Kis Ujság, 1936. február (49. évfolyam, 26-50. szám)

1936-02-01 / 26. szám

2 Paraszthitbizományok kérdése * Ha valaki időt szakít magának, hogy a most folyó hitbizományi vitát s annak min­den egyes mozzanatát figyelemmel kísérje, meg kell állapítani, hogy igaza van a latin közmondásnak, amikor azt mondja, hogy ahány fej, annyi vélemény. No, mert itt bi­zony eléggé elütők a vélemények, mégpedig úgy, hogy az egyik szerint el kell törölni, hogy csak emléke maradjon, a másik szerint éppen ellenkezőleg: minden áldozatot meg kell hozni biztosításukért. De a legérdekesebb vita mégis annál a pontnál bontakozik ki, ahol a reform igazi reformmá válik, mert új mesgyét nyit, még­pedig magának a kisgazdatársadalomnak a javára, biztosítván számukra is a kis, azaz „paraszthitbizományok“ létesítésének lehe­tőségeit. A felfogás e kérdésnél — ha lehet — még ellentétesebb és elütőbb, mint a régi hitbizományok vitájában. És ami a legin­kább feltűnő, hogy éppen maguk a kisgaz­dák idegenkednek tőle a legjobban, mert amint egyikőjük remek tömörséggel kife­jezte, „nem más az, mint az egyke törvénye­­sítése Vájjon mi az igazság ebben a különböző és ellentétes felfogásban? Vájjon melyik álláspontnak van igazsága? Annak-e, amely mellette harcol, vagy amely a gondolatot elejtendőnek véli, már csak azért is, mert a magyar ember természete ellenmond annak, hogy az apa az egyik gyermeke javára a töb­bit kiközösítse a családi vagyonból. — Örök családi villongásnak veti ez meg az alapját s ha lehet, még nagyobb árkot ás a család tagjai közé, mint az eddigi birtok­perek ástak, —­ érvelnek sokan a javaslat ellen. Nehéz volna ma még erre válaszolni. Hi­szen jól tudjuk, hogy az elméletekre az élet ugyancsak rá szokott cáfolni. Ne feledjük, hogy mikor az első vasutat Angliában meg­indították, az orvosok azonnal tiltakoztak s az újítás beszüntetését követelték, mégpedig azzal az indokolással, hogy az emberi fejek nincsenek berendezve az ilyen természetű rázkódáshoz s a vége az lesz az újításnak, hogy az utasok belepusztulnak az agyrázkó­dásba. Nos, nem pusztultak bele. Ellenben a fejek nagyon is hozzászoktak a vonat rázkódásá­hoz.­ Éppen ilyen módon el lehet hinni, hogy az új örökösödési törvény a paraszthitbizo­­mányosoknál egy kissé megrázná a fejeket, ez azonban korántsem volna olyan végzetes, mint amilyennek sokan elképzelik. Más kérdés azonban, hogy gyakorlatilag mit jelent majd ez az újítás a magyar gazda­­társadalomra? Hiszen az újításnak az a be­vallott célja, hogy segítse kialakulni azt az osztályt, ami eddig nem volt s aminek hiánya nagyon is éreztette a hatását, az úgynevezett gazda középosztályt, amely a maga földjén ennek biztos alapján állva, hivatott vezető­jévé és irányítójává lehet a maga falujának gazdatársadalmában. Ez eddig helyes is volna. Csakhogy valamiről megfeledkeztek. Eddig egyetlen képviselő akadt mindössze a vitában, aki észrevette, hogy mindez az el­gondolás csak újabb ellentétek alapját vet­heti meg, ha létesítésével kapcsolatosan nem rendezik a legkisebb parcella kérdését is Szerény felfogásunk szerint a földminimum meghatározása nélkül hasztalan a tagosítás éppen úgy, mint ahogy káros a paraszthit­bizományok létesítése. Nemcsak gazdasági de szociális szempontból is. Gondolkozzunk csak józanul és politika­­mentesen, csupán az agrárlakosság érdekét tartva szem előtt. Mondjuk, már átment a gyakorlatba a reform és megvalósultak a paraszti hitbizo­m­ányok a maguk 50—100 holdjával átlag­ban. Mi lesz ennek a következménye? Ez a kiváltságos birtoktest olyan érintette­nül marad meg egyben és épségben a köz­ségben, mint kőkorszakbéli orrszarvúk agyara a föld mélységében. Nem változnak. Ellen­ben a körötte lévő kisgazdák földjei folyton oszolnak, bomlanak s minden haláleset és minden születés hatással lesz az összetéte­lükre, hol nagyobbodásukat — ez a ritkább eset! —, hol meg teljes felaprózásukat köve­telve. Nehéz elképzelni, hogy az a szerencsétlen zsellér, akit mostoha sorsa nyolcad, de sok­szor tizenhatod parcellára kényszerít, hogy valami nagy elégedettséggel nézne ama ki­váltságos paraszthitbizományos felé, akit szerencsés születése révén a törvény olyan birtoktesthez juttat, amelyet a törvény vé­­delme tart össze, akárcsak abroncs a hordót. Mindezzel nem az új intézmény ellen akar­tunk szót emelni Csak fel akarjuk hívni a figyelmet, mégpedig nem is előszót — s talán nem is utoljára —, hogy a parcellaminimum kérdése nem halasztható tovább. Nem pedig azért, hogy a tervbevett tagosításra fordított milliók minél eredményesebb befektetésnek bizonyuljanak, másrészt azért, mert ez m­in­­denképen jó és megfelelő iskola volna, hogy agrártársadalmunkat ránevelje a gondolatra hogy a föld nem olyan, mint a giliszta, amit akárhány részre szabdalunk, egész marad. Kőrösparti igazság sincs benne. (Helyeslés a NEP-nél.)­­ Sehol Magyarországon olyan egészséges birtokmegoszlás, mint Erdélyben, nem volt, ahol a nagybirtok csak nyolc-tíz százalékát tette a megművelhető földnek. Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy nem osztottuk fel, hanem, hogy ezt a nyolc százalékot is hagytak a ro­mánoknak és nem a magyar paraszt­ság javára fordítottuk. (Nagy taps.) A Ház fiatalabb tagjai tartóz­kodjanak attól, hogy a birtokpolitikai kér­déseket túlfűtött hangulat hangnemében tárgyalják. Ezzel nem használnak se saját­­maguknak, se az országnak. (Újabb nagy taps a kormánypárton.) A háború utáni bir­tokpolitika nagy forradalmi hullám leveze­tését jelentette. Enélkül a tisztelt túloldali képviselőtársaim se ülhetnének olyan nyu­godtan ott, mint most. Nincs ebben az or­szágban egy talpalatnyi földem, amit félte­nem kellene és ha vannak is barátaim, akik a nagybirtokosok közé sorozandók, úgy vannak barátaim a túlsó oldalon is, akik­nek nincs földjük és barátságuk nekem lé­nyeges. Így teljesen érdekmentesen merek a kérdéshez hozzászólni. Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, ahogy sokan be akarják állítani, kizárólag gyakorlati politika kér­dése. — Deák, Széchenyi, Kossuth Lajos nem helyezkedhettek annak idején más állás­pontra, mint arra, hogy a hitbizományok eltöröltessenek. Minden korlátot meg akar­tak szüntetni abból a célból, hogy a szabad rendezés megteremtésével a szabad verseny is lehetővé váljon és utána egy magasabb gazdasági rend fejlődhessék ki. Ma, amikor a gazdasági életet teljesen a szabad verseny talapzatára állítottuk, egyedüli szelektív momentummá emelték a gazdasági kvalifi­kációt. De ezer éven keresztül ezt a nemzetet nem­csak a gazdasági kvalifikáció tartotta fenn. (Viharos taps a kormánypárton.) ­ „A teszatil­áliss” hildoszlás se elégítheti ki a fi­olngiku­si proletárikat Bethlen István. Ma a materiális világfel­fogás oda vezetett, hogy nagy sikerek di­nasztiákat alakítottak, míg Apponyi Albert­­hez hasonló ideális lelkek díszsírhelyekkel kellett, hogy megelégedjenek. Ezek a dol­gok megfontolásra késztetnek. — Ügy van! Ügy van! — kiáltják úgy a kormánypárton, mint az ellenzéken. Bethlen István: Pótolhatatlan veszteséget ■elent mindaddig, amíg nincsenek vagyoni­­lag független más keresztény, intelligens értékek ebben az országban, olyanok, ame­lyek a vezetésben az ország politikájának szolgálatában állhatnak. (Nagy taps a kor­mánypárton.) Ha a liberalizmus kimondta volna az akkori paraszt­telkek megosztásá­nak legalsó határát, ha a középbirtokok megkötöttségét valamilyen módon alátámasz­totta volna, akár hitbizomány formájában is, ha kimondtak volna egy legfelsőbb meg­­terhelési határt, lehet, hogy a liberális elvek csorbát szenvedtek volna, de ma már jóvá nem tehető bajok nem álltak volna elő. Egy mechanikus földosztás nem­ szün­teti meg azokat az okokat, amelyek a bajt előidézték, csak arra lesz jó, hogy azokat a tartalékokat feléljük, amelyek ma még rendelkezésünkre állanak és azután további bajokat termeljenek, új­ból törpebirtokok, proletártömegek áll­janak elő, amelyeken azután ilyen eszközökkel többé segíteni nem lehet. A legradikálisabb föld­reform mellett se lehet a földnélküli prole­tárokat kielégíteni, nem lehet annyi földet juttatni egy ilyen reform mellett sem, hogy a ma még meglevő közép- és nagybirtokok teljesen elpusztulván, akár egy évtizedre rendezné a kérdést. A következő évtizedben folytatódna a kisbirtokok szétválása és új­ból kellene rendeznünk ezt a kérdést sok­kal nehezebb körülmények között. Iparosodást sürget Bethlen Bethlen István ezután részletes számada­tokkal fejti ki, hogyha 500 holdon felül valamennyi földet földosztás céljaira hasz­­nállják fel és a mostani öt holdon aluli törpebirtokosok földjét öt holdra egészíte­nék­ ki, már nem jutna­ a földnélküli föld­munkásoknak megfelelő föld. Hollandiában a föld jó megművelése mellett két hold is elég egy család eltartására, de Magyarországon ma legalább öt hold kell. Sehol nincs egyenlőség a földbirtok terén. Ha ezt ma Magyarországon helyreállíta­nánk, tíz év múlva megszűnne és újból egyenlőtlenségek keletkeznének. A közép- és nagybirtokra szükség van. Ott találnak elhelyezkedést a földnélküli mezőgazdasági munkások. Bár sok a nagybirtok Magyarországon, mégse elegendő, hogy kenyeret tudjon adni a proletár földmunkásoknak. Ha lehetővé tesszük, hogy a nagy­birtok sok­kal intenzívebben művelje a földet, akkor elképzelhető, hogy a földnélküli munkások is munkát találjanak. Csak ha iparosodá­sunkat nagy erővel folytatjuk és bár önök — mondotta Bethlen István a túloldal felé — talán iparellenes felfogásnak, megfontolandó Magyarország érdeké­ben, a falu lakosságának érdekében is az iparosodás, mert csakis ez vezet­heti le a munkanélkülieknek azt a tömegét, amelyet semmiféle birtokpolitikai eszközzel máskép elhelyezni nem fog sikerülni. (Viharos taps a kormánypárton.) Friedrich István: Látom már, hogy itt nem lesz semmi baj, visszamegy miniszter­­elnöknek, én ehhez értek. Rakovszky Tibor: Mindenki siet tapsolni, amíg nincs késő. Bethlen István: Proletártömegek élnek a falun, akiknek nincs megfelelő munkaalkal­muk. Ez a helyzet folyton romlik. A közép- és nagybirtokok automatikusan elporladnak, egy évben átlagosan harminc-negyvenezer hold jut a nagybirtokból a kisbirtokosok kezére. Ha van valami, ami bizonyítja, hogy Nagyatádi Szabó István nagy ember volt, az az, hogy nem saját fajtájának, a kisgaz­dáknak adta a földet, hanem a proletárok­nak és ezzel megakadályozta azt, hogy ezek a proletártömegek még alacsonyabb szín­vonalra süllyedjenek a kenyérkereset terén. Bethlen István beszédideje ekkor lejárt, mire Sztranyavszky Sándor elnök a követ­kező figyelmeztetéssel fordult hozzá: — Méltóztatik a beszédidő meghosszabbí­tását kérni? Bethlen István előbb a Ház óráját, majd a saját óráját nézte és egyórai beszédidő­­meghosszabbítást kért, amihez a Ház hozzá­járult.­­ Sajnos, iparosodásunk stagnál, sőt ipari munkanélküliséggel állunk szemben, hitel­­krízis van, az állam beruházási tevékenysége csaknem teljesen szünetel, a kivándorlás le­hetetlen. Ennek folyománya a születések számának csökkenése­ ,ez egyke nem egyéb, mint a polgári társadalom védekezése az ellen a rém ellen, hogy saját maga és csa­ládja még alacsonyabb rétegű megélhetési színvonalra süllyedjen le. Bethlen István: Nem féltve a népszerűsé­get, az alábbi tanulságokat kell levonni: Tartózkodás minden erőszakos földosztástól, megelégedés azokkal a birtokpolitikai m műve­­letekkel, amelyek a rosszul kezelt nagybirto­kokat bontják meg és rendelkezésre bocsát­ják a kisbirtokosoknak és proletároknak. Továbbraeső földosztásnak helye nincs. Lesz és van elegendő föld. — A telepítés drága, nehéz művelet, bár ezzel a metódussal foglalkozni. Meg kell változtatni a kisbirtokok adózását Mentsék fel a kisbirtokos réteget attól a túlzott adóktól, amelyek azért túlzot­tak, mert a terményárak lementek. Ha a javaslat célja az volt, hogy a hitbizo­mányok egy részét szabaddá tegyék, úgy azt sokkal egyszerűbben is el lehetett volna érni. — Mindig arról beszélnek — folytatta —■, hogy az ingó tőke a zsidók kezében van. Honfoglalásnak tekintik egyesek azt, hogy ezen változtassanak. Tehát elő kell mozdítani, hogy a megmaradt nagy keresztény tőkék bekapcsolódhas­sanak az iparba. Szerintem tanácsadó szervet kellene felállí­tani, amely tanácsadó szerv mentesítené a kockázat alól az elhelyezkedő tőkét. A pénz­ügyminiszternek pedig kedvezményekkel kel­lene segíteni azokon, akik a földből kivo­nulva áldozatokat hoznak. Ez az iparnak és a vállalkozásnak is érdeke lenne. Magyarországon iparellenes hangulat van és ennek tényleg az az oka, hogy az ipar egy része nincs keresztény kéz­ben. A hitbizományosok magánemberek, akiket a földhöz személyek, szálak, tradíciók fűz­nek, ha ezek a hitbizományosok otthagyják a földet ezáltal áldozatot hoznak. Én annak­idején Foss József miniszternek megbízást adtam, hogy a­­római katolikus egyházzal tárgyaljon és szerintem az egyházban meg­van a hajlandóság arra, hogyha kell és szük­séges, úgy rendelkezésre álljon. Itt azonban nem gondolok kényszerintézkedésekre. Le­gyen végre vége annak, hogy kényszereszkö­zökkel csináljunk birtokpolitikát. Eckhardt Tibor: Minek akkor diktatúra? Séf­­sik György: Nincs diktatúra! Bethlen István gróf megállapítja, hogy kényszer­eszközzel ott csináltak birtokpoli­tikát, ahol forradalmak voltak, továbbá a kisántant államokban, ahol az volt a cél, hogy a magyarságot megrabolják. Ezután a törvényjavaslat egyes pontjaival foglalkozik és nehezményezi, hogy a törvény­javaslat kimondja, hogy a hitbizományosok Ma­gyarországon lennének kötelesek élni. Ne­hezményezi ezt azért, mert a trianoni szerződés következtében egyes hitbizomá­nyos kénytelen külföldön élni. — Amikor a javaslat mellett adom le szavazatomat, — fejezte be beszédét gróf Bethlen István, — arra kérem az igazság­ügyminiszter urat, hogy ne csináljon po­litikai kérdést ebből a javaslatból és tartsa nyitva az érvelések számára az ajtót, mert csak így juthatunk el egészséges megol­dáshoz. A javaslatot elfogadom. (Nagy taps­ a­­ Ház minden oldalán.) A többi szónok Némethy Vilmos (Független Kisgazdapárti) emelkedett ezután szólásra. Közérdek a nagy hitbizományok területének csökkentése. Bajniss Ferenc (NKP) szerint a hitbizom­á­­nyi javaslat megfelel a konzervatív haladás­nak. Fábián Béla beszédének elmondására halasz­tást kért, amit a Ház megadott. A legközelebbi ülését a Ház kedden délután négy órakor tartja. A pénteki ülés háromne­­gyednyolckor ért véget. KIS ÚJSÁG Kétórás kihallgatáson fogadta a kormányzó péntek délután a miniszterelnököt A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gömbös Gyula miniszterelnök péntek délután öt órakor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A kihallgatás este hét óráig tartott s utána a miniszterelnök visszatért a mi­niszterelnökségre. i­ rnam is megmagyarázhatanan öngyilkosságot követett el egy előkelő nyíradonyi gyógyszerész Nyíregyházáról telefonálja a Kis Újság tudósítója. Az egész Nyírvidéken ismert család Kálnay István gyógyszerész rokon­sága! Nyiradonyban is számos tagja lakik a családnak. Az egyik Kálnay fiú főszolga­bíró, a másik pedig a 38 éves István a köz­ség gyógyszertárát vezeti. Csütörtökön va­dászaton vett részt, amelyen Tamási-pusz­tán rendeztek. A vadászatot vacsora, majd mulatozás követte-Reggelig nagyszerű hangulatban volt együtt a vendégsereg. A fiatal gyógyszerész újra vadászatra akart menni és elment barátjá­hoz, Hajnad Gábor tisztiorvoshoz. Hívta magával de az orvos nem akart menni. Kálnay István erre csak annyit mondott: — Jó, megyek akkor magam. Alig hogy kilépett az ajtón, a tisztiorvos borzalmas dörrenést hallott. Kirohant és ott találta holtan Kálnay Istánt, kezében még füstölgő pisztolyá­val. Rögtön megvizsgálta és megállapította, hogy a fiatal gyógyszerész szívét járta át a golyó. Kálnay István öngyilkossága teljesen megmagyarázhatatlan és nem tudják semilyen indokát találni an­nak, hogy a fiatal, mindig jókedvű ember miért követett el öngyilkosságot. A MAGYAR HÉTFŐ MINDEN SORA ÉRDEKES. A KIS Újság telefonszáma 250-90 Szombat, 1936 február 1

Next