Kis Ujság, 1934. március (47. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

, egyáltalán nem igyekszik feléje, elébe ment. Mikor közel ért és felismerte Bugacit, nevetve köszöntötte: — Szervusz, Bugaci komám! Ej, ej — hát te is hazajöttél?... — és jóízűen nevetett, mert ez volt a szokása. De Bugaci most félreértette. A vér az arcába szökött. Julis jutott eszébe, újból... Bizonyára már ez az ember is tudja, hogy Julis ... Most már megöli azt az asszonyt azon szent hely­ben ... Meg, mert ez a pókhasú, kancsali bak­­ter — akire az asszonynép rá sem néz —, még ez is kineveli!... —• Szervusz! ... — vetette oda félvállról a főnök úrnak s nagy haraggal kilépett az útra. De a kerítés mellett megállott. Megállt, hogy gondolatait összeszedje: mit is kéne tennie?.. Most egy kar fonódott vállára — gyöngéden. Megfordult — s a másik pillanatban ölelte — szorosan, a kígyót... — Julis, te itt vagy?... — Itt, édes uracskám... Egy levelet adtam fel. Éreztem, hogy valaki ma jönni fog... Hát kijöttem. Aztán a ház sincs egyedül. Édesapá­mat szabadságolták — és hozzánk jött, hogy a föci és jószágok közül nekem segítségemre legyen. A jó Isten küldte... Mindentől úgy megkímél... Igaz, — nagyon vallásos, hiszen maga is tudja. — És hogy nem járhat temp­lomba, esténként sokszor énekelget. Épp most írtam meg magának... Bugaci csak állt, állt, mint a cövek... Eszébe jutott Vékony komájának fecsegése, ami miatt ő most ily váratlanul hazajön. Végtelen keserű érzés fogta el lelkét, hogy még ennek a tiszta asszonynak is a becsületébe gázoltak... De megnyugodó!!: jó volt ez a lecke. Miért is ha­nyagolt el egy ily asszonyt?.. . Hogy várhatta... És újból magához ölelte szorosan, szeretettel, mintha az elmulasztottakat akarná pótolni... És az asszony tűrte, viszonozta... Hisz az ő ura s mindene. Megindultak a tanyaúton hazafelé. A szét­­szórtan fekvő tanyák ablakain átszűk­ödő lám­pafények, mint annyi csillag — vibráltak a néma éjszakában. A közeledő­ tanyából egyházi ének dallamai szálltak szét, — előbb halkan, majd erőseb­ben: „Mi Téged, Idea áÍ£i9É3Í&fcti*“­ Csütörtök, 1934 március 1. KIS ÚJSÁG Meggyilkoltak és kiraboltak egy diósgyőri cukrászmestert Almában baltával végzett áldozatával a tettes Egy állítólagos artistát gyanúsítanak a rabló­gyilkossággal — A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL — Elvetemült rablógyilkosság bűntette tartja iz­galomban szerda reggel óta Diósgyőr és a szomszédos Miskolc lakosságát is. A gaztett áldozata Kovács Gyula 38 éves diósgyőri cukrászmester, aki egyedül lakott az Andrássy­ út 8-as számú házban. A szomszédban volt a cukrászüzlete, amelyet mindig pontosan nyitott ki. Kedden zárva maradt az üzlet, ami feltűnt a szomszé­dainak és ismerőseinek, de azzal magyarázták a dolgot, hogy Kovács esetleg bevásárló úton van. Szerdán reggel ismét zárva maradt a cuk­rászda, ami már nyugtalanította Kovács isme­rőseit. Lakatost hívtak, felnyíttatták az üzletet, majd amikor ott kirabolva találták a pénztárt, a lakásba mentek át. A hálószobába lépő kiván­csiakat szörnyű látvány fogadta: véres szalmazsákon holtan találták a cuk­rászmestert, mellette a földön balra hevert. Kovács Gyula fején nagy vágott seb volt. A gyilkosságot nyomban jelentették a diósgyőri és miskolci rendőrségnek, ahonnan bizottság szállt ki a helyszínre. A rendőrorvos megvizs­gálva a holttestet megállapította, hogy a gyil­kosság körülbelül huszonnégy órával a felfede­zés előtt, tehát még keddre virradó éjszaka tör­tént. A rendőri bizottság átkutatta a lakást. A félig nyitva hagyott és üresen álló szekrényfió­kokról bizonyosnak lászott, hogy a gyilkos miután végzett áldozatával, kira­bolta a lakást, majd behatolt a szomszédos üzletbe is, valószínűleg Kovács Gyulától el­lopott kulcs segítségével, feltörte a pénztárt és elvitte a benne talált pénzt. Az elvetemült rablógyilkos kézrekerítésére azonnal széleskörű nyomozás indult, amely úgyszólván percek alatt meglepő eredménnyel járt. A rendőrség már a déli órákban olyan nyomot talált, amelyen el lehetett indulni a tettes kézrekerítésére. Megállapították, hogy Kovács cukrászmester néhány héttel ezelőtt jelentéktelen sérüléssel a miskolci Erzsébet-kórház sebészeti osztályán feküdt. Ott megismerkedett egy Tabó Pál nevű 30—35 körüli férfival, aki budapesti artistának mondotta magát. Ez az állítólagos artista elpanaszolta a cuk­rászmesternek, hogy teljesen egyedülálló em­ber, hónapok óta állás nélkül van és ha el­engedik a kórházból — ahová öngyilkossági kísérlete miatt vitték be — ismét öngyilkossá­got kísérel meg. Kovács Gyula, aki ismerősei­nek egybehangzó vallomása szerint jószívű em­ber volt, megszánta az artistát és felajánlotta neki, hogy amíg nem kap munkát, költözzön hozzá. Tabó Pál elfogadta a meghívást és a napokban beköltözött a cukrászmester laká­sába. A bűntett elkövetésének gyanúja rögtön Tabó Pálra irányult, annál is inkább, mert mint ki­derült, az állítólagos artista éppen keddre virra­dór eltűnt Diósgyőrből. Miskolcon is ke­resni kezdték, de ott sem találtak rá. Délután újabb helyszíni vizsgálat volt a gyil­kosság színhelyén. A lakásban ekkor a baltán kívül esztergályozott fadíszt is találtak, ame­lyet a gyilkos az ágyról tört le. Úgy látszik ez­zel is fejbefújtotta áldozatát. A rendőrség fel­tevése szerint a gyilkos Tabó Pál, aki egy szo­bában aludt a cukrászmesterrel, éjszaka meg­várta, amíg Kovács elaludt, azután támadt rá és gyilkolta meg. Emellett a feltevés mellett szól az is, hogy Kovács hatalmas, erős ember volt, akit a gyilkos csak álmában próbálhatott megtá­madni. Kovács Gyula holttestét a miskolci törvény­szék vizsgálóbírájának jelenlétében este felbon­­colták, a rendőrség pedig körözést adott ki az eltűnt Tabó Pál kézrekerítésére. A további nyomozás során megállapította még a rendőrség, hogy Kovács Gyula, ha nem is volt vagyonos ember, többszáz pengő kész­pénz fölött rendelkezett. Megtakarított pénzét iiiiiiimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiuiMiiHin Az óriási vámcsalás a traktorok behozatalánál A Dénes B. cég 700,000 pengével károsította meg az államot A szerdai nap az interpellációk napja és emiatt kevés időt szenteltek a fővárosi tör­vény vitájára. Az elnöki megnyitó után Berki Gyula (kormánypárti) szólalt fel. Azt fejtegette, hogy az állam és a főváros költség­vetési összege között nincs meg az arány. A községek költségvetését a belügyminiszter a végletekig leszállította és öt-tíz pengős­ kiadá­sokra nincs fedezet. Egyébként a székesfővá­ros gazdasági politikája és a mezőgazdaság között nincs meg a szükséges összhang. Régeb­ben Budapest öttszázm­illi­ó pengő értékű mező­gazdasági cikket fogyasztott, ma ez­­ csak 320 millió pengőt tesz ki. A vidéki városok össze­sen 200 millió pengő értékű mezőgazdasági terményt fogyasztanak. Mezőgazdasági kivite­­lü­nk értéke 350 millió pengő. Már most a fő­város a mezőgazdasági terményekre 25 száza­lékos költséget vet ki, amely vámból, fogyasz­tási adóból, kövezetvámból, forgalmi adóból és százféle illetékből áll. Felkiáltások a baloldalon: A fogyasztó fizeti! Berki Gyula: Nem mindig. A vámok túl ma­­gasak, ezek leszállíthatók. Malasics Géza: Töröljék el a fogyasztási adó­kat! Berki Gyula: Évek óta nem voltunk képesek a főváros kiküldöttjeivel ezt a kérdést letár­gyalni. Elismeri, hogy a főváros tanácsa ötlet­­termelő tanács volt, de a közigazgatási szem­pontoknak nem felelt meg. A főváros közön­sége olcsóbb villanyt és gázt akar. A női al­kalmazónak számát a fővárosnál soknak tartja. Ő maga a parlamenti kormányzás híve, elítél mindenféle diktatúrát, az önkormány­zatot megsemmisíteni nem engedi, de az alkot­mányosságon ezzel a javaslattal nem esik sé­relem. Tiltakozik az ellen, hogy titkos pártpolitikai célja lenne a javaslatnak. Ilyenre a belügymi­niszter sem volna hajlandó. A diktatúrától nem fél, mert a magyar nemzet ragaszkodik történelmi hagyományaihoz és csak addig hagyja a vezér által vezettetni, amíg azt jó­nak tartja. Az elnök ezután berekesztette a vitát és ja­vaslatot tett a csütörtöki napirendre vonat­kozóan. Petrovácz Gyula (kereszténypárti) a szovjet­szerződést tette szóvá. Sándor István (független kisgazda) a pap­rika rendelet ellen emelt kifogásokat. Klein Antal (független kisgazda) a gazdavé­delmi rendelet hiányairól beszélt. Kérte, hogy a védett birtokosok fizetési kötelezettségét ha­lasszák aratás utánra, különösen a zálogleveles adósságét. Petrovácz Gyula (kereszténypárti) szólalt fel ezután. — Egy hivatalos nyilatkozat jelent meg, — úgymond — mely arról szól, hogy kémkedést lepleztek le, melyben a társa­dalom minden rétege benne van. Az ilyen általános komümniké ellen tiltakozom és tudni akarom, kik azok, akik ebben a kém­kedésben benne vannak. Vannak-e benne képviselők, miniszterek, papok, bírák? A kormány sajtófőnökének elsőrendű kötelessége, hogy ezt a nyilatkozatot megma­gyarázza, mert mindaddig, amíg homályban tartják, addig azt kell hinnem, hogy a kém­kedésben mindnyájan benne vagyunk. Ezután elfogadták az elnök napirendi in­dítványát, majd áttértek az interpellációkra. Az adóalap eltitkolása Inkey Pál báró (kormánypárti) a pénzügymi­nisztert az adóalap eltitkolásának megakadá­lyozása tárgyában interpellálta. Kérte, hogy a stajsjis vi­llamástevőket szigorúbban büntessék. Imrédy Béla pénzügyminiszter megköszönte az interpelláló képviselő szavait és támogatását az adóerkölcsök visszaállítása ügyében. Szavai tiszteletreméltó hazafias tettnek -­bizonyultak. Azután a jövedelem és vagyonadó bevallás so­ Andaházy-Kosztya Béla szólalt fel ezután. Azzal kezdte, hogy a nemzeti munkaterv huszadik pontja értelmében meg kell torolni minden visszaélést, ami a közélet tisztességébe ütközik.­­ A traktorok behozatala körül óriási, vámhalások történtek. A behozatalt a föld­ül ívelési minisztérium kezdeményezte. Ren­geteg gép érkezett külföldről­,de az elővámo­lás nem­ történt szabályszerűen. ,, Négy csoportba osztották be a trakto­rok vámját és a cégek arra igyekeztek, hogy minél alacsonyabb vámtételekhez jussanak. De igen nagy az eltérés a behozott mennyi­ség és az elvámolt darabszámok között. A Dénes B. cég több millióért hozott be traktorokat és csupán a kisgépeknél 700.000 pengővel károsította meg az államot. Ez­ a cég a Hitelbank érdekeltsége. A bank több mezőgazdasági gépgyárat is fenntartott.­­ A vámcsalások feljelentése­ óta öt év telt el, de mégsem történt semmi. A Dénes B. cég Erdős nevű igazgatója előrerukkolt, a Hoffher és Schrantz gyár vezérigazgatója lett.­ Annak a vezérigazgatónak, akinek a helyére került, 400.000 pengő végkielégítést fizettek ki, rán tett rendelkezéseket ismertette. A Ház aj miniszter válaszát tudomásul vette. Fábián Béla: A szovjettel kötött megállapo­dás tárgyában intézett kérdést a külügyminisz­­terhez, holott a gyár egész alaptőkéje 500.000 pengő. Most azt emlegetik, hogy Erdőst a Ganz- gyár élére fogják állítani. A detektívek is megállapították a várna csalásokat, amik néha nem sikerültek. Olyankor, mikor tisztességes vámtisztek vol­tak szolgálatban. A Dénes B. cég környékéről megfenyeget­ték az interpelláló képviselőt, Andaházi- Kasnyát, hogy ha felszólal, akkor második Turchányi-ügyet csinálnak és tönkre fogják tenni. Imrédy Béla pénzügyminiszter kijelenti, hogy visszaélések történtek és az eljárás meg is indult. Egyes estekben kiderült a­ rosszhiszeműség, de nem akadtak bizonyíté­kok. Az elvámolás ezért történt az ismerte­­tett módon, mert a vámtarifa életbeléptetése alkalmával nem közölték az utasítást és így a vám­hivatalok a régi eljárás szerint dolgoz­tak. A Dénes B. cég egyességi ajánlatot tett, ezt azonban nem fogadták el, mert az ügy ira­tai a hatóság előtt fekszenek. Ezután Andaházi-Kasnya Béla válaszolt a miniszternek. Óriási vámcsalás egy sárga bőrtárcában állandóan magánál hordta. Amikor a halott ruhája zsebeit át­kutatta a rendőri bizottság, aprópénztárcáját a benne levő nagyobb összeggel együtt megtalálta, a bankókkal tele sárga bőrtárca azonban hiányzott. Fabó Pál, aki három hete lakott Kovács Gyu­lánál, eléggé tájékozott volt a szerencsétlen sorsú cukrászmester szokásai felöl A nyomozás munkáját nagyon megnehezíti, hogy a gyilkosság már közel két napja történt és a tettesnek ideje volt elmenekülni. A jelek szerint Fabó Pál a megszállt Felvidékre szé­­költ. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Mentőautó halálos katasztrófája a dunakeszi-magi országúton Borzalmas autószerencsétlenség történt szerdán délután a Budapest közelében lévő Dunakeszi-Alagra vezető országúton. A sze­rencsétlenség áldozatai egy mentőkocsi uta­sai, akiket nemes hivatásuk közben ért a baleset, amikor éppen más szenvedőkön akartak segíteni. Az országos mentőegyesület felkérésére a kispesti mentők betegszállító autója a buda­pesti gyöngyösi­ úti kórházból beteget szállí­tott haza Nagymarosra és onnan volt visz­­szatérőben Útközben felkéredzkedett a mentőautóra Bemner Ferenc dr budapesti orvos is. A főváros felé vezető útjában, Dunakeszi és Alag közt véletlenül egy parasztszekér jött szembe. A mentőkocsi ki akart térni, de szerencsétlenségre az árokba futott és fel­borult. Kovács Aladár 35 éves gépkocsivezető nyomban szörnyethalt. Az autó utasai közül Bemer­ei könnyebben sérült, a­íg Banka Károly mentőápoló agy­rázkódást és súlyos sebesülést­­ szenvedett. Az újpesti Károlyi-kórházba vitték, míg Ko­vács holttestét az újpesti hullaházba szállí­­tották. Kovács Aladár a háborúban repülő­főhadnagy volt és a megváltozott szomorú viszonyok foly­tán lett sofőr a kispesti mentőknél. Nős ember volt, több gyermek apja. A mentő­kocsi alá került a szerencsétlen ember és nyomban meghalt. Halálos katasztrófa egy borsodi kőbányában - A KIS ÚJSÁG TUDÓSÍTÓJÁTÓL­­A borsod megyei Szendrőlád község kő­bányájában dolgozott szerdán reggel Szántó János 32 éves kőfejtő. Egy magas sziklacsúcson állt, munka köz­ben azután meglazult a lábai alatt a szikla és egy nagy kőtömb legördült. A szerencsét­len munkás már nem tudott megkapasz­kodni, megcsúszott és a sziklatömbbel együtt lezuhant a bánya mélyébe. Borzalmasan összezúzta magát és még a helyszínen meg­halt. A vizsgálat megindult annak tisztázására, hogy terhel-e valakit a szerencsétlenség miatt felelősség. 3­K

Next