Kis Ujság, 1950. április (4. évfolyam, 77-100. szám)

1950-04-01 / 77. szám

Mit köszönhet április 4-ikének Gál András, a lakatos-szakma legjobb dolgozója Gál András a MÁVAG autómechanika lakatosa. Magas, egy kicsit ősi ember. Munkahelyén szép sorban sorakoznak szerszámai: a kalapácsok, reszelők, a levegő- és villanyhajtásos csiszoló- és fúrógépek. Ezekkel munkálja meg az alkatrészeket: meneteket vág, csiszol, fúrja, faragja a vasat. Látszik minden mozdulatán, hogy szíves-örömest dolgozik. Csiszológépe ezer szikrát szór, majdhogy egy kis tűzijátékot rendez. Míg csiszolja az alkatrészt, tekintete keményen szegeződik rá a munkadarabra. Szinte érzi az ember, hogy minden más gondolatot messze elűzött magától, csak arra figyel, hogy jól oldja meg feladatát. Talán azt sem vette észre még, hogy figyeljük, hogy nézzük. Valaki odasúgja nekem: — Nagyszerű ember. A társai is nagyon szeretik. Kitűnő munkaerő, ezért kapta meg „A szakma legjobb dolgozója“ elismerést is. Szinte azt lehetne mondani róla, hogy szakmájában nem ismer lehetetlent. Gál András még mindig csiszolja a ▼asat, szerszámával szórja a tűzesőt, inaskodtam, majd nyolc hónapig mozdonyfűtőként dolgoztam. S mert baloldali magatartást tanúsítottam, nem hogy nem lettem mozdonyvezető, de kidobtak a vasúttól. Majd autógarázsban dolgoztam, sofőr voltam. Később az útépítésnél alkalmaztak, de mire elértem volna valamit, arra mindig mindenhonnan elbocsátottak, politikai magatartásom miatt. 1910-ben a MÁVAG-hoz kerültem. De itt sem volt nyugtom, hadbíróság elé állítottak. Végül is a nyugatra hurcolás elöl megszöktem. A Szovjet Hadsereg oapasta meg számomra is 1945- ben a felszabadulást. Meghozta azt is, hogy nem kell már állandó bizonytalanságban élnem. Nem kell rettegnem nap-nap után az életért, a megélhetésért. — A felszabadulás után jelentkeztem munkára a MÁVAG-nál. Megváltozott itt már a világ, a magamon érezhettem, hogy a dolgozóké a gyár. Az első munkanapon már gondoskodtak ellátásomról, az első élelmiszert itt kaptam meg: két kiló lisztet, babot vihettem haza. A feleségem nyakamba borult, tudott már főzni. — Megindult a munka. A szerszámokat a romokból szedtük elő, de dolgoztunk. S egyre jobb lett az életünk. Később a szovjet tapasztalatok felhasználásával új munkamódszert vezethettem be munkahelyemen. Már éltem, szabad voltam és megbecsülték a munkámat. Gál András felemeli hangját: — A múltban soha nem volt rendes lakásom, ma kétszobás összkomfortos otthonom van. A múltban nem nagyon akadt egy-egy jó ruhám, ma három öltönyöm van, bundám. Elmondhatom: 5 volt, aki mikor értesült az április 4-i munkafelajánlási mozgalomról, rögtön megtárgyalta munkatársaival, és bejelentette a felajánlást. Erről azonban egyszerű szavaikkal, szerényen, mintha mindez természetes lenne, már ő maga beszél: — Február végén, hogy hallottam a munkafelajánlási mozgalomról, a brigáddal megvitattuk a kérdést. Egyöntetűen határoztunk: mi is több és jobb munkával ünnepeljük meg a felszabadulásunk ötödik évfordulójának nagy ünnepét. Felajánlásunk: a brigád az átlagmunkateljesítményt 20 százalékkal fokozza, egyénileg pedig a korábbi 205 százalék helyett 245 százalékot teljesítek. S nekiláttunk a munkának. Sikerült is elérnünk célkitűzésünket. S mikor már láttam, hogy a vállalás teljesítése körül nem lesz fennakadás, már további, még jobb eredményeket akartam elérni. Ez is sikerült! Gál András is ma már emberien élek ezt adta nekem a felszabadulás. Ezt köszönhetem a felszabadulásnak! S ezért ünneplem én is több és jobb munkával a dolgozó magyar nép nagy ünnepét. És április 4. után sem pihen meg Gál András, — mint mondja. Tovább fokozza munkalétesítményét, de átadja munkamódszerét a többi társának is. Úgy, mint tette Halász Imrével, aki hosszú ideig 103—107 százaléknál nem tudott többet elérni, de Gál András mellett ma már 278 százalékot teljesít, sőt megnyerte a MÁVAG vándorzászlaját is. — Hogy a munka üteme ne csökkenjen április 4. után sem — halljuk Gál Andrástól —, versenyre hívta ki brigádom a mozdonyszerelde Ramnier-brigádját. Mi ennek a versenynek a keretében vállaljuk a selejtnélküli munkát és még további 40 százalékos többteljesítményt. Gál András egy a százezrek közül, aki április 4-re több és jobb munka elvégzését vállalta és nemcsak teljesítette vállalását, hanem túlteljesítette. Tudta, miért. És most a jól végzett munka érzésével köszönti a nagy ünnepet... H. B. J. túlteljesítene e felajánlást és az utolsó négy hétben átlagosan 253 százalékot ért el. Ez egyben annyit is jelent, hogy a 12. bérhéten már a 24. bérheti munkáján dolgozik. A tervben előirányzottnál lényegesen több autóalkatrészt bocsát az autószerelők rendelkezésére, így idő előtt több autó kerülhet forgalomba. — Hogyan sikerült elérni ezt az eredményt? — Jobb munkamódszerrel, újításokkal — hangzik Gál András válasza. — Nemcsak a kezemmel, hanem az eszemmel is dolgoztam, — ez az eredménytitka. Csak és csak úgy lehet többet termelni, ha megfogadjuk Fzákosi Mátyás szavát: „A sztahanovista módszer nem az ember fizikai erejének fokozottabb megfeszítésén, nem a munkás fizikai fáradtságának fokozásán alapszik, hanem elve a régi magyar közmondás: Többet ésszel, mint erővel“. Ezt az útmutatást alkalmaztam én is munkámmal és ennek köszönhetem azt, hogy felajánlásomat túl tudtam teljesíteni. Miiért igyekezett Gál András többet termelni, miért ünnepli április 4-ikét több és jobb munkával? Erre a kérdésre így válaszol: — Apám pályaőr volt a vasúton s én mozdonyvezető szerettem volna lenni. Szerettem a gépet. S hogy tervem megvalósuljon, magánúton elvégeztem a négy polgárit míg lakatos Bordeaux lakossága megakadályozta egy katonaszállítmány Vietnamba indulását Bordeauxból csütörtökön este kellett volna elindulnia egy katonaszállítmánynak, amelyet egyik délfranciaországi kikötőből Vietnamba irányítottak volna — jelenti az UFI. A vonat indulása előtt hatalmas tömeg lepte el a pályaudvart és környékét és tiltakozott a katonák elindulása ellen A tömeg egyre növekedett s a vonat végül katonák nélkül futott ki a pályaudvarról, mert a hatóságok — tekintettel a béketüntetés nagy mértékére — célszerűbbnek látták elhalasztani a katonák elindítását — fejezi bejelentését az UFI. kis Újság Édes Ilonám, kezdjük mindjárt a legaktuálisabb dolgon: írod, hogy a ti szép vidéki városotok is lázasan készül a felszabadulás nagy ünnepére és te azt szeretnéd e levélváltás során megbeszélni velem, milyen módon díszítsd fel legszebben, megmutatósabban az ablakaidat, hiszen én bizonyára az utolsó évek ünnepségei során itt Pesten sok különös módon szép díszítést láthattam. Ez igaz, a fővárosi középületek csodálatos díszekben és színekben szoktak pompázni nagy ünnepnapjainkon és emlékünnepeinken, de a magánosok is szépen kitesznek magukért, különösen a főútvonalakon. A ti első emeleti lakásotoknak két ablaka van, noshát én április 4-iki ablakdíszítésnek ezt ajánlanám: vegyél jó bőven piros, fehér, zöld és ismét piros girlandot — ha csak belülről díszíted az ablakokat, jó a papírszalag is, de ha kívülről is akarod díszíteni, akkor jobb a vászonból való (ne ijedj meg, olcsó holmi ez). Csinálj ezekből az egyik ablakszárnyon jó széles piros-fehérzöld, a másikon piros harántsávot (tehát pl. a bal felső saroktól a jobb alsó sarokig végig át az ablakon, rajzszöggel az ablakkeretnek erősítve), a két ablak közbe pedig rakd ki a cserepes szobanövényeidet — vagy ha ilyen nem volna, végy a virágüzletben afféle zöld díszítőágacskákat (olcsók ezek), amilyeneket a virágárusok a virágszálak mellé szoktak csokorba kötni, rakd ki ezt a zöldet az ablakba, minél több vázában és a vázákat vagy a virágcserepeket vedd körül bőven és ízlésesen a színes papírral. Staniolpapírból hetűket is vághatsz ki és ezekből pár lelkes szó a girlandon csak még élénkebbé teszi felékesített ablakaidat. Kedves, szép és kevés munka ez és megéri a fáradságot, meglásd, ha átmegy az utca túlsó oldalára és felnézel onnan a lakásotokra. Ez után az ünnepi megbeszélés után térjünk rá a hétköznapi dolgokra. Hugocskádnak, mint írod, tavaszi kabát kellene. Nohát ebben bő választékot tudok ajánlani. Hosszú kabátot akar-e vagy rövidet, kis kabátot? Lehet rajta vitatkozni, melyik a szebb vagy célszerűbb. Bizonyos, hogy a hosszú kabát alá akármiféle ruhát fel lehet venni. A rövid kabáthoz viszont akárhány különböző színű szoknyát lehet hordani, tehát a kis kabát — azt merném mondani: ez a szellemes ruhadarab — más és más szoknyával mindig új és más öltözet benyomását kelti nemcsak abban, aki látja, hanem abban is, aki viseli, míg a hoszszú kabát bizony mindig egy és ugyanazt az öltözetet jelenti. De hadd meséljek mind a két féléről: a hosszú kabát jó tenyérnyivel térden alul ér, lehet bő vagy lehet testhezálló. A bő kabát raganos vagy japán szabású, elöl egysoros, négy gombbal, bő hátán puhán hulló széles dragon van, de láttam olyat is, amin jobb- és baloldalon van egy-egy kis dragon, kétkéz gombbal gombolódón. A gallér jól felhajtható, kerek vagy hegyesvégű, nem túl nagy pubigallér. A vaglánhoz oldaltvágott zseb illik. Kockás, pepita vagy egyszínű — sokszor az örökké divatos és szép teveszőrszínű — anyagból készül. A rövid kabát nagyon népszerűnek ígérkezik az idén, talán azért is, mert régi kabátból is tehet kifordítással, átszabással formás kiskabátot csináltatni. A dolgozó nőnek különösen hálás viselet: könnyű magunkra kapkodni, kevés helyet foglal. Két kitűnő formája van: egyik a pár év óta kedvelt kuli-kabát, amit azonban most — és ez az újság és meglepetést — érvel viselnek, sőt így a csinosabb. A sajátjából való keskeny öv szorosan fogja át a bő kis kuli-kabátot, amely bőven megbugygyan az öv felett és alatt. A másik, az új formájú kiskabát, az úgynevezett dobozkabát, ezt azért hívják így, mert szinte négyszögletesen egyenes, olyan, mint egy steppeltszélű, háromgombos, egyformán bő férfizakó, steppelt, négy zsebbel, sima ujjakkal. Nagyon kedves jószág. A kiskabát anyaga is tehét egyszínű vagy kockás, vagy pepita szövet. De kockás kabáthoz egyszínű szoknya, egyszínű kabáthoz kockás szoknya a szép. Bármennyire elismeréssel is viseltetem a tisztes kalaposipar iránt, valljuk be, hogy most már mindnyájan szívesen járunk ihajadontott a kezdődő szép tavaszban. Te mindig panaszkodtál, hogy beolajozott haj jobban piszkolódik. És naponta nagyon jól, erősen keféld a hajad — még ha hauerolt is. Forgolódjunk egy kicsit a konyhában is, különösen, mert ha két hetében sok érdekes étel kerülhet szóba. Élv egy-két egyszerű, de nagyon ízletes erdélyszéli ételt ajánlanék itt neked. Egyik a házi heringsaláta: ehhez veszel 3—4 tejesheringet, sós vízben babot, lencsét puhára főzöl, aztán két főtt tojást és a heringeket metéltre vágod, a főtt babbal és lencsével összekevered, a heringek tejét 2—3 tojás keményre fölt sárgájával kikavarod, tejföllel felereszted, ecetet, cukrot szájíz szerint keversz be, s az egészet egybekavarod és salátatálba öntöd. (Tégy mellé egy kis üveg söröcskét az uradnak, mert ez igen kívánkozik utána.) Egy másik egyszerű, de nagyon jóízű étel: szítva fözelék bundáskenyérrel. Két személyre negyedkiló aszaltszilvát nagyon jól megmosunk, feltesszük főni anynyi vízzel, hogy jól ellepje, kevés sót és cukrot teszünk bele, ha puhára főtt, tejfejjel behabarjuk. Tejben jól megmártogatott zsömlyeszeleteket tojásban megmártva, zsírban kisütünk mellé. Egész különös mód ízes és egészséges főzelék ez. Még idebigygyesiztek egy húsételt is: mostanában bőven van szép marhahús, tehát vegyél személyenként 10—12 dekányi felsálszeletet, két órán át tejben áztatod, aztán lecsurgatod, húsdarálón ledarálod, teszel bele egy kis borsot, sőt, aztán lapos pogácsaszerűre formálod, forró zsírban kisütöd, kockára vágott, zsírban sült burgonyát, kis savanyúságot tálalsz hozzá — és az urad hetenként kétszer-háromszor fogja tőled követelni ezt a megunhatatlanul könnyű marhasültet, összes rosszfogú ismerőseidnek ajánlhatod: álompuha étel. A hét elején akarsz EGYRŐL,MÁSRÓL „2x2 sohsem 3, kaphat mindent olcsó áron" Kraxelhuber Tóbiás szaócsboltjától — a szocialista kereskedelem falusi Népboltjáig „Krarelhuber Tóbiás vegyeskereskedése“ — olvassuk egy zsupfedeles kis rozoga viskó bejárata felett a Mezőgazdasági Kiállításon. Ablakában primitív betűkkel ez a felirat: „Ingyen semmit, olcsón mindent.“ A Mezőgazdasági Kiállítás tegnapi ünnepi megnyitása során, amikor a meghívott vendégek megtekintették a kiállítás oly sok látnivalóját, a belkereskedelmi minisztérium egyik vezető tisztviselője, Kraxelhuber Tóbiás falusi szatócsüzletét meglátva, meglepetten ezt mondotta: — Mi történt itt? Hogy került ide ez a rozzant üzlet, hiszen az a célunk, hogy a kereskedelem szocialista szektorát építsük a falvakban is, s azt akarjuk megmutatni. Beljebb kerülve Kraxelhuber Tóbiás üzletébe, megtévesztően tökéletes képet kapunk arról, milyen is volt tulajdonképpen régebben és sokhelyütt még ma is milyen falun a szatócsbolt. .A pult előtt egy zsákban rézgátic, amely tudvalevőleg méreg, mellette egy másik zsákban kockacukor, burgonya, marhasó, konyhasó. A rézgálicos zsák mellett a petróleumos hordó. A pulton az éjjeliedény mellett a fejő, a kékites üvegek mellett a cukorkás üvegek, a kannák mellett bakancs, a sósborszesz mellett a börkenőcs, a pulton a sásheringes üveg mellett az élesztőcsomag. A falon egy kis papírról ezt olvassuk: „hogy forgatom, kevés haszon.“ És egy másikon: „2 X 2 sohsem 3, kaphat mindent olcsó áron.“ Így nézett ki a múltban a falun a „kereskedelem“. Kraxelhuber Tóbiás szatócsboltjából közvetlenül a Képbolt tágas, szépen berendezett, ragyogó tisztaságú, minőségi árukkal megrakott üzletébe kerültünk. — Eddig 1200 Népbolt nyílt meg az országban. Ez a Népbolt, amit bemutatunk, úgynevezett lipusbolt. Kék színét már nagyon megkedvelték a falvakban és röviden csak Népboltkéknek nevezik. Eddig tizenkét tájegységben működtek a Népbolt Nemzeti Vállalatok, amelyek most a megyeszékhelyeken működnek. Most már a falvakban is, ahol szükséges, felbontjuk a Népboltokat külön ruházati boltra, cipőboltra, műszakivillamossági boltra és élelmiszerboltra. Kisebb helyeken pedig ezek a típus-népboltok működnek. A kiállításon bemutatott típusnépboltnak igen nagy sikere volt a látogatók körében. Kraxelhuber Tóbiás-féle szatócsüzletek felszámolása után a falvakban is megvalósult a nép érdekét szolgáló szocialista kereskedelem. száraz a hajad. Bizony, hajadonfővel a napfény, a szél még jobban kiszárítja a hajat. Olajozd hát naponta kétszer, estereggel jó hajolajjal, de aztán gyakrabban rendezz hajmosást, mert a Vasárnap, áprilia 2- 5 tavaszi nagytakarítást csapni. Én, mint öregebb háziasszony, most csak egyre hívom fel a figyelmedet és ez: a nagytakarítás sorrendje. Ha csak úgy ötletszerűen, összevissza végezzük, ha azon kezdjük vagy folytatjuk, ami éppen a kezünk ügyébe esik, akkor sohasem lesz igazán tökéletesen tiszta a lakás. Figyelj hát édesem a sorrendre: először szekrények és fiókok kitörlése, aztán a ruhák kiporolása, kikefélése, aztán az ágynemű, a matracok porolása, utána kerül sor a falakra, mennyezetre, azután a képekre, a csillárra, majd pedig a könyvekre, most következnek az ajtók és ablakok és legvégére marad a padló. Így sosem fogod megint beporolni, bepiszkítani a takarítás során azt, amit már előbb rendbehoztál. Ehhez hát jó munkát és türelmes férjurat kívánok. Csókol sokszor A karikatúra mesterei ,.A nevetés egyik legélesebb fegyverünk mindazok ellen, akik már túlélték önmagukat, de még tartják magukat — Isten tudja, hogy min —, mint valami fontoskodó rom, amely akadályozza a friss élet növései és ijesztgeti a gyengéket.“ (Herzen) A reakció ideológiai szétverésében rendkívül nagy szerepe van a szovjet karikatúrának, a szatíra e legfontosabb, leghajtásosabb és a tömegek előtt legnépszerűbb vállfájának. Evhűség, éles toll és nagy művészi türk is ,jellemzi a szovjet karikaturistákat, akiknek legjobbjait, a Kukrinixi néven világhírűvé vált rajzolókat ez évben a szovjet kormány Sztátindíjjal tüntetett ki. Kukrinixi — három kiváló karikaturistát: Kuprjanovot, Kritovot és Szokotovot egyesíti. Több mint 20 éve a „Pravda“ állandó karikaturistái és méltán megilleti őket a vezerlő hely a politikai szatíra mesterei között. Biztos kézzel találják meg a legjellemzőbb tényeket és gyilkos humorú, eszmeileg mély rajzaikban ragyogó készséggel tárják fel azok jelentőségét. Kukrinixiék egyenesen az ellenség fekete szívének szegezik tollukat. Hírnevüket azzal biztosították, hogy az egész világ előtt leleplezik a háborús gyújtogatók minden olyan elgondolását, amelyeket azok saját népeik előtt is igyekeznek eltitkolni. Annak idején Gorkij, a még fiatal Kukrinixiék kiállításának katalógusába előszót írt. — „A karikatúra — hívta fel rá a figyelmet — társadalmilag jelentős és hasznos művészet, amennyiben őrünk hősei tiszteletreméltó arcocskáiénak azokat a torz vonásait ábrázolja amelyeket nem mindig lát meg az „egyszerű szem“ (mindenféle Hitlerekre gondolat)... E torz vonásokat nehezen veszi észre a vértezetcai tekintet, mert mint tudjuk, a belső csúfságot igen gyakran és felettébb művészi tökéllyel rejtegetik külső szépség mögé... A karikaturisták éles és találó szeme kiválóan fel tudja tárni ezt az ellentmondást, amely a belső és külső kép között fennáll. A mi ellenségeink komoly ellenségek. De még sohasem volt ellenség olyan nevetséges, mint a mienk. Úgy gondolom, Kukrinixiéknek gyakrabban kell bekukkantani© Európába, a tengerentúlra, határaink mögé. Ott épp annyi nevetségeset találhatnak, mint amennyi aljasságot." Kukrinixiék fejlődésük során követték Gorkij tanácsát és nincs olyan nemzetközi esemény, amely elkerülhetné figyelmüket. Hitler támadásának első napján olyan plakáttal válaszoltak a gyalázatos tettre, amely a szovjet népet az ellenség könyörtelen megsemmisítésére tüzelte. Napjainkban, a szovjet karikaturisták élén, nap mint nap leleplezik a hitleri elmélet és gyakorlat sikertelen amerikai követőit. Alakjaik és témáik bátor ábrázolása az élet hű ábrázolása is Rajzaikon azonnal felismerjük a szereplőket: Titot, Bevint, Churchillt, Bidault-t, De Gaule-t, Du’rest, Marshallt és a többieket, még akkor is, ha az utóbbit kehes jónak mintázzák. A torzítás nem mond ellent az alakok realitásának, sőt, hozzájárul jellemzésük, epizálásuk realista elmélyítéséhez. Műveik nagyszerű tulajdonsága, hogy a politikai tartalom és a rajzos megoldás között a legszorosabb összhang mutatkozik. Kukrinixiék, korunk karikaturistái műveiben különösen élesen bontakozik ki a szovjet művészet humanista elve: támadni minden alpas jelenséget, amely a béke, szabadság és demokrácia ügyével szemben ál.