Kis Ujság, 1946. április (60. évfolyam, 75-96. szám)
1946-04-02 / 75. szám
Sárrét példát adott a magyarságnak Két magyar középiskola, amely a parasztság lelkében égő művelődésvágyból született Szeghalom, március vége Ha valaki egyszer majd megírja a magyar parasztság művelődéstörténetét, kétségtelen, hogy könyvének egyik legszebb fejezetét Szeghalomról kell írnia. Gyönyörű az a példa, amit Szeghalom nyújtott az egész magyarságnak: hogyan kell a föld fiának fajtáját szeretni, megbecsülni és mindenekelőtt hinni abban, hogy a magyar parasztság felemelkedésének útja elsősorban önmaga sorsában van letéve. Péter András neve immár éppúgy fogalom az egyetemes magyar művelődéstörténetben, mint az iskolaalapító Bethlen Gáborok, Rákóczi Györgyök, Mikó Imrék, Wesselényiek neve. A szeghalmi református Péter András reálgimnázium ez évben érkezik el fennállásának huszadik évfordulójához s az iskola két évtizedes fennállása egyetlen nagy tanulság. Péter András, a paraszti sorból kiemelkedett kétezer holdas sárréti földbirtokos, haláláig hű maradt a parasztsághoz. Halála után emlékében is a magyar földet és a magyar népet kívánta szolgálni, midőn nagy vagyonából másfélezer katasztrális holdat végrendeletileg a szeghalmi református egyházra hagyott, középiskola létesítésére. — Azért akarok gimnáziumot, mert azt szeretném, hogy a magyarság sorsát intéző körökbe a magyar nép fiai közül, a magyar parasztfajtából kerüljenek vezetők — mondotta többizben az öreg Péter András barátai előtt, miként .Vági Miklóstól, a gimnázium kiváló igazgatójától, hallottam most Szeghalmon. Hogy mennyire igaza volt Péter Andrásnak, mikor egészséges ösztönében bízva, nem engedte magát szándékától eltéríttetni, ezt éppen a gimnázium húszéves múltja bizonyítja. Ma már bátran hirdetheti ez az iskola, hogy az azóta innen kikerült magyar értelmiség unióban egy kissé magvát jelenti a magyar parasztság igazán szebb jövőjének fejlődéstörténetének. Elég csak utalnunk arra, hogy a budapesti Győrffykollégium kezdeményezői, Fehér Lajos és Gyula szintén a szeghalmi Péter András reálgimnázium diákjai voltak. És Péter András így, e gimnázium létesítésével, valóban sokkal többet tett az egyetemes magyar kultúráért, mintha nagy vagyonát a megvalósulás előt álló debreceni tudományegyetem céljaira adományozta volna. Mint ahogy Baltazár Dezső dr. tiszántúli református püspökkel az élén a debreceniek megkísérelték ilyen értelemben rábeszélni Péter Andrást tervének megváltoztatására. Ezzel kapcsolatban Nagy Miklós igazgatótól Jókai Mór tollára való kedves történetet hallottam; a kis epizód is mutatja, milyen érdekes, erős egyéniség volt az öreg Péter András. A vésztői templomszentelés ünnepe után Debrecen nagyhírű püspöke a szeghalmi főszolgabíróval és református lelkésszel a késő éjszakai órákban meglátogatta Péter Andrást halasi birtokán azzal a céllal, hogy az öreget rábeszélje végrendeletének megváltoztatására, vagyis hogy vagyonát halála esetén a debreceni egyetem céljaira hagyja. Már vagy három liter badacsonyi bort fogyasztottak el, midőn óvatosan végre mégis rátértek a szokatlan időben telt látogatásuk tulajdonképpeni céljára. De Péter András, hogy, hogy nem, sokáig csak nem akart nyilatkozni, pipacsutorával a szájában türelmesen meghallgatván őket, míg végre is, hosszú hallgatás után, emígyen mondott nemet, baltazárhoz fordulva: — Hát kedves püspük-öcsém, én csak annyit mondok, ha egyszer majd maga akar testálni, akkor én nem fogok a testálásba beleszólni. A gimnázium létesítésének terve éveken át érlelődött benne, nem ötletszerű elhatározása volt; szándékától tehát a debreceni egyetem még oly nemes céljára való hivatkozással sem tudta volna senki eltéríteni. Egész életében különben is hajlíthatatlan gerincű ellenzéki volt az öreg, aki súlyos pénzeket áldozott azért, hogy képviselőválasztásokon megbuktassa a mindenkori kormány képviselőjelöltjét. Mikor Kossuth Ferenc a Kvízben Szeghalomra utazott, Kossuth fiának fogadtatására díszes hintőt készíttetett, amelybe azután soha senki nem ülhetett be. Hagy Miklós volt a szeghalmi Péter András reálgimnázium igazgatója, az intézet megalapításától kezdve mostanáig, azért írom, hogy volt, noha most is a gimnázium igazgatói szobájában találtam meg őt, mert mégis távozóban van Szeghalomból. Keresztúri Dezső kultuszminiszter e kitűnő, nagyfelkészültségű tudóst és nagyszerű pedagógust a közelmúltban nevezte ki Debrecenbe tankerületi főigazgatónak. Ebben a kinevezésben a régi rendszer iskolapolitikájában annyira háttérbe szorított kiváló pedagógus és tudós professzor ezúttal elégtételt is kapott. Hómon Bálint egy alkalommal ezt mondotta Nagy Miklósnak: — Ha ön történetesen állami iskola igazgatója lenne, nemcsak hogy régóta nem lenne már igazgató, de még csak tanár sem. Szinte érthetetlen és felfoghatatlan, hogy Hóman Bálintiján milyen szempontok érvényesülhettek, amikor így nyilatkozott egy olyan kitűnő pedagógustól, amilyen Nagy Miklós igazgató, — aki, mint ezt a vele való néhány perces beszélgetésből hamar megállapíthattam, az emberi tudás és intelligencia kiteljesedése, univerzális tehetség és a magyar ifjúság egyik legkiválóbb nevelője, igazi atyai barátja — ha teljesen Hóman Bálinttól függött volna, az élethez való jogát is elvitatta volna. Itt igazán nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy Hóman Bálint Berlinre tekintő kultúrpolitikájának végzetesen fájt az a magyar művelődési eszmény, amely Nagy Miklós keze alatt mindenekelőtt a magyar földből és az azt mívelő parasztságból hajtott ki örökvirágzású magyar életnek a szeghalmi reálgimnáziumból. Mint ahogy az is jellemző, hogy ez az iskola az elmúlt húsz év alatt egyetlen fillér támogatást nem kapott az államtól. Egy szál razsát várt csak Szabó Dezső jutalomként a szeghalmi diákoktól, ha elküldötte a Péter András reálgimnáziumnak időnként megjelent könyvét két példányban. Móricz Zsigmond sok kedves órát töltött a szeghalmi diákok körében. Valahányszor Szeghalmon tartózkodott, többször bejárt az előadásokra, különösen a magyar irodalmi órák érdekelték. A szeghalmi gimnázium minden évben András napján, november 26-án, megünnepelte Péter András emlékét. Ezek a rendezések mindenkor Sárrét nagy kulturális eseményei voltak, mert kiváló tudósok, írók, művészek jelentek meg az előadóasztalnál, így Ravasz László, Kapy Béla, Móricz Zsigmond, Áprily Lajos, Veres Péter, Juhász Géza szerepeltek előadóként egy-egy ilyen rendezés műsorán. A gimnáziumban egyébként kezdettől fogva dívott az, amit később „tehetségkutatás"-nek neveztek el. Az internátusban szegénysorsú, tehetséges parasztgyerekek ingyenhelyet kaptak, a gimnázium kiadásában jelent meg két tehetséges parasztkötő első kötete, s általában, ha egy parasztgyerekben a tanárok észrevették, hogy valamilyen irányban kivételes tehetséget árul el, mindent elkövettek, hogy tehetségét minél jobban kifejlesszék benne. A gimnázium annyi sok szép terve között szerepelt Sárrét vidékének teljes feldolgozása, néprajzi, történeti és folklorisztikus szempontból. A Péter András reilgimnáziummal párhuzamosan működik a szeghalmi református Szigeti Endre mezőgazdasági középiskola, amely Péter Andráséhoz hasonló alapítványból létesült. Szigeti István szeghalmi gazda és felesége, egyetlen, kilencéves Endre gyermekük elhunyta után negyven katasztrális hold földet ajándékoztak 1942-ben a református egyháznak, azzal a rendeltetéssel, hogy abból az egyház mezőgazdasági középiskolát létesítsen. A mezőgazdasági szakiskola növendékei ez évben érettségiznek első ízben, vagyis az intézet már négy éve működik. Ez is, a kilenc éves Szigeti Endréről elnevezett mezőgazdasági középiskola, miként a Péter András reálgimnázium Sárrét népe lelkiekben is gazdag talajának és a magyar parasztság olthatatlan művelődésvágyának legszebb csodái közé tartozik. Környei Elek 417.008 zsidó deportálása a Népbíróság előtt A népbíróság Sági-tanácsa ma reggel kezdi tárgyalni Ferenczy László csendőralezredes bűnügyét. Ferenczyt, akit az amerikaiak szállítottak Magyarországra, a népügyészség a legszörnyűbb bűnökkel vádolja. A csendőralezredes a német megrohanás után a belügyminisztériumba került és összekötőtisztje volt Endre—Baky— Jaross deponáló triumvirátusának a megszálló náci hadsereg zsidótlanítási osztálya mellett. Ferenczy közvetlen kapcsolatban állott Eichmann SS generálissal, aki — mint ismeretes — Himmler egyenes utasítására érkezett Budapestre, hogy a magyarországi zsidókat előbb gettóba tömörítsék, majd kiszállítsák őket a náci halál-lágerekbe. Ferenczy 1344 június 21-én kezdte meg az ország különböző részeiben az üldözöttek összeszedését. Az ő parancsára gettósították a zsidóságot. Csendőrei Endréék utasításához híven a legkegyetlenebbül hajtották végre a parancsot. 80—100 embert gyömöszöltek be egy vasúti kocsiba, élelem és ital nélkül gördültek az emberekkel megrakott leplombált vagonok a pusztulás felé. Ferenczy közreműködésével 417.000 embert szállítottak ki az országból. Ferenczy kérlelhetetlen szigorral járt el azokkal a keresztényekkel szemben, akik emberiességből segítségére siettek a szerencsétleneknek, ezeket feljelentette és Hainck kezére adta. Számos jóérzésű keresztény magyar ember lett így áldozata a szadista csendőralezredesnek. A Népügyészség halált kér Ferenczy fejére. Mintegy 20 tanú kihallgatására kerül sor, többek között a csendőrség akkori főfelügyelőjét, Faraghó Gábort is kihallgatják a bűni perben. A népügyészi tisztet Ambrus József dr. tölti be. Világhadjárat az éhínség ellen Erélyes intézkedések Amerikában az élelmiszerfogyasztás csökkentésére és a termelés növelésére • Angliában mindenkit bevonnak a munkálatokba Az európai éhínség leküzdése mind nagyobb gondot okoz. Azok az országok, amelyeket a háború megkímélt és amelyeknek bizonyos tartalékaik vannak, mindent megtesznek, hogy a katasztrofális éhínséget legalább enyhítsék. Előljárnak ebben a törekvésben az Északamerikai Egyesült Államok. A Truman elnök által az európai éhínség leküzdésére alakult bizottság legutóbb több módot javasolt az Egyesült Államok búzafogyasztásának csökkentésére. Ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása esetén az amerikai búzafogyasztás 40, a zsírfogyasztás pedig 20%-kal csökkenne. Az eddigi közlések szerint az amerikai őszi búzavetésekről szóló jelentés bizakodó hangú ugyan, a termény betakarításáig azonban sok minden történhetik. A legnagyobb baj, hogy a farmokon a munkaviszonyok a múlt évhez viszonyítva nem javultak jelentősebb mértékben. Az Egyesült Államokban félnek a szárazságtól is, amelyre a jelentések szerint ebben az évben el kell készülni "Naponta két karéjjal kevesebb kenyeret" Wallace kereskedelemügyi miniszter az amerikai törvényhozás több tagjával megvitatta a válságos európai helyzetet. A felszólalások során többen rámutattak arra, hogy az amerikaiak személyenként átlag kétszer — Pszt, csend! — Hiúzszemekkel, táguló orrcimpákkal szimatol barátom az utcasarkon a kiskocsma közelében, ahonnét mérsékelt pörköltillatot kavargat a tavaszi szél. Mint vadász a lesen, áll, figyel, bőszítő türelemmel, olyan belső feszüléssel, amely éppen hogy csak szét nem dobja. Valóban lesen van, részeglesen, ahogy ő mondja. — Élményeim gazdagságát gyarapítom most is — vallotta egy lankadtabb pillanatában, mikor a dohányzószenvedélyének áldoz pár röppenő percet az idő végtelenjéből. — Ti nem is tudjátok, figyelmetlen rohanástokban el sem képzelitek, mit látok én a szürke napok parányi megnyilvánulásában. A kort, fiam, amit ti csak ökölcsapásokban, mennydörgő szónoklatokban érzékellek. De az én fülemben a legkisebb esemény is a ma szavát zúgja jellegzetesen és tisztán, minden nagyképűség és hamisítás nélkül. Nem kívánom, hogy megérts, ehhez az értelemnek és a szívnek bölcsessége kell. Csak éppen jelzem, hogy a történelem nem a háborúk és a forradalmak egy lezsúfolása, hanem az, amit és ahogyan cselekszenek odabenn a kiskocsmában, vagy éppen a színházban a kulisszák mögött, vagy pedig ott fönn, abban a harmadik emeleti hálószobában, ahol éppen most oltják le a villanyt. . . A történelem az egész emberiség élete, a nagy ember és a kicsi ember élete egyaránt. Tudom, magyarázat is illenék e röpke bölcsességhez, de én most csak a lelkedet bicskázom meg és az agyadat sebzem meg, hogy használd is már valamire. Mikor én most itt az utcasarkon, a homályban — kitéve magamat a vetkőztetés veszedelmének -ilesem a részegeket, ebben a különleges műveletben napjaink történelmét olyan tisztán látom, ming ahogy máskor és másban soha. És szinte évszázadok számára, szinte tacilási rövidséggel és velővel jellemzem is a kort. „E napokban a kihalt utcákon vetközletek lestek a védtelenekre, de az éjszakai órákban nem jártak részegek.“ Mintha a történelem szelleme akarna csúfot űzni, e pillanatban kicsapódik az ajtó, rettenetes káromkodás közepette iszonyú pofonok csattannak. — Hát ezek micsodák, ha nem részegek? — kacsintok kajánul. — Ezek csak barmok, barátom, söpredék. Feketéző és egyéb tőzsérek. Vérszívók a tiszavirágéletű fajtából. Ó, mily vakság homályosítja el a te látásodat. — A részegség, illumináltság gyönyörű illúzió — röppen belőle a nosztalgikus sóhaj. — Nem állati állapot, finom aranyszínű mámor, rózsaillatú köd, táguló szív, ezüstszínű jóságpatak, melyben tisztára fürdik a lélek. Aranyhegyeket ígérsz szegénységedből, mert megdagadt benned a bőség, marokkal hordod a csillagokat a Dancika ölébe, mert egekig nőnek erőid. Titánilá növekszel. Ezernyi változat, ezer kombináció. Reggelig kerülgeted a szökőkutat körbe-körbe, mert nem látod meg az egyenes utat. Felmászol a második emeletre, a nyitott ablakon rózsacsokrot dobsz be Rózsika szobájába, közijén leszakad alattad a zászlórúd, amelyen ültél, lezuhansz, de az ijedtségen kívül nem lesz semmi bajod. Vadidegen emberhez közeledsz nyugalmasan, megcsókokolod az arcát, másnap kisül róla, hogy ő a miniszter, de nem haragszik meg érte, söt barátságába fogad. A sarki koldus kalapjába kiüríted erszényed tartalmát, a villamos mogorva utasait derűre fakasztod, az utcaseprő kezéből a hajnali órákban kiveszed a seprűt, lenyeled a fapadra, kényszeríted, hogy énekeljen: „Sepertem eleget, seperjen most más is.“ És te eközben sepersz helyette. Az enyhe mámort, az életnek eme finom elixirét, amely megőriz, erősít, szürke hétköznapjaidat megaranyozza, zengővé teszi perceidet. — Ó, de hát ezt te nem érted, mert olyan vagy, mint a szigorú anyósok és a rút feleségek, kik folytonosan csak antialkoholista és antinikotinista férfiak után sápítoznak és ezekkel példázódnak. Pedig nem tudják szegények, mit cselekszenek. Tisztelem a lemondást, ha az valami szent célért történik, ha azt a lélek kora, a lélek mámora sugalmazza. Ó, de ezek álaszkéták rendszerint, kis aljasok, csúnya kis célokért iizekesznek, mindegyik mögött meghúzódik valami, amiért absztinens. Csak figyeld őket. Álszent forrásból táplálkozzik náluk a lemondás. Álszentek ők és nem próféták. Lelkük sosem mer kicsapni, félnek a hullámzástól, mert hullámaik szennyesek. — De akikről én beszélek, a bátrak, a szépek, a nemesek, akik akkora emberek hogy mindig önmagukat élik. Ó, ezek most szegények, önmagukat isszák, önvérüket isszák, mert drága a bor, e szívderítő alkohol, a szórakozás, ezért hát ezéttépik magukat. És kiürítik lelkük minden vidámságborát. Tragikus valami hát ez így, a dal fagy meg, a derű, a drágalátos magyar kedély!... — A teremtésit, hát most sem értesz? A tiszta, széplelkű magyarság, a becsületes magyarság és ez kár, mert egy ország savanyodik így meg és egy ország lendülete áll meg a levegőben — szól barátom és nagyokat nyel. De talán a legszomorúbb, hogy mindezt száraz torokkal kell elmondanom — fejezi be bölcselkedését és elsuhan gyors lábakkal az utca sötét mélye felé. Cséry Dezső annyit fogyasztanak, mint az európaiak, és számos amerikai család szemétkosár-maradványából Európában egész családokat lehetne jóllakatni. A megbeszélésen egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy az USA-ban az élelmiszerekkel mindinkább takarékoskodni kell. Wallace miniszter pesszimisztikusan nyilatkozott. Kijelentette, hogy a legkritikusabb helyzetre Európában áprilisban, májusban és júniusban kell elkészülni. Mint keresztény nemzet — hangsúlyozta a miniszter — ezen a téren nem cselekedhetünk eleget Azzal, hogy valamivel barnább kenyeret fogyasztunk, nem segíthetünk az európaiak helyzetén. Minden nap legalább két karéj kenyérrel kellene kevesebbet ennünk. A napokban Washingtonban tartott élelmezési értekezleten Anderson földmívelésügyi miniszter is ez fogyasztás csökkentését sürgette. Kijelentette, elvárja az élelmezési ipartól, hogy mindent megtesz majd annak érdekében, hogy az Egyesült Államok a tengerentúli ínséges területek ellátása céljából minél nagyobb mennyiségű élelmiszert tudjanak felhalmozni. Véleménye szerint az egész világ búzaszükséglete 21 millió tonna, ezzel szemben a búzakiviteli felesleggel rendelkező államokban összesen 11x 12 millió tonna búza található csak Angliában ismét felássák a virágágyakat Nagybritanniában is súlyos gondokat okoz az európai élelmezési helyzet. Sir Ben Smith angol közellátásügyi miniszter legutóbb Washingtonba utazott, hogy ott megvitassa a búzapiaci helyzetet. A tárgyalások során tisztázni akarják azt is, hogy a föld különböző országaiban rendelkezésre álló csekély búzamennyiséget miképpen lehetne a legigazságosabban felosztani az ínséges államok között. Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a világ 1915 évi búzatermelése 5208 millió bushel eredményével, 1929 óta a leggyengébb termés volt, 18 százalékkal gyengébb az előző évinél. Az angol mezőgazdák és kertészek is megkezdték az ínség ellen a hadjáratot, hogy a kormány sürgető felszólítása értelmében minél több élelmiszert termeljenek. Angliában most az atlanti csata idejéhez hasonló módon dolgoznak, amikor minden uncia otthon termelt élelmiszer azt jelentette, hogy ennyivel kevesebb élelmiszer van kitéve a tengeralattjárók támadásának. A parkokban és egyéb nyilvános helyeken ideiglenesen parlagon heverő területeket, amelyekről a háború befejezése után azt hitték, hogy többé nem lesz rájuk a termelésnek szüksége, az idén éppúgy, mint a háború alatt ismét felássák, hogy azokban főzelékfélét termeljenek. A megművelendő földterület nagyságát csak oly módon lehet növelni, ha visszaadják a farmereknek azoknak a területeknek jórészét, amelyeket a háború alatt repülőterek és hadiiskolák céljára fordítottak. Angliában is nagy nehézséget okoz a munkaerőhiány, miután a földmívelésügyi minisztérium által kezdeményezett hadjárat lebonyolítására mintegy kétszázezer további munkásra lenne szükség. Éppen ezért propagandahadjáratot indítottak abból a célból, hogy rávegyék a hivatalnokokat és városi polgárokat, hogy szabadságidejük alatt segédkezzenek a vidéki mezőgazdasági munkálatokban. Természetesen munkába állították a német hadifoglyokat is. Az élelmezési helyzetet még csak súlyosabbá teszi, hogy az eddigi becslések szerint az idén a világ rozstermése tíz százalékkal gyengébb lesz a háború előtti átlagos évi termelésnél. A világ sertésállománya is a tavalyihoz viszonyítva csaknem öt millió darabbal kevesebb. Argentínában egész kis búzakészletek állnak rendelkezésre exportcélokra. Mindezek a jelentések nem teszik nagyon reményteljessé a közeljövőt, a világ erőfeszítése azonban aligha maradhat meddő. Az Egyesült Államok 18 tagállama már kimondotta, hogy hajlandó az élelmiszerszállítmányokat Európának ama országaiba szállítani, ahol arra a legnagyobb szükség van. Hangsúlyozták ezek az államok, hogy csak abban az esetben van értelme annak, hogy az amerikaiak takarékoskodjanak, ha az ilymódon felhalmozott élelmiszer mennnyiséget a lehető leggyorsabban Európába lehet szállítani. Erre a gyors segítségre Európában valóban nagy szükség van, L. Kedd, 1940 siprifiis 2 (5} Nyers házi és mezei nyúlbort, nyúlsz itt minden mennyiségben vész Flacher kulapgyár. XIV . Gizelto-tt 44 KSH-es HofSterr stabil és 10 kp félstabil benzinpetróleumnintát eladó Paksi Ármentesitő Tárultak foki