Kisalföld, 1958. október (3. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-18 / 246. szám

I Szombat-vasárnapi sportműsor GYŐR KÉZILABDA: Ma délután fél 5 órakor a Vasas ETO Sztálin úti kézilabda-pályáján területi férfi kézilabda-mérkőzés lesz. Ezúttal a Vasas ETO csapatá­nak a Győri Textil lesz az ellenfele. A bajnoki találkozó előtt előmér­­kőzést is rendeznek. VASÁRNAP GYŐR LABDARÚGÁS: Vasas ETO — Dorog NB I. baj­noki labdarúgó-mérkőzés, Vasas ETO sporttelep, délután fél 3. Előtte a két csapat tartalékgárdája játszik, háromnegyed 1 órai kez­dettel. II. ker. Dózsa — Pápai Vasas, Bercsényi ligeti sporttelep, dél­előtt 10 órakor. MÁVDAC — Győri Postás, Erzsé­bet ligeti sporttelep, délelőtt 10 órakor. Újabb rangadó kézilabda-mérkőzés A területi bajnokság férfi cso­portjában nagy küzdelem folyik a második helyért is. Mert ez az NB II.-be jutást jelenti az új baj­noki évben. Esélyes csapatok a Gy. Fonó, a Székesfehérvár és a Tatai Előre. Vasárnap délelőtt a Gy. Fonó csapata Székesfehérvár ellent vívja rangadó mérkőzését a Dimit­rov sétányi pályán. A műsor másik érdekessége a Gy. Fonó-Kesztyű­s Veszprémi Vasas női mérkőzés. Ez a mérkő­zés is a II. hely szempontjából ér­dekes. A győri csapattól az első helyet már nem lehet elhódítani. Ennek ellenére a győri lányokat tüzeli a visszavágás vágya, mert a bajnokság során a veszprémi csa­pat volt az egyetlen, amely pon­tot vett el a győriektől. Részletes műsor: 9 óra: Gy. Fonó-Kesztyű II. — Pápai Textil, női megyei bajnoki mérkőzés. 10 óra: Gy. Fonó-Kesztyű — Veszprémi Vasas, női területi baj­noki mérkőzés. 11 óra: Gy. Fonó — Székesfehér­vár férfi területi bajnoki mérkő­zés­. ASZTALITENISZ: Vasárnap délelőtt fél 10 órakor a Czuczor Gimnázium tornatermé­ben vidéki asztalitenisz rangadó mérkőzések lesznek. Ezúttal a Győri Dózsa Debrecen csapatával, ■i Győri Közlekedés pedig Miskolc csapatával mérkőzik. Kezdettel rendezik a Soproni Se­lyemipar Kőszegi úti tornatermé­ben. KOSÁRLABDA: Berzsenyi Gimnázium műsora: S. Textiles — Budapesti Állator­vosi Egyetem, NB II. férfi mérkő­zés, délután fél 4. S. Textiles II. — Vasas ETO, fér­fi területi mérkőzés, délután 5 órakor. MOSONMAGYARÓVÁR Az MTK vasárnap a Zalaegersze­gi TE-vel játssza soron következő NB II. bajnoki mérkőzését. M. Vasas — Gy. Textil, megyei 1. osztályú bajnoki mérkőzés, mo­­soni sporttelep, délelőtt 10 óra. Vasas Hubertus — Csorna, me­gyei I. osztályú bajnoki mérkőzés, Hubertus sporttelep, délután fél 3. KAPUVÁR Vasárnap délután fél 3 órakor a Budapesti Vörös Meteor együtte­se lesz Kapuvár ellenfele. A kapu­vári csapatban újra játszik a sérü­léséből felépült Kreiter. S. Vasas — Gy. Hajtóműgyár, Sopron, délelőtt fél 11. Nagyszentjános — Gy. Szerszám­­gépgyár, Nagyszentjános, délután fél 3. Petőháza — S. Textiles, Petőhá­­za, fél 3. Megyei és járási labdarúgó bajnokságok műsora: Bácsa — Gy. Építők, 2 óra, Mén­­főcsanak — Ásványráró, negyed 3. Nagybarát — II. ker. Dózsa II., fél 3. Tét. — Gy. Richards, fél 3. Győrszentiván — Győrszemere, fél 3. Nagybajcs — Győrszentmárton, fél 3. Mosonszentmiklós — MTE II., fél 3. Hubertus II. — Abda, há­romnegyed 1. M. Vasas II. — No­vákpuszta, 2 óra. Mosonszolnok — Gy. Pamutszövő, 2 óra. Moson­­szentjános — Öttevény, fél 3. MÁVDAC II. — Lebeny, negyed 9. V. ETO III. — Hegyeshalom, fél 10. Rábapatona — Mihályi, 2 óra. Rá­­bapordány — Magyarkeresztur, 2 óra. Lébény II. — Mosonszolnok II., fél 3. Dunakiliti — Várbalog, fél 3. Levél — Horvátkimle, fél 3. Mo­­sonszentjános — Rajka, háromne­gyed 1. Máriakálnok — Hegyesha­lom II., fél 3. Bőnyrétalap — Gy. Szerszámgépgyár II., 2 óra. Ötte­vény II. — Gy. Postás II., 2 óra. Gönyü — Gy. Elektromos, 2 óra. Kunsziget — Nagyszentjános I., 2 óra. Kajárpéc — Tét II., fél 3. Győrszentmárton II. — Sokorópát­­ka, 2 óra. Kisbácsa II. — Gy. Tex­til II., 2 óra. Győrság — Gy. Haj­tómű II., 2 óra. Öntöde — Ménfő­­csanak II., fél 10. Petőháza II. — SOTEX II., háromnegyed 1. Kapu­vár II. — Fertőd, háromnegyed 1. Bősárkány — S. Kinizsi, fél 3. Be­led — S. Textiles II., fél 3. CSORNAI GÉPÁLLOMÁS pályázatot hirdet FŐMÉRNÖKI állás betöltésére. Jelentkezés írásban október 20-ig. LAKÁS BIZTOSÍTVA iMaaHaluuMHQBRaguiHHMsg«*«*-- - - - LABDARÚGÁS: 1142 SOPRON LABDARÚGÁS: SVSE — Veszprémi Haladás, NB III. bajnoki mérkőzés, Rákóczi sporttelep, délután 3 órakor. SFAC — I. Postás, megyei I. osz­tályú bajnoki mérkőzés, Anger réti­portelep, délelőtt fél 11 órakor. A bajnoki mérkőzés után rendezik a SFAC — MTE megyei ifjúsági rangadót. A SOTEX csapata Budapesten az Ikarus ellen játszik. TORNA: Győr-Sopron megye tornászbaj­­nokságait vasárnap délelőtt 9 órai KISALFÖLD Szerkeszt) • szerkesztőbizottság Kiadja tu MSZMP Győr-Sopron mn­­•yei végrehajtó bizottsága és Győr Sopron Megyei Tanácsa.­­ Szerkesz­tőség és Kiadóivatal Győr. Sztáti. út 1 (Irodaház) ti. emelet — Telem­e Szerkesztőségi 13—34, 12—7L 24—31 Kiadóhivatal­ 21—04. A lapot Árusításban és előfizetésben 3 Győr-Sopron megye) postahivatalét terjesztik. Előfizetési díj: 1 hóra 12 fo­rint, előfizethető bármely postahiva­talnál és kézbesítőnél. Győr-Sopron megyei Nyomda­vállalat. . Feleld* nyomdavezetd S tuender Endre. »Nem akarok, erőszakos lenni, de leérem, segítsenek, rajtam... Huszonkét éves vagyok. Gyer­­mekkorom­ban paralízist kap­tam, ami nyomot hagyott a jobb jelemen. Dolgoznom kel­lene, de mit? Kapálni nem bí­rok, iskoláimat a sok beteges­kedés miatt nem fejeztem be. Dolgozni akarok, de nem kapok állást. Ha most fiatal vagyok és egészséges is, de mi lesz ve­lem, ha megöregszem, vagy megbetegszem? . . . Ha a testi munkát nem is bírom, de hiszen olyan sok munkakör van, ahol nem annyira az erő, mint in­kább az ügyesség és az ész szá­mít. . . Ha az érettségit a saját hibámon kívül nem is tudtam letenni, azért a munkámat be­csülettel el tudnám látni. . .« Kettinger Mária tengernyi bá­natának ez a legnagyobbja, ten­gernyi fájdalmának ez a leghaso­­gatóbbja. Erről beszél még elke­seredettebben mint ahogyan írt, a mecséri kis ház konyhájában. Könnyeit nyeldekelve hallgatja az édesanyja, a kevés szavú pa­rasztember szótlan keserűségével az édesapja. Mária pedig olyan rezignáltan, mintha nem is hu­szonkettő, hanem nyolcvan év nyomná a vállát, sorolja halkan, csendesen, hol mindenütt és hány­szor próbálkozott már munkát ta­lálni. Mindenütt udvariasak vol­tak hozzá, ígérgettek neki, de az ígéretek fáján nem termett gyü­mölcs. Szívfájdítóan beszélnek a fiatal arcból kisugárzó kék sze­mek álmatlan éjszakák végnél­küli töprengéseiről, vívódásairól: mi lesz velem? Milyen jövő elé nézek, ha egyszer egyedül mara­dok az életben? Milyen jövő elé néz? . . . Kö­zeli jövője biztosított. Az édes­anyja éjszakáról éjszakára a var­rógép mellett görnyed és varr (Mária segít neki, de ez nem élet­cél.) Édesapja a termelőszövetke­zetben dolgozik keményen, hogy mindene meglegyen Máriának, hogy ne szenvedjen szükséget, hogy csinosan, rendesen járjon. De mi lesz, ha kihullik a szülők kezéből a varrótű, a kapa, s Má­ria már nem huszonkétéves lesz? A társadalom terhére lesz ő, aki a gyenge testében annyi erőt hor­doz és a lelke . . . igen, a lelke is egy fiatal leány erős, egészséges, derűs lelke lehetne, ha dolgoz­hatna, ha tudná, hogy őrá is szük­ség van, ha nemcsak tehernek érezné magát a szülei nyakán. Ha tudná, hogy őt is várja valahol egy íróasztal, egy munkakör, amelyből valóban annyi, de any­­nyi van olyan, ahol nem fizikai erő, hanem ügyesség, ész, szorga­lom kell. . . Máriát az orvostudomány visz­­szaadta az életnek. Az egészsége jó. De ez a dolgoknak csak egyik része. A másik sem kevesebb: vissza kell őt adni saját magának, bizonyítani kellene neki tettekkel a saját szavait: »Tudomásom sze­rint a szocialista társadalmi rend nem azt diktálja, hogy a rászorul­takat le kell tiporni, hanem ellen­kezőleg.­~ Most még kicsit hisz ebben. . . És tettekkel kellene megcáfolni keserű kérdését ■•■Vagy talán van olyan törvény az alkotmányban, amely szerint a testi fogyatékosoknak nincsenek emberhez méltó jogaik?« Nem Kettinger Mária az egye­düli, aki ilyen természetű kese­rűséget hordoz. Mégis: valami ál­szemérmes meggondolásból nem beszélünk azok életéről, azok problémáiról, akikhez kegyetlen volt a sors, és nem adott nekik testi épséget, vagy megfosztotta őket ettől. Pedig nem olyan dolog ez sem, hogy ha nem foglalkozunk vele, akkor nincs! Nem egy kis kibúvó ez a kétségtelenül nehéz probléma megoldása alól? Ha egy ép, erős, huszonkét éves teremtés arról panaszkodnék, hogy nincs a számára egy íróasz­tal, az ember nyugodt lélekkel mondaná neki: »Fogd meg, fiam, a kapa nyelét, állj gép mellé, nézz körül, hol van ebben az ország­ban munkalehetőség és találni fogsz, mert munkáskezekre szük­ség van és a fizikai munka nálunk nem szégyen.« De Kettinger Má­riának és az ő helyzetében­ lévők­nek nem lehet ilyen tanácsot adni. Őket valóban, az íróasztalhoz, nem a fizikai munkához köti az élet. És hogy munkát keresnek, a he­lyüket keresik a dolgozó emberek társadalmában — még akkor is, ha otthon, bár nem valami vas­tagon, de mégis megvan min­denük, ez teljesen érthető. A jö­vőre gondolnak inkább, mint bár­ki, s a jövő kilátásai az évek so­kasodásával az egészséges ember számára is természetszerűleg szű­külnek. S ha akkor nem kapnak munkát, ha akkor nem , tudják maguknak biztosítani a megélhe­tést, amikor még fiatalok? . . . Tudják ők maguk is — és ez így is van, hogy hovatovább terhére válnának a társadalomnak. S amikor a maguk jövője felől ag­gódnak és a maguk jövőjét akar­ják biztosítani, egyben a társa­dalmat is mentesíteni szeretnék saját személyük terhétől. Kettinger Mária még remény­kedik. De már kihúnyóban van a reménye parazsa. Pedig szívesen dolgozna és tudna is dolgozni akár Győrött, akár Mosonmagyar­­óvárott. Mecsérről e két városba könnyű bejárni, s a kicsi faluban valóban nincs jóformán semmi le­hetősége. Dolgozna hivatalban, irodán, bármilyen, asztalhoz kö­tött munkahelyen. A közgazdasági technikum ipari tagozatán másfél évet elvégzett. Ak­kor a betegsé­ge akadályozta meg az iskola el­végzésében. Még most is szívesen tanulna tovább, leérettségizne, de de ehhez állás, kenyér kellene. Azt már igazán nem kiválthatja a szüleitől, hogy huszonkét éves lé­tére tartsák is, taníttassák is. S hogy a munkáját jól elvégezné, az biztos. Az írása akár a gyöngy, a keze ügyes, szépen fest és rajzol. Az iskolában sem az utolsók kö­zött volt. S ne vegyék zokon az épkézláb fiatal lányok, ha még azt az állítást is meg lehet kockáz­tatni, hogy Kettinger Mária és a hasonló helyzetben lévők talán még lelkiismeretesebben végez­nék a munkájukat náluk, hiszen ők tudják, hogy nekik csak és ki­zárólag a munka létezhet, mint életük egyetlenegy alapja. S hogy hány és hány testi fogyatékos em­ber dolgozik egész emberként, ar­ra ezernyi példa van. Nem kelle­ne tehát félni tőlük sehol, ha munkát kérnek, hiszen törékeny testben is sok erő lakhat. Nem kö­­nyöradományt kérnek ők a társa­dalomtól, hanem az ő erejüknek, képességeiknek megfelelő mun­kát. Ilyen pedig van. És a rászo­rultság az ő esetükben vitatha­tatlan. S még egy. . . Talán a legfonto­sabb. . . A munka Kettinger Má­ria és társai számára nemcsak munka, hanem bizonyíték. Bizo­nyíték a szocialista társadalom humanizmusa mellett. Nem szabad megölni, vagy ha már meghalt, fel kell támasztani a szocialista humanizmusba vetett hitüket. Bi­zonyára van Győrött, vagy Mo­­sonmagyaróvárott olyan üzem vállalat, hivatal vagy intézmény s ezekben megértő emberszívek — ahol szükség lenne az ügyes, meg­bízható, kedves Kettinger Márk munkájára. Nem járna rosszul vele senki. Jó, igen-igen jó bízni abban, hogy akik és ahol segíteni tud­nak, segíteni fognak. Hogy hihes­sen Kettinger Mária. Hogy biztos jövő elé nézhessem­­ : Várnagy Györgyné ,f'in­berek-problémák Milyen jövő elé néz ? KISALFÖLD SERTÉSFASZTORT ÉS APAÁLLATGONDOZOT­T keres LEGELTETÉSI BIZOTTSÁG [ KISBAJCS : 1194 . 'aaBaiia*iiiiifiiiii*iaaiaaiiaaaa»a»--­m iJ£53;jőktóber_15i_ízomihatj LIPCSEI TUDÓSÍTÓNK ÍRJA : SZOCIALISTA „KERESZTELŐ" AZ NDK-BAN A szocialista névadás — szem­ben a misztikus vallásos kereszte­lési szertartással — mindinkább szoros tartozékává válik a szoci­alizmus felé haladó Német De­mokratikus Köztársaság ünnepé­lyes formáinak. A napokban le­ányommal együtt magam is részt vettem a Nemzeti Front egyik lipcsei kerületi helyiségében egy szocialista névadóünnepségen. Er­ről számolok be az alábbiakban. A gyönyörűen díszített helyisé­get zsúfolásig megtöltötték a név­adásra érkezett gyermekek, szü­leik és rokonaik kíséretében. Ott voltak a kerületi iskola úttörői is, akik tevékeny részt vállaltak az ünnepségen. A figyelem természetesen az ünnepeltek, a kicsinyek felé össz­pontosult. Ezúttal tizenhárom gyermek, három hónapostól hat évesig vett részt a szocialista név­adás ünnepélyén. Az utóbbiak, az öt-hat éves gyerekek szülei ugyan­is most, utólag kívánták ünnepé­lyessé tenni az annak idején, a születés után csupán bürokratiku­san elintézett anyakönyvi bejegy­zést. Az ünnepség kezdetén az úttö­rőzenekar játéka kölcsönzött me­leg keretet a névadásnak, majd szavalatok következtek, végül rö­vid, megható szavakkal üdvözöl­ték a szülőket és a gyermekeket. Ezután minden szülőnek díszes okmányt nyújtottak át a névadás­ról, a kerületi tanács pedig a gyer­mek nevére kiállított egy-egy ta­karékkönyvet adott 20 márka (mint­egy 100 forint) betéttel. Be­fejezésül az úttörők virágokkal kedveskedtek a szülőknek és a névadáson résztvett gyermekek­nek. A szocialista névadás abból a felismerésből alakult ki, hogy az élet egyes fontos eseményei meg­követelik a maguk ünnepélyes formáit. Eddig ezeket a formákat kizárólag az egyházak szertartásai biztosították. Ez volt az oka, hogy egyébként felvilágosult, sőt mar­xista szülők is megkereszteltették gyermekeiket. A templom ünnepé­lyes kerete, az orgona, a virág, a pap díszes öltözéke volt a lényege a keresztelésnek és nem a szülők vallásossága. Ezzel szemben a ri­deg anyakönyvi bejegyzés legtöbb­ször már a kórházban megtörtént, és még annyi ünnepélyességgel sem járt, mint a polgári esküvő. A szocialista élet humanizmusá­val nem egyeztethető össze ez a forma nélküli, rideg racionaliz­mus. A szocialista élet is megkö­veteli az ünnepélyes formákat és ünnepélyességeket. Az NDK-ban bátran indultak meg tehát azon az úton, hogy a szocializmus ne csak a megnövekedett anyagi igé­nyeket elégítse ki, hanem az ér­zelmi szükségleteket is. A tapasz­talat máris igazolja, hogy ez a ma­­gasabbrendű szocialista ünnepé­lyesség fontos szerepet játszik ab­ban, hogy az emberek végleg el­szakadjanak a vallásos miszticiz­mus még meglévő vékony kötelé­keitől. A szocializmus nemcsak gazda­sági, társadalmi rendszer, hanem életstílus is. A szocializmus teljes megvalósulása a formának és a tartalomnak, a külsőségeknek és belső vizsonyoknak egységét kö­veteli meg. Most, amikor az NDK- ban kifejlődőben vannak a külön­féle szocialista ünnepélyes for­mák, köztük a névadás, akkor azon az úton járunk, hogy ne csak gazdaságilag, politikailag, hanem­­ érzelmileg is felszámoljuk az el­múlt társadalom csökevényeit. Ez­zel valósul meg a felnövekvő nemzedékben az értelem és az ér­zelem harmonikus egysége, így alakul ki a magasabbrendű szo­cialista életforma. Dr. Nagy Ivor.

Next