Kisalföld, 1962. szeptember (7. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-23 / 223. szám
1962. szeptember 23., vasárnap Pártértekezletre készülnek a Richards Finomposztógyárban A jövő vasárnap tartják kongresszusi küldöttválasztó pártértekezletüket a Richards Finomposztógyár kommunistái. A pártbizottság beszámolójához az anyagot hetekig tartó lelkiismeretes, alapos vizsgálódással gyűjtötte össze soksok kommunista. Különféle brigádokban tanulmányozták a pártmunkában leginkább járatos elvtársak a pártélet minden fontos vonatkozását. A pártértekezletre szánt jelentés mélyrehatóan elemzi, hogy a gyár kollektívája miként járult hozzá a szocializmus alapjainak lerakásához. A derekas helytállás a következő számokban tükröződik: 1960-ban tizenkilenc százalékkal haladták túl az előző év termelési értékét. Ekkor még a többlettermelés túlnyomó részét a létszám növelésével sikerült elérni. Ezerkilencszázhatvanegyre újabb, lényeges termelési értékgyarapodást értek el, de ekkor már a többlet nyolcvan százalékát az egy főre jutó termelési érték növelése eredményezte. A termelési eredmények évről évre egyenletesen javulnak, s ennek megfelelően nő a nyereségrészesedés öszszege: 1960-ban 8,8, 1961-ben 10 napot fizettek, s 1962 .első felében 6 nap gyűlt össze a nyereségrészesedési számlán. A gyár termékeinek tetemes része külföldre kerül. Bár a Richards gyár szövetei közismerten jó minőségűek, és keresettek, azért, hogy állhassák a versenyt a világpiacon, állandóan törekedni kell a gyártmányok korszerűsítésére, önköltségé- nek csökkentésére. A pártbizottság beszámolója elismeréssel szól az e tekintetben elért sikerekről és azok kivivőiről. A dolgozó nők között végzett felvilágosító munka értékelésének méltó figyelmet szentel a pártbizottság beszámolója. A jelentésből kitűnik, hogy az elmúlt csaknem három év alatt 57 taggalés 36 tagjelölttel erősödtek a Richards-gyári alapszervezetek. A pártba újonnan felvettek közül 56 a nő. A dolgozó nők, akiknek szabad idejét a második és ki tudja hányadik műszak erősen megkurtítja, egyre tövekvő érdeklődést és készséget tanúsítanak a társadalmi tevékenység iránt. Nyilvános pártnapokon, közös rendezvényeken sokan megjelennek és szívesen vállalnak megbízatásokat a tömegszervezetekben, különösen a szakszervezet bizottságaiban. Kár, hogy a pártszervezetek e növekvő politikai érdeklődéssel nem tartanak eléggé lépést, s emiatt meglehetősen hullámzó a Richards-gyárban a dolgozó nők tagjelölt felvétele. A pártbizottság szükségesnek találja ezen változtatni, annak ellenére, hogy a pártszervezetek taglétszámának lényeges növelésére nem törekszik. Sokkal inkább célul tűzi ki a párttagság eszmei-politikai nevelésének magasabb színvonalra való emelését. A pártoktatás jobb megszervezésével, a pártcsoportok munkájának rendszeresebbé tételével. A párttagság eszmei-politikai színvonalát illetően mintha túl optimista lenne a pártbizottság. S ez érződik a párttagok és a pártonkívüliek kapcsolatának értékelésében is. Igaz ugyan, hogy a pártszervezetnek nagy a tekintélye a dolgozók körében, de az egyes párttagok általános emberi és kommunista jellemvonásainak fejlesztésében minden bizonnyal vannak még tennivalók. A beszámoló a pártéletnek jóformán minden lényeges vonását érinti. Emiatt adós marad néhány alapelv érvényesülésének elemzésével. Például annak megvizsgálásával, hogy miképpen érvényesül és hat a pártszervezetekben a A győri postai lapterjesztők kongresszusi versenye Az újságban olvastunk híreket arról, hogy az üzemek, vállalatok dolgozói a VIII. pártkongresszus tiszteletére javítják, tökéletesítik munkájukat. A posta újságterjesztő dolgozói is részesévé akarnak válni a kongresszusi versenynek. A Győr 2. postahivatal Petőfi és Kossuth szocialista címért küzdő kézbesítő brigádok tagjai a kongresszus tiszteletére kezdeményezett verseny teljesítésével meg akarják tenni az első lépéseket azért, hogy az ötéves terv befejeztével minden család asztalára legalább egy napilap kerüljön. A Szép cél eléréséért kérik a sajtóterjesztésben munkálkodó kézbesítőket és hírlapárusokat, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez. Jó postai terjesztő munkával segítsék pártunk politikájának megismerését népszerűsítését Az igazgatóság a legjobb eredményt elért hivatalokat és az árusításban élenjárókat pénzjutalomban részesíti. Varga Károly, a Győr 2. postahivatal vezetője: A győri postahivatal Petőfi és Kossuth szocialista címért küzdő lapterjesztő brigádok kezdeményezését üdvözöljük. Bizonyos, hogy a megye többi helységében dolgozó postások is csatlakoznak a Népszabadságot és a Kisalföldé magasabb példányszámban terjesztő munkához. Kongresszusi versenyvállalásukhoz sikert és jó munkát kíván a Kisalföld szerkesztősége és kiadóhivatala. rendelkeznek. Arra gondolt, igen, természetesen, hogy az ország, mely a világon először nyitott utat a kommunizmus felé, elsőnek tört utat a világűrbe is. És a szovjet hazai nyugodtan, tervszerűen, bízva a repülések sikerében, csinálja ezt. Eszébe jutott, hogy az űrhajós mesterség nem kevesebb becsületnek, tiszteletnek örvend, mint bármely más mesterség, mondjuk az önző szakma, melyet Gagarin még azelőtt sajátított el, hogy repülő lett, vagy a favágás mestersége, melyet a harmadik jelölt, Nyikolajev — gyakorolt... — A párt és a nép engem, Tyitovot bízott meg az űrrepüléssel, és én teljesítettem a megbízatást. Ha valaki mást bíztak volna meg az űrrepülők közül, teljesítette volna, szintén, talán jobban, mint én ...” Is természetesen, hogy eszembe jutottak ezek a szavak a közelmúltban, amikor az űrhajósokon túl az egész világ izgult a 3-as és 4-es számú űrhajósok sikeres visszatéréséért. Aztán kellett-e az izgalom? — Repülés közben minden úgy történt, ahogy azt a földön megtervezték — mondta csendesen, nyugodtan Adriján Nyikolajev, mintha még szavaival is azt akarná igazolni, hogy számára a legfontosabb a nyugodtság. Jó volt nekik — kívülről tudták a repülés programját! Ez persze egyáltalán nem volt egyszerű, hiszen még a világon senki sem élt négy napig a súlytalanság állapotában. Néhány nyugati tudós azt jósolta, hogy egy napnál többet ilyen körülmények között nem lehet eltölteni. Gagarin és Tyitov is és a két amerikai űrrepülő szintén nem álltak fel a székről. De képes-e az ember arra, hogy szabadon mozogjon az űrhajó kabinjában? Tyitov lelkiismeretesen ette az űreledelt. De hát így lesz ez már mindig? Az űrhajós csak azt eheti, ami a tubusban van? És mindenfajta ízletes földi ételt ez időre félre kell tenni? . . . Aztán mindig egyedül kell az űrhajósnak, ott fenn, a csillagok között kanyarognia? ... Ez izgatott engem és másokat, amikor a második füzetemet írtam teli. S most,, amikor a harmadik jegyzetfüzetet lapozom, már minderre választ kaptam. Ezt a választ az égi testvéreik adták, akiknek nem kevésbé klasszikusan ,,vörös az életrajzuk”, mint Gagariné és Tyitové. A csuvas favágó 95 órát ■f“ töltött a világűrben! Több mint 64-szer kerülte meg a Földet! Sokáig vele keringett, figyelte őt barátja, az ukrán fűtő gyermeke. Az a távolság, amit megtettek, hatszor elegendő arra, hogy az utat a Holdig és vissza megtegyék. A programot teljesítve biztosan közlekedtek a fülkéjükben, tornásztak, sikeresen dolgoztak, bebizonyítva, hogy a gyakorlott ember számára a súlytalanság egyáltalán nem leküzdhetetlen. Figyelmes elvtársiaik nemcsak tubusos űreledelt készítettek számukra, de olyasmit is betettek az űrhajóba, amit a földi ember szívesen eszik. Popovics például kolbászt és sültcsirkét vitt magával. És amikor a szokáshoz híven Nyikolajev a rádióban jó éjszakét kívánt neki és azt kérdezte mit csinálsz, azt felelte: halat eszem. A két űrhajós a csoportos utazás alkalmából szinte szünet nélkül kapcsolatot tartott, a kettőjük közti minimális távolság esetenként alig haladta meg az öt kilométert! . . . Kevés, ha azt mondom, hogy beszélgettek! Programon felül a világűrben sajátos, műkedvelő hangversenyt adtak, szólóban és párosan kedvenc dalaikat énekelték. — Kellemes tudni, hogy mi, szovjetek alkottuk a világűrben az első kollektívát — mondotta Pavel Popovics. Ezzel is bizonyította, hogy nemcsak az űrrepüléshez ért, hanem ahhoz is, hogy a tényeket elemezze, politikai jelentőségüket megfelelően értékelje. De hát ki értené mindezt, ha nem ő, az űrhajósok pártszervezetének titkára! . . . Véleményem szerint nagy jelentőségű a megállapítás. Az első szovjet kollektíva. Az első űrrepülőt a második követte. Hát az első csoportos űrrepülés után? . . . Biztosak vagyunk benne, hogy lesz még jónéhány és valószínű a kollektívák mindig népesek lesznek. Méghozzá nem is csak férfiak alkotják majd a társaságot. Hát aztán . . . — Egyik barátom, az űrhajó alkotója gyakran mondja, hogy nem telik el sok idő és olyan űrhajót alkot, melyen úgy fognak utazni az emberek, mint mostanában vasárnaponként a Moszkva folyó sétahajóin ... A harmadik jegyzetfüzetemben ezeket a szavakat nem a fantázia szülte. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnöke mondotta ezt, az az ember, akinek tekintélyénél csak a tudása nagyobb, aki másoknál jobban tudja, ismeri hazánk tudományának és technikájának erejét, azt a földet, mely szabadon él, alkot és ahol a kommunizmus építésével törnek utat a csillagokba. Amikor újból és újból olvasom Keldis akadémikus szavait, újabb és újabb kívánságok tolulnak agyamba. Nem szeretnék nagyon öreg lenni azon a vasárnapon, hogy engem is felengedjenek, felvegyenek az első séta-űrhajóra. És elviszem akkor majd magammal ezt a három űrhajós jegyzetfüzetet is és bár ezek a feljegyzések sovány szálai lesznek csak a tegnapnak, mégis fáradhatatlanul beszélni fogok róluk és biztos vagyok benne, hogy ezzel nem rontom majd el az emberek vasárnapi pihenőjét, hiszen mindörökre szívünkbe zártuk azok hőstettét, akik megnyitották az űrhajózás századát. Fordította: Bányász Béla. KISALFÖLD személyre és funkcióra való tekintet nélküli, őszinte, nyílt, segítőszándékú bírálat. Ennek kifejlesztéséért és teljessé tételéért vannak még tennivalók a Richards-gyárban is. Jó lenne, ha erre a beszámoló is ösztönzést nyújtana a pártértekezlet küldötteinek, hogy ők bátran, szépítés nélkül tárják fel a munkában észlelt fogyatékosságokat. A pártértekezletet megelőzi a vb, majd a gyári pártbizottság ülése. Az itt elhangzott vélemények, javaslatok helyet kapnak a pártértekezlet elé kerülő beszámolóban, amely ezekkel együtt céljának jól megfelel, számot ad az elmúlt három év munkájáról, s s megmutatja azokat a tennivalókat, amelyekkel a Richards-gyár hírneves kollektívája további sikereket ér el. JL-né Szedő és „színész" N" Akik a szabadban dolgoztak, már érzik az ősz suhintását, az ing fölé már a pulóver is elkel. A Fertőszéplaki Téglagyárban a háromnapos eső feláztatta a talajt, cuppog a cipő és mindig nehezebb lesz a rárakódott agyagtól. Keskeny nyomtávolságú sínek keresztezik az utat. A távolban emberek futószalagról szedegetik a nyers téglát. Hármasával fogják össze a téglákat és a kis kocsikra rakják, Egy magas, vállas fiatalember az utolsó három téglát helyezi a kocsira. — Hány téglát raknak naponta a kocsikra? — kérdem a munkástól. — Percenként százhúszat vág le az automata. Ketten vagyunk szedők — válaszolja Bognár János. — Gyorsan kell itt mozogni. — Kilenc éve csinálom, megszoktam. — Hány éves? — Huszonhárom. A fiatalember rámosolyog egy fekete hajú, kék ruhás asszonyra, aki a megérkezett kocsikra téglatörmeléket szór. — A feleségem — mondja. — Ledobta a tárcsaszíjat — szólnak a szedők Bognárnak. — Mindjárt helyreigazítom — felel. Felmegyünk a törőbe. Ide érkezik a kotrógépek által kitermelt agyag és acélhengerek között porrá őrlődik Innen kerül a keverőbe, ahol vízzel dolgozzák össze és a masszát présbe nyomják. Bognár János bemászik a gépek közé. Olyan most, mint egy mesebeli Erős János. Közel kétméteres termete kiegyenesedik, megfeszül, ahogy a szíj felé nyúl. Felesége gyönyörködve nézi férjét, amint a hatalmas gépek között a szíjat a tárcsára illeszti. — Színész, lépj a színre — mondják társai Jánosnak, mert a futószalagon már sorakoznak a téglák. — Miért hívják színésznek? — Sok színdarabban játszottam már az üzem KISZ szervezetének színjátszó gárdájával. Hol igazgatót, hol mérnököt, orvost alakítok. — Az életben eléggé nehéz szerepet vállalt. Elégedett? — Először gépkocsivezető akartam lenni, de most már megszerettem a munkát. Lehet, hogy ez a tégla itt a kezemben az én házam egyik téglája mert rövidesen házat építek. A fizetésem 1800 forint és és az asszony is keres, ebből telik — mondja a „színész” és hajladozik tovább. Készül a jó minőségű fertőszéplaki tégla. Kanitsch Tibor Percenként százhúsz téglát készít az automata. A futószalag mellett Bognár János és Fülöp János szedik Szovjet és fertődi búzát vet a Rába menti Egyetértés Tsz Rábaszentmihály és Kisbabot közös termelőszövetkezete, a Rába menti Egyetértés Tsz 10 vagonnal több kenyérgabonát adott el az államnak, mint amennyit tervezett: az 1850 mázsás szerződést még 1000 mázsával megtoldotta. Az Egyetértés Tsz nem tartozik a nagy szövetkezetek közé (1800 hold a közös szántója),, tehát, elég szép eredmény, hogy 28,5 vagon búzát tudott eladni. De a következő évben még több kenyérgabonát akar termeszteni a szövetkezet, anélkül, hogy a vetésterületet növelné. A legjobban bevált nagy hozamú búzafajtákat veti, és jó talajelőkészítéssel meg fejtrágyázással serkenti az igényes növények fejlődését. Csak szovjet és fertő éi búzát vet: a Bezosztája 1-est és az F—293-ast. Tavaly nem termesztett Bezosztája 1-es fajtát, csupán Szkoroszpelkát, de az is több mint 18 mázsás átlaggal fizetett. Az idén összesen 550 hold búzát vet az Egyetértés Tsz, s abból 300 hold Bezosztása 1-es lesz, 250 hold pedig fertőzi fajta. A jó talajelőkészítés azt jelenti Rábaszentmihályon és Kisbaboton, hogy például 175 hold búzát vetnek pillangós takarmánynövények után. A pillangósok földjét a nyáron feltörték, csigahengerezték, s a vetés előtt már csak boronálják. Ahol jó az altalaj, ott 32 centi mélyen szántották meg a földet, ahol viszont gyenge, sovány az altalaj, ott 26 centis szántást adtak a földnek. A zabföldet is rögtön elmunkáltak aratás után , az is kész a búzavetéshez. A silókukorica helyét, ahova búza kerül, most szántják az eső után, és a cukorrépaföldet is elkészítik a búzavetéshez október elején. A szovjet búzát már most vetnék a Rába menti Egyetértés Tsz-ben, ha volna vetőmag. Minden nap várják, hogy jön-e már Őszi árpát 170 holdon vetnek a kisbaboti—rábaszentmihályi határban. Csaknem felét elvetették már, és a többi terület nagy része is készen áll a vetéshez. A lassú és nem kielégítő javítás miatt igen sokat állnak a szövetkezetben a Téti Gépállomás traktorai, de négy saját erőgép mint dolgozik. Százhalombattán is épít gömbtartályokat a Vagongyár A gömb alakú gáztartály a győri Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár újítása, az ország különböző részein megtalálható már. Az elsőt a győri városi gázműnél állították üzembe tíz évvel ezelőtt. Azóta Nagykanizsán, Szombathelyen, legutóbb pedig Szegeden a városi gázellátáshoz, Tiszapalkányán és Kazincbarcikán pedig a vegyipar céljára szereltek fel gömbtartályokat. A Dunai Kőolajipari Vállalat most újabb 18 gömbtartályt rendelt a Wilhelm Pieck-gyárban a Százhalombattán épülő kőolajfinomító részére. Folyékony propánbután gázt tárolnak majd bennük 16, illetve 20 atmoszféra nyomás alatt. Ezek az eddigieknél kisebb méretű, de nagyobb nyomásnak kitett tartályok nagy szilárdságú acélból készülnek. A magyar kohászat új termékei, az MTA-50 jelű, mangán— titán—alumínium ötvözetű, nagy szilárdságú, jól hegeszthető hengerelt acélnak ez lesz az első nagyobb méretű felhasználása. Ez idő szerint a tervezésen dolgoznak a híd-gyáregység szerkesztői. A gyártás megkezdésére a jövő évben kerül sor. További nagynyomású gömb-gáztartályok szállítására kért ajánlatot az Országos Kőolaj és Gázipari Tröszt is, hogy az országban olyan településekre is eljuttathassa a földgázt, amely messze esnek a távvezetéktől. N. J.