Kis Ujság, 1948. június (2. évfolyam, 123-147. szám)
1948-06-01 / 123. szám
Az iskolák államosítása nem érinti az egyházak valláserkölcsi nevelését Gyöngyösi János Debrecenben beszámolt a Kisgazda Párt egyházi tárgyalásairól A Független Kisgazda Párt hajdúmegyei választmányának ülésén vasárnap délelőtt Gyöngyösi János, a Független Kisgazda Párt főtitkára beszélt. — Mindazok az eredmények — mondotta —, amelyeket eddig elértünk, a békés, nyugodt légkör eredményei. A magyar kormány legfőbb törekvése mindig a béke megóvása volt. Van azonban egy kérdés, amely alkalmas lehet arra, hogy azt a békét, rendet és nyugalmat, amely az újjáépítést lehetővé tette, megzavarja az egyház és az állam viszonyának kérdése. Amikor mi, a Független Kisgazda Párt vezető politikusai eljártunk a katolikus egyház vezetőinél, a püspököknél, legvégül pedig Mindszenty prímásnál, akkor bennünket a béke megóvása és fenntartása vezetett anélkül, hogy bármelyik egyháznak vallásgyakorlási jogaiba be akartunk volna avatkozni. "Arra figyelmeztettük jóakaratúlag a katolikus püspököket, hogy a demokratikus fejlődés már eljutott odáig, ahol nem odázható el tovább ennek a kérdésnek a rendezése és mindenekelőtt a nevelés ügyének a demokratikus állam kezébe való átvétele. Azt, hogy ebből a kérdésből ilyen erős mértékben politikai kérdés lett, azon múlott, hogy az egyháznak egyik-másik képviselője a demokráciával és a demokratikus fejlődéssel szemben idegenkedéssel vagy egyenesen ellenségesen visltetik. Nyilvánvaló, hogy a nevelést és nem a vallásoktatást a demokratikus állam nem hagyhatja olyan kézben, amely a demokatikus állam, renddel szemben foglal állást vagy legalább is nem akar állást foglalni a demokratikus fejlődés tekintetében. Erről van itt lényegében szó. Mi azt akartuk a katolikus püspöki kartól, hogy még a tárgyalások előtt szögezze le a katolikus egyház azt az álláspontját, hogy a demokráciát, a köztársasági államformát, a földreformot és az államosítást elismeri, mert ezzel megkönnyítené a maga helyzetét, ezeken a tárgyalásokon és ezzel a politikai bizalmatlanság is enyhülne vagy megszűnne. A tárgyalások már befejeződtek és eredményre vezettek a református egyházzal, az evangélikus egyházzal pedig most vannak folyamatban. A Független Kisgazda Párt vezetősége pozitíven az iskolák államosítása mellett foglal állást. Ez logikus és érthető, mert ha egyszer állást foglaltunk a demokratikus fejlődés mellett, akkor ebből következik, hogy állást kell foglalnunk ennek a demokratikus irányzatnak a nevelés terén való biztosítása mellett is. Az iskolák államosítása, a demokratikus nevelés biztosítása a népi demokrácia létérdeke és egyáltalában nem érinti és nem is szabad, hogy érintse az egyházak valláserkölcsi nevelését. Befejezésül a Függetlenségi Front újjászervezéséről szólt a főtitkár és hangsúlyozta, hogy ezt a kérdést is a béke és nyugatom fenntartása szempontjából kell megítélni. A Függetlenségi Frontban való részvétel nem jelenti a pártkeretek megszűnését nem jelenti azt, hogy a Független Kisgazda Párt nincs többé, de azt jelenti, hogy egységes tömegszervezetben, egységes propagandával tudunk fellépni. Ebből az összefogásból a népi demokráciára csak áldás és haszon származhatik. A választmány tagjai nagy lelkesedéssel hallgatták a főtitkár beszámolóját. Megmozdult a magyar társadalom az iskolák államosítása érdekében Az állam és az egyházak közötti tárgyalások szempontjából az evangélikus egyház részéről fontos megnyilatkozás volt Reök Iván országgyűlési képviselő beszéde, abból az alkalomból, hogy a rákospalotai evangélikus egyházközség beiktatta világi felügyelői tisztségébe. Reök Iván hangoztatta, hogy a magyar demokrácia az emberibb, keresztyénibb élet érdekében végez munkát. A keresztyénség békét hirdet és ha a világon békéről beszélnek, örömmel áll a békeszerzők mellé. — A keresztyénségnek — mondta Reök Iván — vannak szociális parancsai: kenyeret kell adni az éhezőknek, miunkát a dolgozni akaróknak. Ha az állam, a társadalom ilyen szociális irányban halad, akkor teljes erővel oda kell állni ennek a munkának az élére, mert Krisztust szolgáljuk vele. A református egyház részéről Kiss Roland államtitkár nyilatkozott a rádióban. — A demokratikus államrend, — mondta — a legkedvezőbb politikai életforma, mellyel a demokratikus szervezetű református egyház együttműködhet. Az iskola fenntartása térért az egyházaknak történelmi érdemeik vannak. A fejlődés során azonban már odáig jutottunk, hogy ezt a feladatot célszerűbben és tökéletesebben tudja betölteni az állam. Az egyházak emellett olyan anyagi terhektől fognak megszabadulni, amelyeket már úgy sem tudtak volna viselni. Az ország közvéleményének állásfoglalása az iskolák államosítása mellett tovább tart. Százszámra érkeznek a miniszterelnökhöz és a kultuszminiszterhez táviratok és levelük, amelyekben a magyar dolgozó társadalom valamennyi rétege az egyházi iskolák mielőbbi államosítását követelik. Egy MÁV-tiszt és egy kovácsmester nyerte a Totó-főnyereményt A Totónak most volt a kettős tipszelvény premierje, amely fokozottabb érdeklődést váltalt ki. 246.800 szelvény érkezett a Postatakarékpénztárhoz. 12-es telitalálatot ketten értek el. Az egyik Makrai Béla MÁV-tiszt Ózd., a másik Mokos János kovácsmester Magyarbánhegyes. Fejenként 61.700 forintot nyertek. 11-es találatot 41-en értek el, személyenként 2900 forint a nyereményük. 10 találatot 417 szelvényen találtak. Egyenként 290 forint a nyeremény. A 12 találatos Toto-szelvény és az eredmények a következők: Újpest— Csepel x (1:1), Haladás—Vasas 1 (3:1), Szeged—MTK 2 (0:1), Vasas ETO—Kispest 2 (0:4), SzAC— Sal ETC x (1:1), DVSC—EMTK 1 (2:1), Kaposvári MTE—Dorog 2 (2:4), Nyíregyházi MADISz—Pereces x (0-0), Magyar Textil—Goldberger 1 (2:0), Ganz—ErSq 1 (2:1), Szegedi MTE—Drasche 2 (0:1), BMTE—Magyar Acél 1 (4:1) A labdarúgó-bajnokság állása: 1. Ferencváros 60 p., 2. Csepel 46 p„, 3. Vasas 43 pont. Vesztesi pontok szerint a Ferencváros és a Csepel egyenlő. 4. Kispest 42 p., 5. Újpest 41 p., 6. MTK 38 p„ 7. Haladás 33 p., 8. MATEOSz 30 p„ 9.Sz.40 21 p. 10. ETO 22 p„ 11. SalBTC 22 p„ 12. Szeged 21 p„ 13. Elektromos 21 p., 14. EMTK 19 p., 15. DVSC 19 p., 16. Szolnok 18 pont, 17. MOGÜRT. hogy a Dinnyés-kormány hivatalba lépett s ez az egy év a nagy átalakulások "belső törvényei folytán valóban olyan zsúfolt, olyan tömegét hordozza a történelem nyersanyagának, hogy méltán nevezte el Rákosi Mátyás „a fordulat évének“. A fordulat éve volt elsősorban abban a tekintetben, hogy kitisztult a politikai látóhatár s a magyarság széles tömegei előtt láthatóvá vált az út, amin haladnunk kell a jövőben, ha el akarjuk kerülni a szakadékokat. A Dinnyés-kormány hivatalbalépése végleges felszámolását jelentette egy olyan helyzetnek, amely tele volt kétértelműségekkel s amelynek kacskaringós politikai útvesztőiben búvóhelyet talált a reakció mindenféle árnyalata. A Dinnyés-kormánynak és személyében Dinnyés Lajosnak, a radikális kisgazdapárti politika régi, szilárd harcosának vitathatatlan nagy eredményei között első helyen áll, hogy széttörte a belső ellenállás frontját, erélyes kézzel tiszta helyzetet teremtett a koalíción belül s megindítóba a tisztulási folyamatot, amely a magyar demokrácia megszilárdulásához, gazdasági éspolitikai megerősödéséhez és nemzetközi súlyának megnövekedéséhez vezetett. A választások során nyíltan felszínre kerültek azok az erők, amelyek eddig lappangva a demokrácia pártjainak soraiban bomlasztották a demokráciát. A konkoly elvált a búzától s ma már senki előtt sem vitás, hogy erre a cezúrára szükség volt, minden további tisztulásnak ez volt az alapja, mert láthatóvá váltak a demokrácia és reakció tényleges politikai határai. Ez tette lehetővé a leszámolást a pfeifferista zavartkeltőkkel és ez tette lehetővé, hogy szorosabbá kovácsolódjék a demokrácia őszinte híveinek harci és munkaközössége. Ez lett az alapja a kormány gyors és határozott fellépésének a gazdasági vonalon szervezkedő reakcióval szemben is. A kétértelműség, az ingadozás, a huntapolitika szelleme után a magyar demokratikus politikában nyílt és világos állásfoglalással sikerült bizalmat keltenünk ügyünk iráni hatalmas szomszédunk, a Szovjetúnió kormányában és megnyertük a dunavölgyi népek barátságát is. De még a nyugati hatalmak előtt is megnőtt a becsületünk, mert mindenkinek tudomást kellett vennie arról, hogy Magyarország többé nem olcsó prédája semmiféle nagyhatalmi aknamunkának. Az úgynevezett túlsó oldalon is kezdenek ráébredni arra, hogy a magyar nép a demokrácia megszilárdításával örökre lerázta magáról a gyarmati sorsot és a népi demokráciák megingathatatlan békefrontjának egyik erős oszlopa lett. Ez a Dinnyés-kormány egyévi munkájának legfényesebb eredménye. EGY ÉVE. XII. PIUS PÁPA rádióbeszédet intézett a magyar néphez XII. Pius pápa a budapesti eucharisztikus világkongresszus tizedik jubileuma alkalmából rádióbeszédet intézett Magyarországhoz, amelynek bevezető részében szeretettel emlékezik meg Magyarországon töltött ünnepi napjairól, amikor mint XI. Pius pápa bíboros legátusa a világkongresszust vezette. A pápa ezután azokról a csapásokról emlékezett meg, amelyek Magyarországot a háború alatt érték s hangoztatta, hogy azt a magyar népet, amely a századok viszontagságai között annyi csapást szenvedd, most sem sodorta el a szörnyű hullámverés. — Ez az életerő, a csapások tőrei+Hifii+ a legmodernebb módszerekkel készülő LÚDTALPBETÉT félcipőben. SZANDÁLBAN viselhető. MARI, OTt, Székesfőváros stb., utalványokra is. 1. sz. méretvéteti prospektus hijtalan. MAUTNER fiS PARTOS V., Báthory-utca tizenöt. Telefon: 129 -611I. Vidékre is mes elviselése és a reménnyel teli bizakodás abból fakad — hangoztatta a Szoptatva —, hogy Istenbin bíza, telketek szentélyében a Szentlélek tüzét ápoljátok, az Evangélium szelleme és parancsai halnak át berbereket. A pápa a természetfölöli dolgok tiszteletére , Szent István keresztény hagyományainak megbecsülésére, álhatatos hitre és jó cselekedetekre intette hallgatóságát, majd áldását küldte a magyar főpapoknak, a papoknak és a népnek. XII. Pius rádióbeszédét latin nyelven mondotta el, bevezető és befejezi mondatait azonban magyarul. Utolsó mondata így hangzott: „Éljen Mára országa." Kedd, 1948 június ! Írta: KAMARÁS ZOLTÁN 152. Amit már nem lehetett felolvasni... Már a múltkori eset, amikor Cimmer Gyurinak sikerült befurakodnia a bástyautcai pincelakásba és amikor mint póruljárt kém megsebesült, már ez az eset is elég lett volna, hogy a lakatosműhely bérlője, Tiller Ágoston, beszüntesse a további összejöveteleket. Bizonyossá vált, hogy a rendőrség a nyomukban van és ha még nem is tudott határozott bizonyítékot szerezni ellenük, mindenesetre el lehetnek készülve újabb hasonló látogatásra. Tillerné tett is néhány ilyen természetű célzást, deférje leintette: — Asszony, ne légy gyáva és ne légy kishitű!... — De... — Nem érted a dolgot, asszony!... Tessék tudomásul venni: ha valamit el akarunk érni, kockáztatni is kell valamit!... Vagy azt gondolod, hogy mint a mesében, a sült galamb egyenesen a szánkba repül?!... — De mégis ... nagyon veszedelmes — ellenkezett az asszony, de most már erőtlenebből. A lakatosmester határozott hangon mondta: — Tudod, hogy milyen nagy dolgokról van szól ... Milyen csodálatos nagy dolgokról, amiket kellően elő kell készíteni!... Ilyenkor aztán nem szabad törődni azzal, hogy szabadságunkat, esetleg az életünket is kockáztatni kell... Nem szabad kicsinyes dolgokon tépelődni és mérlegelni az esetleges veszélyeket, mert akkor semmit nem sikerül elérni... Azlau emeltebb hangon hozzátette: — Mert ha sikerül, amit el akarunk érni, akkor az egész népet szabadítjuk fel évszázados rabságából! Az egész magyar népet!__ — Te tudod, hogy mit kell cselekednünk — mondta most már engedelmesen az asszony. Különös férfiú volt ez a Tiller Ágoston. Azoknak a jövevényeknek leszármazottja volt, akik évszázadokkal ezelőtt vándoroltak Magyarországba és akik, ha régi nevüket nem is változtatták meg, érzésben és gondolkozásban igaz magyarokká váltak. Ráadásul, bár személy szerint és mint jómódú mesterember, különösebb oka nem volt erre, mégis egyetértett és együtt érzett azokkal, akik munkában és gondokban meggyötörve, teljes szabadságukat ki akarták vívni, hogy emberi életet élhessenek. Ennek a fölemelő érzésnek végső következtetéseit is levonta. Nem csak száján és szavaiban éltek ezek az igazságok, hanem küzdeni is hajlandó volt értük és áldozatok vállalására is késznek mutatkozott. Pillanatig sem habozott, sőt úgyszólván magától ajánlotta fel helyiségét ilyen megbeszélések céljaira, amikor Edelényi nála eziránt puhatolódzott. Most pedig szégyenteljes megfutamodásnak és hitvány gyávaságnak érezte volna, ha visszavonja korábbi ajánlatát, csupán azért, mert egy kémnek egyszer sikerült belopakodni közéjük. — Elővigyázatosabbak leszünk és akkor ez nem ismétlődhetik meg !—, nyugtatta meg feleségét. Ezen az estén, megbeszélésük értelmében, valamennyien pontosan összejöttek. Elsőnek Edelényiék érkeztek és Tillerékkel beszélgettek, amíg a többiek is megjönnek. • — Kedves Tiller mester —mondta a mérnök —, arra kérem, hogy ma fokozottabban ügyeljen, nem köteledik-e valami rossz szándékú ember... A múltkori eset után el lehetünk rá készülve... — Bízza csak rám a mérnök úr mmmnwmmnjeti iitii—iiibmi«« — szólt öntudatosan a lakatosmester. — Tudom, hogy magában meg-, bízhatunk . .. Jobb a túlzott óvatosság, mint az esetleges könnyelműség, ami valamennyiünket veszélybe sodorhat ... — Egész idő alatt kint fogok strázsálni a bejáratajtó előtt — mondta Tiller. — Ilyen áldozatot nem fogadhatunk el — tiltakozott kedvesen Edelényiné. — Sőt, még ennél is jobb lesz, ha fel és alá járkálok az utcán, a bejáratajtó előtt... — Ez lesz a leghelyesebb — mondta a mérnök. Aztán a feleségéhez fordult: — Te pedig, Éva, légy készen arra, hogy minden pillanatban belekezdhess valami érdekes, de egészen semleges tárgyú előadásba . .. Tudod, hogy mire gondolok... Sőt úgy kell csinálnod, hogy ha megzavarnak, úgy tűnjék fel a dolog, mintha már javában tartana az előadás... — Gondolod, hogy szükség lesz erre? — Kérdezte komolyan Éva. Edelényiné vállat vont: — Mindenre készen kell lennünk! — Legjobb lesz talán, ha Paks híres középületeiről tartok előadást. — Nesti — mosolygott Edelényiné. — Ez gyanús lehet, mert ők is tudják, hogy Paksban forradalom volt. Beszélj inkább a hazautazásunkról. Hogy milyen szép tájakat láttunk! Milyen erdőket és hegyóriásokat!... Éva mosolygott: — Ahogy akarod, Zoltán ... Megérkeztek Táncsicsék. Az író is magával hozta feleségét. Mert így kevésbbé feltűnő ez a látogatás és ha rosszindulatú személy vetődik közéjük, azt mondhatják, hogy egyszerű társas összejövetelről van szó, ami ellen még a szigorú rendőrségnek sem lehet kifogása. — Mindig rend a legpontosabb — kedveskedett Edelényi. — Mert én megtanultam. — válaszolt Táncsics —, hogy barátaimat nem illik megvárakoztatni. Különösen nem olyan esetben, amikor minden eltékozolt perc kimondhatatlan károkat okozhat . .. Ekkor már Sőtérék is lejöttek a lépcsőn, utánuk pedig Petőfiék. Annak, hogy ha nem is késtek el, de mégis a költő és neje érkeztek utolsónak, meg is volt az oka és magyarázata. Elvégre Júliának megfelelően fel kellett öltöznie, hiszen ,,összeesküvők“ társaságában jelenik meg. A megfelelő, már tudniillik ilyen alkalomra megfelelő ruha kiválasztása is súlyos fejtörést okozot, mert francia regényolvasmányaiban erre vonatkozóan pontos utasítást nem talált. A nagy francia forradalom valamelyik híres nőalakjának ruhájátpedig mégsem ölthet le magára, bár nagyon gusztusa szerint való lett volna. Ezt a súlyos kérdést azonban valahogy mégis megoldotta, de aztán jött az ennél súlyosabb kérdés: milyen kokárdát tűzzön fel? Nemzetiszínű, vagy piros kokárdát? Végül mégis a piros-fehér-zöld mellett döntött. De a pirosat is magával hozta, mert elhatározta, hogy itt a pincelakásban, az „összeesküvés“ színhelyén leveszi a nemzeti színt és a piros kokárdát tűzi a helyébe. A kölcsönös üdvözlések és általános kérdések után Tiller kiment az utcára, hogy úgy cselekedjék, ahogy Edelényivel megbeszélte. Ezek nyolcan körülülték az asztalt, de maguk mellé hívták kilencediknek a lakatosmester feleségét is. Korelnöknek és a megbeszélés vezetőjéül Táncsicsot választották meg, aki rögtön a tárgyra tért: — Az idő gyorsan repül és nekünk is sürgősen cselekednünk kell! Ha nem akarunk végleg lemaradni a népek szabadságharcában . . Mai megbeszélésünk legfontosabb tárgya tehát az, hogy hol és mikor kezdjük el az erőteljes cselekvést . .. — Ügy van! — helyeseltek a férfiak. — Akinek van ilyen terve, adja elő — folytatta Táncsics — Én a magam részéről azt gondolom a legsürgősebb teendőnek, hogy az egész városi munkásságot közös gyűlésre hívjuk össze, amelyen kifejtjük előttük, hogy milyen kötelességeket ró reájuk és milyen áldozatokat követel meg tőlük, a magyar népnek most már haladéktalanul kivívandó szabadságai — Ezt a gyűlést pedig egy-két napon belül meg kell tartanunk! — szólt közbe a külső.— Egyidejűleg azonban meg kell fogalmazni egy kiáltványt is — folytatta Táncsics —, artul azonnal kinyomatunk és szétoszlunk a népgyűlésen megjelenők között. — A munkások értesítését én magamra vállalom! — jelentkezett Sőtér. De megszólalt, mosolyogva Edelényiné is: — A kiáltványt pedig már nem kell megfogalmazni, mert én már megírtam, számítva arra, hogy szükség lesz reá . . Megírtam és elhoztam magammal... Aztán szerényen megkérdezte: — Felolvassam? A többiek lelkesen éltették ezt a grófi palotában született fiatal aszszonyt, aki annyira ízig-vérig forradalmár volt, hogy amíg társai csak beszéltek és óhajtásaikat fejezték ki, ő már serényen dolgozott és annak eredménye a kezében lévő kiáltvány. — Ez az asszony lefőzött mindnyájunkat — ismerte be Táncsics, de öröm csillogott a szemében. Júlia, aki közben már a nemzetiszínű kokárdát pirossal cserélte fel, meg nem állhatta, hogy legalább annyit meg ne jegyezzen: — Nem csodál... Hiszen Éva részt vett már a párisi forradalomban is . .. — Halljuk a kiáltványt! — sürgették a férfiak. Edelényiné éppen fel akarta olvasni, amikor a lépcsőkön leszaladt Tiller és magából kikelve, lélekszakadva jelentette: — Elárultak!. .. Rajtunk ütöttek!... Legalább tizenketten vannak!... Ha jól láttam, nemzetőrök!... Évának még volt annyi ideje, hogy száz darabra tépje a kiáltványt és széjjelszórja. (Folytatjuk) (3)