Kis Ujság, 1932. március (45. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-27 / 71. szám
A Kis Újság regénye - írta Falvay Andor A selyemkígyó varázstánca Az emelvényen elhelyezett katonazenekar egy nagyon híres és népszerű tangót muzsikált. Svanda Pável, a szőke fiatal vezérkari hadnagy úgy érezte, hogy soha és semmiféle zenének ilyen hatása még nem volt reá. A hegedűk lefojtott hangú szerelmi vallomása, amely aztán hatalmas erővel végigdübörgött az egész zenekaron, mintha az ő szívének vergődő vágyát, de most már beteljesülő boldogságát szólaltatta volna meg. A táncmuzsika imbolygó üteme édes mámorba ringatta az idegeit, amelyek remegtek a gyönyörűségtől, mint a hegedű húrjai. A vére pedig forró áradással hömpölygött az ereiben, szemében a büszkeség lángja lobogott, ajkait szárazra szikkasztotta az öröm láza, hogy a félelmetes vezérkari főnök parancsa folytán olyan boldogságban van része, amit álmodni sem mert. Érezte, hogy mindenki őket nézi és őt irigyli. Még azok is, akik táncolnak. Hogyne irigyelnék őt, a szőke, fiatal vezérkari hadnagyot, akit az a kivételes szerencse ért, hogy az egész éjszakát Bárándy Évával táncolhatja keresztül! Még csak arról sem lehet szó, hogy valamelyik magasabb rangú tiszt hozzájuk furakodik és elkéri tőle szépséges táncosnőjét. Komárik Vojtek generális, mielőtt kibicegett volna a teremből, feltűnő hangon kijelentette, hogy egész éjszaka ő táncol a világhírű táncművésznővel. És csupán sántaságára való tekintettel parancsolt rá a segédtisztjére, hogy az ő nevében és őhelyette legyen Éva táncosa. ő, Svanda Pável, tehát a vezérkari főnököt helyettesíti! Egyáltalán nem kell tartania attól, hogy valaki elkéri a táncosnőjét, mert ez Komárik Vojtek generális elleni sértés lenne, amiért a vezérkar főnöke szigorú büntetésben részesítené a vakmerőt. Éva csodálatosképpen táncolt, de a táncosa sem volt ügyetlen legény. Sokféleképpen lehet tangót táncolni. De úgy, ahogy ők ketten sejtették, a díszterem csillogó parkettjén, a legnehezebb figurákat írva le lábaikkal és úgy hajladozva, mint szélben a virág, az már valóságos színpadi táncmutatvány volt. A többi vendég jódarabig nem győzött betelni a nézésükkel. Később azonban már illetlennek tartották ezt a kiváncsi bámészkodást és egyre több táncospár hajladozott körülöttük. A szemek azonban akkor is őket nézték és nem a saját táncosnőjüket, vagy táncosukat. Éva fáradhatatlan táncosnőnek bizonyult. A zene már többször befejezte volna a tangót, de Éva még mindig nem elégelte meg. Ennek az lett a következménye, hogy a muzsikusok kénytelenek voltak továbbfolytatni. Évának határozott céljai voltak ezzel a véget nem érő táncolással. Azt akarta, hogy táncosa olyan bódult lelkiállapotba szédüljön, amikor már elvesztette teljes önuralmát és engedelmes rabszolgájává lesz annak a szépséges teremtésnek, akinek nádszál derekára fonódik karja. Mélykék szeme, amelynek csillogó fényét még perzselőbbé tette félig lehunyott pillája, állandóan a fiatal hadnagy tekintetébe mélyedt. Szegény fiú, még ha akart volna is, nem tudott volna szabadulni Éva parancsoló szeme sugarától. De Svanda Pável nem is akart ettől szabadulni! Sőt inkább örült és boldogságban úszott, mert a fiatal férfi ostobasága és önhittsége elhitette vele, hogy Évát erre a különös viselkedésre ugyanolyan érzések kényszerítik, mint amilyenek az ő szívében lángolnak. A leány szólalt meg elsőnek.• Szépen táncol, hadnagy úr, — búgott sejtelmesen a hangja és még szédítőbb forgásba vitte magával táncosát. Pável nem tudta, mit feleljen erre. De érezte, hogy valamit mégis csak mondania kell. — Művésznő, kötelességem, hogy szépen táncoljak! — Kötelessége?... Miért?... Maga ezt kötelességnek nevezi?... Nem rossz! A hadnagy füle tövéig elpirult. Érezte, hogy ostobaságot mondott, de most már ki akarta vágni magát. — Kötelességem, művésznő, mert a generális urat helyettesítem! — Én azonban nem akarok a generálissal táncolni!... Hanem a hadnaggyal! Aztán mégegyszer, halkan megismételte: — A fiatal hadnaggyal! ■— Művésznő, — csillogott föl diadalmasan Pável szeme, — egész életemre boldoggá tett ezzel a kijelentésével! — Csakhogy maga fél, — csengett halk gúnnyal Éva hangja, — maga fél a főnökétől!... A generáltól! Maga csak őt meri helyettesteni!... De a saját nevében nem mert volna tánca kérni engem! Svanda Pável szivében most már a magsértett ,unság is lángolni kezdett. — Művésznő, heveskedett, — te tessék ilyet mondani!... Én nem félek senkitől!... Én az egészilággal szembezállok, ha — •—• — Elhiszem, nevetett Éva. Az egész világgal zembeszáll... De a a generális úr fgára kiált, akkor úgy fog remegni, mint egy gyerek! — Művésznő, ne ingereljen!... Én bebizonyítom, hogy rosszul ismer!... Az életem árán is bebizonyítom! — Hadnagy úr, ne heveskedjék, — nevetett Éva. — Hogy is mondta csak?... Az élete árán is?... Nem, kedves hadnagy úr, én ilyen lehetetlenséget nem kívánok öntől! — Az életem az öné! — lihegte most már elfulladt hangon Pável. — Ó, én sokkal kevesebbel is beérem!... Nekem elég a táncból most és pihenni akarok!... Ha van bátorsága és nem fél a generális úrtól, velem jön oda, a szomszédos kis terembe... Leülünk és egy kicsit beszélgetünk. . .Kettesben!... Aztán megint folytatjuk a táncot! Éva feleletet se várva, kibontakozott táncosa karjából. A katonazenekar, amely már halálosan kifáradt a szünet nélküli muzsikálásban, néhány pillanat múlva befejezte a tangót. — Hadnagy úr, kérem a karját! — mondta Éva és belekarolt Pávelbe. A fiatal hadnagy szinte szédülten támolyog a szomszédos kis terembe, ahol Éva leült és őt is hellyel kínálta meg. Néhány percig szótlanul ültek. Ebbe a meghitt helyiségbe nem mert senki bejönni. A vezérkari tisztek attól tartottak, hogy a visszaérkező Komárik Vojtek olyan patáliát fog emiatt csapni, aminek még a közelében sem tanácsos tartózkodni. Az asszonyok és leányok pedig, minthogy a férfiakat nem bírták erre rávenni, mit kerestek volna a kis teremben? — Hadnagy úr, kezdte Éva — ön tánc közben halálosan komoly kijelentést tett... — Parancsolja, hogy megismételjem? — csengett esküvésszerű őszinteséggel Pável hangja. — Nem!... Hinni akarok önnek!... El akarom hinni, hogy igazat mondott ... És ezért intézek önhöz néhány kérdést, amire őszinte feleletet kérek... — Rendelkezzék velem, művésznő! ... — Remélem, — mosolygott Éva — egy vezérkari hadnagyot nem kell külön felkérnem a titoktartásra... Ez, amit most beszélünk, örökre a mi kettőnk beszélgetése marad... — Inkább meghalok, de egyetlen szót el nem árulok! —■ mondta Svanda Pável, akinek minden gondolatát lekötözte szerelmes szívének vágyakozása. Éva még várt néhány pillanatig. Félig lehunyt szemének sugarát belefúrta a férfi szemébe, aztán fojtott hangon mondta: — Biztos tudomásom van arról, hogy Szenthe Gábor, magyar vegyészmérnök, az ön foglya!... Pávai összeborzongott, tágra nyitotta a szemét, de nem tudott szabadulni Éva varázsos, parancsoló tekintetétől. Szinte lázálmában felelte: — Igen! — És melyik börtönben őrzik? — Tegnap hozták át ide, a vezérkar palotájába! — Ebbe a palotába? — Igen, művésznő! Éva felállt. — Köszönöm, hadnagy úr!... Most már látom, hogy tánc közben igazat mondott.... Nyújtsa a karját, hadnagy úr! Vezessen vissza a terembe!... Táncolni akarok tovább magával! Pável fölpattant a helyéről. Háromszoros boldogságmuzsikált a szivében. Újra vadul dobogni kezdett a szive, hogy tánc közben megint átkarolhatja ezt a csodálatos szépségű teremtést. De nagy megkönnyebbülést is érzett, hogy eddig nem jött vissza a félelmetes vezérkari főnök és elmaradt az a botrány, ami pedig feltétlenül bekövetkezett volna. Végülpedig örült, hogy Éva semmi olyat nem kérdezett tőle, aminek súlyos következményei lehetnek. Elvégre, hogy a magyar vegyészmérnök a vezérkar épületében van fogságban, nem olyan súlyos titok, amit ne lett volna szabad megtudnia. De még Éva különben sem fogja elárulni, hogy ezt tőle tudta meg. A zenekar éppen keringőt kezdett játszani, amikor visszaértek a nagyterembe. Svanda Pável meghajolt Éva előtt és újra táncolni kezdtek. Éva most már nem engedett sok időt a hadnagynak, hanem néhány forgás után megkérdezte: — Mi a maga neve, hadnagy úr? — Svanda Pável, — felelte boldogan a hadnagy. — Remélem, nem haragszik ha ezentúl csak rávetnek szólítom? — Boldog leszek. — Pável, vezessen oda a sarokba!... Ott kevesebben vannak! Jobban beszélgethetünk! A hadnagy néhány forduló után már ott forgott táncosnőjével a nagyterem egyik sarkában. — Pável, figyeljen rám! — szólt Éva. — Parancsoljon, művésznő! Halkan, de nagyon tagolva, a szemét még lángolóbban a férfi szembogarába fúrva, mondta Éva. — Én ... látni akarom ... Szenthe Gábor magyar vegyészmérnököt!... Beszélni akarok vele!... Néhány pillanat kellett, amíg a hadnagy a varázs alól legalább anynyira föl tudott szabadulni, hogy annyit bírt mondani: — Lehetetlen, művésznő! — Akarom! — ismételte Éva. — Kívánjon mást, művésznő... de ezt... ezt... ezt nem teljesíthetem... — És az ígérete? — gúnyolódott Éva. — Hát csak ennyit ér egy vezérkari hadnagy esküvése?! — De... művésznő... — Azt hittem, hogy férfival táncolok! És férfivel beszéltem!... De most látom, hogy csak------— Ne folytassa, művésznő! —• szólt közbe elfulladt tiltakozással a hadnagy. — Nos tehát? — Engedelmes rabszolgája vagyok ... •— Szóval? — Ha egyetlen mód van rá, művésznő, ön beszélni fog azzal, akivel akar! De most már esküdjék meg hogy erről nem fog senki tudomást szerezni! — Esküszöm!. .. . — Tánc után újra bevezet a kisterembe és ott megbeszéljük a továbbiakat!... Megértette? A hadnagy csak a fejével intett. A katonazenekar ebben a pillanatban abbahagyta a keringőt. Éva kibontakozott táncosából, aztán Svanda Pável karján mosolyogva ment a kisterem felé... Csütörtökön következik: Vodka Nepomuk, a cseh vezérkar este 30 — Én ... látni akarom . .. Szendhe Gábort!... Beszélni akarok vele! —súgta fojtott hangon Éva a táncosának. I VV ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ APRÓHIRDETÉSEK Azonnali személyes ismerkedést létesítek birtokos család árvájával. Hozománya hetvenöt hold földbirtok. Fényképe, cime Nagy Jenőnél, Rákóczi-ut ötvenhét k b. 4497 Húszezer pengő készpénzhozománnyal férjhezmenne mészárosmester csinos, házias leánya. Megbízottja: Nagy Jenő, Rákóczi itt ötvenhet/b. 4495 Naagyén pénzének ellensége la jó kiképzésben akar részesülni, menjen a már 20 éve fennálló Ungár soffőr____iskolába, ahol olcsó tandíj mellett a legtökéletesebb kiképzést kapja, műhelygyakorlattal egybekötve. A vezetés gyakorlását időhöz nem kötjük, mert egyetlen iskola, mely saját benzinkúttal rendelkezik. Tanítványaink állásbajutását elősegítjük, ha hamarosan akar elhelyezkedni, úgy csak az Ungár soffőriskolát ajánljuk. Űrvezetőknek külön tanfolyam. Ungár sofföriskola, Karpfenstein-u. 20. Inhit ház). Telefon: J 412—46. Alsódabason, vasútállomás közelében, legforgalmasabb helyen, 400 négyszögöl, egy éve épült, adómentes jómenetelű vendéglő, mely áll 3 szoba, konyha, spejz, különszoba, mosókonyha, melléképületekkel, kert, betegség miatt esetleg joggal azonnal eladó. Csorba. Felelős szerkesztő és kiadó: SZEDERKÉNYI A. Kiadótulajdonos: Kis Újság részvénytársaság WODIANER F. ÉS FIAI H.-T. körforgógépeinek nyomása. (Felelős: Kis F.) Budapest, IV., Dalmady utca 3-5-2 Hol lesz vásár? Szerdán, március 38-án: Dombóvár, Felsősegesd, Mány, Tata. Csütörtökön, március 31-én: Dég, Devecser, Erdőcsokonya, Keszthely, Nagycenk, Nyírbátor. Pénteken, április 1-én: Aszód (havi), Barcs, Diósviszló, Erdőtelek, Gyöngyös (havi), Kaposmérő, Mezőberény, Nagyhalász, Nagyszakácsi