Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-18 / 65. szám
2 Kossuth-díjas tudós, iskolaigazgató és operettszerző nyilatkozata Sós Rezső egyetemi tanár: — Tudományos kutatásaim során a dialektikus materializmusnak abból a tételéből indultam ki, hogy a természetben is, csakúgy mint a társadalomban, a fejlődés nem folyamatos, hanem a mennyiségi változások, ugrásszerűen minőségi változásokba mennek át. Most van sajtó alatt a magyar növényvilág biológiai és gazdasági kézikönyve, amelyet ennek az elvnek az alapján készítettem. — Munkásságom során az utóbbi években arra törekedtem, hogy kutatásaim a népgazdaság érdekeit szolgálják, gyakorlati problémák megoldásán keresztül elősegítsék az országban kibontakozó nagyarányú építőmunka haladását. — A Kossuth-díj mélységes örömmel és büszkeséggel tölt el. Dolgozó népünk bennünket a maga tudósainak, közös Szép jövőnk építőinek tekint. Ez arra kötelez, hogy még lelkesebben, eredményesebben állítsuk tudásunkat a szocialista építés szolgálatába. Toldi István, a szegedi Petőfi-telepi általános iskola igazgatója: — Népköztársaságunk nagy kitüntetését, a Kossuth-díjat azért kaptam, mert a vezetésem alatt álló iskolában sikerült kiküszöbölni a lemorzsolódást, a tanulmányi színvonal pedig egy év alatt egy egész osztályozási fokkal javult. — Elhatároztam, hogy még többet foglalkozom majd a gyengébb tanulókkal és még szervezettebbé teszem a tapasztalatátadási mozgalmat, amely kialakulóban van a szegedi iskolák között. Az én kitüntetésem nemcsak nekem szól, hanem valamennyi pedagógusnak is. Hámos György, az „Aranycsillag“ című operett írója: — írói pályámnak ezekben a legszebb napjaiban azokra gondolok mélységes hálával és szeretettel, akiknek segítsége nélkül az „Aranycsillag“ sohasem születhetett volna meg honvédjeinkre. Újfajta emberekről írhattam, alig volt több feladatom, mint őszintén, egyszerűen mesélni azokról a fiatalokról, akiket a honvédségnél megismertem. A Kossuth-díj betetőzte azt az örömet, amellyel a darab hőseinek megismerése, a próbák és előadások újra, meg újra meglepték az írót. A szovjet vendégművészek programmja A Magyar-Szovjet Barátság Hónapja keretében március 19-én, hétfőn este nyolc órakor a Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenyt rendez az Állami Operaházban, vezényel Ferencsik János. Közreműködik Galina Barinova, a moszkvai Filharmónia Sztálin-díjas hegedűművésznője és Veronika Petrovszkaja zongoraművésznő, a moszkvai Filharmónia szólistája. A műsorban Mendelssohn: Szentivánéji álom nyitánya, Sibelius hegedűversenye és flachmaninov zongoraversenye szerepel. Március 21-én, szerdán Konsztantyin Szergejev és Natália Dugyinszlája, a leningrádi Kirov Operaház háromszoros Sztálin-díjas magántáncosai az Operaházban lépnek fel a „Diótörő“ című balettben. Andrej Ivanov, a Szovjetunió népművésze, Galina Barinova Sztálin-díjas hegedűművész, Veronika Petrovszkaja zongoraművésznő és Alekszandr Gyegguhin zongoraművész, szerdán este a Honvédség Házában vendégszerepelnek. Március 22-én, csütörtökön Jelena Sumilova, a moszkvai Nagy Színház Sztálin-díjas magánénekesnője az Operaházban lép fel az „Eladott menyasszony“ című operában. A többi szovjet művész Szolnokon vendégszerepel. Március 21-én, szombaton a szovjet vendégművészek Debrecenben, március 26-án, hétfőn délelőtt pedig Budapesten, a Városi Színházban rendezendő matinén lépnek fel. A magyar kormány tiltakozása újabb hitelsza h határsértések ellen A Külügyminisztérium Tájékoztatási Főosztálya közli: A magyar kormány ismételt tiltakozásai ellenére, jugoszláv részről rendszeresen folytatják a Magyar Népköztársaság területe ellen irányuló határsértéseket. A Magyar Külügyminisztérium a budapesti jugoszláv követségnek március 16-án újból tiltakozó jegyzéket nyújtott át, amelyben 12 olyan határsértést sorol fel, amelyeket a jugoszláv határszervek január 20— február 19-e között követtek el. A Magyar Külügyminisztérium jegyzékében a leghatározottabban tiltakozik a jugoszláv határszeleknek a magyar-jugoszláv határon továbbra is folytatott provokatív jellegű ellenséges tevékenysége ellen és megállapítja, hogy ez a tevékenység a Jugoszláv Köztársaság kormányának agresszív politikáján alapszik. A jegyzék leszögezi, hogy a határmenti provokációkért, valamint azok minden következményéért a magyar kormány a jugoszláv kormányt tekinti felelősnek. — Új kultúrházat építenek Nagymágócs községben 33.000 forint költséggel és sportpályát is létesítenek. A községben új artézikutat fúrnak meg és a belvizeket levezetik. Martin Andersen Nexe: Asszonyok Granadában történt, Spanyolországban, a kéklő andalúzai ég alatt. De éppen úgy történhetett volna Madridban, New Yorkban, Parisban — bárhol, ahol az emberek éhesek és munka nélkül ütik agyon napjaikat. Andalúziában nem volt munkájuk a munkásoknak és koldulásra gondoltak. A koldusok, akik az utca szélén áloltak és akikre ügyet sem vetett senki ,a munkára gondoltak. Az egyik gondolat éppen olyan kilátástalan volt, mint a másik. Egyszer összegyűltek a munkanélküliek és rögtönzött felvonulást rendeztek. A menet élén fekete zászlót vittek. A prefektus háza elé vonultak és munkát követeltek. A prefektus ünneplő ruhában megjelent a balkonon és csitította a tömeget. „A magas tanács éppen most nyújtott be javaslatot a munkanélküliség kiküszöbölésére.“ Ennyit mondott, kegyesen intett a kezével, s mint aki jól végezte dolgát, visszavonult hűvös lakosztályaiba. Az emberek elkeseredetten ugyan, de tudomásul vették az újabb ígéretet. Csak a pékek nem vettek részt a gyászmenetben, felhasználták az időt arra, hogy a kenyér árát újból felesüljék négy pezetával. A magas tanács valóban ülést tartott és nem győzte kifejezni csodálatát a prefektus diplomáciai ügyessége felett, amellyel sikerült leszerelnie a tüntetőket. Elhatározták, hogy megsürgönyzik az esetet Madridba a kormánynak és „magas“ kitüntetést „követelnek“ a prefektus számára Ezzel le is zárult a magas tanács ülése, amely azért ült öszsze, hogy megoldja a munkanélküliség problémáját. És őssével Imre ment, hogy a kenyér ára húsz pezetáról huszonnégyre emelkedett. — A szegény ember már kenyeret sem ehet — kiabálta egy sovány asszony, aki egy kőkeresztnek támaszkodva, szoptatta gyermekét. Levette a gyermeket kebléről és a földre rogyott, hogy megpihenjen. Később emberek jöttek arra és egy közeli barlangmélyedésbe vitték. Az asszony még aznap éjjel meghalt és a halottvivők eljöttek érte. Ezen a környéken, amelyen a nyomor tanyázott, az emberek naponta találkoztak a halállal. Nem volt meglepő számukra. De ez az eset, az anya halála, megrendítette őket. Valami megdöbbentő jeladást láttak az aszszony halálában, akinek megdermedt testén ott csüggött a gyermek. Az asszonyok körülállták a barlangot, nézték a síró gyermeket és a holttestet, amely merő csont és bőr volt. — Mindnyájan éhen halunk, ha ez így megy tovább — kiáltott fel egyik asszony. — Gyerünk a’ templom elé! — kiáltotta a másik. — Igen, igen — kiáltották most már kórusban és a templom előtt gyülekeztek. És a sok felkiáltás közül volt egy, amelyet mindnyájan megragadtak, amelyet mindnyájan hangosan kiáltottak: Szállítsátok le a kenyér árát nyolc pezetára, amennyi régebben volt! Ahogyan ajkukon ezzel a kiáltással meneteltek, a barlangokból és a sziklák üregeiből mind több és több asszony csatlakozott hozzájuk, mert a szegénység gyermekeiből sok van Andalúziában éppen úgy, mint mindenütt másutt, ahol a tőke az úr és a nép rabszolga. Milyen meggyötörtek voltak ezek az asszonyok! Milyen fonnyadtak, ráncosak, szikkadtak az égető naptól! Az ínség nem szépít. De most semmivel nem törődtek, egymást gyújtogatták panaszaikkal és felkiáltásaikkal, amelyek kitörtek belőlük. Kezeikbe köveket szedtek és lázasan kiáltották: „Pan a ocho!“ A templom a város felső végén állt. Előtte a főtéren régi ágyú állott a földbe ásva. Az asszonyok odafutottak, kikaparták a földből és a város irányába fordították. A szövőnők is hozzájuk csatlakoztak, ők is részt vettek a menetben. A férfiak is csatlakozni akartak, de nem tűrték meg őket a menetben: ez az asszonyok lázadása volt! A sarkon találkoztak a halottvivőkkel, akik az anya holttestével a halottaskamra felé tartottak. Lepel nélkül vitték, takaratlanul, andalúziai szokás szerint. Kezeit öszszekulcsozták a mellén, annak jeléül, hogy anya volt. A tömeg felismerte a testet. — Ez ő! — kiáltották — nézzétek mosolyog —kiáltotta valaki. Mindnyájan vad ordításba kezdtek és kivették a hullát a férfiak kezéből. Most már ők, az asszonyok vitték a halottat tovább a menet élén. Tízezernyi, az éhségtől megvadult száj kiáltott kenyérért. Amerre a menet elvonult, a vagyonos polgárok lehúzták redőnyeiket, féltették ablakaikat. A menet folytatta útját a városon keresztül, kenyeret követelt és munkát a férfiak számára. Egy fiatal, hetyke gárdatiszt, lóháton közéjük vágtatott. Meg akarta állítani az előretódulókat. De a tömeg lerántotta lováról és kifogástalan egyenruháját kővel és sárral dobálta meg. Most a város előkelő cukrászdája felé fordultak. A cukrász remegve fogadta az asszonyokat. — Szenyorák, szenyoriták — kiáltozta ijedten — vigyétek a lisztemet, kenyeremet, cukrászsüteményeimet. Vigyetek el mindent, amit üzletemben találtok, — csak ne bántsatok! — Mondd, hogy „Pan a ochol“ — kiabálta egyszerre ötven hang. — Pan a ocho — motyogta a rémült cukrász. — Itt mondhatja nyugodtan, de menjen csak ki az utcára és kiáltsa ott, hangosan! A sor közepére állították és kényszerítették hogy velük kiáltozzon. — Halljátok, milyen szépen kiabál a pék? — rikoltozták az asszonyok. — Ő is velünk tart. Ki hinné róla, hogy ő emelte fel a kenyér árát? — Gyerünk a prefektus elől — süvítette egy vékony női harag. A prefektus a város szélén lakott,ahonnan szép kilátás nyílt a Sierra Nevadára. Éppen akkor kelt fel és a kastély ablakain beszűrődő reggeli napsugárban gyönyörködött. Az aszszonyok, egyik földszinti ablakon át beláttak a szobába, amelyben lobogóhajú kisleány táncolt. Hálóingben volt és a „La Sevillana“-t gyakorolta, kaszlanyéttel a kezében. ... Plim, plim, plimmelin, plim ... énekelte vidáman, körbe-körbe forgott, dobbantott a lábával és csattogtatta a kasztanyettát. Kintről behallaszott a kiáltás: „Pan a ocho!“ — Mit jelenthet ez? Olyan mulatságosan hangzik! Néhány pillanatig mozdulatlanul állott, hallgatózott, aztán rándított egyet a vállán és újból táncolni kezdett. — Pan a ocho, pan a ocho, trallala ... — énekelte ritmusra. A zaj kint újból erősödött és az újabb kiáltásra a kislány az ablakhoz lépett. Megpillantotta az asszonytömeget, amely a holttestet vitte maga elött. . — Ide a prefektussal! — kiabálták.— A lány borzadva futott a belső termekbe. Az asszonyok félrelökték az őröket és elárasztották a kastélyt. A prefektust kivitték a házból és a menet elindult a városháza felé. Követeitek, ítéljék el a péket, adjanak kenyeret a népnek! Hiába magyarázkodott a prefektus, hiába kért haladékot, hiába mondotta, hogy ő a néppel tart. Az asszonyok magukkal cipelték. A városháza előtt kisiklott a kezükből és bemenekült az épületbe. Az asszonyok utánarohantak, de zárt kapukba ütköztek, rák. — Adjatok kenyeret! — kiáltották. Egy ideig még kiáltoztak, azután lecsendesedtek, várták, hogy a prefektus kijöjjön az erkélyre. De ez nem mutatkozott. — Elárult bennünket! — hördült fel a felbőszült asszonytömeg — ellenünk van! És már repültek is a kövek az ablakokba. ■— A prefektust! — üvöltöttek teli torokból. •— Ide a prefektussal, beszélni akarunk vele! Hirtelen vágtató lovak dobogása hallatszott. A tömeget rendőrök fogták körül. Kardok villantak . . . Néhány asszonyt eltapostak a lovak, másokat megsebesítettek a kardok... Átkozódva, az erőszak elől hátrálva, futottak az asszonyok, elhagyták a teret, amelyen csak a rendőrök és a sebesült asszonyok maradtak. És még valaki ... A térség közepén ott feküdt a megkínzott anya holtteste . . . A spanyol kormány tehát végül mégis elhatározta, hogy foctikozni fog az éhezők problémájával Ezt a „foglalkozást“ — mint mindig —, most is rendőrökre és kardlapokra bízta ... És kenyeret, természetesen, most sem kapott a nép ... kis Újság Makszim Tank: Barátság Tavasz volt, és a minszki gyárból Az úttalan utakon át Egy óriási teherautó Jótt, hordani a gabonát. Abroncsán ott ragadt a mély sár A taposatlan rét ölén. S megadó zordan és sötéten A belovezsi vasbölény. S hol nappal is csak félhomály van, A lucfenyők közt odafenn Egy másik nagy bölény figyelte A vendéget, — egy eleven. Tűnődve nézte: Új ke,r epge? Új vész az erdő sűrűjén? Vájjon mért hala ott a csordát? S mért nem lámád az új bölény? Mért barátkozik emberekkel? A búza közt mért kanyarog? Kinek szolgál a furcsa vendég, Törve a sárgálló tago ? S a csillagfényes alkonyatban Az eleven bölény leszállt, Lassan lépdelt a völgyi szántón, Kitudni: Ki az új barát? Csak a lomb tudja, mit beszéltek Ők ketten ott a fák tövén, De úgy hírlik, hogy jó barát lett Élő bölény és vasbölény. S mindenki, aki arra téved A hajnalló bozóton át, Látja a bölénypata helyét S a teherautó friss nyomát. Kardos László fordítása A hét könyvei Szikra Könyvkiadó: Gotwald K.: Válogatott cikkek és beszédek. 18.— Ft. — Kim Ir Szen, a koreai nép vezére. —.80 Ft. — A Bolsevik Párt a Nagy Honvédő Háborúban. 5.50 Ft. — A Magyar Munkásmozgalom Történetének válogatott dokumentumai. 78.— Ft. Szépirodalmi Könyvkiadó: Arany János: Válogatott költeményei. 9.—, kötve 14.50 Ft. — Benjámin László: Válogatott költemények (Szépirodalmi Kiskönyvtár 11.). 2.— Ft. — Palotás Imre: Állványok alatt Regény. 7.— Ft. Új Magyar Könyvkiadó: Gorkij: Elbeszélések. (Szépirodalmi Kiskönyvtár 10.) 3.— Ft. Ifjúsági Könyvkiadó: Ákos Miklós: Varga Annus (Kisregény). (Fiatalok Könyvtára). 1.50 Ft. — J. London: A mexikói. (Elbeszélések.) (Fiatalok Könyvtára). 1.50 Ft. Művelt Nép Könyvkiadó: Schüller Ferenc: A gyapot és története. (Természettudományi Kiskönyvtár 64.) 1.20 Ft. — Jermilov: A szovjet irodalom a béke harcosa. 6.50 Ft. — Balfour, Nagy-Britannia most kinevezett madridi nagykövete átadta megbízólevelét Franconak. Tavaszira, enyhe idő Az enyhe tengeri légtömegek előrenyomulása olyan erős, hogy most már a Szovjetunió középső vidékein is megszűnt a fagy, erős az olvadás, így már ott is fokozatosan beköszönt a tavasz. Hazánkban pénteken általában 13—16, Pécsett 17, Szentgotthárdon 18 fokra emelkedett a hőmérséklet. Ma reggel a derült ég következtében a hőmérséklet ismét országszerte 5 fok alá süllyedt. Várható időjárás: a tavaszias enyheség tovább folytatódik. Újabb felhőátvonulások lesznek, a nyugati, valamint az északi megyékben kisebb esőre is lehet számítani. Az éjszakai lehűlés mérséklődik. Budapesten ma délelőtt a hőmérséklet 7 fok. — Bruno Pasqualinit, az Olasz Kommunista Párt mantovai szervezetének titkárát a béke érdekében kifejtett tevékenysége miatt egyévi és héthónapi börtönbüntetésre ítélte a milánói katonai törvényszék. — Új-Guineát Ausztrália „gondozza“, mint az ENSZ által kirendelt „gyám“. Az ENSZ gyámsági tanácsában a sziget igazgatásáról szóló jelentés vitájában a Szovjetunió képviselője adatokkal bizonyította, hogy Ausztrália, mint igazgató hatóság, semmiféle intézkedést nem tett a bennszülött lakosság gazdasági, kulturális és politikai fejlődése érdekében. Új-Guinea lakosságát kíméletlenül kizsákmányolják az európaiak birtokában lévő ültetvényeken és az aranykitervelő iparban, a tömegfogyasztási cikkek ára rendkívül magas, a bennszülött lakosságot éhezésre és kihalásra ítélték. A gyermekhalandóság általában több mint 30, az egyik körzetben pedig 50 százalékosnál több. Irak, Argentína, Thai-föld és Dominica képviselője is csatlakozott a Szovjetunió képviselőjének bírálatához. — Vincent Anriol francia köztársasági elnök — mint az MTI jelenti — március 20-án az Ire de France nevű hajón hivatalos látogatásra az Egyesült Államokba utazik. Morrison angol külügyminiszter az úgynevezett „Európa Tanács“ ülésére Parisba utazott. Bevin utódjának ez az első külföldi szereplése. Csehszlovákiában április folyamán országos békemenetet rendeznek, tiltakozásul Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A menetben előreláthatólag körülbelül egymillió — 2600 réastverfivel békemene vonultWashingtonban a kongresszus székháza elé, azzal a céllal, hogy felhívja az amerikai nép és a törvényhozók figyelmét a háborús veszélyre. „Célunk— mondja a békéménés résztvevői által kiadott röplap — mélységesen hazafias: megmenteni Amerikát a háborútól. A béke szolgálja országunk legjobb védelmét, mert népünk csak békiés körülmények között védheti meg életszínvonalát, polgári jogait, életét, szabadságát és a boldogság iránti törekvését.“ A londoni angol-olasz értekezlet befejeződött. A lapjelentésekből megállapítható: elsősorban az angolamerikai tömb háborús előkészületeivel és fegyverkezési programmjával összefüggő kérdéseket tárgyaltak, már amennyire tárgyalásról" egyfelől az amerikaiak és angolok, másfelől csatlósaik között szó lehet. Jellemző a Daily Telegraph cikke, amely lehetetlen helyzetnek mondja, hogy Olaszországot —■ egy volt ellenséges államot, amely most a nyugatiak szövetségese —, a békeszerződés korlátozza a fegyverkezésben. Az Il Tempo című olasz lap értesülése szerint „London a trieszti kérdés olyan megoldását kívánja, amely nem csorbítja Tito presztízsét.“ — A Nemzetközi Újságíró Szövetség elnöksége Berlinben ülésezett, megállapította, minden becsületes újságíró kötelessége, hogy minden erejével a békeharcot szolgálja és szorosan együttműködjék a béke hívei országos bizottságaival és a Béke Világtanáccsal. A kiemelti járásbíróság Brettschneider Árpád öt alkalmazottal dolgozó kispesti péket két évi börtönre, ezer forint pénzbüntetésre és sütőüzemének elkobzására ítélte, mert egy hónap alatt sertéseivel közel kétmázsa kenyeret etetett fel. 19160 londoni dokkmunkás sztrájkolt ismét pénteken, amikor a rendőrbíróság annak a hét munkásvejerőneek a perét tárgyalta, akit a februári nagy kikötősztrájk miatt állítottak bíróság elé. A vádlottak hangoztatták, hogy semmiféle bírói eljárással nem lehet megakadályozni az angol munkások sztrájkmozgalmait helyzetük megjavításáért. Megállapították, hogy a per igazi vádlottai Arthur Deakin és társai, akik szervezeti pozícióikban elárulták a munkásérdekeket. A hét munkásvezető ügyét a londoni központi büntetőbíróság esküdtszéke elé utalták. Az osztrák költségvetés 1951-re is 70 mió slimeet irányozol ii a nyusati övezetedben eltartott „hontalan“ fasiszták és kémek ellátására, ugyanakkor iskolák és kórházak építésére nincs pénz. a Koreai néphadsereg Edparancsnokságának hadifelentése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága március 16-án közölte, hogy a néphadsereg egységei a kínai önkéntesekkel együtt minden fronton harcolnak az ellenség ellen. Szöul térségében a harcok Szöultól északra és északkeletre folynak. A néphadsereg légvédelmi egységei Phenjan felett lelőtték az ellenség két repülőgépét. Vasárnap, majd P* H