Kis Ujság, 1951. október (5. évfolyam, 229-254. szám)

1951-10-16 / 241. szám

**«M, IMI október ML A term­é­zettar­omány szolgálatában A talaj élete­ ­ Ha kint járunk a szántóföldön, csakhamar észrevesszük, hogy a föld nem mozdulatlan, mint ahogy azt a felületes szemlélő gondolná. Egyszerre csak megmozdul a talaj, vakona, ürge, hörcsög turkál benne. Kertekben és szántóföldben is s°k giliszta él, ezek keresztü­l kasul járják a földet és megmozgatják a tafajrészecskéket Mindezt szabad szemmel láthatjuk a megállapíthatjuk: a termőföld nem ki­halt, élettelen tömeg, hanem élőlények sokaságának otthona. Ha erős nagyítás mellett nézzük a termőföldet, akkor még mozgékonyabb életet látunk benne. Szabadszemmel nem is látható élőlények mozgolódnak és vadásznak a náluk még apróbb élő­lényekre, táplálékukra. A szemünknek láthatatlan élőlények alaposan meg­keverik az apró talajrögőcskéket és így az embernek talajművelő gépeivel már nem kell a legapróbb részecské­ket összekeverni. Az apró élőlények élelmét a még apróbbak szolgáltatják. Ezeket már csak különleges nagyítóberendezések­­kel, mikroszkóppal láthatjuk- öntsünk apró üveglapocskára egy csepp vizet és tegyünk abba a szántóföld tala­jából nagyon kevés, ujjaink között szétmorzsolt talajport. Ha ezt a keve­réket mikroszkóp alatt megvizsgál­juk, változatos élet tűnik elénk. Csak úgy nyüzsög az élet benne. Az apró élőlények között vannak látszólag tel­jesen mozdulatlanok, mint például a penészgombák szálai, melyek a ta­lajba került gyökérdarabkákat és le­vél­töredékeket hálózzák be. A talaj­baktériumok társasága már sokkal élénkebb. Vannak ezek között­­ apró, mozgó pontocskák, piskótaalakú tes­­tecskék, és dugóhúzóhoz hasonlító élőlények is. A termőföld igazi ragadozói azon­ban nem a baktériumok, hanem az egysejtű állatok. Ezek között is van­nak lomhamozgású, kocsonyacsepp­­alakú állatkák, vannak olyan alakúak, mint a papucs, vannak egészen sün­­disznószerűek, melyeknek minden tüs­­kéje mozog, de vannak olyanok is, me­lyek vígan fickándozva úsznak egy csepp vízban. Mindegyikük mozog-l­egtöbb teendőjük a baktérium-vadá­szat A fürgébb baktériumok ügyesen kitérnek előlük, a lomhábbak közül csak kevés tud megmenekülni, míg a mozdulatlanok áldozatul esnek ezek­nek a ragadozóknak. A legtöbb talaj­­baktérium igen hasznos munkát vé­gez a mezőgazdaság számára. Ezért az egysejtű állatok ragadozó munkája több kárt okoz, mint hasznot A ta­­lajbaktériumok nagy segítségünkre vannak a növények táplálásában, a ta­laj fá morzsás szerkezetének kialakí­tásában, sőt kiegészítik a mezőgazda­­sági gépek munkáját is. A talajélőlényekkel foglalkozó tudo­mány akkor lendült fel különösen, amikor Viljam­sz megalkotta a termő­talajok termékenységéről szóló haladó elméletét. Dokucsajev, Kosziicsev és Viljamsz munkája nyomán az alkotó szovjet agrobiológia még inkább fel­tárta és az ember szolgálatába állí­totta a talajban élő hasznos baktériu­mok tevékenységét. A talajbaktériu­mok elbontják a talajba kerülő gyö­kereket, tarlómaradványokat és istálló­­trágyát, miközben részben humuszt, azaz televényt készítenek, részben pe­dig felszabadítják azokat a tápanyago­kat, melyekre a gazdasági növények­nek szükségük van. A televény azért nagyfontosságú, mert összeragasztja a talaj apró Homokszemeit morzsákká­ A morzssás szerkezetű talaj jól be­­fogadja a csapadékot, jól tárolja a nedvességet és mindamellett jól is szellőződik A televény másik fontos szerepe, hogy szivacsszerűen magába szívja a nedvességet. A baktériumok gazdasági növényeink legtöbb táplálói. Az elhalt növényi ma­radványok igen sok táplálóanyagot tartalmaznak, ez a növény számára azonban felvehetetlen állapotban van a tarló- és gyökérrparadványokban. A baktériumok fontos szerepe éppen az, hogy ezeket a táplálóanyagokat fel­szabadítják a növények rendelkezé­sére bocsátják. Ezenkívül a baktériu­mok savakat termelnek és ezekkel az erősen savanyú anyagokkal marják a talaj apró porszemeit, amelyekből színtén kioldják a tápanyagokat, így tehát a baktériumok a talajban lévő élettelen ásványi anyagokból is táplál­ják a növényeket. De ezeknek az anyagoknak a meny­­nyisége nem lenne elég nagy termés elérésére- ezért szoktuk istállótrá­gyázni is műtrágyázni a talajt. Az istállótrágya a baktériumok fontos tápanyaga, tehát istállótrágyázás ha­tására a baktériumok erősen elszapo­rodnak. A műtrágyát is megkötik a baktériu­­ok Közvetlenül műtrágyázás után sokkal több tápanyag van a ta­­lajban, mint amennyit a növények fel tudnának használni. Ha nem lennének baktériumok, akkor az eső a tápanyag­­felesleget kimosná a talajból, ily­­ti módon azonban a baktériumok meg­mentik azt, beépítik a televénybe, egyéb szerves anyagokba és így tar­tósítják hosszabb időre. Közben a te­­levény elbontásakor mindig újabb ada­gokat szabadítanak fel a tápanyagok­ból és ezáltal egyenletesen táplálják vele a gazdasági növényeket. Aki tehát a földet műveli, gondol­jon arra, hogy élő anyaggal van kis Újság dolga. Úgy művelje a földet, hogy az p­orzaalékos legyen és igy az eső­vizet beszívja, mert a talajélőlények­­nek nedvességre van szükségük, más­különben elpusztulnak Porhanyítja a talajt, mert csak levegős talajban él­nek meg a hasznosabb talajbaktériu­­mok. Most már ismerjük azt, milyen fontos tényezői a baktériumok a talaj kialakításának. Ezért segítsük elő sza­porodásukat úgy is, hogy:­ istálló- és zöldtrágyával tápláljuk őket! Kedden nagygyűlésen számol be Koreában járt magyar nőküldöttség Az Országos Béketanács és a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetsége rendezésében a Koreában járt nőkü­l­­döttség október 16-án, kedden dél­után fél 6 órakor a Nemzeti Sport­csarnokban nagygyűlést tart. A nagy­gyűlés előadója Bugár Jánosné, a küldöttség vezetője. KÖNYVSZEMLE M. PRILEZSAJEVA: HETEDIKES LÁNYOK. (Hiúsági Könyvkiadó.) Hogy a múltban mennyire elhanya­golták az ifjúsági irodalmat, az bi­zonyítja a legjobban, hogy milyen ke­vés időtálló alkotásunk van ezen a téren. Móricz Zsigmond Légy rá mind­halálig- ján, Benedek Elek népmeséin kívül bizony csak keresve tudnánk né­hány olyan művet felsorolni, amely ma is betöltheti hiúságunk érzésvilá­g­át. A haladó szovjet irodalom már l­egelején felismerte az ifjúság nevelé­sében a szépirodalmi művek nagy je­lentőségét és az ilyen könyvek közé tartozik Al Prileznjevának ez a re­génye is, a Hetedikes lányok, amely nemrég jelent meg magyarul. Egy moszkvai leányiskola VII osztályának néhány hónapos történetét írja le a re­gény és a mozgalmas külső esemé­nyek mellett megmutatja a hetedikes lányok belső átalakulását, emberré fejlődését. A Nagy Honvédő Háború alatt történik a cselekmény é® ez a há­ború, a távoli front ezer szállal szövi et a leányok otthoni életét. Alig van köztük, akinek hozzátartozója fegy­verei ne védené a hazát. Az anyák, a nagyobb testvérek a katonák ittmaradt dolgát végzik, a leányokra pedig a tanulás mellett az otthon munkára vár. A kis Zsenya édesapja életét ál­dozza a hazáért. Gyászában együtt érez vele az egész osztály és mind­annyian segítik a vigasztalódáshoz, életcélja megtalálásához. A hetedikes lányok találták meg a hadikórházban falusi barátnőjük elveszettnek hitt bátyját, akinek két lábát amputálták és ők öntenek a fiatal hívébe új, erős élethitet. Leányok és nevelők vonul­nak végig a regényen, amelynek lap­jain a szerző megmutatja egyes taná­rok hibáit is. Megismerjük azonban köztük a féllábú Zahar Petrovicsot, akinek a mellén érdemrend csillog: Sztálingrád védelméért, és a legfia­­talabbat, osztályfőnöknőieiket. Dasát, az új nevelő ideálját, aki eszményké­pükhöz, Zajához akarja emelni a ta­nítványait. Életre, emberségre, igazi hazaszeretetre nevel ez a könyv, az ifjúságnak szóló irodalom legnagyobb igényével, s éppen ezért felnőttek’sem tudják letenni, amig végig nem ol­vasták. s. b. BELINSZKIJ: PUSKIN. (Közokta­tásügyi kiadóvállalat) Belinszkij, a­ nagy grosz forradalmi de­mok­rata kri­tikus, ebben az alapvető művében szallemi gazdagságának egész kin­csestárát nyújtotta át az emberiség­nek. Haladó materialista és forradal­misn történeti szemlélete harmonikus egészben olvad egybe humanista és a művészi eszményért lelkesedő ér­zésvilágával, és forradalmi egyénisé­gének síkján felejthetetlenül élmény­szerű képet fest Oroszország legna­­­gyobb költőjéről. Puskin emberi és művészi egyénisége meggyőző erővel támad fel e hatalmas mű lapjairól mögötte kirajzolódik Belinszkij ma­­gávalragadó szellemi arcéle is. Belinszkij e műve a történeti szem­lélet diadala. Szilárd elvi alapon áll­va, elfogultság nélkül, de költői szár­nyalással s az igazi ■»- nevelő, társa­dalmi — művészet iránt) lelkesedés­sel elemzi és értékeli Puskin művé­szetét, beállítva a költőt annak a történeti fejlődésnek a sodrába, amely Lomonoszovtól a mű megírásáig — tehát a XVIII. század elejétől a XIX. század közepéig Oroszországban és Európában végbement, új, és maga korában forradalmi kritikai módszer 32, amellyel Belinszkij a vizsgált művek és­­ az ábrázolt egyé­niség mélyére hatol. S közben az ol­vasót elkápráztatja műveltségének, emberségének és költészettel teli szemléletének páratlan gazdagságá­val. Belinszkij Puskinról írt kör több mint egy nagy költő brit méltatása Irodalomtörténet, társadal­mi rajz és kultúrfilozófia­ sajátos, és a szerző világos szemléletében homo­gén egésszé összeolvadó vegyülék. Az elhaló régi és a születő új, a há­lás és a visszahatás bemutatásának dialektikus teljessége meggyőző erő­vel tanúsítja. Belinszkij alkotása a marxista irod­alom szem­lélet közvetlen előfutára, a születő új hatalmas erejű megnyilatkozása volt. nyve­tikai Kis Levelek a Kis Újsághoz EGY BUDAI REJTÉLY 4 délivasút Tükör-telepen volt dol­gom s útközben észrevettem a Mé­száros utca ló­­számú ház falán ezt a táblát: Vigyázat! Életveszélyes épület! I- kerületi mérnök Kérdéseim lennének ezek után. Ma­gányos töprengéseim nem vezettek eredményre, ezért furdalok a Kis Újsághoz Ha az épü­let tényleg életveszélyes, miért nem intézkednek más úton, mint ezzel a táblával, amelyet normá­lis utcai járókelő csak merő vélet­­lenségből fedezhet fel? És mi az, hogy vigyázat? Ne menjünk arrafelé, vagy ne lak­­­junk abban a házban? Az úttest nincs elzárva, a Házban laknak ... Én mindenesetre megfogadom a tanácsot — ha mégegyszer arra visz az utam, átkerülök majd a túlsó ol­dalra. De aggaszt­ó kérdés: mi lesz a többi járókelővel? Tisztelettel ifi- H. p. ­ Bíróság elé kerülnek a feketevágók, feketézők, spekulánsok A tölnam­egyei bíróság Kutasi Karola budapesti lakos feketevágás­ bűnügyét tárgyalta. Kutasi Karola Dübrössözön vasáruit egy borjút, Mül­ler István segítségével feketén le­vágta, hogy azt Budapestre szál­lítva elfekelézhesse. A bíróság fel­­lebbvitesi büntető tanácsa Kutasi Karolát másfél évi börtönre és ezer forint pénzbüntetésre, Müller Istvánt hathónapi börtönre és kétezer forint pénzbüntetésre ítélte. Szinger Mátyás paksi hentessegédet szarvasmarha feketevágób­irt egyévi börtönre ítélt a bíróság. Két bi­p­u­szsát, akik a szarvasmarha levágá­sánál segédkeztek, Szinger Henriket és Pálfi Mihályt három-három hónapi börtönre ítélték. Fehér Dávid ostffyasszonyfai pulák ellen azért indult eljárás, mert nagy­mennyiségű lisztet és árpát akart feketén eladni.. Nemcsak feketélnek, szabotálnak is a kulákok. Mindent elkövetnek, hogy a dolgozók ellátását megnehezítsék. Pásti József rumi, Ricsák Pálné és Balogh Imre veleméri kulákok a tej­­beszolgáltatást szabotálták. Az eljárás megindult ellenük. ENYVES KÉZ TÁBORNOK & Co ELQJÁTÉK ! 3gy m­illió dollár k­örzetbe» Még 1045-ben történt, hogy az amerikai megszállók rátették a kezü­­ket a japán kormány arany, platina, ezüst és drágakő készleteire, összesen EDO millió dollár értékű »hadizsákmányt« vettek át azzal, hogy majd egyszer sor kerül az elszámolásra ... A kincset Washingtonban őrizték s most, a sanfranciscói szövetkezés után elérkezettnek lá­zolt az idő, s­ vissza kell adni a japán aranyat és gyémántmiegymást... Ekkor kiderült valami. Valami nagyon, de nagyon sajnálatos... Legalábbis bizonyos külföldi hírügynök­ségek diszkrét tapin­tattal így vezették be tudósításaikat. S mi a dolog lényege? 110 millió dollár »E­rínsná’án — ELTŰNT El a*­ Akárhogy is számolták, bacsülgették, lajstromozták a kincset, mindig hiányzott csikály 110 milliós Volt, nincs, — eltűnt. Hogy hová? Csak nagyon kevés amerikai lapban jelent meg néhány óvatos célozgatás! hogy esetleg és talántán Was Arthur generális tudna némi hasznos útbaigazításo­kat adni . . .? Hiszen elég visszagondolni az 1945. évi botrányra, amikor —­ érdekes! —« Pont San»Francisco kikötőjében pattant fel Murray ezredes köründjenen zárja s napfényre került 81Q.0OO dollár értékű gyémánt... »Ajándékba kaptam Japán barátainktól *» védekezett az ezredes. — Mindössze emlék­tárgyakról van szó!« Ezzel szemben kiderült, Murray ezredes volt a parancsnoka annak az amerikai egységnek, amely a tokiói Japán Nemzeti Bank földalatti páncél­szekrényéből a 300 milliós arany és drágakő-kincset elszállította. Ekkor már csak az egészen gyengeelméjű és idióta olvasók nem jöttek rá, hogy a* ezredes úrnak nyilván kissé enyves volt a kéz* ... Az amerikai katonai hatóságok felháborodva tiltakoztak a kínos ügy szellőztetése ellen, de a tröpgnd zárjával együtt kipattant az egész disznóság és mérhetetlen felháborodást keltett Japánban. Ahol pontosan tudták, hogy Colonel Murray nem az egyetlen fekete bárány, hiszen az amerikai megszálló tisztek különös előszeretettel »fogadtak el« ilyasfajta »emléktárgyakat.« Aranytárgyakat, végszámra régi selymeket, gyémántokkal kirakott műtárgyakat. S ebben bizony MacArthur járt ez élen! Hiszen egyedül Kioto városában vagy 8­­ millió jen értékű régi műkincset harácsolt össze, nem is szólva a bagóért megszerzett Hilton Jusen Kabushiki Kaisha óriás­cég részvénytöbbségéről ... Fejétől bűzlik a hal. MacArthur példája ragadós volt. S­enyvesen ragadtak tolvaj tisztjeinek kezei. Így aztán hiába most minden rovancsolás, számolgatás, az üzlet lezárult. NETTO HIÁNY - 0O­ro­sutó dollár Afmor - a* amerikai Dachau »Kényszermunkánk során időnként emberi csontokat ástunk ki a földr­­ől... Az őrség gyakran halálraverte a foglyokat. Neki egyszer kiástunk akasztott embert egy-egy fán. Senki­­sem tudta, ki és miért tette. A holt­testet nekünk kellett bekaparni a földbe ■ ■.« Honnan valók ezek a monyagok? Talán a hitleristák gaztetteit kívizs­lyűségek Amerikában történnek. , Haywood Patterton beszélte el, amikor sikerült megszöknie Alabama-á samhall Scyttsthorp At­­m­or nevű f­gyházából. Paterson" egyike annak a nyolc né­ger ifjúnak akit húsz évvel ezelőtt ártatlanul halálra ítéltek. Kivégzésü­ket megakadályozta Gorkij, Romain Rolland, Einstein, Thomas Mann és más kiváló személyiségek közbelépése. A halálos ítéletet különböző tartamú fogságra változtatták. Haywood Patterson 17 hosszú évet töltött az Am­ter börtönben és még 28 évig kellett volna ottma­radnia. Több ízben kísérelt meg szö­kést, de mindannyiszor elfogták és félholtra verték. Legutóbb sikerült vakmerő karlate és Earl Conrad, a tekintélyes haladó újságíró útján a világ közvéleménye éle tárta, saját szenvedéseit és Atmor szörnyű ti­­kait. Patterson elmondta, hogy Atmor többezer foglya valóságos rabazoga­­munkát végez a börtönhöz tartozó földeken. Gabonát, kukoricát, rizst, burgonyát termelnek, de mindebből egy falat sem jut nekik. Ak­ig­y pfegy­­ve­rzett őrök vigyáznak rájük munka­­közben és jaj annak a fogolynak, aki az éhségtől elgyötörve, bele mer ha­rapni egy ezeri nyers burgonyába. A foglyok étele valami megnevezhetetlen és élvezhetetlen bűzös kotyvafék volt, amit Patterson tanúsága szerint a disznók sem voltak hajlandók meg­enni- A fehérbőrű foglyok egyszer fel­kelést szerveztek, tilakozásai a bor­zalmas étkezés­eken­ Megmozdulásukat végrefojtották. A foglyokat addig dolgoztatták, amíg a teljes kimerültségtől eszmé­letüket vesztették. Volt ugyan a bör­tönnek orvosa, de ez naponta átlag 70—80 embert vizsgált meg félóra alatt és kivétel nélkül mindenkit, bár­milyen állapotban volt is, munka­képesnek nyilvánított. A továbbiakban elmondta Patterson, hogy az afglegmai börtönök, köztük Atmor is, rendkívül »jövedelmezőek«, kiesen­­sokezer ember ingyen dolgo­zik a gazdag földeken és a termésből semmi sem jut el a szerencsétlenek­hez »Jó üiz­­et Almor a börtönigazgató­ságnak« — mondta keserűen Patterson és kü­lönösen kiemelte polthom igazgató szemérmetlen üzleti tevékenységét. A termét betakarításakor minden évben a magáncégek' teherautóinak hosszú sora állt a börtön udvarán. Folthom a fog­lyok előtt alkudozott és kötött üzle­teket a cégekkel s azt sem titkolta, hogy ez az ő egyéni vállalkozása. Mindazt ugyanis, amit a foglyok ter­melnek, az ő eltartásukra és a bör­tönnek az emberiesség követelményei szerinti fejlesztésére kellene fordítani s erre Folhom álmában sem gondol. Patterson elbeszéléséből kiderül, hogy Atmor nemcsak börtön, kíndó- hely és a foglyok temetője, hanem jólenenő üzlet is, amelyből Folthom és üzletbarátai véres dollárokat sajtol­nak ki. Az USA déli államaiban az a szó­­látmondás járja, hogy aki Atmorból meg tudott szökni, megérdemli a sza­badságot. Haywood Patterson nem­csak ezért érdemelné meg, hanem azért is, mert hét néger társával együtt telje­sen ártatlan volt. Mégis örökös rettegés volt az élete abban az észak­amerikai városkában, ahová menekült, mert tudta, h­ogy Folthom nem nyugszik bele gazságai­nak világgá kürtölésébe. Folhom valóban erősebbnek bizonyult az igaz­ságnál: az FBI ügynökei egy éjszaka rátörték az ajtót Pyttersonra és ti szerencsétlen négert visszavitték At­­marba ■ ■. ­ A Szovjetunióban írt, lépte­dő építőipari gépet kezdtek gyártani, amely villanymotorok segítségével ha­lad az épülő fái mentén, viszi a kő­műveseket és az építőanyagot. A lép­kedő villamosemelő sok esetben telje­sen feleslegessé teszi az építkezési állványzatot. LESZ MÍG TAVASZ Művészi francia film öregükről és fiatalokról, akire együtt harcol­nak a boldog jövőért PUSKIN TÁNCSICS TÁTRA (Foraju­ (Csepel) (Pesterzsébet)!

Next