Kis Ujság, 1936. január (49. évfolyam, 1-25. szám)

1936-01-26 / 21. szám

Vasárnap,­ 1035 január 25 KIS ÚJSÁG „ Egyetlen élő magyar rokona vagyok a­z angol királyi “— mondja batthyány paksi Paksy Józsefné, gróf Rhédey Erzsébet Fehérharfi finom dáma ül velünk szemben a felsőerttősor-utcai lakásban, amely abban kü­lönbözik a többi pesti lakástól, hogy falait olyan ősöknek képei borítják, akik között nem kisebb ember is szerepel mint Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem. Az őszhajú, dáma batthyány paksi Paksy József volt királyi főügyész öz­vegye, Rhédey Erzsébet grófnő, az angol királyi családot lallhatja rokonainak. Most, hogy V. György angol király halálának alkalmából az egész világ részvétét fejezte ki Mari­ özvegy királynénak és Vili­ Edwardnak, az új uralkodónak, Paksy Józsefné. Rhédey Erzsébet grófnő az egyetlen életben levő magyar rokon is ki­fejezte részvétét az angol királyi családnak. Ebből az alkalomból kerestük fel az angol uralkodóház magyar rokonát. — Állandó levelezési viszonyban vagyok Mary angol királynővel, — mondja Paksyné. Természetes tehát, hogy most is azonnal levelet írtam a felséges asszonynak, hogy mint egyet­met életben levő magyar másodunokatestvére, hódolattal megkérjem arra, hogy legbensőbb részvétemet magam és fiaim, József, Jenő, to­vábbá Ella lányom nevében kegyesen fogadja é­s azt a király őfelségének is tolmácsolja. — Milyen eredetű a rokonság, méltóságos asszonyom? — kérdezzük. — Az én nagyapám gróf Rhédey Ferenc és Mary királyné dédnag­yapja édestestvérek vol­tak.­­ Gróf Rhédey László volt Mary királyné dédnagyapja. Az 5 lánya volt Rhédey Claudia grófnő, aki Würtemberg herceghez ment férjhez. Mikor­­Würtemberg herceg, aki királyi herceg volt, el­vette Rhédey Claudiát, Claudia atyja, Rhédey László gróf, az akkori Erdély egyik leggazda­gabb mágnása, történelmi okmányokkal akarta bebizonyítani, hogy a Rhédeyek erdélyi feje­delmi vérből származnak. Időközben azonban meghalt és így nem tudta bebizonyítani a feje­delmi származást, aminek következtében Wür­temberg királyi hercegnek Rhédey Claudia grófnővel kötött frigyét morganatikus házasság­nak tekintették és így gyermekei már csak a Teck hercegi nevet viselhették. Ebből a T­eck hercegi családból származik V. György angol király özvegye Teck Mary hercegnő. paksy Józsefné Rhédey Erzsébet grófnő egy gyönyörű szép nőt ábrázoló képre mutat.­­ — Ez volt gróf Rhédey Claudia. Szegény na­gyon tragikus körülmények között halt meg, — folytatja, — férje Würtemberg herceg katona volt és mint ilyen egy ízben nagy gyakorlaton vett részt, ahová szegény Claudia elébe lova­golt Lova a trombitaszótól és dobpergéstől megriadt, levetette őt a magas női nyeregből és halálra taposta. Hamvai Erdélyszentgyörgyben ősi birtokon nyugosznak. Mary angol királyné, akinek Claudia nagy­anyja­ volt, ma is maga gondoskodik a sír gondozásáról, hogy azon állandóan friss virág legyen. Paksy Józsefné Rhédey Erzsébet grófnőnek édesanyja is Rhédey-lány volt, gróf Rhédey Zsófia. Rhédey Zsófia grófnő és Rhédey Claudia grófnő unokatestvérek voltak. Rhédey Claudia grófnő főúri házasságot kötött Würtemberg her­cegné lett belőle, Rhédey Zsófia grófnő német nemeshez ment férjhez, düsseldorf­i és herken­­d­orfi Herglotz Antal, volt törvényszéki elnök­höz. Lányukból, a kis Erzsébetből úgy lett Rhédey grófnő, hogy anyai nagybátyja, gróf Rhédey Gábor dúsgazdag bihari földbirtokos örökbe fogadta. Gróf Rhédey Gábor különcködő agglegény volt, roppant gőgös mágnás, aki az egész rokonságból csak a kis Erzsébetet sze­rette. Azért fogadta örökbe, hogy többezer­­holdas birtoka, amely a biharmegyei Zsákon volt, kizárólag őrá szálljon. Így lett Rhédey Zsófia és Herglotz Antal törvényszéki elnök lányából Rhédey Erzsébet grófnő A sok ezer holdas bihari birtokot Rhédey Erzsébet grófnő férjhezmenése után eladta. — Férjem, — mondta, — aki királyi főügyész volt Kassán, nem akart a birtokkal bajlódni, így aztán eladták azt Almássy Imre grófnak. Tőle vette meg később a jelenlegi tulajdonosa, báró Vay bihari főispán. Paksy Józsefnének, Mary özvegy angol ki­rályné egyetlen életben levő magyar unokatest­vérének három gyermeke van. Egyik fia Paksy József kormányfőtanácsos, az ismert zeneszerző, a másik Paksy Jenő törvényszéki bíró, a Johannita rend lovagja, lánya Paksy Ella Mala­­tinszky huszárezredes özvegye. Elmondja Paksyné, hogy Mary angol királynéhez írott részvétlevelét fia fordította le angolra, tekintve, hogy ő a magyaron kívül csak németül és fran­ciául beszél, angolul nem.­­• Mikor küldte el a levelet méltóságos asszo­nyom! — Tegnapelőtt tettem borítékba és lepecsé­telve családi címerünkkel bedobattam a posta­ládába. Egy kis Felsőerdősor­ utcai postaszekrényből indult útjára a magyar rokon levele az angol királyi udvarba. Akinek gyakran fáj a gyomra, bélműködése renyhe, mája duzzadt, emésztése gyengült, nyelve fehéressárga, étvágya megcsappant, an­nak a természetes „Ferenc József" keserűvíz csakhamar szabályozza a székletétét, rendbe­­hozza az emésztését, élénkíti a vérkeringését és jó közérzetet teremt. Kórházi bizonyítványok tanúsítják, hogy a Ferenc József víz­biztos és kellemes hatása következtében — kiváltkép alőfoglalkozásnál — állandó használatra rend­kívül­­ alkalmas. Az orvosok ajánlják. — Volt már Londonban méltóságos asszo­nyom? — Sajnos még soha. Egy ízben azonban már képviseltette magát családunk az angol udvar­nál. Mikor távoli rokonunk Fráter Lóránt, a híres huszártiszt és zeneszerző Londonban járt, megkértem, hogy keresse fel az udvart nevünk­ben, ami meg is történt. Én magam csak leve­lező viszonyban állok királyi rokonaimmal, Mary királynőnek legutóbb az ezüstju­bi­­leum alkalmából is levelet írtam, amelyet ő igen kedvesen megköszönt. — Több levelét őrzöm szeretettel, 1911-ben, mikor még Kassán laktunk, fényképet is kap­tam a királynőtől, amelyet aláírásával látott el. Mikor Vili. Edmard, a mostani uralkodó, aki nekem unokaöcsém, mint velszi herceg Pesten járt, a Dunapalota vezérigazgatója, Marenchich Ottó útján üdvözletemet küldtem neki, amelyet ő megköszönt. Azért nem személyesen látogat­tam meg őt, mert magas korom miatt már nem szoktam elhagyni a lakásomat, nehezemre esik Nagyarányú zsáklopás ügyében indított nyomozást a főkapitányság bűnügyi osztá­lya. A Gizella-gőzmalom igazgatósága tett feljelentést a rendőrségen. Megállapításuk szerint az utóbbi hetekben többezer zsák tűnt el a malom raktárából. A rejtélyes lopások ügyében a főkapitány­ság négy legügyesebb detektívje kezdte meg a nyomozást Kihallgatták a malom sze­mélyzetét, a tolvajlásokat felfedező Stark György raktárnokot és az éjjeliőrt. Megálla­pították, hogy a vakmerő betörők, akik a vaskapu utcai oldalon hatoltak be a Gizella­­gőzmalom raktárába, egy éjszaka három és fél bála zsákot vittek magukkal. A gyanú a vállalat egyik volt alkalmazott­jára terelődött, akit hamarosan sikerült is kézrekeríteni. Körömszakadtáig tagadta, hogy bármilyen része lenne a tolvajlásokban. Keresztkérdéseket tettek fel a fiatal fiúnak, aki vallatása során elmondotta, hogy nem ő, hímem az édesapja hatolt be­ a malom rak­tárába és ő vitte el onnan azokat a zsáko­kat, amelyek hiányoznak. Teljesen érthetetlen volt, hogy miképpen tudtak a tolvajok bejutni a raktárhelyi­ségbe. A zárak érintetlenek voltak. Az abla­kokat és azoknak a zárait vizsgálták meg és így­­jutottak arra a meglepő felfedezésre, hogy a vasráccsal ellátott és huszonötször ötven négyzetcentim­éternyi ablakon másztak be a raktárba és ezen adták ki a többezer hiányzó zsákot. Ezt a feltevést az a körülmény is alátámasz­totta, hogy az ablakpárkány ezen a részen teljesen sima volt, a zsákok csiszolták si­mára az ablak fakeretét. A volt alkalmazott megdöbbentő vallomása után, amelyben a lopások elkövetésével az édesapját vádolta, bekísérték a rendőrség bűnügyi osztályára azt az idős embert is, aki­ azelőtt ugyancsak a Gizella-gőzmalom szolgálatában állott. A volt alkalmazott két­ségbeesetten védekezett a gyanúsítás ellen és sehogy sem tudta magyarázatát adni an­nak, hogy mi késztette a fiát erre a szörnyű­ségre: édesapját vádolni a bűncselekmény elkövetésével. Az idős ember az órákig tar­tott kihallgatás után sem volt hajlandó be­ismerni bűnösségét, pedig a fia szemébe mondta a bűn útjára tévedt embernek, hogy a lopásokat a szigorú ellenőrzés dacára úgy követték el, hogy meglesték, amikor az éjjeli őr ellenőrző körútján elhagyta a raktár­­helyiséget és közvetlenül ez után mász­tak be a gyárépület ablakán. Apát és fiát a rendőri kihallgatás után őrizetbe vették. 1 ■ ■ ■• ' S5S§ Ezer és ezer zsákot loptak a Gizel­a­malomból Orvosi javadalmi földekkel megold­ható a vidék egészségügyi ellátása A Kis Újságban nem egyszer adtunk hangot azoknak a jogos panaszoknak, amelyekre a falu kétségbeejtően rossz közegészségügyi ellá­tottsága bőséges okot ad. Főképen a falusi orvoshiány az, amin segí­teni kell. Amíg ez a kérdés megoldva nincs, a­ddig meddő a küzdelem a népbetegségek­­ és az egyke ellen. Addig hiába bes­élünk a mező­gazdasági munkásosztály betegbiztosításáról, amíg­­ a biztosított beteg csak 10—30 kilométernyi távolságban talál orvost. . A Budapesti Orvosok Körében a vidék orvos­sal való ellátásáról tartott a héten előadást dr Bán Sándor megyei főorvos. Az értekezleten, amelyen dr. Imre József egyetemi tanár elnö­költ, nagy érdeklődéssel hallgatták Bán dr ter­vét a falu orvossal való ellátásáról. A Kis Újság már évek óta sürgeti azt, ami Bán főorvos terve alapján valóban könnyen elérhető. Éppen ezért munkatársunk felkereste Bán főorvost, aki már nyugalomba vonult és idejét kizárólag ennek az életbevágó kérdésnek szenteli. — Mi indította főorvos urat tervezetének megírására? — kérdeztük. — Magyarország 2405 községében nincs or­vos — hangzik a felelet. — A körorvosi intéz­mény szerint, mely 27 éves, elavult alkotás, 6, 8, 10 községet lát el egy orvos, aki 10­—15 ki­lométerre fekvő falvakban levő betegeit kellően ellátni képtelen. Tervezetem ezen a hihetetlen helyzetben kíván gyökeres reformmal segíteni. — Mik tervezetének alapelvei? — A 2405 ellátatlan községbe körülbelül 1000 községi orvos telepítendő, ezzel a fővárosi és nagyobb városokban lévő orvos-túltömöttség is enyhülni fog. Ezek megélhetésiről, megfelelő rendelő- és lakóházról, ál­ orvosoknak a falu speciális, sokrétű igényeinek megfelelő tovább­képzéséről gondoskodni kell. — Hogyan lehet jelen anyagi viszonyaink között megélhetésükről gondoskodni? — Úgy, hogy a telepítési törvényjavaslatban előirányzott és megmozdítandó körülbelül kettőszázöt­venezer katasztrális holdból 15 százalékot kihasítunk az anyagilag megsegítendő kis­gazdák és nincstelenek egészségügyi megse­gítésére.­­ Ez 37.500 katasztrázis holdat tesz ki, eb­ből ezer darab „közegészségi orvosi javadalmi földek”” név alatt örök időkre szóló alapít­ványt kreálunk, mely az új községi orvosok fő létalapját képezné. Erre a célra 30.000 kataszt­­rális hold szükséges, a fennmaradó 7500 ka­tasztrális holdat a keresetükben csökkent régi körorvosok kártalanítására tartalékolhatnák.­­ A községekben építendő 1000 rendelő és orvosi lakás volna a községi orvos, második létalapja. A tehetősebb lakosoktól és uradal­maktól befolyó honoráriumok, a távolabbi jö­vőben megalkotandó „népbiztosítást” (mezőgaz­dasági munkások betegsegélyező pénztára) or­vosi fizetése és egészségügyi előadásokért járó díjak stb. egészítik ki, az új községi orvos jö­vedelmét 2—3000 pengőre, a község lakosainak vagyoni viszonyai szerint. Fenti bár szerény, de biztos jövedelem elegendő lesz ahhoz, hogy a fővárosban meghúzódott szűkösen, sőt nagy nélkülözések közt tengődő fiatal orvosok — a biztos megélhetést biztosító községi orvosi állá­sokkal felcseréljék. — A tervezet anyagi megoldásához a közsé­gek nem járulnának hozzá? — Sőt, nagyon is! Mindazok a falvak, me­lyek földvagyonnal bírnak, elsősorban tartoz­nának az orvosi javadalmi földekhez, úgyszin­tén a lakóházhoz feltétlenül telket adni és az építéshez is bevételeikhez mérten hozzájáruli. Ennek a falu-közegészségügyi reformnak el­rendelését bizalommal várjuk a jelenlegi re­formkormánytól. Bán főorvos tervezete ügyében — mint más oldalról értesülünk — Imre József dr egyetemi tanár vezetésével küldöttség fogja a földműve­lésügyi és belügyminisztert felkeresni. GAZDÁK FIGYELMŰBE! FERKŐ-OLAJ Lószerszámot, csizmát, bakancsot pufiit, lékéül es tartassa fesz Gy4r u(M9||s r pra é© ipari ssseflBiwagoK acara IfiUl,Lsal E® SHIMS Budaüső!. m­., Bizen­aut £3/55 Kapható Minden bőr­. VGny.cz­. festékkeresk­edésben és szellgyártóknál kimérve is, de mindenkor kire esetten FerkA-olaj kérendő. 5 •fDxxim nefe fccjea&éulel nem &d£ficKcú á&útia At »%raTU>»£áW-IkKí mfaur «— i in "» i a járás, — fejezte be érdekes szavait Vili. Ed­mard magyar nagynénje. íb. f.) isze a mám üli­­ MM Ma Várjon a mi hatalmas uraink nem gondol­­nak-e a rómaiakra, akiknek a példáját egy­­ben-másban talán követniük is lehetne. Ha m­­agyart nem is a féktelen tobzódásban és élvezethajhászásban, ami a nagy birodalom sírját ásta meg, de legalább is abban, hogy nem irtóztak a fenyegető veszedelmekkel szembenézni s hogy ezekről sose feledkezze­nek meg, még a leggondtalanabb lakmározá­­suk közepette is bekiáltanák maguknak: — Uram, emlékezz a karthagóiakra. Hát igen: a karthagóiak állandóan fenye­gették Rómát s így egyetlen pillanatig nem volt szabad egy öntudatos rómainak róluk megfeledkezni. Nálunk is szükség volna ilyen bekiáltó szolgákra, hogy nagy jó urainkat figyelmez­tessék a veszedelmekre, amelyek fenyeget­nek. Mert a veszedelmekből kijutott nékünk bőven. Talán éppen ezért, vagy hogy nincsen egyetlen népe az Istennek, amelyik annyit bajlódna és vesződne az elmúlás gondolatá­val, mint éppen ez a mi fajtánk. Mintha még mindig a meotiszi ingoványok süppedő tala­ját éreznénk a lábunk alatt, melyet nem tu­dott megszilárdítani ezer év harca és v­ér­­hullása sem. Egyetlen népe sincs a földnek, amelyet még a legszentebb nemzeti szózatá­ban is megriasztasson a halál és az elmúlás sötét árnyéka, annyira, hogy a sír száját lássa maga felé tátongani, amelyet „nemze­tek vesznek körül". Mennyire bensőségesebbnek kellene lenni a mi népszeretetünknek, szociális érzésünk­ü­nk s mennyire kerülnünk kellene a szólam­­hazafiságot és papagáj ismételgetéseit az olyan dolgoknak, melyeket csak ígérgetünk, de komolyan nem akarunk megadni, hogy a fenyegető veszedelmekkel szemben elegendő ellenálló erőt tudjunk gyűjteni népünkben azokkal szemben, akik oly mohón várják a pillanatot, mikor állhatnak már körül a sírunkat. Hogy ezt körül ne állhassák, az csak rajtunk múlik. A hazafiság nem lehet többé klikkek ki­váltsága. És nem lehet ürügy arra, hogy a birtokos „hazafiság11 ürügye alatt használja ki a földmunkást, a gyáros „hazafiság 14 ürügye alatt gyűjtsön milliókat sanyargatott munkások verejtékéből s a bankár „hazafi­­ság“ ürügye alatt rántogassa ki a szegény ember talpa alól a földet és feje felől a viskót. A hazafiság igazságot, becsületet, ál­dozatkészséget, megértést s főleg emberszere­­tetet jelent s nem tűrheti s nem is engedheti meg, hogy­ az éljen nálunk mindig a leg­­kutyábbul és legmostohábban, aki a legtöb­bet verejtékezik. A hazafiság nem sütheti a „hazátlan bitangi” bélyegzőjét azokra, akik becsületes munkájuk révén becsületes és em­beri életet követelnek maguknak és sorsos társaiknak. Mert ez nemcsak joguk, de köte­lességük is. Hogy ez a tisztult és igazi hazafiság érvé­nyesülhessen nálunk a régi elavult szólam- hazafisággal szemben, ahhoz igen jó volna a régi római példa követése azokkal a be­­kiáltókkal. Milyen hasznos és üdvös volna, ha nálunk egy-egy mély igazságot kiáltaná­nak a szolgák az urak asztala felé. Például? Van ilyen igazságunk egész raktárral. — Ne feledkezzetek meg, hogy minden hatalom a néptől való. Vagy: — Ne feledkezzetek meg, hogy a hatalom múlandó. Vagy még jobb. — Vigyázzatok, hogy akkor is legyen va­laki, aki hajlong elöttetek, mikor már mások lesznek a hatalmon.­­ Bizony, hatalmasok. Míg hataimon vagy­tok, mindenki görnyed előttetek, hogy bukás­­tok után a tulajdon véretek is csak a „köte­lék terhétől érezze s csapodár módra feledje az élvezett előnyöket. Jó eset ez, amire a hatalmasoknak mindig gondolniok kellene*. De hát nem gondolnak. És ebbe is buk­nak bele. Kűrusparti

Next