Kisalföld, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-26 / 279. szám

1960. november 16., szombat Egyetemi hallgatók ismerkednek megyénk taivaival Falu­­s város különbségének el­tüntetése a szocialista fejlődés programjának lényeges pontja. Ennek megvalósítása még sok év küzdelmes munkájába kerül, ezt akkor látjuk igazán, amikor me­net közben megpróbáljuk felmér­ni a feladatokat. Amikor tanul­mányozzuk a falu kultúráját, szo­­cialista haladásának mértékét Erre vállalkozott most az a 61 budapesti egyetemi hallgató, aki tegnap érkezett Győrbe. Öz egye­tem utolsó évfolyamának hallga­tói, varnnak köztük bölcsészek, or­­vosok, közgazdászok és mezőgaz­dászok. Mindegyik a maga szak­területén tanulmányozza majd a falu életét. De nemcsak tanulmá­nyozza, hanem segíti is ott-tartóz­­k­odásának idején a falusi kultúr­­munkát. Még tegnap el is indul­tak a fiatalok a megye központjá­ból 15 községbe, melyekben 10 napig tartózkodnak. Ez a tíz nap kölcsönös megis­­merke­dés és kölcsönös segítés ideje lesz, mely azonban hatásá­ban, eredményeiben azután is gyümölcsözni fog.. Az egyetemisták tanulmányútja s az ilyen tanulmányi csoportok falura küldésének rendszere je­lentős tényező a falu és város közti különbség eltüntetésének folyamatában. Mert hiszen falu és város elsősorban nagyobb és kisebb embercsoportot jelent szá­munkra. Hogy pedig a kisebb em­bercsoport is rendelkezzék mind­azokkal a kulturális lehetőségek­kel, melyekkel a nagyobb, ehhez az kell,­ hogy FALU ÉS VÁROS LAKÓI KÖZELEBB KERÜLJENEK EGYMÁSHOZ. Hogy megismerjék, megszeres­sék egymást, hogy megosszák gondjaikat, hogy segítsenek egy­másnak feladataik megoldásában, melyek végeredményben a szo­cialista építés közös feladatai. .Ehhe­z szükséges, hogy a közsé­gek vezetői, egész lakossága leg­­messzebbmenően támogassák ezt az akciót. Fogadják szeretettel, barátsággal a fiatalokat, jövendő HIVATÁSUK KÖVETEIKÉNT. Négy-öt év kemény tanulás 411 ezek mögött a fiatalok mögött; a következő évben már egy-egy tu­domány legmagasabb fokú kép­zettségével lépnek az életbe. Azért jöttek, hogy tudásukkal már most segítsenek. Hogy egy kis próbát te­gyenek, hogyan fogják tudásu­kat a köz érdekében felhasználni. De nemcsak adni jöttek, kapni­­is szeretnének. Szeretnék megis­merni az életet falun, a nagy Élet tíz ablaka számukra ez a tíz nap, szeretnének minél többet látni e tíz napom át. Sok olyat látnak, majd, amit egé­szen másképpen képzeltek, külö­nösen a városiak. Egyeseket meg kap majd falvak­uk haladása, má­sok olyan elmaradásokat figyel­nek meg, melyekről azt hitték, hogy már a falu is túllépet raj­tuk. Az eredmények és az elmara­dások őszinte közlése lesz csak egyaránt gyümölcsöző vendégek­nek és vendéglátóknak. És így fogják igazán MEGSZERETNI A FALUT ezek a fiatalok. És ha megszeret­ték, akkor szívesen vállalják hi­vatásuk gyakorlását falun. Az a 61 egyetemi hallgató, aki tegnap Győrből elindult, hogy tanuló vendége tegyen egy kis időre a megye községeinek, régóta melengette magában e tíz nap ál­mát. Igaz, tíz nap nem nagy idő, de gyümölcsöző lehet. Minél több emberrel beszélni, minél többet tanulni, tapasztalni, és minél töb­bet segíteni, tanácsokat adni, is­meretterjesztő előadásokat tarta­ni — körülbelül így foglalhatók össze a fiatalok tervei. Szerény vi­selkedésük, komoly fellépésük, őszinte segíteni akarásuk tíz nap alatt is értékes eredményeket hozhat abban a törekvésben, hogy falu és város közelebb kerüljön egymáshoz. L. L. (35. FOLYTATÁS) Szerencsés e név hallatára még összébb zsugorodott. De hiszen ő alighanem is­meri ezt az embert, s tán az is őt! Palo­tás .... Palotás... Ismert egy ilyen nevű kupecet, persze csak látásból-hallomás­­ból, nem éppen közelről, de ezek a kupe­­cek annál inkább ismernek mindenkit. Nehogy felismerje, mert akkor ... Mintha fázna, feltűrte kabátja gallérját és arcát félig-meddig abba rejtette. Bottlik bosszú­san, érdektelenül hallgatta a köpcös em­berke locsogását: .. Kár, hogy nem Csókavárra igyekez­nek, mert én örömest meghívnám magu­kat, még egy jó vacsora is kerülne. Az ám, miért ne állnának meg nálunk­ leg­alább egy jó órára? Na, az jó ötlet! Meg­vacsoráznak, s úgy mennek tovább, ám­bár ha akarnak, ott is alhatnak. — Nem, nem — szabadkozott Bottlik —, nekünk igen sürgős dolgunk van. — Már megbocsássanak, mérnökembe­rek az urak? — kérdezte a kis ember. —Nem — mondta Bottlik, s maga sem tudta, miért éppen ez csúszott ki a szá­ján. — Újságírók vagyunk. — De amikor kimondta, még örült is, gondolta, a kis emberke ettől megszeppen és nem mer akármit össze-vissza beszélni, tán abba is hagyja a fecsegést. De tévedett. — Újságírók? Az már igen! Hajaj, én is de szerettem volna újságíró lenni! De hát én kereskedő ember vagyok. Ezt nem azért mondom ám, hogy meg tessenek írni az újságban, mert ez nem oda való csak úgy. De tudom, milyen szép foglal­kozás is az újságírás. Hajaj! Itt is halla­nak valami érdekeset, amott is, megírják, kiszínezik, és másnap sok ezer ember ol­vassa. Mondom én, milyen kár, hogy nem jönnek Csóka­várra, pedig de sok írni való akadna ám minálunk! — Például micsoda? — bökte ki Bott­lik, csak hogy mondjon valamit. — Minden, kérem, amit tetszik, nálunk lehet válogatni. Tegnapelőtt elfogtak Csó­kaváron egy rablógyilkost, egy Bóczán nevezetűt. De még mindig nem írták az újságok. Igazán megírhatnák. De tudom, most inkább az eredményekről írnak. Van itt az is, kérem, ott van a Bányagépgyár hát, az is szenzációs. — Ismerős a gyárban? — kérdezte Bott­lik. — Hát, kérem nekem oda nincs bejára­tom, de azt kívülről is látni, hogy micsoda gyár az. Hajaj! Még aztán sok minden épült az utóbbi időkben, iskola is, meg egy szülőotthon is, az én feleségem is ott szült. Na, ha régi, jóízű történetek is érdeklik az urakat, hát Csókaváron olyat is találnak. A fene tudja, a javát nem írják meg az újságírók. Emlékszem, a háború alatt negyvenháromban bombázták is Csóka­várt, mégpedig legelsőnek Magyarorszá­gon, tyúk, de melegünk volt akkor, és ér­dekes, arról sem írt az újság semmit. Pe­dig lett volna mit írni róla! Kérem, a bombák telitalálták egy műépítész villáját. Ott pusztult a tulajdonos is, meg a csa­ládja. Hajaj, micsoda gazdag ember volt az! Volt annak egy milliója is vagy még több. Úgy hívták, hogy Bartalis Ede. Hát tessenek elgondolni, a bombázás után egy fitying sem került elő a vagyonból. Alig­hanem otthon tartotta a pénzét a bolond, s azt is elpusztították a bombák. Pedig még negyvenötben is kutattak a vagyona után. Tetszenek tudni, a műépítész fele­sége a főispánnak a húga volt, és amikor a főispán negyvenötben nyugdíjba került, elszegényedett a csóró, elkezdett kutatni a sógora vagyona után. Mén a villa telkét is felásatta, hátha elásta a vizonát a mű­építész, de bizony egy vasat sem talált. Mindezt szinte egy szuszra hadarta el a kis ember. Nem is sejtette, hogy útitársai milyen izgatottan lesik minden szavát. Szerencsés lélegzete elakadt, amint a vé­letlen útitárs felidézte azoknak a napok­nak emlékezetét. Bottlik, aki ezt a törté­netet már szó szerint ismerte, ugyancsak elégedetten hallgatta az elmondottakat. Hát ez nagyszerű! Hiszen ez bizonyos­ság. Minden tökéletesen egybevág azzal,, amit a veje elbeszélt. De még egy arciz­ma sem árulta el magát a csókavári ku­­pec előtt. Nem is igen jutott volna szó­hoz, mert a kis emberből ömlött a szó. Egyre-másra sorolta fel mindazokat a té­mákat, amelyek véleménye szerint régen az újságba kívánkoznának. Elmesélte a vágóhídi panamától kezdve a villanyte­lep egyik kazánjának felrobbanásán át a városi adótételek felemeléséig Csókavár életének megannyi szenzációs mozzana­tát. A két férfi csak akkor rezzent össze, amikor a köpcös azt mondta: — Hát még, ha regényírók volnának az urak, az volna ám csak az igazi! Mert történt ám nálunk olyasmi is, ami re­génybe kívánkozik, bele sem férne az új­ságba. Volt nekünk egy arany emberünk. Azóta is így emlegeti a pletyka, hogy aranyember. Egy kőművespallér, bizo­nyos Matejka nevezetű. Kérem, ez az em­ber mindig a lutrin játszott. Azt beszélik, egyszer megütötte a főnyereményt is. Rengeteg volt a pénze, azt sem tudta, mit kezdjen vele. Fösvény volt a nyomorult, attól félt, hogy megirigylik tőle vagy el­­kunyerálják, de elég az hozzá, hogy soha­sem nyúlt a pénzéhez, jobb időkre tarto­gatta. Hanem a felesége is megundorodott tőle a zsugoriságáért, és beleszeretett egy katonatisztbe. Ott is hagyta a pallért. Mind a ketten azon voltak, hogy megsze­rezzék a kőművespallér pénzét, csakhogy az hajthatatlan volt . . . A csókavári kupec nem folytatta az el­­beszélést. Szerencsés melle kidomboro­dott, és egy rekedtes kiáltás tört fel belő­le. Minden porcikája remegett. Bottlik, aki maga is megrendülten figyelte a kupec mondókáját, mégis uralkodott magán, s most erősen megszoríottta a mellette ülő Szerencsés karját. Az magához tért ettől a kemény szorítástól. A kupec hátrafor­dult: — Szólt valamit uram? Bottlik felelt Szerencsés helyett: — Nem, csak asztmás a kollégám, és kínozza a párás idő. De hiszen meg is érkeztünk Csókavárra, ugye, Szimcsák? — Igen — bólintott a sofőr. Szerencsés egy pillantást vetett az ab­lakon túlra. Izgalma csak fokozódott. Ér­dekes, mintha vadidegen városban járná­nak. Mégis az ott a víztorony . . . Most kanyarodnak a vasútállomás utcájá­ba. Igen, ott a csókavári állomás. — Itt kiszállnék — mondta a köpcös emberke. — Itt lakom nem messzire. Hát igazán nem akarnak bejönni egy harapás­ra? Tessék elhinni, nagyon szívesen. A feleségem is nagyon örülne. — Nem — szabadkozott ismét Bottlik. A bőbeszédű útitárs ezt nagyon sajnál­ta, aztán hosszú hálálkodás közepette el­búcsúzott s kiszállt a kocsiból. (Folytatása következik) KISALFÖLD tanácstagok fogadóórái GYŰRÖTT November 27-én: Reichel Géza a Németh Lajos utca 31. szám alatti lakásán délelőtt 9—8 óráig. November 28-án: Halmán Ká­roly­né, a Lázár Vilmos utca 14. szám alatti­ lakásán este 6—7 óráig: Gárdonyi Gézané a Sztálin út 45. száma alatti városi nőtaná­cson délután 4—5 óráig. Udvardy Gyuláné a­­Rónay Jácint utcai ál­talános skolában délután 5—6 óráig. Vincze László a Rózsa Fe­renc úti általános iskolában dél­után 5—6 óráig. Török Kálmán a Kossuth Lajos utca 160. szám alat­ti lakásán délután 5—6 óráig. Szíj­jártó Ernő a szigeti, pártszer­vezetben délután 5—6 óráig. No­vember 30-án: Csente­ri Fe­renc a Kertész utca 10. szám alat­ti lakásán este 6—7 óráig. Tóth József a városi tanácsház földszint 15. számú szobájában este 6—7 óráig. Tóth Ernő a Kálvária utca 6. szám alatti Köztisztasági Vál­lalatnál délután 5—6 óráig. Dániel Sándor a Káptalandomb 26 szám alatti diákotthonban este 6—7 óráig. Kántor Endre a Kiss J. utca 7­ a szám alatti lakásán dél­után 5—6 óráig Halmai István a Nagy Sándor József utca 5. szám alatti lakásán délután 5—6 óráig. TANÁCSTAGOK BESZÁMOLÓI GYŐRÖTT November 28-án: Komjáti Fe­renc, az­ 52. számú és Bakody Zol­tán, az 53 számú választókerület tanácstagja a gorkijvárosi áru­házban délután 4 órakor. November 29-én: Villám Ferenc, a 81 számú választókerület tan­­­nácstagja a Lemezárugy­árban délután 4 órakor. Wajner Dezsőné, a 68. számú és Gergényi Lajosné a 79 számú választókerület ta­nácstagja a Kálvária utcai általá­nos iskolában délután 5 órakor 185 éve halt meg Adam Miczkiewicz lengyel költő és forradalmár. Fő műve a Pan Tadeusz, hatalmas nemzeti eposz, amelyben a lengyel szabadságharc eseményeit zárta le. Gazdag nyel­ve felszínre hozta a népi lengyel szókincset, és ezzel hozzájárult a lengyel irodalmi és köznyelv kö­zötti mesterségesen előidézett sz­akadék eltüntetéséhez. 15 éve nyílt meg Párizsban az antifasiszta nők nemzetközi kong­resszusa, amelyen megalakult a Nemzetközi Demokratikus Nőszö­­vetség. I­DÖJ­ARAS,IFI.FVTI és Várható időjárás szom,bat estig: Enyhe idő, vál­tozó felhőzet, több helyen kisebb eső­vel, vagy ködszi­­tálással. Gyenge légáramlás Több­felé köd. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet­ ,8—12 fok között. Távolabbi kilátások­: az évszak­hoz képest enyhe idő tovább tart. •Üt —» A győri Filharmonikus Ze­nekar hétfő­n este 8 órakor tartja II. bérleti hangversenyét a győri Kisfaludy Színházban. Vezényel­ Kalmár Márton, közreműködik Suhajda Mátna, Metzker Károly és Pallagi János. — Kétszázhúszezer málnatövet, kétszáztizenkétezer szamócatövet, negyvenezer­ feketeribizke- és ti­zenkétezer pirosribizke-tövet adott el az­­ idén termelőszövetkezetek­nek-,és állami gazdaságoknak a fertődő Növénytermesztési és Nö­­vénynemesítési Kutatóiintézet kí­sérleti gazdasága.­­ Kövezik Győrött a Mészáros Lőrinc utcát. A Köztisztasági Vál­lalat útkarbantartó részlegének dolgozói november 1-én kezdték el a munkát. Az egymillió 600 ezer forintos költséggel újjáépülő utat még ebben az évben átadják rendeltetésének. — Óvoda épül Dunakilitin 300 ezer forintos költséggel Minden család dolgozik az építkezésen egy-két napot társadalmi munká­ban. Most ássák az alapot. Az építkezés előreláthatólag a jövő év nyarán befejeződik. — A termelőszövetkezeti jog­szabályokról tartott előadást Vit­­nyéden szerdán este dr. Kozma Pál, a kapuvári járásbíróság el­nöke. — Tíz hónap alatt 314 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgo­zók a Mosonmagyaróvári Tim­föld- és Műkorundgyárban. A ja­­­­vaslatból 97-et már be is vezet­tek, ez 2 és fél millió forint gaz­dasági eredményt hozott a gyár­nak.­­ Hazaérkezett a Német De­mokratikus Köztársaságból a Sop­roni Erdőmérnöki Főiskola három tagú küldöttsége. A küldöttség részt vett a Humboldt­ Egyetem erdőmérnöki karának 150. évfor­dulóján rendezett ünnepségeken. A küldöttséget Strauss József egyetemi adjunktus vezette. — Disznótoros vacsorát rendez ma este 7 órakor Mosonmagyar­­óvárott a Béke-étteremben a Vö­röskereszt mosoni szervezete. — A kisipari termelőszövetke­zetek munkájának tapasztalatait vitatta meg szerdai ülésén az MSZMP kapuvári községi párt­­végrehajtó bizottságai • • il mellé nyerő­sz­iml. A 48. játékhéten a Püspökla­dányban megtartott sorsoláson a következő nyerőszámokat húzták ki: 9 43 46 60, 67 A jövő héten sorra kerülő tárgy­­nyermény-sorsoláson a 46. heti lottószelvények vesznek részt. 1

Next