Kis Ujság, 1936. február (49. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-01 / 26. szám
2 Paraszthitbizományok kérdése * Ha valaki időt szakít magának, hogy a most folyó hitbizományi vitát s annak minden egyes mozzanatát figyelemmel kísérje, meg kell állapítani, hogy igaza van a latin közmondásnak, amikor azt mondja, hogy ahány fej, annyi vélemény. No, mert itt bizony eléggé elütők a vélemények, mégpedig úgy, hogy az egyik szerint el kell törölni, hogy csak emléke maradjon, a másik szerint éppen ellenkezőleg: minden áldozatot meg kell hozni biztosításukért. De a legérdekesebb vita mégis annál a pontnál bontakozik ki, ahol a reform igazi reformmá válik, mert új mesgyét nyit, mégpedig magának a kisgazdatársadalomnak a javára, biztosítván számukra is a kis, azaz „paraszthitbizományok“ létesítésének lehetőségeit. A felfogás e kérdésnél — ha lehet — még ellentétesebb és elütőbb, mint a régi hitbizományok vitájában. És ami a leginkább feltűnő, hogy éppen maguk a kisgazdák idegenkednek tőle a legjobban, mert amint egyikőjük remek tömörséggel kifejezte, „nem más az, mint az egyke törvényesítése Vájjon mi az igazság ebben a különböző és ellentétes felfogásban? Vájjon melyik álláspontnak van igazsága? Annak-e, amely mellette harcol, vagy amely a gondolatot elejtendőnek véli, már csak azért is, mert a magyar ember természete ellenmond annak, hogy az apa az egyik gyermeke javára a többit kiközösítse a családi vagyonból. — Örök családi villongásnak veti ez meg az alapját s ha lehet, még nagyobb árkot ás a család tagjai közé, mint az eddigi birtokperek ástak, — érvelnek sokan a javaslat ellen. Nehéz volna ma még erre válaszolni. Hiszen jól tudjuk, hogy az elméletekre az élet ugyancsak rá szokott cáfolni. Ne feledjük, hogy mikor az első vasutat Angliában megindították, az orvosok azonnal tiltakoztak s az újítás beszüntetését követelték, mégpedig azzal az indokolással, hogy az emberi fejek nincsenek berendezve az ilyen természetű rázkódáshoz s a vége az lesz az újításnak, hogy az utasok belepusztulnak az agyrázkódásba. Nos, nem pusztultak bele. Ellenben a fejek nagyon is hozzászoktak a vonat rázkódásához. Éppen ilyen módon el lehet hinni, hogy az új örökösödési törvény a paraszthitbizományosoknál egy kissé megrázná a fejeket, ez azonban korántsem volna olyan végzetes, mint amilyennek sokan elképzelik. Más kérdés azonban, hogy gyakorlatilag mit jelent majd ez az újítás a magyar gazdatársadalomra? Hiszen az újításnak az a bevallott célja, hogy segítse kialakulni azt az osztályt, ami eddig nem volt s aminek hiánya nagyon is éreztette a hatását, az úgynevezett gazda középosztályt, amely a maga földjén ennek biztos alapján állva, hivatott vezetőjévé és irányítójává lehet a maga falujának gazdatársadalmában. Ez eddig helyes is volna. Csakhogy valamiről megfeledkeztek. Eddig egyetlen képviselő akadt mindössze a vitában, aki észrevette, hogy mindez az elgondolás csak újabb ellentétek alapját vetheti meg, ha létesítésével kapcsolatosan nem rendezik a legkisebb parcella kérdését is Szerény felfogásunk szerint a földminimum meghatározása nélkül hasztalan a tagosítás éppen úgy, mint ahogy káros a paraszthitbizományok létesítése. Nemcsak gazdasági de szociális szempontból is. Gondolkozzunk csak józanul és politikamentesen, csupán az agrárlakosság érdekét tartva szem előtt. Mondjuk, már átment a gyakorlatba a reform és megvalósultak a paraszti hitbizományok a maguk 50—100 holdjával átlagban. Mi lesz ennek a következménye? Ez a kiváltságos birtoktest olyan érintettenül marad meg egyben és épségben a községben, mint kőkorszakbéli orrszarvúk agyara a föld mélységében. Nem változnak. Ellenben a körötte lévő kisgazdák földjei folyton oszolnak, bomlanak s minden haláleset és minden születés hatással lesz az összetételükre, hol nagyobbodásukat — ez a ritkább eset! —, hol meg teljes felaprózásukat követelve. Nehéz elképzelni, hogy az a szerencsétlen zsellér, akit mostoha sorsa nyolcad, de sokszor tizenhatod parcellára kényszerít, hogy valami nagy elégedettséggel nézne ama kiváltságos paraszthitbizományos felé, akit szerencsés születése révén a törvény olyan birtoktesthez juttat, amelyet a törvény védelme tart össze, akárcsak abroncs a hordót. Mindezzel nem az új intézmény ellen akartunk szót emelni Csak fel akarjuk hívni a figyelmet, mégpedig nem is előszót — s talán nem is utoljára —, hogy a parcellaminimum kérdése nem halasztható tovább. Nem pedig azért, hogy a tervbevett tagosításra fordított milliók minél eredményesebb befektetésnek bizonyuljanak, másrészt azért, mert ez mindenképen jó és megfelelő iskola volna, hogy agrártársadalmunkat ránevelje a gondolatra hogy a föld nem olyan, mint a giliszta, amit akárhány részre szabdalunk, egész marad. Kőrösparti igazság sincs benne. (Helyeslés a NEP-nél.) Sehol Magyarországon olyan egészséges birtokmegoszlás, mint Erdélyben, nem volt, ahol a nagybirtok csak nyolc-tíz százalékát tette a megművelhető földnek. Nem az idézte elő Erdély elvesztését, hogy nem osztottuk fel, hanem, hogy ezt a nyolc százalékot is hagytak a románoknak és nem a magyar parasztság javára fordítottuk. (Nagy taps.) A Ház fiatalabb tagjai tartózkodjanak attól, hogy a birtokpolitikai kérdéseket túlfűtött hangulat hangnemében tárgyalják. Ezzel nem használnak se sajátmaguknak, se az országnak. (Újabb nagy taps a kormánypárton.) A háború utáni birtokpolitika nagy forradalmi hullám levezetését jelentette. Enélkül a tisztelt túloldali képviselőtársaim se ülhetnének olyan nyugodtan ott, mint most. Nincs ebben az országban egy talpalatnyi földem, amit féltenem kellene és ha vannak is barátaim, akik a nagybirtokosok közé sorozandók, úgy vannak barátaim a túlsó oldalon is, akiknek nincs földjük és barátságuk nekem lényeges. Így teljesen érdekmentesen merek a kérdéshez hozzászólni. Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, ahogy sokan be akarják állítani, kizárólag gyakorlati politika kérdése. — Deák, Széchenyi, Kossuth Lajos nem helyezkedhettek annak idején más álláspontra, mint arra, hogy a hitbizományok eltöröltessenek. Minden korlátot meg akartak szüntetni abból a célból, hogy a szabad rendezés megteremtésével a szabad verseny is lehetővé váljon és utána egy magasabb gazdasági rend fejlődhessék ki. Ma, amikor a gazdasági életet teljesen a szabad verseny talapzatára állítottuk, egyedüli szelektív momentummá emelték a gazdasági kvalifikációt. De ezer éven keresztül ezt a nemzetet nemcsak a gazdasági kvalifikáció tartotta fenn. (Viharos taps a kormánypárton.) „A teszatiláliss” hildoszlás se elégítheti ki a fiolngikusi proletárikat Bethlen István. Ma a materiális világfelfogás oda vezetett, hogy nagy sikerek dinasztiákat alakítottak, míg Apponyi Alberthez hasonló ideális lelkek díszsírhelyekkel kellett, hogy megelégedjenek. Ezek a dolgok megfontolásra késztetnek. — Ügy van! Ügy van! — kiáltják úgy a kormánypárton, mint az ellenzéken. Bethlen István: Pótolhatatlan veszteséget ■elent mindaddig, amíg nincsenek vagyonilag független más keresztény, intelligens értékek ebben az országban, olyanok, amelyek a vezetésben az ország politikájának szolgálatában állhatnak. (Nagy taps a kormánypárton.) Ha a liberalizmus kimondta volna az akkori paraszttelkek megosztásának legalsó határát, ha a középbirtokok megkötöttségét valamilyen módon alátámasztotta volna, akár hitbizomány formájában is, ha kimondtak volna egy legfelsőbb megterhelési határt, lehet, hogy a liberális elvek csorbát szenvedtek volna, de ma már jóvá nem tehető bajok nem álltak volna elő. Egy mechanikus földosztás nem szünteti meg azokat az okokat, amelyek a bajt előidézték, csak arra lesz jó, hogy azokat a tartalékokat feléljük, amelyek ma még rendelkezésünkre állanak és azután további bajokat termeljenek, újból törpebirtokok, proletártömegek álljanak elő, amelyeken azután ilyen eszközökkel többé segíteni nem lehet. A legradikálisabb földreform mellett se lehet a földnélküli proletárokat kielégíteni, nem lehet annyi földet juttatni egy ilyen reform mellett sem, hogy a ma még meglevő közép- és nagybirtokok teljesen elpusztulván, akár egy évtizedre rendezné a kérdést. A következő évtizedben folytatódna a kisbirtokok szétválása és újból kellene rendeznünk ezt a kérdést sokkal nehezebb körülmények között. Iparosodást sürget Bethlen Bethlen István ezután részletes számadatokkal fejti ki, hogyha 500 holdon felül valamennyi földet földosztás céljaira használlják fel és a mostani öt holdon aluli törpebirtokosok földjét öt holdra egészítenék ki, már nem jutna a földnélküli földmunkásoknak megfelelő föld. Hollandiában a föld jó megművelése mellett két hold is elég egy család eltartására, de Magyarországon ma legalább öt hold kell. Sehol nincs egyenlőség a földbirtok terén. Ha ezt ma Magyarországon helyreállítanánk, tíz év múlva megszűnne és újból egyenlőtlenségek keletkeznének. A közép- és nagybirtokra szükség van. Ott találnak elhelyezkedést a földnélküli mezőgazdasági munkások. Bár sok a nagybirtok Magyarországon, mégse elegendő, hogy kenyeret tudjon adni a proletár földmunkásoknak. Ha lehetővé tesszük, hogy a nagybirtok sokkal intenzívebben művelje a földet, akkor elképzelhető, hogy a földnélküli munkások is munkát találjanak. Csak ha iparosodásunkat nagy erővel folytatjuk és bár önök — mondotta Bethlen István a túloldal felé — talán iparellenes felfogásnak, megfontolandó Magyarország érdekében, a falu lakosságának érdekében is az iparosodás, mert csakis ez vezetheti le a munkanélkülieknek azt a tömegét, amelyet semmiféle birtokpolitikai eszközzel máskép elhelyezni nem fog sikerülni. (Viharos taps a kormánypárton.) Friedrich István: Látom már, hogy itt nem lesz semmi baj, visszamegy miniszterelnöknek, én ehhez értek. Rakovszky Tibor: Mindenki siet tapsolni, amíg nincs késő. Bethlen István: Proletártömegek élnek a falun, akiknek nincs megfelelő munkaalkalmuk. Ez a helyzet folyton romlik. A közép- és nagybirtokok automatikusan elporladnak, egy évben átlagosan harminc-negyvenezer hold jut a nagybirtokból a kisbirtokosok kezére. Ha van valami, ami bizonyítja, hogy Nagyatádi Szabó István nagy ember volt, az az, hogy nem saját fajtájának, a kisgazdáknak adta a földet, hanem a proletároknak és ezzel megakadályozta azt, hogy ezek a proletártömegek még alacsonyabb színvonalra süllyedjenek a kenyérkereset terén. Bethlen István beszédideje ekkor lejárt, mire Sztranyavszky Sándor elnök a következő figyelmeztetéssel fordult hozzá: — Méltóztatik a beszédidő meghosszabbítását kérni? Bethlen István előbb a Ház óráját, majd a saját óráját nézte és egyórai beszédidőmeghosszabbítást kért, amihez a Ház hozzájárult. Sajnos, iparosodásunk stagnál, sőt ipari munkanélküliséggel állunk szemben, hitelkrízis van, az állam beruházási tevékenysége csaknem teljesen szünetel, a kivándorlás lehetetlen. Ennek folyománya a születések számának csökkenése ,ez egyke nem egyéb, mint a polgári társadalom védekezése az ellen a rém ellen, hogy saját maga és családja még alacsonyabb rétegű megélhetési színvonalra süllyedjen le. Bethlen István: Nem féltve a népszerűséget, az alábbi tanulságokat kell levonni: Tartózkodás minden erőszakos földosztástól, megelégedés azokkal a birtokpolitikai m műveletekkel, amelyek a rosszul kezelt nagybirtokokat bontják meg és rendelkezésre bocsátják a kisbirtokosoknak és proletároknak. Továbbraeső földosztásnak helye nincs. Lesz és van elegendő föld. — A telepítés drága, nehéz művelet, bár ezzel a metódussal foglalkozni. Meg kell változtatni a kisbirtokok adózását Mentsék fel a kisbirtokos réteget attól a túlzott adóktól, amelyek azért túlzottak, mert a terményárak lementek. Ha a javaslat célja az volt, hogy a hitbizományok egy részét szabaddá tegyék, úgy azt sokkal egyszerűbben is el lehetett volna érni. — Mindig arról beszélnek — folytatta —■, hogy az ingó tőke a zsidók kezében van. Honfoglalásnak tekintik egyesek azt, hogy ezen változtassanak. Tehát elő kell mozdítani, hogy a megmaradt nagy keresztény tőkék bekapcsolódhassanak az iparba. Szerintem tanácsadó szervet kellene felállítani, amely tanácsadó szerv mentesítené a kockázat alól az elhelyezkedő tőkét. A pénzügyminiszternek pedig kedvezményekkel kellene segíteni azokon, akik a földből kivonulva áldozatokat hoznak. Ez az iparnak és a vállalkozásnak is érdeke lenne. Magyarországon iparellenes hangulat van és ennek tényleg az az oka, hogy az ipar egy része nincs keresztény kézben. A hitbizományosok magánemberek, akiket a földhöz személyek, szálak, tradíciók fűznek, ha ezek a hitbizományosok otthagyják a földet ezáltal áldozatot hoznak. Én annakidején Foss József miniszternek megbízást adtam, hogy arómai katolikus egyházzal tárgyaljon és szerintem az egyházban megvan a hajlandóság arra, hogyha kell és szükséges, úgy rendelkezésre álljon. Itt azonban nem gondolok kényszerintézkedésekre. Legyen végre vége annak, hogy kényszereszközökkel csináljunk birtokpolitikát. Eckhardt Tibor: Minek akkor diktatúra? Séfsik György: Nincs diktatúra! Bethlen István gróf megállapítja, hogy kényszereszközzel ott csináltak birtokpolitikát, ahol forradalmak voltak, továbbá a kisántant államokban, ahol az volt a cél, hogy a magyarságot megrabolják. Ezután a törvényjavaslat egyes pontjaival foglalkozik és nehezményezi, hogy a törvényjavaslat kimondja, hogy a hitbizományosok Magyarországon lennének kötelesek élni. Nehezményezi ezt azért, mert a trianoni szerződés következtében egyes hitbizományos kénytelen külföldön élni. — Amikor a javaslat mellett adom le szavazatomat, — fejezte be beszédét gróf Bethlen István, — arra kérem az igazságügyminiszter urat, hogy ne csináljon politikai kérdést ebből a javaslatból és tartsa nyitva az érvelések számára az ajtót, mert csak így juthatunk el egészséges megoldáshoz. A javaslatot elfogadom. (Nagy taps a Ház minden oldalán.) A többi szónok Némethy Vilmos (Független Kisgazdapárti) emelkedett ezután szólásra. Közérdek a nagy hitbizományok területének csökkentése. Bajniss Ferenc (NKP) szerint a hitbizományi javaslat megfelel a konzervatív haladásnak. Fábián Béla beszédének elmondására halasztást kért, amit a Ház megadott. A legközelebbi ülését a Ház kedden délután négy órakor tartja. A pénteki ülés háromnegyednyolckor ért véget. KIS ÚJSÁG Kétórás kihallgatáson fogadta a kormányzó péntek délután a miniszterelnököt A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gömbös Gyula miniszterelnök péntek délután öt órakor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A kihallgatás este hét óráig tartott s utána a miniszterelnök visszatért a miniszterelnökségre. i rnam is megmagyarázhatanan öngyilkosságot követett el egy előkelő nyíradonyi gyógyszerész Nyíregyházáról telefonálja a Kis Újság tudósítója. Az egész Nyírvidéken ismert család Kálnay István gyógyszerész rokonsága! Nyiradonyban is számos tagja lakik a családnak. Az egyik Kálnay fiú főszolgabíró, a másik pedig a 38 éves István a község gyógyszertárát vezeti. Csütörtökön vadászaton vett részt, amelyen Tamási-pusztán rendeztek. A vadászatot vacsora, majd mulatozás követte-Reggelig nagyszerű hangulatban volt együtt a vendégsereg. A fiatal gyógyszerész újra vadászatra akart menni és elment barátjához, Hajnad Gábor tisztiorvoshoz. Hívta magával de az orvos nem akart menni. Kálnay István erre csak annyit mondott: — Jó, megyek akkor magam. Alig hogy kilépett az ajtón, a tisztiorvos borzalmas dörrenést hallott. Kirohant és ott találta holtan Kálnay Istánt, kezében még füstölgő pisztolyával. Rögtön megvizsgálta és megállapította, hogy a fiatal gyógyszerész szívét járta át a golyó. Kálnay István öngyilkossága teljesen megmagyarázhatatlan és nem tudják semilyen indokát találni annak, hogy a fiatal, mindig jókedvű ember miért követett el öngyilkosságot. A MAGYAR HÉTFŐ MINDEN SORA ÉRDEKES. A KIS Újság telefonszáma 250-90 Szombat, 1936 február 1