Kis Ujság, 1949. június (3. évfolyam, 126-149. szám)
1949-06-18 / 139. szám
A Független Kisgazda Párt központi lapja Főszerkesztő: Dobi István — Felelős szerkesztő: Antalffy Gyula A történelmi szerződés Rendkívüli jelentőségű az egy évvel ezelőtt megkötött magyarcsehszlovák barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződés törvénybeiktatása, amely ugyanazon a napon történt meg, mind Prágában, mind Budapesten. Jellemző a két szomszédos nép közötti viszony gyökeres megváltozására és örvendetes fejlődésére az a lelkes hangulat, amellyel a magyar és a csehszlovák országgyűlés ezt a barátsági szerződést becikkelyezte és ezzel a két ország közötti barátság elmélyülését újból megpecsételte. Nagy utat kellett megtenni addig, amíg a két egymásra utalt szomszédos nemzet közötti mesterségesen megmérgezett viszony ennyire megváltozott, fel kellett szabadulnunk a feudális uralom és fasiszta elnyomás alól, demokratizálódnunk kellett és Csehszlovákia élére is a dolgozó nép igazi képviselőinek kell...kerülniük, hogy mindkét ország, felismerve a nép igazi érdekeit, beleilleszkedjék a Szovjetunió vezette béketáborba, a népi demokráciák nagy családjába. Helyesen állapította meg Andics Erzsébet, a törvényjavaslat előadója: nem tudtuk volna megtalálni a szomszéd népekkel való baráti együttműködés útját, a belső ellenség felszámolásának módját, ha nem szabadított volna fel bennünket a Szovjetúnió és nem lett volna előttünk a Szovjetúnió lenini-sztálini állampolitikájának nagy útmutatása, őszinte megnyugvás számunkra, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt országában felszámolta a magyarokkal szemben fennálló ellentéteket, mert azzal — mint Horváth Márton beszédében megállapította — történelmi feladatot teljesített. A két ország ideológiája ma ugyanaz, mint a Szovjetúnióé, mint bármely népi demokráciáé és jól tudjuk mi is, a csehszlovák nép is, hogy a nacionalizmus és a szocializmus nem fér össze egymással. Ezért nagy jelentőségű nemzetközi esemény a csehszlovák-magyar barátsági szerződés, ahogyan azt Gyöngyösi János az országgyűlésben megállapította, hiszen a világnak most már jóval több mint egyhatod részében összehangolt szocialista tervgazdálkodás folyik, ami olyan ellenállhatatlan gazdasági erőt jelent, amely mögött eltörpül az imperialista hatalmak Marshall-terve. Ugyanilyen méltató szavakat találtak a csehszlovák nemzetgyűlés ünnepi ülésén a barátsági szerződés jelentőségének hangsúlyozására. A dolgok lényegére tapintott Komzala szlovák kommunista képviselő, amikor előadói jelentésében azt mondotta, hogy ez a szerződés nemcsak a két szomszéd ország népeinek viszonyát alakítja újjá a barátság jegyében, hanem lényegesen elősegíti a béke fenntartását a Duna-medencében, Európában, sőt az egész világon. Erről az igazi békepolitikáról beszélt Clementis csehszlovák külügyminiszter is, aki nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szerződés értelmében országaink részt vesznek minden nemzetközi akcióban, amelynek célja a béke biztosítása és a nemzetközi biztonság megszilárdítása. Az a lelkes egyhangúság, amelylyel mindkét parlament ratifikálta a barátsági szerződést, bizonyítéka annak, hogy a két szomszédos nép felismerte történelmi feladatát, tisztában van azzal a rendkívül fontos szereppel, amely rá vár Európa e részének és a világ békéjének megvédése terén. Ez az őszinte békeakarat hatja át a felszabadult magyar és csehszlovák népet, amikor most kezet fog egymással és együtt halad tántoríthatatlanul azon az úton, amelyet a Szovjetúnió vezette békefront politikája jelöl ki számára. Ez az út nem ismer eltéréseket, nyílegyenesen vezet a jobb, boldogabb jövő felé. Losonczy Géza államtitkár nagy beszédével megkezdődött a békeértekezlet A dolgozó nép legjobbjai vesznek részt a konferencián Pénteken fél kilenc órakor megkezdődött a parlament üléstermében az országos békekonferencia. Már a kora reggeli órákban igen mozgalmas volt az élet az Országházban. A rendezőgárdán kívül SZIT-egyenruhás lányok és fiúk serénykedtek az ülésteremben, az utolsó simításokat végezték az ízléses dekorációkon. A műszaki személyzet hangszórókat és Jupiter-lámpákat szerelt. Rég nem öltött ilyen ünnepi köntöst a parlament ülésterme, mint ezen a napon. Az elnöki emelvény fölött hatalmas vörös drapéria közepén Sztálin generalisszimusz képe ékeskedik, a képtől jobbra és balra három-hároma vörös zászló leng. Ez alatt piros-fehér-zöld drapéria omlik alá az emelvényig, a drapéria közepén Rákosi Mátyás képe látható. A kép két oldalát a népi demokráciák ezüstlándzsás zászlói díszítik. Az ülésterem kifejezi azt a várható izzó lelkes hangulatot, amely átfűti az elkövetkezendő két napon a békekiküldötteket. Már a díszítésben is kifejezésre jut az a tény, hogy a budapesti országos békekonferencia a newyorki, párisi és prágai békekongresszusok folytatása, továbbá kifejezi azt is, hogy a Szovjetúnió által vezetett béketábor nemzetközi arcvonalán egybekovácsolódnak a békéért síkra szálló erők, amelyek diadalmaskodni fognak a háborús uszítók mesterkedései fölött. De nemcsak a díszítés, hanem a jelmondatok is ezt tükrözik vissza. Az emelvény fölött azt olvassuk: „Megvédjük a békét!“ „Éljen a felszabadító Szovjetúnió a világbéke őre! Éljen Sztálin a béketábor nagyvezére!“ Oldalt pedig: „A mi országunk nem rés a béke frontján, hanem erős bástya“. Még nincs 8 óra, de az ünnepi díszbe öltözött kupolacsarnok süppedő vörös szőnyegén egyre többen sietnek az ülésterem felé. Munkások, parasztok, értelmiségiek , férfiak, nők, ifjak, lányok és katonák, vezető államférfiak és egyszerű dolgozók érkeznek. A kép egyre mozgalmasabbá, tarkábbá, színesebbé vélik. Lassan benépesednek a padsorok, a páholyok, a béke szilárdhitű katonáival, akik majd ismét hallatni fogják határozott hangjukat, amely majd megálljt kiált a háborús uszítóknak a nemzeti vállalat dolgozója, Sopron Cseh Zsófia jászladánnyi mezőgazdavármegyéből Polgár Jolán eszterházassági munkás képviseli a dolgozó pakettmunkás, Szolnok vármegyéből f rasztasszonyokat Ötszázkét békekiküldött A konferencián 502 küldött vesz részt az ország minden tájáról, tudósok, művészek, élmunkások, parasztasszonyok, az egyházak képviselői, püspöktől a nép egyszerű lelkipásztoráig. Sokan érkeztek külföldről is, többek között Paul Eluard, a világhírű francia költő, aki a pénteki ülésen már fel is szólal. Elküldték a konferenciára képviselőiket a szakszervezet, a DÉFOSZ, az MNDSZ, a MINSZ, a hadsereg, a Szabadságharcos Szövetség, a legkülönbözőbb értelmiségi szervezetek és intézmények. Dolgozó népünk legjobb fiait küldte erre a békeértekezletre, amely még jobban megerősíti és továbbfejleszti majd a magyar népnek a békéért folyó harcát. A küldöttek között van három munkaérdemrenddel kitüntetett fizikai dolgozó, 16 élmunkás, négy brigádvezető, hat kiváló munkás, két új tó, tizenhat mintagazda és résztvesz a békekonferencián számos K Kossuth-díjas tudósunk is. A parasztság képviselői A szegény- és középparasztságot 32 kiküldött, a mezőgazdasági munkásokat 16 küldött képviseli. Baranya megyéből ifj. Szekeres János, 14 kat. holdas dolgozó paraszt, Csongréd megyéből Pósa Lajos, Szabolcs megyéből Tomasovszki András mintagazda, Somogy megyéből özv. Láng Józsefné mintagazda képviseli a kis- és középparasztságot. A kubikosokat Rózsa Antal Békés vármegyéből, Biró Zoltán Mezőkövesdről és Bucska Sándor csongrádmegyei küldöttek képviselik. Az állami gépállomások dolgozóinak képviseletében Negojsza Lajos bajai gépállomás traktorvezetője, Tóth Mária hódmezővásárhelyi gépáll. traktorosnője, Magyari István, Fejér vármegyei sárszentmihályi gépállomás lakatosa képviseli. Nagy számmal szerepelnek a békekonferencia küldöttei között nők is. Baranya vármegyéből özv. Kovács Józsefné, Borsod vármegyéből Szappanos Erzsébet, mezőgazdasági munkás, a tiszakeszii nemzeti vállalat dolgozója, Fejér vármegyéből Incze Károlyné mintagazda, Hajdú vármegyéből Gyökér Margit mezőgazdasági munkás a hortobágyi Szombat, 1949 június 18 Ara un fillér Magyar ökölvívók fényes győzelme Losonczy Géza államtitkár beszéde A békekonferencia Losonczy Géza miniszterelnökségi államtitkár beszédével kezdődött. Losonczy Géza, államtitkár azzal kezdte beszédét, hogy 1949 tavaszát egyrészt a háborús veszély fokozódása, másrészt a népek békemozgalmainak hallatlan fellendülése jellemezte. Az Atlanti Szerződés által fokozott háborús veszély a népek száz és százmillióit serkentette aktív ellenállásra és ez eredményezte a Béke Híveinek Világkongresszusát Párisban, amelyen 72 ország 600 millió emberének képviseletében 2190 küldött vett részt. A párisi világbékekongresszuson egyetértettek abban, hogy a megnövekedett háborús veszély nem véletlen műve, hanem az amerikai-angol imperializmus háborús politikájának eredménye, egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió a béke megvédéséért folytatott küzdelem legfőbb tényezője. A párisi világbéke-ongresszus küldöttei egyetértettek abban is, hogy a békéért való küzdelmet nem lehet elválasztani a nemzeti függetlenség megvédéséért vagy kivívásáért folytatott küzdelemtől, hogy a békéért harcolni kell, hogy a megvédéséért meg kell valósítani a legszélesebb egységet nemzeti és nemzetközi síkon. Magyarország háborús veszteségei — A mi konferenciánk egyenes folytatása a párisi világkongresszusnak — folytatta — és az a feladata, hogy határozatait magyar viszonyokra alkalmazva megszabja békéért folytatott harcunk további menetét. Azt hiszem, ha van nép, amelynek ott kell lennie mindenütt, ahol a béke megvédéséről tanácskoznak és harcolnak, akkor a mi magyar népünknek küldötteivel okvetlenül ott kell lennie. A mi hazánk, Magyarország egy emberöltő alatt két ízben szenvedte el a vesztes háború minden szörnyű következményét. Mi, magyarok tudjuk, mi a háború és éppen ezért tudjuk értékelni a békét. A magyar nemzet vesztesége az elmúlt világháborúban több mint hatszázezer ember, azaz lélekszámának mintegy 7 százaléka. Ez a szám nagyobb, mint akár Anglia, akár az Egyesült Államok háborús vesztesége. Hát nem örült, vagy elvetemült gazember-e az, aki nálunk újra háborút kíván és azokhoz szít, akik eddiginél véresebb és szörnyűbb háborút akarnak az emberiség nyakába zúdítani ! De ez még nem minden. Országunk nemcsak emberéletben, hanem anyagiakban is rettenetesen sokat szenvedett. A háborús károk értékét szerény számítással 35 milliárd aranypengőre teszik, ami azt jelenti, hogy a háború által okozott kár hét esztendő teljes nemzeti jövedelmét emésztette fel, a magyar állam pedig negyven esztendőn át fedezhette volna ebből az összegből minden kiadását, anélkül, hogy akár adóból, akár más forrásból jövedelme lett volna. A háborús uszítók mögött az amerikai monopóliumok állanak, amelyek a második világháborúban csakúgy mint az elsőben, óriási hasznokat vágtak zsebre. Az amerikai kereskedelemügyi minisztérium adatai szerint a trösztök tiszta jövedelme 1940-től 1945 végéig 52 milliárd dollárra szökött. A monopóliumok a háború után is megőrizték befolyásukat és olyan befolyásuk van az amerikai kormányra, hogy érthető annak elutasító magatartása a Szovjetúniónak az atomfegyverek elpusztítására és gyártásának megtiltására vonatkozó szovjet javaslatokkal szemben. Mire készülünk mi és mire az imperialisták? — A magyar nép — folytatta —, amely mérhetetlenül sokat vesztett emberéletben és anyagiakban egyaránt az elmúlt világháborúban, békét akar A mi magyar népünk azonban, amely a háborúban annyit vesztett, mégis gazdagabban került ki a második világháborúból, mint az amerikai nép. Gazdagabban, mert országát kirabolták és felperzselték ugyan, de megnyerte a szabadságot. Megnyerte a szabadságot, mert felszabadította a Szovjetúnió dicsőséges Vörös Hadserege. Amerikában a trösztök és a monopóliumok urai irányítják a politikai életet, nálunk a nép, a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kormánya. Nálunk a béke védelme a magyar