Kis Ujság, 1950. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1950-05-31 / 124. szám
4 A* új, a dolgozó népből származó tanulóifjúság, a leendő új értelmiség közé, *2 általános iskolások világába nyit be Fehér Klára új darabja. Reglám a dolgok kellős közepében találjuk magunkat. ^ ( Re nézzünk a kép mélyére. A VII/b osztály mozog, sürög-forog, fickándozik éppen előttünk. Két rajta oszlottan tanulási versenyben állnak egymással. Ők lesznek az ifjú káderek csakhamar, s e népből való szocialista értelmiség megszületése a magyar népköztársaságban végbemenő kulturális forradalom egyik legfontosabb eredménye. Elég bőségesen meg is van ehhez bennük az új iránti érzék. Idegeik frissek, kedélyük sziporkázó és villogó. Sokuk esze vág, mint a borotva. Körülbelül tisztul bennük jövendő káderszerepük, erősen sejtik: nekik társadalmi embernek kell lenniök, ismerniük kell a társadalmi fejlődés törvényeit. Tudásban gyarapszanak, erősen törnek előre, érzik, hogy nincs messze az idő, amikor elérik az idősebb kádereket. De ezek a képzetek nem elég tisztázottak, közöttük olyan is akad a forrongó, éppen ezért néha zavaros életkedvtől kavargó osztályban, aki a könyvestáskájában sündisznót csempész be az osztályba. A másikuk „tlégusbombával” ijesztgeti a járókelőket. De a versenyláz azért — talán épp e lázáradásos életkedv miatt is — forrponton áll. Még egy óra s eldől, hogy a Béke-örs, vagy a Hajrá-ön lesz-ez első. A Hajrá-őrsnek már eddig is két vörösnyakkendős tagja van, míg a másiknál csak egy viselheti azt s van egy esélyes helyezett e kitüntetés elnyerésére. Nos, ez az esélyes éppen az a Kuti, aki teljesen félreismeri a verseny mibenlétét, célját, eszközeit s tévesen fogja fel saját szerepét a verseny és az Örs munkájának előrelendítésében. Az őrs sikerét saját sikerének akarja tudni ha az ő csoportja a másik őrssel szemben első lesz. Olyan erős benne ez a nagyratörés, hogy közben észre sem veszi, milyen veszedelmes, mely fogyatékosságot vett át a kapitalista társadalom által !“1?*?,1“ szabott verseny szelleméből. Nem r*d vissza attól sem, hogy a Haraöts becsületes vezetőjétől, Gábortól elcsenje a mértan kést elkészített kockát... , Ht jutnak forr pontra a kedélyek. Itt derül ki mindenkiről, mennyi burján fonta be a múltból *les* felfogását, és ki hogyan veti te Andrásék őrse a kocka egynév miatt lemarad a versenyben, András Gábor becsülete is kockán forog. Nem tudja valószerűsíteni, hogy a leckét valóban „elkészítette“. & K40 “1J esi profilján most újból megmutatkozik a múltból örökölt tályog: azt igyekszik saját őrse előtt bebizonyítani hogy becstelen tettel az őrse érdekében követte el. Rögtön szemben találja magát saját , becsületes gondolkodású vezetőjével, sőt még a sündisznóval szórakozó tutit verekes társa is feltámad ellene. Nemcsak úttörő becsületükkel tartják összeegyeztethetetlennek ezt a csúnya ■esztust, de ösztönösen is, gyermeki tisztalelkűségükkel tiltakoznak ellene. A bűnös hamisítás nemcsak személy válságokat és szétszakadásokat idéz elő az osztály ifjúságának kis közös fébében. Nemcsak arra ébrednek rá, mit jelent a munkabecsület, vagy annak elvesztése, de ráébrednek az orrlis lattvandó hibákra is, arra, ha már eleve helytelenül álltak versenybe. Ezért juthatott idáig Kuli aki különben is leginkább át van hatódva közöttük a kispolgári éteteszmények-A másik drámai fonal az úttörők és a tanárok viszonyát fejti fel. Epres tanár a fiatalabbik pedagógus, akinek világosabb képzetei vannak arról, hogy annak a harcnak, amt most folytatunk, egyik döntő alkateleme a szocialista szellemű népoktatás — kénytelen beismerni: ő is hibás abban hogy idáig fajulhattak a dolgok. Nem figyelt fel idejekorán a verseny lehajlásából származó egészségtelen lázra, ő is azt vallja: a verseny célja egymás kölcsönös megsegítése. Az ifjú nemzedék nevelésének egyik kényes pontja, hogy a felfogásukban bennemaradt burzsoá himlomot kell onnan szórni. Mellette az öregebb tanárban még a régi nevelési elv nyilatkozik meg. Az idősebb koléga szerint a gyerekek közt ez a válság azért robbant ki, mert a gyerek a gyerek, hajlik a csínytevésre s ezen már nem segít semmiféle modern nevelési rendszer. Viszont Epres szerint az új pedagógia, mellyel a szocialista embert nevelik, megváltoztatja az emberek közösségellenes vonásait s a jó irányba fejleszti azokat. Hogy ez a VII/b-ben eddig nem bizonyosodott be? Azért, mert roszszul alkalmazták a szocialista nevelés alapelveit. Neki van igaza. András Gábor is kopogtat délután a tanáriszoba ajtaján. Nem azért, hogy saját igazát bizonygassa , maga is úttörő eszével ugyanarra a következtetésre jön rá, mint ahová a tanára eljutott. A közösség becsületéről van itt szó, az úttörők egységéről. Össze kell fogni a hibák kiküszöböléséért s egyenesbe kell vinni a két őrs ügyét. Ez a közösségi szellem győz végül, új felismerésre készteti Kutit is. A gyermekirodalom legjobb hagyományait, a szovjet hagyományokat követte Fehér Klára. A gyermekek előtt fejtette ki, hogy a közérdeket előbbre kell helyeznünk az egyén érdekénél. Tudniok kell, övék a jövő. Ehhez kell, hogy hasznos építő tagjaivá legyenek az épülő szocialista társadalomnak. Ehhez kell, hogy a szocialista erkölcsöt, a munka és a jövőt építő verseny lényegét jól ismerjék. A két tanár összeütközésében is jól mutatja meg a szerző a maga szakmájába bugybózott, saját speciális szakmáján túl nem látó régifajta nevelő és a társadalmi fejlődés törvényeit jól ismerő fiatal tanár közötti különbséget. Itt-ott a drámai sokrétűség és tömör jellemzés helyett azonban a publicisztika eszközeit is igénybe veszi a szerző. Aztán az alakok társadalmi hátterét sokhelyt halványan hagyja. Igaz, hogy egynémely alakjánál viszont kitapogathatók a legjellemzőbb osztályvonások. Épp ezért tud például a jóltanuló munkásifjú alakjára legjellemzőbb osztályvonásokat felrakni a nagytehetségű Horváth Teri, aki „típust teremt“ a szerzővel egyenrangú alakítóerő hozzáadásával. Társai közül is a tudatos művész emberformáló erejével válik ki igen sok: elsősorban Békés Itala, aki a sportkedvelő tanuló alakjának felrajzolásában ugyan túloz, de hisz az igazi művészetnek — mint Gorkij mondotta — a valóság túlzásához joga is van: Berek Kati, HácserJózsa, Örkényi Éva, Csaplár Ica, Lóránt Hanna jól tükrözik alakjaik belső fejlődését, csakis a reájuk legjellemzőbb vonásokat testesítik meg. Éppen e művészeti szintézis megteremtése miatt olyan magával ragadó az előadás, ezért formálja a fiatal közösség felfogását. Ezt a szintézist rendező Marton Endre és Fábry Zoltán segítettek megteremteni. SZÍNHÁZ Fehér Klára: Becsület Bemutató az Úttörő Színházban András feladat- Figaró házassága Mozari operája filmen CSÜTÖRTÖKTŐL! [Magas jutalom fördekfeszítű, fordulatos szovjet film egy kémbanda leleplezéséről. CSÜTÖRTÖKTŐL! A realizmus értékei András gazda meg az egerek Irta: Kamjén István A könyvnapokra jelenik meg Kamjén István: Mihály című regénye. Ez a mű az első magyar kubikos-regény; szerzője sokáig maga is kubikos volt. Ez a részlet, amely Kamjén könyvéből való, az első világháború után, a pénzlebélyegzés idején játszódik le és éles fénnyel világítja meg egy béresnyúzó zsírosgazda arculatát. Ebben az időben történt, hogy a városban elterjedt a híre, lebélyegzik a pénzt. Pár nap múlva dobolták is, hogy mindenki vigye be a bankokba a pénzét, lebélyegzésre. — Nekünk oszt nincs mit lebélyegezni... — mondogaták a szegények, ahogy végighallgatták a dobszót. A gazdag parasztoknak azonban annál jobban volt. —Na, fene ette vóna meg ezt a világot — mondogatták nekikeseredve — hát ezi kuporgattuk a pszt. Az öreg Kun András gazda is nagyításán köszöntött be a Takarék Pénztárba. — Adjon Isten, András bácsi — fogadták a tisztviselők —, hát mi újság? Ismerték az öreget szerte a városban, nagy zsíros kalapjáról s rettenetesen rongyos, piszkos ruháiról. — Mi újság? Mi újság? .. . Maguk zaggvák, maguk csinálták... — dohogott az öreg. — Mi a nyavalyának kell lebélyegezni ezt a pizt? A fehérhasúval is úgy járt az ember, hogy gyűjtögette, kuporgatta, majd vesz belőle egy darabka fődet, oszt azt is megette a fene. — Ne beszéljen már, András bácsi. Ez a mi pénzünk nem bukott meg, hanem éppenhogy így erősíti meg a kormány az értékét. — Jó van, no... — Aztán minek akar maga még földet venni, András bácsi? Van már magának elég. — Vanni van ... Dehát jó a föd ... Kell a gyerekeknek. — Hány hold van már? — kérdezte a pénztáros, érdeklődéssel nézegetve a rosszgúnyás öregembert. — Hát... hetvenkét hód .... — Na lássa — nevettek mindnyájan —, nem kell magának már több. Hát aztán van-e sok pénze? — Itt van, ni, ebben a zacskóban! Ebben gyűjtögettem, nehogy elprédálják a gyerekek — hunyorgott az öreg s előhúzott a kabátja alól egy nagy zacskót. Tömött volt egészen, mint a párna. — Hűha, ebben mind pénz van — döbbeni meg a pénztáros. — Hát mindig dugdossunk bele az anyjukkal... — nevetett az öreg — csak úgy hízik az ilyen zacskó Etetni kell az ilyet! A pénztáros félretolta maga elől az iratokat s biztatta az öreget, hogy csak öntse ki a zacskót. Kun gazda meg is fogta két csücskénél a kis zsákot s kezdte rázogatni kifelé az asztalra, úgy hogy a nagy bankjegyhalomra odajöttek még a szomszéd asztaloktól is. A pénztáros két kézzel belekavart a pénzhalomba s hirtelen valami orrfacsaró szag ütötte meg a szimatját Abban a pillanatban, ahogy széttúrta, már látta is, mi történt. — Innye, gazdáram, hát ezeket összerágta az egér! — mutatta az összerongyolódott bankjegyeket a gazdának. — Össze? — halt el az öreg. — Nem ette meg a fene? Dürledt szemmel bámult oda a pénztáros kezéhez, egészen kiszaladt a vér a fejéből. — Több, mint a felét — állapította meg a pénztáros hivatalos hangon. Kun András könyörgőre fogta a hangot. — De tán csak azt is le lehet azir bélyegezni?... Hát isten csak piz az azir... — Nem bizony, mert hiányosak — jelentette ki a tisztviselő megfelebbezhetetlenül. Most aztán hosszú vitatkozás következett, de inkább könyörgés, mert Kun gazda el sem bírta hinni, hogy elvesszen a pénze. Végülis előhívták az igazgatót, az meg nemhogy csak a bélyegzést nem engedte meg, de még az összevágott bankjegyeket is visszatartotta. — Hát oszt nem kapok értük semmit? — törölgette Kun András verejtékező homlokát — Semmit se — mondta ki az ítéletet az igazgató. — Mért nem vigyázott rá? Mért nem tette a bankba, akkor nem rágták volna meg az egerek. Ennyi pénzt nem szoktak otthon tartani... Közben az öreg háta megött már összegyűltek az emberek, akik szintén lebélyegzésre vártak. Először csak nevettek az öreg bolondon, de aztán, mikor már nagyon sokáig elhúzódott a dolog, bosszankodva hallgatták a véget nem érő vitát. — Látja, gazdáram — szólt előre Bíró Gabit — így jár, aki dugdossa a pizit. Kun András olyan méreggel fordult hátra, mintha megszúrták volna. — Könnyen beszélsz te, ecsém! — vágta oda Biró Gabrinak. — Könnyen hát — nevetett a legény — mert én megkapom a fizetésen, oszt el is kélöm. — Hát ne köcsd el, hanem porolj! Erre aztán a többiek is beleavatkoztak. — Tán azt hiszi kend — kiáltotta Szécsi András —, hogy mi nem spórolnánk. De csak ha vana mibol? Kun András, hogy legalább itt elégtételt szerezzen nagy káráért, mindjárt készen volt a felelettel. — Mit nem igyekeztetek! He? Az embereket elfutotta a méreg. Méltatlankodva kiáltottak mindenfelől, de Szűcs Zsiga, aki valaha béres volt Kun gazdánál, túlharsogta valamennyiüket. — Könnyű úgy igyekezni, hogy valaki egész évben kásalevesen meg víziciberén tartja a híreseket! Kun gazda most már egész testével hátrafordult. — Tán akkék néktek, hogy rántottcsirkével tartsam üket? Mi? Az igazgató kiabálva jött előre a pénztárablakig. — Ne lármázzanak itt! Nem kaszinó ez! Az öreg Kun újra a pénztárablakhoz fordult. — Hát akkor ügyi, megkapom a jó pizt? — Meg, meg, mindgyárt leszámoljuk — nyugtatta meg a pénztáros. A leszámolás gyorsan megtörtént, az öreg visszarakta a bankjegyeket a zacskóba s ellépett az ablaktól. De még mindig nem sietett kifelé. Megállt oldalt, a hátamegett várakozók mellett s nagy hangon rájuk szólt: — Ne tartassátok a szátokat, azt mondom, mert már elmúlt a komunista világ! * Szécsi Andrásra vágott a szemével, aztán összehúzta magán a rongyos kabátot és győztes léptekkel kiment az üvegezett csapóajtón. KISÚJSÁG - A hét új filmje FELSZABADULÁSUNK SZÜLETÉSNAPJA (magyar): Április 4. szirtes dokumentumfilmjét a Fáklya vetíti. Ünnepi műsor, tartalmában és megnyilvánulásában egyaránt. Azért ünnepi az utóbbi tekintetben, mert ez film olyan reprezentatív alkotás, mely erőteljes fejlődést mutat: annyi művészi öntudatot, biztos érzéket, érettséget, oly éles szemet és átfogó erőt, hogy a mesterségbeli készségnek ily szép és szerencsés jelenlétével még nem büszkélkedhetett önálló magyar filmbeszámoló. Filmgyártásunk tanul és íme, fejlődik is a szovjet példa nyomán. A mű, „Felszabadulásunk születésnapja“, így tudóban méltóan örökíti meg a legnagyobb nemzeti ünnep gazdag műsorát, az ünnep díszes és nagyszabású megnyilatkozásait. A képek átfutnak az ünnepi előkészületeken, számos üzemmunka felajánlását is látjuk, majd a vendégek érkezésétől időrendben vetítik elénk a fővárosszerte lefolyt ünnepségeket: a pazar katonai díszszemlét, az örömittas felvonulást, a zászlóerdők és táblák alatt mámorosan menetelő tömegeket, a díszpáholyt Népköztársaságunk vezetőivel és a külföldi vendégekkel, már az estébe hajlik a nap fénye, mikor még mindig a pompás műsorok és a vidáman szórakozó nép képei peregnek mozgalmas, hatásosan vágott jelenetekben a vásznon. A színes technika szép és igen kifejező. Jelentősen segíti abban a dokumentáris filmriportot, hogy az nemcsak az ötödik április 4 festői panorámáját nyújtja, hanem tükrözi az ünnep, belső fényét is. A tartalmat, melyet április 4. előestéjén Rákosi Mátyás így fogalmazott meg: „...Új országot építettünk... Az urak rombadőlt országából a dolgozó nép hazája lett, szabad Népköztársaság, a munkások és dolgozó parasztok állama, amelyben minden hatalom a népé." A filmet Kiss József, a Híradó- és Dokumentum Filmgyár vezetője írta és rendezte Készítésében részt vett a filmgyár dolgozóinak összessége, köztük egy egész kis csapatnyi filmoperatőr, a Kossuth-díjas Hegyi Barnával és Illés Györggyel. — m — KÜLÖN FILMANKÉTOT RENDEZ a jövőben a színházak színészei és műszaki dolgozói részére a Magyar Művészeti Dolgozók Szakszervezete. Az első filmvita kedden lesz a Pestmoziban, délután 13 órakor. A „Párttitkár“ című szovjet filmet vetítik. * JÚNIUSBAN NYITNAK A FŐVÁROSI KERTMOZIK. A nyári hónapok alatt a főváros több pontján kertmozit helyeznek üzembe. A csepeli Rákóczi-, pesterzsébeti Kossuth-, budafoki Árpád- és a IX. kerületben lévő Kultúr mozi június első napjaiban nyitja meg kerthelyiségeit. Csepel dolgozóinak kívánságára a Rákóczi Kertmozi első műsoraként a „Vidám vásár“-t mutatja be. A nyári mozik mindegyike, állandóan változó műsorral, az idei évad legnagyobb filmalkotásait játssza. Szerda, május 31 Nagyapa és unoka — a könyvekről Háromszobás lakás a Szív-utcában. Itt laknak a nagyszülők, szülők és itt található fel az általános iskola VI. osztályának (a tanerők véleménye szerint) egyik legértelmesebb és legfegyelmezettebb tanulója, a 13 éves Bandi. Amikor délután 4 órakor becsengetünk, régi ismerősként üdvözöl bennünket a nagymama az ajtóban. Bevezet a nagyapához, aki 82 éves szikár, kissé hajlotthátú, egészen fehér, de mozgékony bácsi. Éppen tajtékpipáját tömi. Nyugdíjas postás. — Szervusz öcsém! — mondja vidáman. — Jó, hogy itt vagy, legalább beszélgethetünk. Alig győzöm családi kérdéseire a választ. Végre szóhoz jutok én is és mindjárt feladom számára a kérdést: — Szokott még olvasgatni bátyám? — Sajnos, gyenge a szemem, a betűk összefolynak előttem. Bandi, az unokám olvas fel nekem az újságból, könyvekből. És mindig eltalálja, hogy mi érdekel. Néha órákon át szórakoztat így. — És azelőtt, míg jó volt a szeme, milyen könyveket olvasott? — Nem nagyon emlékszem már — feleli. — Inkább arra tudnék emlékezni, hogy mit olvastam akkor, amikor olyan idős voltam, mint az unokám. Kiszámítjuk, hogy a nagyapa 1868- ban született, tehát mikor 13 éves volt. 1881-et írtak. _ Igen — mondja elgondolkozva — Tiszafüreden laktunk, apám postamester volt. Kis falu volt akkor még Tiszafüred. A parasztság ott nem olvasott se újságot, se könyvet. A földbirtokosok se igen járatták a napilapokat. A jegyzőnek a Budapesti Hírlap járt. Én vittem haza neki a postáról. Ez kormánypárti lap volt. A faluban úgy hívták, hogy „mirngó“újság. A földbirtokosok és nagyobb gazdálkodók csak a „Dohány“-újságotjáratták. Ezt a földmivelésügyi minisztérium adta ki. Emlékszem, négyoldalas újság volt, de annak minden sorát elejétől végig elolvasták. Könyvnek színét se látták, csak az iskolakönyveket bújták. De nekem volt egy vékony kis könyvem Petőfiről, az apámnak Kossuth Lajosról. Ezeket forgattam. Csak mikor Egerbe kerültem a középiskolába, kezdtem olvasni Mikszáthot és Jókait, később Gárdonyit, csak ezekre emlékszem vissza. Negyven évig voltam mozgópostás, a vasúti kocsiban töltöttem el életem javát. Amikor otthon voltam, pihentem, feküdtem. Bemegyünk a belső szobába. A 13 éves nyúlánk, kekszeim! unoka fogad bennünket édesanyjával. — Apus szolgálatban van — mondja a fiúcska — és egy könyvet helyez az asztalra. — Olvastál? — kérdezzük. — Igen. Ilyin: „Hegyek és emberek“ című könyvét olvasom most. — Vannak könyveid? — Hogyne. Tessék befáradni velem a szomszéd szobába, ott a könyvszekrény. Bemegyünk és megállunk egy diófaszekrény előtt. — Ez itt az apuka gyűjteménye — mondja —. Teljes klasszikus regénytár, azonkívül Mikszáth, Jókai, Gárdonyi, Tömörkényi, Móra művei. Itt vannak az én könyveim! — mutat a szekrény jobboldalára. — A felszabadulás óta kezdtem gyűjteni a könyveket. Büszkén sorolja fel egymásután. — A költők közül megvannak: Petőfi, József Attila, Ady Endre, Juhász Gyula, Zelk Zoltán, Puskin művei. Az írók közül: Solohov, Makarenko, Azsajev, Gorkij, L. Pantyelejev és itt van Illés Bélának újabban megjelent két kötete. Ebből olvastam fel nagypapának részleteket. Nagyon tetszettek. — Szeretsz felolvasni nagyapádnak? — kérdezzük. — Igen, mert utána mindig elmond nekem valami érdekes és tanulságos történetet a régi világból. Egyszer — azt sohasem fogom elfelejteni és mindig ökölbe szorul a kezem, ha rágondolok — elbeszélte, hogy Tiszafüreden VII. osztályos korában, szünidőben postamester apja levelet kézbesíttetett vele egy földbirtokosnak. Éppen sok vendég volt ott és a főszolgabíró vitte a hangos szót. Azt mondotta az asztalt csapkodva, hogy ki kéne ebrudalni a népköltőket és népi írókat a falvakból. Az veszélyes dolog, ha a parasztot felvilágosítják és kiművelik!... Ez volt__ Egészen kifulladt, arca kipirult. — Igen. Ez volt. Hogy ma mi van, arról a fenti sorok szóltak. (■■ 1) A könyvnap hírei A Szakszervezetek Országos Tanácsa felhívással fordult a dolgozókhoz, a hatodik szabad könyvnap alkalmából. A Könyvnap kulturális forradalmunk egyik fontos ütközete , sikere előbbre viszi országunkat a szocializmus útján. A Könyvnap sikere ezért minden magyar dolgozó közös ügye. A jó könyv fegyver, a szocializmus építésében, a munkafegyelem megszilárdításáért, a termelés és a termelékenység emeléséért folytatott harcban. Legyen ez a könyvnap szabad hazánk és boldog jövőjét építő dolgozó népünk diadramas találkozása a kultúra és a tudomány élenjáró harcaival — mondja többek között a SzOT felhívása. Dokument-film készült a Könyvnap jelentőségéről. A „Jó könyvvel, tudassak című új magyar kultúrfilm a dolgozók rohamos fejlődését mutatja be a könyv iránt. Az új kultúrfilmet május 2,5 és 31-ike között játsszák a filmszínházak. Június 1-én érkezem: Röltex Rózsi