Kis Ujság, 1950. augusztus (4. évfolyam, 176-202. szám)
1950-08-01 / 176. szám
4 színház Milyen filmeket látunk az ősz folyamán? ! A MDK'U'P I I'os* do,g°”a k' I h mut\zr\ -Szi . , műsorát az mH őszi évad műsorát. A Szovjetúnió és a baráti népi demokráciák filmjei mellett hiadószellemű nyugati produkciók is a magyar dolgozók elé kerülnek. A „Berlin eleste“ című kétrészes, hatalmas, színes szovjet filmet magyar hanggal mutatják be. Ugyancsak magyar változatban látjuk: a „Szerencsés hajózás“, „Van hazájuk“ és a kétrészes, színes „Nagy hazafi“ című szovjet filmeket. A már bemutatott ,Orosz kérdés“ és a „Találkozás az Elbán“ szintén magyar változatban kerül műsorra. Kiemelkedik még a nagy alkotások sorából Virta színdarabjának filmváltozata a „Kárhozottak összeesküvése“, továbbá a Popovról, a rádió feltalálójáról, valamint a Zsukovszkijról, az orosz repülés hőséről szóló film. Az új Csehszlovákia*s közös szovjet-csehszlovák alkotás, az „Új Magyarország“ testvérfilmje. A „Kína harcban című csehszlovák dokumentumfilm, a ,,Kalku“ szlovák vígjáték, a „Nagy alkalom“ és az 1848 forradalmi év" című film magaslanak ki a csehszlovák műsorból. Látni fogjuk a „Zeng a völgy“ című román, a „Kálin, a sas“ bolgár, továbbá az „Ördögszakadék“, és a „Ház a pusztában“ című lengyel filmeket. Az Őszi évad egyik érdekessége az oszt evan lesz a Kína iránytía című népi demokratikus kínai alkotás. A Német Demkoratikus Köztársaság az „Istenek tanácsa“ című filmet küldi hozzánk, mely az I. G. Farbenindustrie történetét dolgozza fel. Az amerikai imperializmussal szembeszálló haladó olasz filmek sorából: „Tragikus hajsza“ és a „Vihar előtt" kerül a magyar mozik vásznára, továbbá a megfilmesített „Trubadúr“. Természetesen új magyar filmekkel is találkozik a közönség az ősz folyamán, elsőnek a „Dalolva szép az élet“ című vígjátékkal. Az „Obrazcov-gárda" vizsgája a szentendrei bábos iskolában Szentendre, július (A Kis Újság kiküldött munkatársától) Jókedvű izgalom lármája fogadja az utast Szentendre határában, ahol a város már villasorokba ritkul s egy dombtetőn, hárslombok sűrűjében áll a MNDSZ kultúriskolája, ahol a népművelési minisztérium majt rendezte az első nagyszabású bábos-iskolát. A friss zápor ugyan bekergette a közönséget a nagyterembe s a vizsgaelőadás első része ott zajlik. Éppen Mohácsi Istvánné, az iskola vezetője beszél Obrazcovról, a világ legnagyobb bábosművészéről, aki társulatával ellátogatott Magyarországra s nemcsak elkápráztatott mindenkit művészetével, de átadta tudását és tapasztalatait a fejlődő magyar bábosmozgalomnak is. A hathetes idei tanfolyam előadói azok voltak, akik közvetlenül Obrazcov mestertől kapták az értékes útmutatást és most megosztották azzal a 48 inzemi és falusi lakosvezetővel, aki résztvett a tanfolyamon . A kultúrműsor végére az eső is megemberli magát és eláll s alkalmunk van az egyik előadó kalauzolásával megtekinteni a tanfolyam munkáját és eredményeit is. A hallgatók négy társulatban dolgoztak s egy-egy társulat keretében belül megtanulták a bábosművészet kollektív műfajának minden ágát: így a bábok készítését, öltöztetését, a színpadépítést, díszletfestést és háromféle bábjátékot: a mechanizált kesztyűsbábok kezelését, a wayangot, vagy pálcásbábot és az árnyjáték művészetét. A vizsgaelőadásra három darabbal készültek fel. A három kis gida című népmese bábos változatára, amelyet kesztyűsbábokkal mutatnak be, a Bíborszínű virág című tanító bábos költeményre, amelyet az egyik társulat wayang, a másik árnyjáték meg- Mással visz színre, végül a Hiú kis mackó című szovjet bábjátékra, amelyet szintén kesztyűsbáb megoldással mutatnak be. A népművelési minisztérium ellátta az iskolát minden szükséges műhelyfelszereléssel és nyersanyaggal, a hallgatók leleményét dicséri azonban a nagyfokú takarékosság, amely a bábjátszást olyan olcsó műfajjá avatja. Textilmaradékokból készülnek a színpompás kosztümök, lécekből és deszkadarabokból a díszletek és a színpad, újságpapírból a papírmasé bábok, mégis csupa színpompa, meghökkentően kifejező bábfigurák és reális hatású díszletek keretezik az előadást. A három kis gida címszereplői például olyan élethű, buksifejű kisgidák, mintha az imént még ott ugráltak volna a domboldali legelőkön. Az ármányos farkas fogai vérfagyasztóan csattognak és a furfangos kovácsmester, aki megszabadítja a léprecsalt, buta kis gidákat, olyan mulatságosan fintorog hatalmas, kormos bajuszával, hogy a gyermeksereg csiklandósan felvisít az örömtől. A Bíborszínű virág díszletei olyanok, mint egy kicsinyített operaszínpadon. Fantasztikus és ijesztő táj ez s benne a gonosz szörnyeteg maga a pikkelyesfejű, ősvilági rémség, aki a szépségre és a jóságra tör s elveszi méltó büntetését. És mennyi bűbáj övezi a hiú kis mackót, aki hiúságában pávafarkat operáltat magának Jajdefáj doktorral, mert csak pompázni és hivalkodni akar s keserves lecke árán tanulja meg, hová vezet az üres hívság. A tudós Jajdeláj doktor kezében óriási injekciós tű csillog, mert az obrazcovi bábjáték a mesét a reális valóság jeleivel hozza mindennapi közelségbe. Magasrendű művészetet sajátított el a tanfolyam „ minden hallgatója s a vizsgaelőadás sikere azt ígéri, hogy a meglévő 1200 bábos csoport mellett most újabb 48 üzemben és faluban csendül fel gyermek és felnőtt őszinte, vidám nevetése a nemes szellemű, derűsen oktató bábjáték hatására, amelyet jól megtanult az „Obrazcov-gárda“. Bizonysága ennek a vidáman csengő nevetés, amely messze átszivárog a hársak vizes lombjain és messze elkíséri a vizsgaelőadás jókedvre derült látogatóját. Nagy sikert aratott Karlovy Varyban a „Dalolva szép az élet“ A „Dalolva szép az élet“ című, új zenés-dalos magyar filmvígjáték, melyet — mit jelentettük — utólag küldtek ki a karlovy-varyi filmversenyre és ott versenyen kívül bemutatták, nagy sikert aratott a fesztiválon. Mint a Szabad Nép tudósítója jelenti. A „Dalolva szép az élet“ a Prahamoziban került meghívott közönség elé. A vidám filmet a szakértő közönség nagy érdeklődéssel és tetszéssel fogadta. Gyakran hangzott fel vetítés közben a nevetés. Simándy József énekét külön is megtapsolták. Bemutató után Csiaureli, a kiváló szovjet rendező megálapította: a film jó, épkézláb vígjáték. Egészséges optimizmust áraszt. A színészek nagyon jól végzik feladatukat, különösen Latabár Kálmán játéka emelkedik ki. Megállapította továbbá Csiaureli, hogy a film néhány jelenetét nem érzi eléggé befejezettnek, egészében azonban a filmet igen sikerültnek tartja. Nyilatkozott Georges Sadout, a jeles francia esztéta is. Szerinte a film jó, világos és nagyon mulatságos alkotás. A “ jó színészi együttesben különösen Latabár Kálmán játéka ragadta meg figyelmét. Kurt Metzig, az „Istenek tanácsa“ című, kiemelkedő német film rendezője a fesztivál egyik legfontosabb filmjének értékelte a magyar vígjátékot. „A népi demokráciák művészete számára — mondotta — nagy segítséget nyújt ahhoz, hogyan kell olyan zenés filmet készíteni, mely bemutatja a régi és az új küzdelmét s nagy fontosságú kérdést tárgyal vidáman, szórakoztatóan.“ A csehszlovák, román küldöttek iasonlóan méltatták, a fimet. hu- A hatodik reprízhét műsora A nagysikerű reprízműsor hatodik hetében ismét egy reprezentatív szovjet történelmi film, a „Diadalmas Péter“ kerül közönség elé. A nyári idő ellenére is telt házak előtt pereg a „Nagy Péter“ és a „Jégmezők lovagja a két történelmi filmalkotás. Ez a siker azt bizonyítja, hogy a magyar dolgozók szeretik és értékelik azokat a szovjet filmeket, melyek Oroszország történelmiének kimagasló fejezeteit örökítik meg. Ezenkívül műsorra kerül a „Talpalatnyi föld“, az 1949. évi marianske-laznei filmverseny Munkadíjának nyertese. A „Diadalmas Péter“ második része a „Nagy Péter“ című történelmi filmnek. Mindkét alkotás művészei ugyanazok, nevezetesen: Petrov, a rendező, Péter cárt Szimonov, Alexej cárevicset Cserkaszov, Mensikovot Zsarov és Katalin cárnet Taraszova alakítja. A történet I. Péter uralkodásának további fejezeteivel foglalkozik, azt az időt követőleg, amikor a főurak és főpapok reakciós törekvésének szolgálatában álló cárevics, az akaratnélküli Alexej, a római császárhoz szökik, hogy segítséget kérjen apja ellen. Többi közt megismertet a film a poltavai győzelem okaival és rávilágít arra hogy miért aratott diadalt az orosz tengeri flotta a svéd hajóhad felett. Továbbá arra is, hogy az apja ellen összeesküvő cárevicset miért kellett halálra ítélni. A befejező rész az orosz és a svéd hajóhad ütközetét mutatja be. A „Talpalatnyi föld“ a Horthy-korszak elnyomott parasztságáról nyútj! reális képei Két szerelmes, Góz Jóska és Juhos Mari, mindketten nincstelenek, egymásért és a mindennapi kenyérért küzdnek. Ennek a küzdelemnek a hátterében bontakoznak ki a gazdasági-társadalmi összefüggések, a szegényparasztság kiszolgáltatottsága. A film, a mű feltárása mellett, megvillantja a jövőt is, a felszabadulás esztendejét. Bán Frigyes rendező ezért az alkotásért kapott Kossuth-díjat. A vezető szereplők sorában: Gőz Jóska alakját Szirtes Ádám mintázza meg, Juhos Marit pedig Mészáros Ági. A szovjet sajtó nagy dicsérettel emlékezett meg a nemzetközi díjas Talpalatnyi földről. Mindkét filmet csütörtökön újítják fel. Az igazi Mark Twain Mark Twain, a kiváló amerikai író kedvenc olvasmánya volt a magyar ifjúságnak is. De melyik oldaláról ismerték meg nálunk? Az „ifjúsági írót“, kedves kalandregények szerzőjét, a humoristát látták benne egyedül. Megváltoztatták Mark Twain írásainak értelmét, aki ifjúsági regényeiben is mindig a megsértett igazság győzelméről, szegény kisfiúk kalandjairól beszélt. Még jobban meghamisítja Mark Twaint a mai amerikai kapitalista könyvkiadás, amely különben azelőtt nálunk is gondoskodott arról, hogy az eléggé keserű és igen komoly írót csupán humoristaként, kellemes ifjúsági íróként mutassa be. Az amerikai „optimizmus“ a maga írójának akarja kisajátítani Mark Twaint. Nem közölnek lehetőleg semmit azokból az írásaiból, följegyzéseiből, amelyek hevesen és szigorúan kritizálják az 1890-es évek kapitalizmusát, kizsákmányolását. Mark Twain a múlt század utolsó évtizedeiben látta az amerikai nagykapitalizmus példátlan térhódítását és kizsákmányolását, viszont a mai amerikai kritika és könyvkiadás a nagy írónak ezt a korszakát egyszerűen letagadja, avagy írói talentuma hanyatlásának jellemzi. Mark Twain pontosan látta — mint ahogy ezt La Literature Sovietique-ben?. Samarine kifejti, hogy merre halad az amerikai demokrácia, tudta, hogy ott mennyire hazugsággá válik a kapitalista hatalmasságok terjeszkedése között az emberi egyenlőség. Jól látta az egyszerű amerikaiak, a munkások, a kisemberek szenvedését. Ismerte pontosan a Mississippi népének, avagy Nevada bányászainak, az aranyásóknak, az országutak vándorainak életét. Tudta, hogy az amerikai demokrácia gazdasági és politikai gépezetének egyszerűen ellentmondássá és hazugsággá válik minden egyenlőség. Ez az idő az amerikai nagykapitalizmus „aranykora“, amely a maga spekulációjává és rabszolga gazdálkodásává egyre jobban meghamisította a demokrácia értelmét. Ebből a szempontból különösen fontos Mark Twainnek az az írása, amely a Mississippi életéről beszél. Mark Twain jól látta azt is, hogy mennyire nem hozott teljes eredményt a tizenkilencedik század közepének nagy polgárháborúja a déli rabszolgaság megszüntetéséért. Keményen elítélik az amerikai délvidék ültetvényeseit és rabszolgatartóit, kigúnyolja „lovagi tradícióikat“. Megnézi utazásai során a Mississippi vidékének üzemeit, például ellátogat egy vajgyárba, ahol megállapítja, hogy a tulajdonos olajos margarinból hamisítja a vajat és még dicsekszik vele, hogy nincs egyetlen üzlet, üzem, a Mississippi völgyében, ahol ne árulnák ezt az olajos margarint. 1897-ben Mark Twain az Egyenlítő környékén utazást tett, világkörüli útjának tanulságait érdekes könyvben foglalta össze, amelyik keményen elítéli a gyarmatosító és imperialista politikát. Különösen az angol világbirodalom vérrel teli története tölti el felháborodással, amikor végignézi az ausztráliai szigetvilág és a csendesóceáni szigetek népének életét, látja a félvad és vad primitív törzsek szörnyű elmaradottságát, éhínségét, nyomorát. Ugyanezzel a heves váddal fordul az Egyesült Államok most kibontakozó gyarmatosító politikája ellen is. Amerika akkor szerzi meg éppen magának a Karibi-tenger szigeteit. A búr nép tragédiája, a délafrikai imperialista háború hasonló felháborodással tölti el. Egyáltalában nem idealizálja a búrokat, de függetlenségi küzdelmük lángoló szószólójává válik. Részletesen elemzi az angol gyarmatosító klikkek, kapitalisták kalandorpolitikáját, amelyek rízúdították a háborút Dél-Afrika békés népére, hogy megszerezzék a búrok bányáit és termőföldjét. Mark Twain nézetei ebben az írásban meglepő egyezést mutatnak Leinék az imperializmusról szóló művével; Joseph Chamberlaint és Cecil Rhodest ugyanúgy elítéli, mint Lenin és különösen Rhodes perfid kizsákmányoló és gyarmati politikáját támadja. Ebben az időben írt Mark Twain egy szatirikus novellát „Az emberről, aki megrontotta Hadleyburgot“. Mark Twain itt mélységes látással és gúnynyal elemzi a dollárt hajszoló amerikai kisburzsoá típusát, amely egyre jobban az amerikai polgárság általános jellemvonássá válik. 1898-ban pedig Mark Twain keményen kigúnyolva azt az amerikai propagandát, amely a kubai nép „felszabadításának“ ürügyén kezdett Spanyolországgal háborút, ugyanígy ír Amerikának a Fülöp-szigeteken való hódításáról. Röpiratokat is szentelt a fülöpszigeti eseményeknek, leleplezte az amerikai csapatok és hadvezérek magatartását a bennszülöttekkel szemben. Ugyanilyen keserűség jellemzi Mark Twain önéletrajzát, amelyet az akkori amerikai polgári sajtó heves gyűlölettel fogadott. Mark Twain ebben végtelen szeretetét is együttérzését írja meg a munkásosztály iránt Mark Twain hitt a huszadik században és úgy gondolta, hogy a huszadik század változást hoz a kizsákmányolt dolgozók életében. Nem különben nagy rokonszenvel fordul az ész sró az 1905-ös orosz forradalom törekvései és egyéniségei felé. Támadja a cári rendszert, éppúgy, mint önéletrajzában az amerikai imperializmust Az amerikai irodalomtörténészek rengeteget elemezték Mark Twain műveit, amelyek egyáltalában nem jellemzők arra a mesterségesen gyártott „optimizmusra“, ahogy az amerikai kapitalizmus nekiindult a világ meghódításának. Nagyon jellemző a Mark Twainről terjesztett hazug és téves nézetekre az a könyv, amelyet egykori titkára, A. Paine írt 1915-ben „Mark Twain kalandjairól“: az amerikai kispolgárok selejtes érdeklődése számára íródott ez a jelentéktelen munka. Hasonlóképpen tele van hamisításokkal M. Johnson Mark Twainbiográfiája is, amely általánosságban eltagadni igyekszik Mark Twain antiimperialista és tőkeellenes magatartását. Mark Twain állásfoglalását a tőke és az imperializmus ellen minden alkalommal gyűlölködő kritikai szavakkal idézik ezek és más polgári irodalomtörténészek; ebből is világosan látszik az, hogy az amerikai nagytőke befolyása miként rontotta meg a szellemi életet. De Mark Twain kritikája az imperializmusról és az amerikai kapitalizmusról mégsem avult el, bármennyire is szeretnék ezt így feltüntetni a nagytőke irodalmi bérencei. Ez a kemény kritika, ahogy az emberi érzéssel és a szegény emberek iránti szeretettel teli ősz amerikai író nézte a kapitalizmust, ma még aktuálisabb, mint valaha. Mark Twain eltagadott és félremagyarázott írását éppen történelmének egyik legdöntőbb szakaszában leplezték le a ragadozásra induló amerikai nagytőkét és imperializmust. Lánca Stefánia kis Újság Kovács Victor új címe: Petőfi Sándor utca 7 Duplaszálú 4EQ'90 gyapjú cardigan ® . Kedd, augusztus 1 Villámbeszélgetés a sárospataki Alkotók Házában két színes grafikussal az augusztusi kiállításról Sárospatak, július hó (A Kis Újság kiküldött munkatársától.) Egy közös lakosztály közös műtermében találjuk az Alkotók Háza két „normátúlteljesítőjét“: Beton Gyula és Szalmás Béla grafikusművészeket. Két külön világból jőve találkozott itt össze ez a két művész egy újban és egy célra nézve. Beron Gyula a Rippl-Rónai Társaság ismert igazgatója s a Szinnyei-Merse Társaság 1946-os díjnyertese. Fényes Adolf egykori munkatársaként a Paksban nevelkedett „idősek“ korosztályát képviseli Szalmás Béla mellett. „Az öreg Gyula bácsi“, így nevezi őt Szalmás, aki ugyan szintén nem mai legény — hiszen a negyvenedik nyaránál tart —, de a viszonylagosság elvénél fogva mégis fiatalnak számít. Nemcsak azért, mert fia lehetne Gyula bácsinak. Fiatal tehetség azért is, mert alig pár hónappal ezelőtt mutatkozott be először művészeti alkotásaival a Képzőművészek Szabadszervezetének legutolsó tavaszi csoportkiállításán, a Sztálin-úti kiállítási termekben. Most az augusztusi nagy kiállításra készül nagy szorgalommal s példás termékenységével érdemelte ki az elöljáróban hangoztatott kedélyes jelzőt. Munkalendületével magával ragadta Beron Gyulát is, aki, mint mondja, semmiképpen sem akar lemaradni fiatal pálya- és lakótársa mellett. — Azelőtt — vallja Szalmás Béla — nem mertem arra gondolni, hogy művészként valaha is beérkezzek. Nem az alkotói önérzetem hiányzott ehhez a beérkezéshez. A régifajtatenyérkereső munkáim sok-sok akadálya kötött le s az akadályokat szaporító régi reakciós kultúrpolitika tartott vissza attól, hogy nyíltan a művészi pályára lépjek. Volt kikötőmunkás és teherpályaud ivari rakodómunkás. Legutóbb csarnoki alkalmi munkás volt Ez utóbbi minőségben mutatkozott be művészi munkáival, miután népi demokráciánk művelődéspolitikája megnyitotta az utat a széles dolgozó tömegek alkotótehetségei előtt, tehát Szalmás Béla előtt is. Jellegzetes színesgrafikus, akinél a festői látásmód, fény- és színhatás módszereit nem választhatjuk el a grafikus módszertől. Folthatás nélkül „fest“ és kontúr nélkül „vonalaz“. A természet titkait kereső szeme nem elégszik meg a valóságnak csak a felszínes nézésével. A dolgok mélyére szeret látni, a természet rejtett arcát igyekszik a felszínre hozni a megboldogult szentendrei mester, Paizs Goebel Jenő mélyrehatósó természet-élményeire emlékeztető nyugtalansággal. Ami azonban Paizs Goebelnél egy elszigetelt álomvilágnak hatott, az Szalmás Béla képi fogalmazásában már a megfogható valóság formanyelvén igézi meg a dolgozó tömegek szemét és szívét. Itt készült és készülő képei mind-mind ezt a tételt igazolják. — A szocialista realizmus kérdése — mondja Szalmás Béla — lényegében a tartalmi élmény és a forma egészséges viszonyulásának a kérdése. Nem vitás, hogy előrehaladott formai igény nélkül nincs haladó művészet. De az élmény tartalmi igazsága nélkül nincs igazi művészet. Ennek tudatában készülök az augusztusi kiállításra, hogy népköztársasági Alkotmányunk első évfordulóján híven mutatkozzak be azoknak, akiknek művészi elindulásomat és sikeremet köszönhetem s akiknek szeretetében az igazság érvénye eggyéolvad a szépség igenlésével. Beron Gyula is ezt a nézetet vallja. — Értelemben, tudatban — hangsúlyozza — évtizedeket fiatalodtam. Ez a kijelentésem nem frázis. Könynyen igazolható, ha ittlévő munkáimat összehasonlítják azzal, amit a felszabadulás előtt, vagy akár csak pár évvel ezelőtt is csináltam. Nézetem szerint Magyarországot még éppen azok nem fedezték fel eléggé, akiknek elsősorban illik felfedezni itt a tájat és a népi világot A közönség sokat beszélt azelőtt arról, hogyan kell felfedezni Magyarországot a népi íróknak. Kevesebben szóltak arról, hogyan fedezzék fel hazánkat a képzőművészek. Holott, a szemléltető kultúra képzőművészeire vár a táj és a népi élet felderítésében az egyik legfontosabb feladat. Ezt várhatja népünk és a haladó világ attól a magyar képzőművészettől, amelynek művesei számban és súlyban az élő magyar nemzeti kultúra legizmosabb részét alkotják. Én magam a népművelési minisztérium és a Képzőművészeti Szövetség jóvoltából itt döbbentem rá, hogy a kötelességeinkhez képest milyen keveset teljesítettünk eddig s milyen sok teljesítenivalónk van még. A hegyaljai és bodrogközi táj önként kínálja magát nekünk s itt a grafikus is könnyen koloristaművésszé válik. Olyan művésszé, aki a természeti és a társadalmi valóság lényegét ragadja meg. Nem leltárt fest és rajzol, hanem az életet jeleníti meg. Beron Gyula Ime a párisiasok idősebb korosztályából tért arra az útra, amelyre Szalmás Bélának nem kellett megtérni. Arra az útra, amelyen egyszerűen csak fel kellett fedezni a Szalmás Bélákat, hogy a Boron Gyulák is megfiatalodhassanak mellettük. _________^ (n. tl AZ „EL A KEZEKKEL KOREÁTÓL“ című koreai dokumentumfilm nagy sikerére tekintettel, a Fáklya megnöveli előadásainak számát. Ezentúl szombaton délután 3 órakor, vasárnap pedig délelőtt fél 11-től kezdődnek a nagysikerű dokumentumfilm előadásai. Színházak hétfős műsora Állatkerti Színpad: Nincs előadás. — Margitszigeti Színpad: Nincs előadás. — Károlyi-kert: Zenekari est (A. 7., 8). — Vidámpark Színpad: Nincs előadás. — Fővárosi Nagycirkusz: Kacag a cirkusz (4, 8).