Kis Ujság, 1939. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1939-01-13 / 10. szám

A 4 Próbálja ki ön is apróhirdetéseinket Eredménye meglepő PÉNTEK, 1999 JANUÁR 1. KIS ÚJSÁG Európa sorsdöntő kérdései a római tárgyalásokon Szívélyes légkörben folynak Mussolini és Chamberlain megbeszélései A magyar közönség meleg érdeklő­déssel kíséri a római találkozás min­den mozzanatát. A találkozó legfőbb célja, hogy elhárítsa azokat a mester­séges akadályokat, amelyek az általá­nos európai megbékülés előtt az utóbbi hónapokban tornyosultak. A fasiszta­­jelvényes Mussolini és az esernyős Chamberlain találkozójából máris le lehet szűrni azt a tanulságot, hogy az olasz politika továbbra is a béke fenn­tartásán dolgozik. Előreláthatólag új szerződés születik majd meg Rómában és ezek az egyenlősogú országok kö­zött kötött kétoldali szerződések, ami­lyenek például a trtt közvetlen köze­lünkben az olasz—jugoszláv, a jugo­szláv—bolgár, vagy a német—lengyel szerződések, mindenképpen alkalmasak arra ,hogy az egymással szomszédos, vagy közös érdekű­­ országokat gazda­sági, kulturális és politikai téren egy­máshoz közelebb hozzák. szálló nagytermében Ciano­ gróf külügym­i-­ elnök és lord frairfax külügyminiszter tisz­­niszter vacsorát ad Chamberlain miniszter-í­téletére. Chamberlain és Halifax csü­örtöki programba Róma, január­ 12. Csütörtökön délelőtt ,11 óra 15­­ perc­kor Chamberlain és Hali­fax megérkezett a Pantheon-térre, ahol a gránátosok díszszá­zada átlőtt sorfalat zenekarral és zászlóval. A téren egybegyűlt tömeg lelkes éljen­zéssel üdvözölte az angol vendégeket, miközben a zenekar az angol himnuszt ját­szotta. Chamberlain, és Halifax elvonult az oszlopsor mentén felállított helyőrségi tiszti küldöttség­­ sorfala előtt, majd Perth lord, az angol követség személyzete és a külügymi­nisztérium főbb tisztviselői kíséretében be­lépett a templomba, hogy lerója kegyeletét az olasz uralkodók sír­jait elült, ahol két ha­talmas koszorút helyezett el angol színekben összeállított szalagokkal. .A két angol állam­férfi azután bejegyezte, nevét a Pantheon emlékkönyvébe. Távozásukkor a tömeg is­mét, lelkes ünneplésben részesítette őket.. Az angol miniszterek az angol és az olasz him­nusz végighallgatása mán szemlét tartottak a díszszázad felett. A gránátosok zászlajának köszöntése alkalmával Chamberlaint a tö­meg, újabb rokonszenv-tü­ntetéssel üdvözölte. A kocsik sora azután lelkes taps közepette megindult a V­enezia-tér felé, ahol Chamberlaint és Halifaxnt Róma fa­siszta­­ polgári és katonai hatóságai fo­gadták. Az angol vendégek koszorút helyeztek el az ismeretlen katona emlékművénél a teret zsúfolásig megtöltő olasz nép viharos ünnep­lése közben. A térről a két angol miniszter a krirináli palotához hajtatott..­­ . A királyi palota díszudvarában trom­­bitaharsogás és a gárda fegyveres tisz­telgése fogadta őket. A díszlépcső fel­­járatánál a szertartásmester üdvözölte a vendégeket, akiket az uralkodó színe elé kísért. Közben egyre másra érkeztek a kri­ináli pa­lotába a villásreggelire meghívott vendégek. A Duce 11 óra 50 perckor érkezett. A király és császár villásreggelin látta vendégül Chamberlain miniszterelnököt és Halifax külügyminisztert. A villásreggelin részt vett a piemonti herceg, a Duce, Ciano gróf, lord Perth római angol nagykövet, Sir Alexander Cydogan, Alfieri miniszter, Grandi londoni olasz nagykövet, a miniszterelnökségi és külügyi államtitká­rok, a király és császár első szárnysegéde és több más előkelőség Délután 3 órakor az angol államférfiak a Fórum Mussolinin Végignézték a fasiszta ifjúság bemutató gyakorlatait, azután a Pa­­lazzo Veneziába hajtattak, ahol újabb megbeszélés volt Mussolini mi­niszterelnökkel. , Este 9 órakor az angol államféfiak a római Operában Verdi Falstaff című ope­ráját nézik meg. 11 órakor az Excelsior- Béketörekvések a megbeszélések középpontjában Róma, január 12.­­ Chamberlain és Mussolini első tanácsko­zásáról illetékes olasz körökben szigorúan titkolódznak. Az angol laptudósítók csak arról értesültek, hogy nem tárgyaltak részletkérdéseket. Annyit mégis megtudtak, hogy mindvárt az első beszélgetésben az egész politikai látó­határ szóba került, de részletes megvitatások nélkül. Az első benyomást kedvezőnek mondják. A Duce, noha igen komoly mó­don, a béke mellett foglalt állást és kijelen­tette, hogy ezt tartja célként szem előtt. Ezt a nyilatkozatot az angol miniszterek nagy megelégedéssel fogadták. London, január 12. Az angol sajtó a nyugodt, barátságos és tárgyilagos megelégedettség hangján foglal­kozik Chamberlain miniszterelnök és Hali­­fax lord külügyminiszter római, látogatásá­nak első részleteivel. Az összes lapok fel­tűnő beállításban közüik a szívélyes római fogadtatás leírását, különösen kiemelve,, hogy az olasz közönség milyen önkéntes lelkesedéssel üdvözölte Chamberlaint, a vi­lágbéke megmentőjét és milyen érdeklődést tanúsított történelmi nevezetességű eser­nyője iránt, amely immár a béke polgári jelképe lett az egész világ szemében. Még az egyébként fasisztaellenes baloldali sajtó is gondosan tartózkodik az ünnep­rontó hangoktól. A Chamberlain és Mussolini közt eddig lefolyt megbeszélés az angol sajtó tudomása szerint általános jellegű „látóhatár-vizsgá­­lás“ volt, amelyet a kölcsönös szívélyesség jellemez. Mindkét fél a béke fenntartásának fon­tosságát hangoztatta. Spanyolországról még nem volt szó. Musso­lini nem közölt semmiféle határozott kíván­ságot vagy törekvést. Erősen hangsúlyozta, hogy Olaszországnak békére van szüksége mind belső, mind külső okokból és ismételten biztosította Chamberlaint, hogy kész befolyásának teljes súlyát a béke érdekében latba vetni és ebben az irányban Angliával együtt dolgozni. Chamberlain a Reuter-Iroda levelezőjé­nek értesülése szerint elragadtatással nyilat­kozott környezetének tagjai előtt a fogad­tatás melegségéről és önkéntes szívélyessé­géről. A négy­­államfő közvetlen környeze­tének kijelentései — így folytatta a levelező­­— arra mutatnak, hogy a szerdai elős­észítő megbeszélések növelték a békébe vetett bi­zalmat és indokoltnak tetszik Chamberlain ama reménye, hogy látogatása ..valami jót fog eredményezne". • • • hangoztatják, hogy az­ olasz nép Chamber­lain személyében elsősorban a béke apos­tolát ünnepelte. A tegnapi angol-olasz megbeszélésekről a sajtó be­jelentésekben számol be. A Matin római tudósítója szerint Chamberlain tegnap önként szóba­­hozta a francia-olasz ellentét ügyét Mussolini élénken hangsúlyozta Olaszor­szág békeakaratát és egyben hozzáfűzte hogy az olasz kormány természetes követe­léseinek kielégítését óhajtja. A tegnapi megbeszéléseken azonban még nem körvonalazta ezeket a követeléseket. A spanyol kérdést tegnap szintén sző­nyegre hozták. Chamberlain a közvetítés mellett foglalt állást, úgy látszik azonban, hogy ez­ a terv olasz részről nem találkozott helyesléssel. A Petit Parisien római tudó­sítója szerint valószínű, hogy olasz részről nyújtható és rugalmas követelésekkel fog­nak előállani. , . Olaszország Franciaországgal szemben emelt követelései valószínűleg aszerint fognak módosulni, hog­y a spanyol kér­désben Chamberlain milyen engedmé­nyeket lesz hajlandó megtenni. A lap értesülései szerint Anglia nem zár­kózik el mereven az elöl, a gondolat elöl, hogy a Szuezi-csatorna irányításában Olasz­országnak helyet biztosítsanak, viszont ami Tuniszt és Dzsib­tit illeti, Cham-­­­berlain nézete szerint ezt a kérdést francia-olasz megbeszéléseken kell ren­dezni. A lap jelentése szerint a római angol­olasz megbeszélések során Közép-Európa ügyét is szőnyegre fogják hozni. Az olasz-francia viszály és a spanyol kérdés a római tanácskozáson Párizs, január 12. - részletesen beszámol arról a fényes fogad- A sajtó nagy figyelmet szentel Chymbsr-i­tatásról, amelyben az olasz főváros az an­­tani római látogatásának. Valamennyi lap­­os államférfiakat részesítette. Párizsban A Kolosváry Barcsa Mihály elfogadta a gyömrői kerület jelöltségét A gyömrői választókerület negyventagú küldöttsége csütörtökön kérte fel vitéz Kolosváry Barcsa Mihály miniszteri taná­csost, a miniszterelnökségi sajtóosztály ve­zetőjét a képviselő jelöltség elvállalására. Vitéz Kolosváry Borosa Mihály a Nemzeti Egység Pártjának klubhelyiségében fogadta a gyömrői választókerület NÉP szervezetei­nek küldöttségét, amely lelkes éljenzéssel és tapssal köszöntötte. ■ ’■ Horváth János, a NÉP gyömrői szerveze­tének elnöke a választókerület közönsége nevében meleg szavakkal üdvözölte vitéz Kolosváry Barcsa Mihályt. Rámutatott arra, hogy a NÉP kerületi választmánya egy­hangú lelkesedéssel döntött úgy, hogy őt kéri fel a jelöltség elvállalására s most azzal a kéréssel fordulnak hozzá, hogy ennek az egyhangú kívánságuknak tegyen eleget. , Vitéz Kolosváry Borcsa Mihály meleg szavakkal mondott köszönetet, azért a meg­tiszteltetésért, amelyben a gyömrői választó­­kerület közönsége részesítette képviselői mandátumának felajánlásáról. — Különösen jól esik a— mondotta — a bizalomnak ez a személyemre nézve oly felemelő megnyilatkozása azért is, mert tudom, hogy ez a bizalom elsősorban nem engem, a magyar ügy egyszerű katonáját illeti meg, hanem azt a férfiút, aki fáradt­ságot nem ismerve, önmagát nem kímélve küzd a szebb nemzeti jövőért, vitéz Imrédy Béla miniszterelnököt. Büszke vagyok arra, hogy a magyar Fel­vidék visszaszerzésének nagy munkájában mellette állhattam és kétszeresen büszke va­gyok arra, hogy a­ gyömrői kerület 12 köz­ségének magyar népe megbecsüli bennem azt a szerény szerepet, amelyet az ő oldalán betölthetek. Örömmel vállalom a megtisztelő felhívást és ha kell, tiszta eszközökkel, de férfimódon, meg is küzdök érte. Nem vagyok a szavak, még kevésbé az ígéretek embere, csak kettőt ígérhetek, rendíthetetlen hűséget és lankadást nem ismerő munkát. — Ismételten hálás köszönetet mondok a gyömrői kerület választópolgársága részéről megnyilvánult bizalomért és a jelölést elfo­gadotó. Vitéz Kolosváry Borcsa Mihály miniszteri tanácsos szavait a küldöttség tagjai lelkes él­jenzéssel és tapssal fogadták. Vitéz Kolos­váry Borcsa Mihály ezután hosszasan elbe­szélgetett a gyömrői küldöttség tagjaival, majd a párt klubhelyiségében ebéden látta őket vendégül. Az ebéd során elsőnek Bárczay Ferenc, a NÉP országos elnöke szólalt fel. Melegen üdvözölte a gyömrői küldöttséget és köszö­netet mondott azért, hogy választásuk olyan értékes férfiúra esett, mint vitéz Kolosváry Borcsa Mihály, aki eddigi munkássága során is a jobboldali keresztény magyar gondolat kiváló harcosa volt. Horváth János választókerületi­­ elnök és Szendrő Endre ügyvéd felszólalása után gróf Teleki Mihály földművelésügyi minisz­ter emelkedett szólásra.­­— A kormánynak minden gondolata, minden célkitűzése arra irányul — mon­dotta —, hogy a magyar fajt, a magyar gaz­­datársadalmat megerősítse és lehetővé tegye, hogy a magyar minden téren megkapja az ő munkájának méltó jutalmát.­­ A zsidótörvénynek ez, volt a célkitűzése, az első törvény azonban kezdeti lépés volt s annak idején mindnyájan éreztük, hogy újabb törvényre lesz szükség azért, hogy az említett célkitűzésünket elérjük. "­­ •—Ugyanekkor érezzük mi gazdák és bir­tokosok azt is —­ én is birtokos vagyok s én is érzem és­ tudom-—, hogy az országban olyan birtokeloszlásnak kell bekövetkeznie, mely a nyomorgók számát csökkenti, az önálló exiszten­­ciák számát pedig növeli, mert az ország biztos pillére elsősorban az ön­álló gazdatársadalom lehet. Ezt a célt kí­vánja szolgálni az a törvényjavaslat, amely nemsokára a képviselőház elé kerül. Erős központi hatalomra van szükség — folytatta —, amely meg nem alkuvó, na­cionalista jobboldali politikát követ. Ezt a célkitűzést azonban csak úgy lehet­ meg­valósítani, ha a kormány mögött olyan kép­viselők állanak,­­ akik nem konjunktúra­­jobboldaliak, mert a jobboldaliság most egyszerre divatossá lett s ma mindenki jobboldali­ akar lenni. 9 Ciano és Halifax tanácskozása Róma, január 12. A csütörtöki ünnepségek megkezdése előtt Ciano gróf és lord Hali­fax 10 óra 15 perctől 10 óra 45 percig tanácskozott a Chigi-palo­­tában. - 1 . A német nagykövet Cianonál Róma, január 12 Ciano gróf olasz külügyminiszter fogadta Mackensen római ném­et nagykövetet, akit tájékoztatott a szerda esti olasz-angol, meg­beszélésekről. . Vadorzók lelőtték egy volt képviselő­­ földbirtokos­ fiát Szekszárd­ról telefonálja a Kis Újság tudó­sítója. A paksi csendőrörsnek két napi nyomo­zás után sikerült elfognia három vadorzót, akik ifjabb Erdélyi Aladár paksi földbirto­kost néhány nappal ezelőtt mellbelőtték. Er­délyi Aladár volt képviselő, szegedi egyetemi tanár Paks melletti birtokán volt fiával együtt. Az ifjú földbirtokos kilovagott a bir­tokra, hogy körülnézzen, mikor három mene­külő emberre lett figyelmes, akiknél fegyver volt. A fegyvertelen Erdélyi utánuk vágtatott mire a vadorzók ráláttak és Erdélyi mell­lö­vést kapott. Lovába is több sörét fúródott. A földbirtokosnak még volt annyi ereje, hogy a közeli kastélyba lovagolt ,ahol azután értesí­tették a paksi csendőröket, akik a helyszínre mentek. A vadorzók nyomára azonban nem bukkantak. Két nap múlva, szerdán délután a paksi csendőrök megállapították, hogy Brandtner József, Kiss József és Varga János dunaköm­lödi lakosokkal azonos a három vadorzó, aki annyit be is vallottak, hogy szerdán vadászt mentek mindhárman. Erdélyi Aladárt a családi kastélyban ápo­lák az orvosok. Olvassa el Lévai Jenő: Kossuth Lajos néplapjai című nagysikerű új könyvét

Next