Kis Ujság, 1951. március (5. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-18 / 65. szám

2 Kossuth-díjas tudós, iskolaigazgató és operettszerző nyilatkozata Sós Rezső egyetemi tanár: — Tudományos kutatásaim során a dialektikus materializmusnak ab­ból a tételéből indultam ki, hogy a természetben is, csakúgy mint a társadalomban, a fejlődés nem fo­lyamatos, hanem a mennyiségi vál­tozások, ugrásszerűen minőségi vál­tozásokba mennek át. Most van sajtó alatt a magyar növényvilág biológiai és gazdasági kézikönyve, amelyet ennek az elvnek az alapján készítettem. —­ Munkásságom során az utóbbi években arra törekedtem, hogy ku­tatásaim a népgazdaság érdekeit szolgálják, gyakorlati problémák megoldásán keresztül elősegítsék az országban kibontakozó nagyarányú építőmunka haladását. — A Kossuth-díj mélységes öröm­mel és büszkeséggel tölt el. Dolgozó népünk bennünket a maga tudósai­nak, közös Szép jövőnk építőinek te­­kint. Ez arra kötelez, hogy még lel­kesebben, eredményesebben állítsuk tudásunkat a szocialista építés szol­gálatába. Toldi István, a szegedi Petőfi-telepi általános iskola igazgatója: — Népköztársaságunk nagy ki­tüntetését, a Kossuth-díjat azért kaptam, mert a vezetésem alatt álló iskolában sikerült kiküszöbölni a lemorzsolódást, a tanulmányi szín­vonal pedig egy év alatt egy egész osztályozási fokkal javult. — Elhatároztam, hogy még töb­bet foglalkozom majd a gyengébb tanulókkal és még szervezettebbé te­szem a tapasztalatátadási mozgal­mat, amely kialakulóban van a sze­gedi iskolák között. Az én kitünte­tésem nemcsak nekem szól, hanem valamennyi pedagógusnak is. Hámos György, az „Aranycsillag“ című operett írója: — írói pályámnak ezekben a leg­szebb napjaiban azokra gondolok mélységes hálával és szeretettel, akiknek segítsége nélkül az „Arany­csillag“ sohasem születhetett volna meg­ honvédjeinkre. Újfajta embe­rekről írhattam, alig volt több fel­adatom, mint őszintén, egyszerűen mesélni azokról a fiatalokról, aki­ket a honvédségnél megismertem. A Kossuth-díj betetőzte azt az örömet, amellyel a darab hőseinek megis­merése, a próbák és előadások újra, meg újra meglepték az írót. A szovjet vendégművészek programmja A Magyar-Szovjet Barátság Hó­napja keretében március 19-én, hét­főn este nyolc órakor a Budapesti Filharmóniai Társaság hangversenyt rendez az Állami Operaházban, vezé­nyel Ferencsik János. Közreműködik Galina Barinova, a moszkvai Filhar­mónia Sztálin-díjas hegedűművész­nője és Veronika Petrovszkaja zon­­goraművésznő, a moszkvai Filhar­mónia szólistája. A műsorban Men­delssohn: Szentivánéji álom nyitánya, Sibelius hegedűversenye és flachma­ninov zongoraversenye szerepel. Március 21-én, szerdán Konsztan­­tyin Szergejev és Natália Dugyin­­szl­ája, a leningrádi Kirov Operaház háromszoros Sztálin-díjas magán­táncosai az Operaházban lépnek fel a „Diótörő“ című balettben. Andrej Ivanov, a Szovjetunió népművésze, Galina Barinova Sztálin-díjas hegedű­művész, Veronika Petrovszkaja zon­goraművésznő és Alekszandr Gyeggu­­hin zongoraművész, szerdán este a Honvédség Házában vendégszerepel­nek. Március 22-én, csütörtökön Jelena Sumilova, a moszkvai Nagy Színház Sztálin-díjas magánénekesnője az Operaházban lép fel az „Eladott menyasszony“ című operában. A többi szovjet művész Szolnokon vendégszerepel. Március 21-én, szombaton a szov­jet vendégművészek Debrecenben, március 26-án, hétfőn délelőtt pedig Budapesten, a Városi Színházban rendezendő matinén lépnek fel. A magyar kormány tiltakozása újabb hitelsza h határsértések ellen A Külügyminisztérium Tájékozta­tási Főosztálya közli: A magyar kor­mány ismételt tiltakozásai ellenére, jugoszláv részről rendszeresen foly­tatják a Magyar Népköztársaság te­rülete ellen irányuló határsértéseket. A Magyar Külügyminisztérium a bu­dapesti jugoszláv követségnek már­cius 16-án újból tiltakozó jegyzéket nyújtott át, amelyben 12 olyan ha­társértést sorol fel, amelyeket a ju­goszláv határszervek január 20— február 19-e között követtek el. A Magyar Külügyminisztérium jegyzékében a leghatározottabban til­takozik a jugoszláv határszeleknek a magyar-jugoszláv határon továbbra is folytatott provokatív jellegű ellen­séges tevékenysége ellen és megálla­pítja, hogy ez a tevékenység a Jugo­szláv Köztársaság kormányának agresszív politikáján alapszik. A jegy­zék leszögezi, hogy a határmenti provokációkért, valamint azok minden következményéért a magyar kormány a jugoszláv kormányt tekinti felelős­nek. — Új kultúrházat építenek Nagy­­mágócs községben 33.000 forint költ­séggel és sportpályát is létesítenek. A községben új artézikutat fúrnak meg és a belvizeket levezetik. Martin Andersen Nexe: Asszonyok Granadában történt, Spanyolország­ban, a kéklő andalúzai ég alatt. De éppen úgy történhetett volna Madrid­ban, New Yorkban, Parisban — bár­hol, ahol az emberek éhesek és munka nélkül ütik agyon napjaikat. Andalúziában nem volt munkájuk a munkásoknak és koldulásra gondol­tak. A koldusok, akik az utca szélén ál­oltak és akikre ügyet sem vetett senki ,a munkára gondoltak. Az egyik gondolat éppen olyan kilátás­talan volt, mint a másik. Egyszer összegyűltek a munkanél­küliek és rögtönzött felvonulást ren­deztek. A menet élén fekete zászlót vittek. A prefektus háza elé vonultak és munkát követeltek. A prefektus ünneplő ruhában megjelent a balko­non és csitította a tömeget.­­ „A magas tanács éppen most nyújtott be javaslatot a munkanélküliség ki­küszöbölésére.“ Ennyit mondott, ke­gyesen intett a kezével, s mint aki jól végezte dolgát, visszavonult hű­vös lakosztályaiba. Az emberek el­keseredetten ugyan, de tudomásul vették az újabb ígéretet. Csak a pékek nem vettek részt a gyászme­netben, felhasználták az időt arra, hogy a kenyér árát újból felesül­jék négy pezetával. A magas tanács valóban ülést tar­tott és nem győzte kifejezni csodá­latát a prefektus diplomáciai ügyes­sége felett, amellyel sikerült lesze­relnie a tüntetőket. Elhatározták, hogy megsü­rgönyzik az esetet Mad­ridba a kormánynak és „magas“ ki­tüntetést „követelnek“ a prefektus számára Ezzel le is zárult a magas tanács ülése, amely azért ült ösz­­sze, hogy megoldja a munkanélküli­ség problémáját. És őssével Im­re m­ent, hogy a ke­nyér ára húsz pezetáról huszon­négyre emelkedett. — A szegény ember már kenyeret sem ehet — kiabálta egy sovány asszony, aki egy kőkeresztnek tá­maszkodva, szoptatta gyermekét. Le­vette a gyermeket kebléről és a földre rogyott, hogy megpihenjen. Később emberek jöttek arra és egy közeli barlangmélyedésbe vitték. Az asszony még aznap éjjel meghalt és a halottvivők eljöttek érte. Ezen a környéken, amelyen a nyomor ta­nyázott, az emberek naponta talál­koztak a halállal. Nem volt meglepő számukra. De ez az eset, az anya halála, megrendítette őket. Valami megdöbbentő jeladást láttak az asz­­szony halálában, akinek megder­medt testén ott csü­ggött a gyermek. Az asszonyok körülállták a barlan­got, nézték a síró gyermeket és a holttestet, amely merő csont és bőr volt. — Mindnyájan éhen halunk, ha ez így megy tovább — kiáltott fel egyik asszony. — Gyerünk a’ templom elé! — kiáltotta a másik. — Igen, igen — kiáltották most már kórusban és a templom előtt gyülekeztek. És a sok felkiáltás kö­zül volt egy, amelyet mindnyájan megragadtak, amelyet mindnyájan hangosan kiáltottak: Szállítsátok le a kenyér árát nyolc pezetára, amennyi régebben volt! Ahogyan ajkukon ez­zel a kiáltással meneteltek, a bar­langokból és a sziklák üregeiből mind több és több asszony csatlakozott hozzájuk, mert a szegénység gyer­mekeiből sok van Andalúz­iában éppen úgy, mint mindenütt másutt, ahol a tőke az úr és a nép rabszolga. Milyen meggyötörtek voltak ezek az asszonyok! Milyen fonnyadtak, rán­cosak, szikkadtak az égető naptól! Az ínség nem szépít. De most sem­mivel nem törődtek, egymást gyúj­togatták panaszaikkal és felkiáltásaik­kal, amelyek kitörtek belőlük. Ke­zeikbe köveket szedtek és lázasan kiáltották: „Pan a ocho!“ A templom a város felső végén állt. Előtte a főtéren régi ágyú állott a földbe ásva. Az asszonyok odafutottak, ki­kaparták a földből és a város irá­nyába fordították. A szövőnők is hozzájuk csatlakoztak, ők is részt vettek a menetben. A férfiak is csat­lakozni akartak, de nem tűrték meg őket a menetben: ez az asszonyok lázadása volt! A sarkon találkoztak a halott­vivőkkel, akik az anya holttestével a halottaskamra felé tartottak. Le­pel nélkül vitték, takaratlanul, an­­dalúziai szokás szerint. Kezeit ösz­­szekulcsozták a mellén, annak je­léül, hogy anya volt. A tömeg fel­ismerte a testet. — Ez ő! — kiáltották — nézzé­tek mosolyog —kiáltotta valaki. Mindnyájan vad ordításba kezd­tek és kivették a hullát a férfiak kezéből. Most már ők, az asszonyok vitték a halottat tovább a menet élén. Tízezernyi, az éhségtől megvadult száj kiáltott kenyérért. Amerre a menet elvonult, a vagyonos polgárok lehúzták redőnyeiket, féltették abla­kaikat. A menet folytatta útját a városon keresztül, kenyeret követelt és munkát a férfiak számára. Egy fiatal, hetyke gárdatiszt, lóháton közéjük vágtatott. Meg akarta állí­tani az előretódulókat. De a tömeg lerántotta lováról és kifogástalan egyenruháját kővel és sárral do­bálta meg. Most a város előkelő cukrászdája felé fordultak. A cuk­rász remegve fogadta az asszonyokat. — Szenyorák, szenyoriták — kiál­tozta ijedten — vigyétek a lisztemet, kenyeremet, cukrászsüteményeimet. Vigyetek el mindent, amit üzletemben találtok, — csak ne bántsatok! — Mondd, hogy „Pan a ochol“ — kiabálta egyszerre ötven hang. — Pan a ocho — motyogta a ré­mült cukrász. — Itt mondhatja nyugodtan, de menjen csak ki az utcára és kiáltsa ott, hangosan! A sor közepére állították és kény­szerítették hogy velük kiáltozzon. — Halljátok, milyen szépen kiabál a pék? — rikoltozták az asszonyok. — Ő is velünk tart. Ki hinné róla, hogy ő emelte fel a kenyér árát? — Gyerünk a prefektus elől — sü­vítette egy vékony női harag. A prefektus a város szélén lakott,­­ahonnan szép kilátás nyílt a Sierra Nevadára. Éppen akkor kelt fel és a kastély ablakain beszűrődő reggeli napsugárban gyönyörködött. Az asz­­szonyok, egyik földszinti ablakon át beláttak a szobába, amelyben lobogó­hajú kisleány táncolt. Hálóingben volt és a „La Sevilla­na“-t gyakorolta, kaszlanyéttel a kezében. ... Plim, plim, plimmelin, plim ... énekelte vidáman, körbe-körbe for­gott, dobbantott a lábával és csattog­tatta a kasztanyettát. Kintről behal­­laszott a kiáltás: „Pan a ocho!“ — Mit jelenthet ez? Olyan mulat­ságosan hangzik! Néhány pillanatig mozdulatlanul állott, hallgatózott, aztán rándított egyet a vállán és újból táncolni kez­dett. — Pan a ocho, pan a ocho, tral­lala ... — énekelte ritmusra. A zaj kint újból erősödött és az újabb kiáltásra a kislány az ablakhoz lé­pett. Megpillantotta az asszonytöme­get, amely a holttestet vitte maga elött. . — Ide a prefektussal! — kiabál­ták.­­— A lány borzadva futott a belső termekbe. Az asszonyok félrelökték az őröket és elárasztották a kas­télyt. A prefektust kivitték a házból és a menet elindult a városháza felé. Követeitek, ítéljék el a péket, adjanak kenyeret a népnek! Hiába magyarázkodott a prefektus, hiába kért haladékot, hiába mondotta, hogy ő a néppel tart. Az asszonyok magukkal cipelték. A városháza előtt kisiklott a kezükből és bemenekült az épületbe. Az asszonyok utána­rohantak, de zárt kapukba ütköztek, rák. — Adjatok kenyeret! — kiáltot­ták. Egy ideig még kiáltoztak, azután lecsendesedtek, várták, hogy a pre­fektus kijöjjön az erkélyre. De ez nem mutatkozott. — Elárult bennünket! — hördült fel a felbőszült asszonytömeg — elle­nünk van! És már repültek is a kövek az ab­lakokba. ■— A prefektust! — üvöltöttek teli torokból. •— Ide a prefektussal, beszélni aka­runk vele! Hirtelen vágtató lovak dobogása hallatszott. A tömeget rendőrök­ fog­ták körül. Kardok villantak . . . Né­hány asszonyt eltapostak a lovak, másokat megsebesítettek a kardok... Átkozódva, az erőszak elől hátrálva, futottak az asszonyok, elhagyták a teret, amelyen csak a rendőrök és a sebesült asszonyok maradtak. És még valaki ... A térség közepén ott feküdt a megkínzott anya holt­teste . . . A spanyol kormány tehát végül mégis elhatározta, hogy focti­kozni fog az éhezők problémájával Ezt a „foglalkozást“ — mint mindig —, most is rendőrökre és kardlapokra bízta ... És kenyeret, természetesen, most sem kapott a nép ... kis Újság Makszim Tank: Barátság Tavasz volt, és a minszki gyárból Az úttalan utakon át Egy óriási teherautó Jótt, hordani a gabonát. Abroncsán ott ragadt a mély sár A taposatlan rét ölén. S megadó­­ zordan és sötéten A belovezsi vasbölény. S hol nappal is csak félhomály van, A lucfenyők közt odafenn Egy másik nagy bölény figyelte A vendéget, — egy eleven. Tűnődve nézte: Új ke,r epge? Új vész az erdő sűrűjén? Vájjon mért ha­­la ott a csordát? S mért nem lámád az új bölény? Mért barátkozik emberekkel? A búza közt mért kanyarog? Kinek szolgál a furcsa vendég, Törve a sárgálló tago ? S a csillagfényes alkonyatban Az eleven bölény leszállt, Lassan lépdelt a völgyi szántón, Kitudni: Ki az új barát? Csak a lomb tudja, mit beszéltek Ők ketten ott a fák tövén, De úgy hírlik, hogy jó barát lett Élő bölény és vasbölény. S mindenki, aki arra téved A hajnalló bozóton át, Látja a bölénypata helyét S a teherautó friss nyomát.­­ Kardos László fordítása A hét könyvei Szikra Könyvkiadó: Gotwald K.: Válogatott cikkek és beszédek. 18.— Ft. — Kim Ir Szen, a koreai nép vezére. —.80 Ft. — A Bolsevik Párt a Nagy Honvédő Há­borúban. 5.50 Ft. — A Magyar Mun­kásmozgalom Történetének váloga­tott dokumentumai. 78.— Ft. Szépirodalmi Könyvkiadó: Arany János: Válogatott költemé­nyei. 9.—, kötve 14.50 Ft. — Benjá­min László: Válogatott költemények (Szépirodalmi Kiskönyvtár 11.). 2.— Ft. — Palotás Imre: Állványok alatt Regény­. 7.— Ft. Új Magyar Könyvkiadó: Gorkij: Elbeszélések. (Szépirodal­mi Kiskönyvtár 10.) 3.— Ft. Ifjúsági Könyvkiadó: Ákos Miklós: Varga Annus (Kis­regény). (Fiatalok Könyvtára). 1.50 Ft. — J. London: A mexikói. (El­beszélések.) (Fiatalok Könyvtára). 1.50 Ft. Művelt Nép Könyvkiadó: Schüller Ferenc: A gyapot és tör­ténete. (Természettudományi Kis­könyvtár 64.) 1.20 Ft. — Jermilov: A szovjet irodalom a béke harcosa. 6.50 Ft. — Balfour, Nagy-Britannia most kinevezett madridi nagykövete átadta megbízólevelét Franconak. Tavaszira, enyhe idő Az enyhe tengeri légtömegek elő­renyomulása olyan erős, hogy most már a Szovjetunió középső vidékein is megszűnt a fagy, erős az olvadás, így már ott is fokozatosan bekö­szönt a tavasz. Hazánkban pénte­ken általában 13—16, Pécsett 17, Szentgotthárdon 18 fokra emelke­dett a hőmérséklet. Ma reggel a de­rült ég következtében a hőmérsék­let ismét országszerte 5 fok alá süllyedt. Várható időjárás: a tavaszias eny­heség tovább folytatódik. Újabb felhőátvonulások lesznek, a nyugati, valamint az északi megyékben ki­sebb esőre is lehet számítani. Az éj­szakai lehűlés mérséklődik. Buda­pesten ma délelőtt a hőmérséklet 7 fok. — Bruno Pasqualinit, az Olasz Kommunista Párt mantovai szerveze­tének titkárát a béke érdekében ki­fejtett tevékenysége miatt egyévi és héthónapi börtönbüntetésre ítélte a milánói katonai törvényszék. — Új-Guineát Ausztrália „gon­dozza“, mint az ENSZ által kirendelt „gyám“. Az ENSZ gyámsági tanácsá­ban a sziget igazgatásáról szóló je­lentés vitájában a Szovjetunió kép­viselője adatokkal bizonyította, hogy Ausztrália, mint igazgató hatóság, semmiféle intézkedést nem tett a bennszü­lött lakosság gazdasági, kul­turális és politikai fejlődése érdeké­ben. Új-Guinea lakosságát kíméletle­nül kizsákmányolják az európaiak birtokában lévő ültetvényeken és az aranykiterv­elő iparban, a tömeg­­fogyasztási cikkek ára rendkívül ma­gas, a bennszülött lakosságot éhezésre és kihalásra ítélték. A gyermek­­halandóság általában több mint 30, az egyik körzetben pedig 50 száza­lékosnál több. Irak, Argentína, Thai-­­föld és Dominica képviselője is csat­lakozott a Szovjetunió képviselőjé­nek bírálatához. — Vincent Anriol fran­cia közt­ársasági elnök — mint az MTI jelenti — március 20-án az Ire de France nevű hajón hivatalos láto­gatásra az Egyesült Államokba uta­zik.­­ Morrison angol külügyminiszter az úgynevezett „Európa Tanács“ ülé­sére Parisba utazott. Bevin utódjá­nak ez az első külföldi szereplése.­­ Csehszlovákiában április folya­mán országos békemenetet rendez­nek, tiltakozásul Nyugat-Németország újrafelfegyverzése ellen. A menetben előreláthatólag körülbelül egymillió — 2600 réastverfivel békemene­ vonult­­Washing­tonban a kongresszus székháza elé, azzal a céllal, hogy felhívja az ame­rikai nép és a törvényhozók figyel­mét a háborús veszélyre. „Célunk­­— mondja a békéménés résztvevői ál­tal kiadott röplap — mélységesen hazafias: megmenteni Amerikát a háborútól. A béke szolgálja orszá­gunk legjobb védelmét, mert népünk csak bék­iés körülmények között véd­heti meg életszínvonalát, polgári jo­gait, életét, szabadságát és a boldog­ság iránti törekvését.“­­ A londoni angol-olasz értekezlet befejeződött. A lapjelentésekből meg­állapítható: elsősorban az angol­­amerikai tömb háborús előkészületei­vel és fegyverkezési programmjával összefüggő kérdéseket tárgyaltak, már amennyire tárgyalásról" egyfelől az amerikaiak és angolok, másfelől csatló­saik között szó lehet. Jellemző a Daily Telegraph cikke, amely lehe­tetlen helyzetnek mondja, hogy Olasz­országot —■ egy volt ellens­éges álla­mot, amely most a nyugatiak szövet­ségese —, a békeszerződés korlá­tozza a fegyverkezésben. Az Il Tempo című olasz lap értesülése szerint „London a trieszti kérdés olyan meg­oldását kívánja, amely nem csor­bítja Tito presztízsét.“ — A Nemzetközi Új­ságíró Szövetség elnök­sége Berlinben ülésezett, megállapí­­totta, minden becsületes újságíró kö­telessége, hogy minden erejével a békeharcot szolgálja és szorosan együttmű­ködjék a béke hívei orszá­gos bizottságaival és a Béke Világ­­tanáccsal.­­ A kiemelti járásbíróság Brett­­schneider Árpád öt alkalmazottal dol­­gozó kispesti péket két évi börtönre, ezer forint pénzbüntetésre és sütő­üzemének elkobzására ítélte, mert egy hónap alatt sertéseivel közel két­mázsa kenyeret etetett fel. 1­9­160 londoni dokkmunkás sztrájkolt ismét pénteken, amikor a rendőrbíróság annak a hét munkás­­vej­erőneek a perét tárgyalta, akit a februári nagy kikötősztrájk miatt állítottak bíróság elé. A vádlottak hangoztatták, hogy semmiféle bírói eljárással nem lehet megakadályozni az angol munkások sztrájkmozgal­­mait helyzetük megjavításáért. Meg­állapították, hogy a per igazi vádlot­tai Arthur Deakin és társai, akik szervezeti pozícióikban elárulták a munkásérdekeket. A hét munkás­vezető ügyét a londoni központi bün­tetőbíróság esküdtszéke elé utalták.­­ Az osztrák költség­­vetés 1951-re is 70 m­ió s­lim­eet irányoz­ol ii a nyusati övezetedben eltartott „hontalan“ fasiszták és ké­mek ellátására, ugyanakkor iskolák és kórházak építésére nincs pénz. a Koreai néphadsereg Edparancsnokságána­k hadifelentése A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság néphadseregének főparancs­noksága március 16-án közölte, hogy a néphadsereg egységei a kínai ön­kéntesekkel együtt minden fronton harcolnak az ellenség ellen. Szöul térségében a harcok Szöul­tól északra és északkeletre folynak. A néphadsereg légvédelmi egysé­gei Phenjan felett lelőtték az ellen­ség két repülőgépét. Vasárnap, majd P* H

Next