Kisalföld, 1965. június (10. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-11 / 136. szám
1965. június 11., péntek iért halt meg? Ne bolygassuk az idős szülőket, még nagyon frissek, fájók a sebek ahhoz, hogy higgadtan tudjanak beszélni. Meg azután mit is mondhatnának mély fájdalmukon kívül? Hiszen Marika a család fenntartója , aki kéthetenkét boldogan vitte haza keresetét rokkant édesapjának, beteges édesanyjának, kishúgának, akit a gimnáziumban taníttatott —, örökre elment. A 20 esztendős Martinsich Mária jó szakmunkás volt. Három évvel ezelőtt fejezte be az iparitanuló-iskolát, esztergályos lett. Szerették a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár forgácsoló üzemében a halk szavú kislányt, becsülték szorgalmát, igyekezetét. A bezenyei temetőben egy friss sírhant mutatja a szomorú eseményt. io óra, műszakváltás Június 3-án éjszakai műszakra ment Marika. Jól megszokott, beidegződött feladatot kapott, mint már oly sokszor. Az ekékhez való 27 milliméteres átmérőjű tártartó hüvelyeket kellett 30 milliméteresre esztergálnia. Már 75 munkadarabot elkészített, a következő hüvelyt szorította be az amerikánerbe. 1 ÓRA 14 PERC Martinsich Mária megindította a gépet, s néhány másodperc múlva velőtrázó sikoltás töltötte be a forgácsoló üzemet. Mire munkatársai odaszaladtak, már a gép előtt feküdt, eszméletlenül. Az éles fémforgács kivágódott a kés alól, s mint az ostor, a lány lábaihoz csapódott. Hátul a térdhajlatokból patakzott a vér. Az asszonyok fejkendőik után kaptak, megpróbálták elszorítani a sebet. Nagy László beállító lakatos a portára rohant. Mentőkért telefonált. 1 ÓRA 30 PERC A mentők ekkor érkeztek meg. Marika az eltelt negyedóra alatt másfél-két liter vért veszített. A kislányt hordágyra tették és a mentőkocsi megindult a kórház felé. 3 ÓRA 30 PERC Hatvany János biztonsági megbízott a gyárból a kórházba ment, érdeklődött a sérült állapota iránt — A műtét még folyik, semmi újságot nem tudunk mondani — kapta a felvilágosítást a szolgálatos asszisztensnőtől. 6 ÓRA 15 PERC A koránkelő betegek látták, hogy a műtőből egy lepedővel teljesen letakart tolókocsit gurítanak ki. Nem a kórtermek felé. „ 6 ÓRA 30 PERC Hoffer Imre marós, Marika vőlegénye — aki egy műszakban, egy üzemben dolgozott menyasszonyával — sapkáját gyűrögetve, izgatottan könyörgött a műtősnek: — Tessék már megmondani, hogy van a menyasszonyom? — Minden a legnagyobb rendben van, nemsokára vért cserélünk nála. 7 ÓRA — János bácsi, valami roszszat érzek. Aműtős olyan furcsán viselkedett, legyen szíves maga is érdeklődjön a főorvosnál — kérte Hoffer Imre a biztonsági megbízottat, aki ismét a kórházba sietett. — Mi van a kislányunkkal, főorvos úr? — kérdezte dr. Gereben Zoltán sebész főorvostól. — Sajnos, meghalt... de nem kellett volna! Bizonyára ennek a megjegyzésnek is köze volt ahhoz, hogy hamarosan nemcsak az üzemben, hanem az egész városban egymásnak adták a kérdést az emberek: — Miért halt meg Martinsich Mária? A gyárban felvett jegyzőkönyvek bizonyítják, a balesetért a sérült a felelős. Az SZMT munkásvédelmi bizottsága megállapította: „a gépen a védőberendezések megvoltak, műszaki rendellenességet nem találtunk. A sérültnek el kellett volna távolítania a fémforgácsot a gépről. Nem tette. Feltételezhető, hogy a sérült a jelzett időpontban álmosság hatása alatt volt, ezért nem tudott munkájára megfelelően figyelni”. A tények előtt fejet kell hajtani, hinni kell a szakembereknek. A találgatás azonban tovább folyik. Az emberek azt kérdezik, miként halhat meg valaki manapság, egy ilyen könnyűnek látszó baleset következtében? Hogyan folyhatott el negyedóra alatt annyi vér, ha szakszerű elsősegélyt kapott? Miért mondták a kórházban a lány halála után, hogy minden rendben van? A gyár vezetősége nyíltan, gyűlésen tisztázta a baleset körülményeit. A szülőknek rendkívüli segélyt folyósított, viselte a temetés költségeit, felajánlotta, hogy a rokkant apának és Marika húgának a szünidő alatt munkát ad a gyárban. A kollektíva megtesz mindent, hogy felejtesse a családdal a felejthetetlent. A közvélemény a mosonmagyaróvári kórházat, annak orvosait hibáztatja Martinsich Mária haláláért. Mit mond erre Gereben főorvos? -7- A minisztérium szigorúan megtiltotta, hogy a sajtónak nyilatkozzunk, válaszolt elutasítóan. — Pedig segíteni akarunk, tájékoztatni az embereket a valóságról. — Akkor sem mondhatok semmit, csak miniszteri engedéllyel! — Azt csak megismételheti, amit a műtét után mondott? Azt ugyanis, hogy nem kellett volna meghalnia a sérültnek? —• Vállvonás, kényszeredett mosoly: — Ja, azt én nem úgy gondoltam. Részletezni nem akarom ... Az ember gondolataiba nem lehet belelátni. Az események után egy hétre meg különtösen haszontalan lenne ezt megkísérelni. A közvélemény azonban választ vár! Kristóf János KISALFÖLD Kéznél lesz a kasza is Egy lélegzetvételnyit szünetel az eső, és ebben a szünetben tenni kell valamit, legalább egy kapavágást. Mert így csípve-lopva, lehet csak az idén dolgozni. A délutáni brigádvezetői megbeszélésen sincs sok idő a tanácskozásra. Be sem mennek az irodába, az udvaron egy fa alatt tartják meg a villám-megbeszélést. Szalai Antalnak, a páli termelőszövetkezet elnökének számolnak be a munkáról a brigádvezetők. — Huszonöt fogat kapálja a cukorrépát, a silókukoricát. — A szárításra szétterített petrencéket rakjuk össze a lucernásban. — A másik táblán rendsodrozunk. A termelőszövetkezet másodszor munkálja meg a 120 hold cukorrépát, a 28 hold takarmányrépát, a 30 hold napraforgót és a 24 hold burgonyát. A 340 hold kukoricát és a 65 hold silókukoricát most kapálják először. Minden tavaszit elvetettek, csak a mohar maradt ki a földből. A megbeszélést az elnök szavai zárják: — A magrépát másodszor aár nem lehet lóval vagy géppel kapálni, kiszorult abból a gépi kapu. Kézzel kell a sorközöket is megművelni. A 60 hold lucernát, szénát, ami renden van, hideglevegős szárítóba visszük. A behordást holnap kezdjük meg. A Szanyi Gépállomás brigádvezetője érkezik motorral. Az aratási tervet beszéli meg a tsz elnökével. Megérti egymást a két ember és a vendég hamarosan indul is tovább. A kézfogásnál a tsz elnöke még egy percre viszszatartja. — Mikor jársz erre újra, Feri? — Holnapután. Miért? — Vizsgázom a technikumban. Jó volna, ha segítenél még egyszer átnézni a kétismeretlenes egyenletet, a gyökvonást, és a Pythagorastételt. — Holnap munka után átugrom. Napközben te sem érsz rá Ezernyi most a dolog. Az elnök még számol, tervez. A termelőszövetkezetnek 618 hold búzája, 82 hold őszi árpája, 440 hold tavaszi árpája, és 65 hold zabja van. — Nehéz aratásunk lesz — mondja a tsz elnöke. — A talaj laza, a gabonák erősek. Szerencsére nem gazosodtak ki, mert 200 holdat gyomtalanítottunk, a többi megerősödött, mire a gaz felütötte volna a fejét. Talajvíz is csak az árpaföld laposain és itt-ott a búzatáblán van. Megnehezíti az aratást majd, hogy a búza néhol megdőlt, és az árpa is a földön fekszik a laposokon. Ha ilyen esős marad az idő aratásig, nem állnak fel a gabonák. — Hány géppel aratnak? — Három kombájnt, egy aratógépet küld a Szanyi Gépállomás. Kétmenetes aratás lesz, ha tudunk géppel aratni. Mert géppel terveztük. De ha mégsem lehet, csak részben, akkor ... — Hány kaszást tudnak kiállítani? — Harminc kasza pár lesz készen. A hatvan hold lent már, úgyis csak kaszával arathatjuk, mert megdőlt. Gondolnunk kell a szalmalehúzással is, az esőzések miatt. Nem szabad vele megkésnünk. Három pár fogat és egy gép húzza le majd a földről a szalmát, a kazalozásnál öt szalmafelvonó dolgozik. Bálázni is szeretnénk, de még nem jött meg a bálázógép, pedig a fedezetigazolást már régen beadtuk. MIA-motorból is kellene még kettő. A magisztítást három cséplőgép végzi, a kézzel aratott gabonához is kapunk gépet cséplésre a gépállomástól. — Ha a kézierőt lefoglalja az aratás, mi lesz a kapásokkal? — Az idén mindent az esős időhöz mérten terveztünk. Ha hetente csak négy napot tudnánk dolgozni aratásig, akkor végeznénk a répa második, s a kukoricák első kapálásával. A kukorica második kapálása, a lucerna és a rét második kaszálása az aratás első felére jut. Ha mind a harminc kaszapár az aratással lesz elfoglalva, a cséplő brigád és a szalmalehúzókon kívül akkor is marad 120 emberünk a szénakaszálásra és a második kapálásra. De ha géppel tudunk aratni, akkor nem lesz miért fájjon a fejünk. — Ezeken túl aratásig még mi okoz gondot? — A mohár vetése és a vizsga. Dél felől újra lóg a felhő. Százak dolgoznak a határban. A rendsodró széllel szemben pörgeti az esőtől lepaskolt rendet, szél cibálja le a petrencelakók villájáról a szénát, a kapások hátát már eső veri. De a lófogatok a kukoricaföldön, a rendsodró a rendek felett még megtesz egy fordulót, az utolsó petrencére is nehezék kerül és a kapusok is tesznek még egy kapavágást Mert minden perc drága most Pék Imre 3 Taggyűlést tartott nemrég a ravazdi termelőszövetkezet pártalapszervezete a legfontosabb mezőgazdasági tennivalókról. Így az aratásról is. A szövetkezetnek 635 hold az összes aratnivalója. Ebből 302 holdon rendrearatást terveznek, 100 holdat aratógéppel takarítanak le, és 153 hold termése pedig kézikaszásokra vár. Nehéz aratásra számítanak. Ezekről a gondokról tanácskozott a pártalapszervezet, csakhogy a 26 ravazdi párttag közül hatan voltak igazán illetékesek a tsz gondjainak megvitatására, a tsz vezetőin kívül. Egy gépkocsivezető, egy traktoros, három növénytermesztő és egy kertész. Jó lenne, több okos tanács születne, ha legalább tíztizenöt szövetkezeti gazda mint párttag segíthetett volna ezen a taggyűlésen a tsz vezetőinek. Kedvetlenek a ravazdiak. Rosszul ment soruk hajdanán. Talán két olyan ember volt a faluban, aki 20—20 hold földdel bírt. A többiek pedig sok mindennel próbálkoztak a kenyérért. S ma? Még mindig 16 forint 50 fillért ér egy-egy munkaegység. És még mindig csak próbálkozik a szövetkezet, miből lehetne pénzt szerezni. Ha jobban fizetne a közös, és több eredményt látnának a ravazdiak, nem mennének annyian üzembe, s nem mellékesnek tekintenék a szövetkezeti tagságot. Ha megszűnne Ravazdon ez a túlzott kétlakiság, a pártalapszervezet is gondolhatna erősítésre. Mert minden szóbeli agitáció helyett hatásosabb lenne az eredményes gazdálkodás. Az idei gazdasági évre több mint 798 000 forint állami segítséget kapott a közös. Ezért gondolhattak arra is, hogy megvalósítsák az állandó dolgozók pénzbeni díjazását. Vagyis a traktorosok, állattenyésztők, takarmányosok a munkaegység jóváírása mellett havonta pénzt is kapnának. Persze ez csak egy egészen kicsi előrelépést jelent, s nem is egészen saját erőből. Az idén Ravazdon mással is próbálkoznak. A tavalyi 37 hold silókukorica helyett 97 holdat vetettek, hogy elég legyen a takarmány. Vegyszerrel gyomtalanítják a silót. A kukoricát pedig lombtrágyázzák. A 171 hold pillangós vetésből 141 holdat kellett kiszántani. Silóval, moharral, zabos borsóval pótolják. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy ezen a vidéken rendkívül bizonytalan az őszi és tavaszi árpa termése. A feljegyzések szerint arattak már 11 mázsa, de 6 mázsa őszi árpa átlagtermést is. A tavaszi árpa termésátlaga pedig öt évre visszamenőleg így alakult: 6 mázsa, 15 mázsa, 6 mázsa, 12 mázsa, 4 mázsa. Terve a közösnek, hogy az árpaterület rovására szemes cirkot termeszt. Szárazságtűrő növény, nem igényes a talajerőre, 10 holdat már elvetettek kísérletképpen. Megoldaná a takarmánygondot a biztos 12 mázsás kukorica átlagtermés, ha nem lenne annyi vadkár, ami évről évre sújtja a közöst. A szántójuk mintegy kétharmad részét ez veszélyezteti. Ezért úgy tervezik, hogy a kukoricát letennék a zöld területre, a gabonaforgó pedig a dombvidékre kerül. Pénzt hozó növények termesztésével próbálkozik a közös. Olyan kapás és árunövényeket akarnak termeszteni, ami nemcsak pénzt hoz, hanem enyhíti is az egyéb kapások okozta munkacsúcsok gondját. Szintén kísérletképpen vetettek hat hold mákot sárgarépával. Először nem fogadták szívesen a tagok, aztán mire kiosztották művelésre, a hat hold is kevés lett. A sárgarépát silóznak, malacoknak, teheneknek biztosítva lenne a téli karotin szükséglet. Ha sikerül ez a kísérlet, átlagoltn évente 15—20 holdon termesztenének makot sárgarpával. Szintén az árunövény terület növelésére termesztene a közös koriandert is, amiből egyelőre 5 holdat vetettek el. Előnye, hogy nem sok munkát kíván, kombájnnal takaríthatják be. A dús fehérjeértékű takarmányok gyarapításáért vetettek szójababot, 10 holdra. Ez is kísérlet, próbálkozás, mint a többi növényféleség vetése. Melyik fizet majd jól a ravazdi határban? Legalább egy év után derül majd ki. Egyelőre nagyon sok gondot ad a legelemibb talajmunka elvégzése is. Mint mondják, volt olyan területük, amit háromszor készítettek elő a vetésre. A mostoha időjárás minden szövetkezetben okoz kárt, de a gyengéket nagyon megsanyargatja. Mégis csak az olyan szövetkezet életképes, ahol nem szűnik a kitartás, a remény. Ahol céltudatos próbálkozással kezdenek minden évet, hogy majd egyszer, ha később is, sikerül megtalálniuk azt a módszert, amivel erősödhet a közös. Természetes, hogy ezeknek a szövetkezeteknek az átlagosnál is több szakmai segítésre, tanácsra van szükségük. gszm Próbálkozások esztendeje Barazdon A legsúlyosabb fegyelmi büntetést érdemelte Amióta a vállalati fegyelmi ügyek is a Területi Munkaügyi Döntőbizottság hatáskörébe kerültek, annak erősen megnőtt a „forgalma”. A vállalatok vezetői a Munka- I törvénykönyv módosítása óta következetesebben élnek a fegyelmezés eszközével. Különösen súlyos esetekben a fegyelmi úton történő elbocsátást alkalmazzák. A fegyelmi határozatok többsége megalapozott, méltányos. „Késedelmes“ lakiterületes A Győri Ingatlankezelő Vállalat vezetője az egyik házfelügyelővel szemben alkalmazta a fegyelmi elbocsátást, a szolgálati kötelezettség ismételt megszegése miatt A házfelügyelők ugyanis kötelesek a bérlők által fizetett lakbért határidőre az ingatlanközvetítőhöz továbbítani. Az egyik munkavállaló a múlt év augusztusában „elfelejtette” a befizetést. A mulasztást jóval később, apránkint rendezte. Ezért írásbeli megrovást kapott. A figyelmeztetés ellenére továbbra is elhanyagolta a lakbérek határidőre való továbbítását. Cselekedetét a munkáltató — jogosan — a társadalmi tulajdon megsértésének minősítette, s munkaviszonyát fegyelmi úton megszüntette. A Területi Munkaügyi Döntőbizottság, amelyhez fellebbezés folytán került a munkaügyi vita, s helybenhagyta a vállalat vezetőjének határozatát. Munkaidőben pezsgőzött Csirke István, mosonmagyaróvári zenész munkaidőben engedélyt kért a vendéglátó üzemegység vezetőjétől, hogy néhány percre távozhasson a zenekartól. Az engedélyezett pár perces távollétből két óra kerekedett . Ezalatt Csirke István a Béke Étteremben pezsgőzött, táncolt A vendéglátó vállalat egyik vezetője éppen ellenőrzést végzett. A munkavállalónak nem ez volt az első fegyelemsértése. Szóbeli feddést kapott a múlt év októberében, 1965 februárjában pedig szigorú megrovást A vállalat vezetősége ennek alapján úgy vélte, rá szolgált a fegyelmi elbocsátásra. Indokoltnak, szükségesnek találta foganatosítását azért is, mivel a szórakoztató zenészek körében meglehetősen elharapóztak az ilyen és hasonló fegyelmi vétségek. A vállalat általános munkafegyelmének megszilárdítása céljából alkalmazott fegyelmi elbocsátást a TMDB jóváhagyta. Az utasítás végrehajtásának megtagadása A Pamutszövő- és Műbőrgyár elektro-műszerészei, Palkó Gyulát is fegyelmileg elbocsátották, mert ismételten megtagadta felettese utasításának a végrehajtását. Legutóbb, ez év februárjában a távhőmérők ellenőrzésére kapott utasitást. — Elektro-műszerész vagyok, a kalorikus munkákhoz nem értek — indoklással megtagadta a munka elvégzését (A vállalatnál kialakult gyakorlat szerint az elektro-műszerészek végeznek kalorikus munkát , is.) Palkó Gyula, a szeszvisszanyerő rendszeres ellenőrzésével ugyancsak ilyen jellegű feladatot is ellátott. A kialakult gyakorlat e kérdés elbírálásában mérvadó, mert olyan írásbeli munkaszerződést a vállalatnál nem kötöttek, amely rögzíti, hogy a munkavállaló csak elektro-műszerészi feladatokat köteles ellátni. Mivel a munkavállalóról bebizonyosodott, hogy munkájára nem mindig lehet számítani, s a munkaviszonyával kapcsolatos kötelezettségét súlyosan megszegte, a TMDB a fegyelmi elbocsátást jóváhagyta. Saját erőből maguk akarnak könnyíteni lakásgondjaikon az É. M. Győr-Sopron megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói. Kérésükre a vállalat vezetősége hozzájárult ahhoz, hogy típusterveik alapján 24 lakásos társasházat építsenek. A szükséges középblokk készítését az előregyártó üzem vállalta terven felül. A kivitelezésre a vállalat tett ígéretet, a munka nagyobb részét azonban a szakemberlakók fogják elvégezni.