, könnyű szív­vel. Úgy fog tenni, mintha az ura még nem volna az ura. A szerelmesét várja, a*, ideálját. A tündérkirályfit. Már jön is felfelé a lépcsőn szélesen, bolondos, édes fiatalsággal. Kitárta az ajtót szélesen, a táska­­csomag kirepült a kezéből és szeméből az eleven élet derűje ragyogott, mint a nap. Az asszonyt hatalmas öleléssel vonta magához. — Csakhogy itt vagyok újra. Csak­hogy végre itthon. Nálad, te édes, jó asszony! — Milyen idegenszerű­, erős illatszert használ — ötlött az asszony agyába, míg arca odatapadt ahhoz az erős vállhoz. Az ember közben csókolgatta arcát, homlokát. — És a gyerekek? J­ól vannak? Egész­ségesek ? Semmi baj ? E, hogy végre ismét itthon vagyok. — Mélyen szívta a szí­vére a fészek meleg illatát. Lábhegyen ment egyik ágytól a másikhoz. Egy pil­lanatra megállt az ablak mellett. — Gyönyörű este van. — sóhajtotta mellette az asszony. — Igen, nagyon szép. Akarod, hogy lemenjünk még a kertbe, csak ide az ablak alá. Judit hálás volt amiért katabilta a gondolatát. — Szeretném. — Menjünk akkor. — De te talán fáradt vagy j óhús­­vagy. .. — Nem, különben is mindegy. Nem maradunk sokáig. Sétálni lógunk­­ a holdsütésben. Ott üllek egy nagy meggyfa alatt, szemközt egymással. Előttük a kavicsos után furcsa árnyékok imbolyogtak. A férj rágyújtott a cigarettára és míg a füst keringett körülöttük, a csendben halkan pergett a szava. Nem volt sokbeszédü férfi, de most, hogy hetekig volt távol, a mondanivaló felgyülemlett benne. — Sokszor gondoltam rád, nagyon sokszor. A múzeumok, képtárak, muzsi­­ka . .. szerettem volna, ha mellettem vagy, — és míg beszélt hozzá, ösztönösen

Next