Kisalföld, 1968. augusztus (13. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-01 / 179. szám
* Sajtószabadság és felelősség Aki a napi híreket, tudósításokat figyelmesen olvassa, észreveheti, hogy a csehszlovákiai belső fejlődés egyik rendkívül ellentmondásos — és tegyük hozzá: nyugtalanító — mozzanata az a mód, ahogyan egyes ottani sajtóorgánumok visszaélnek a szocialista demokrácia által biztosított szabadságjogokkal. A sok közül talán egyetlen példa is világosan szemlélteti, hogy mire gondolunk. Két újság, a Smena és a Mlada Fronta, arra a napra, amelyen a szovjet és a csehszlovák pártközi megbeszélések elkezdődtek, ötperces országos tüntető munkabeszüntetést javasolt. Könnyű belátni, hogy egy ilyen indítvány, amelyet a csehszlovák vezetők visszautasítottak, sok mindent szolgálhat, csak egyet nem: azt, hogy segítse a szovjet—csehszlovák pártközi tárgyalások kedvező légkörének kialakítását. Márpedig nyilvánvaló, hogy egy olyan történelmi pillanatban, amely mind az ország belső helyzete, mind pedig a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatok szempontjából rendkívül felelősségteljes, legalábbis elvárható lenne, hogy azok, akiknek szava a modern technika jóvoltából egyszerre tíz- és százezrekhez jut el, felmérjék egy-egy ilyen felhívás várható visszhangját, hatását. Semmiképpen sem vezethet jóra az, ha a csehszlovák újságok (vagy sok közülük) nem veszik kellőképpen figyelembe a sajtószabadságnak a másik oldalát is: az írástudók, a sajtó felelősségét. Hadd tegyük hozzá, hogy erre a felelősségre nálunk sokan nagyon szomorú történelmi tapasztalat árán ébredtek rá Mondhatná valaki azt is: tőlünk, innen a szomszédból nehéz megítélni, hogy egyegy, hatásában provokatív csehszlovákiai sajtóbangot milyen szándék vezérelt. De, ha feltételezzük is az indítékok jóhiszeműségét, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy hatás és következmény soha nem csupán a szándékon múlik. Kivált így van ez a sajtó esetében, ahol a leírt szó — a modern tudományos kutatások tanúsága szerint — szinte annyiféle hatással lehet, ahányan olvassák. Amikor hetekkel ezelőtt napvilágot látott a Kétezer szó című felhívás, éppen az egyik csehszlovák vezető, Josef Smrkovsky figyelmeztette ennek, a — véleményünk szerint — ezerkilencszázötvenhatos ízű iratnak a szerzőit, hogy az emberek szemét nem az általános és hangzatos csengésű elvi megfogalmazások ragadják meg, kétezer vagy akár többezer szóból sem, hanem az a néhány, amely „kézzelfogható” dolgokat mond: sztrájkra, tüntetésre, bojkottra agitál, mozgósít. Korántsem mindegy tehát, hogy a sajtó, a rádió, a televízió milyen irányban hangolja — és szervezi — a közvéleményt. A szenvedélyek felkorbácsolása pedig beláthatatlan következményekkel járhat. A sajtószabadság — éppen a fent vázolt felelősség miatt — semmiesetre sem jelenthet szabadságot. Emberileg lehet érthető — különösen ott, ahol sokáig más volt a gyakorlat — a szókimondás mámora de társadalmi tényezőként a mámor, a bódulat veszedelmes dolog. Hajlamossá teheti az embert, hogy megfeledkezzék arról az alapvető igazságról, hogy sem a demokrácia, sem az általa biztosított sajtószabadság nem elvont fogalom, hanem társadalmilag osztályérdekek révén, tartalmát és célját tekintve nagyon is meghatározott dolog. A csehszlovák sajtó egy részében ez a feledékenység odáig fajul, hogy egyik-másik lap szerkesztősége tág teret ad az állítólag egyéni véleményt képviselő jobboldali, objektíve a szocialista társadalmi rend ellen izgató fellépéseknek, de nem talál helyet a szocializmus mellett egyértelműen fellépő cikkírók véleményének publikálására. Különös, fejtetőre állított sajtószabadság az ilyen! Arról nem is szólva, hogy ha a csehszlovákiai megújhodási folyamat résztvevői komolyan veszik azt, amit emberségről és erkölcsről mondanak, akkor joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vajon az-e a tisztességes — és tegyük hozzá: bátor — kiállás, ha valaki kényelmesen együtt úszik az árral, vagy pedig az, ha állampolgári és újságírói felelősségét felismerve vállalja a kockázatot, hogy teljesítse küldetését akkor is, ha annak nem egyértelmű taps a jutalma. A mi felfogásunk szerint az a szocialista demokrácia, az a szocialista sajtószabadság, ami a dolgozó emberek boldogulását, vagyis — ahogy mondani szoktuk — a szocializmus építését a legjobban szolgálja. Ez természetesen korántsem azt jelenti, hogy nem lehet vita, ellenvélemény. Csupán azokra a termékenyítő eszmecserékre hivatkozunk, amelyek a hazai, napi- és hetilapokban, vagy méginkább az elmélyültebb elemzésre, vitára „alkatilag” alkalmasabb, nagyobb terjedelmű, folyóiratok hasábjain gyakorlatilag napirenden vannak, sokszor „kényesnek” tartott témákról is. Szerintünk a sajtószabadságnak ez a felelős, az ország, az emberek holnapja iránt elkötelezett felfogása a helyes. S miután volt részünk az ellenkező előjelű, vagdalkozó „sajtószabadságból” is — és láttuk, hogy mire vezetett, érthető, ha aggodalommal fogadjuk, amikor egy baráti, szocialista országban ilyen, „tegnapi” sajtószabadság bontakozik ki. K. S. KISALFÖLD A szovjet-csehszlovák pártközi tárgyalások Elmélyült a bolíviai válság A bagdadi „őrségváltás“ további fejleményei Hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának, valamint a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Elnökségének ágesernyői tárgyalásai kedden ismét a késő esti órákba nyúltak és szerdán reggel folytatódtak. A hivatalos közlemény úgy jellemzi, hogy a megbeszélés „az elvtársi őszinteség légkörében” ment végbe. Az egyiptomi sajtó úgy tudja, hogy az újabb iraki fordulatot egy, a július 28-i minisztertanácson, az iraki nemzeti olajtársaság felszámolásáról szóló javaslat váltotta ki. Az Ahram szerint a Batkhpárt régi gárdája számolta fel a fiatal tisztek csoportját, amely ugyan vele együtt részt vett a július 17-i államcsínyben. A helyszíni tudósítások szerint Bagdadban jelenleg az a 10. páncélos brigád az úr, amelynek tagjai körülvették az elnöki palotát és a rádiót. Hasszan Al Bakr iraki elnök rádióbeszédében kijelentette, hogy az új kormány vonala a haladás lesz. Független olajpolitikát és a nemzeti olajtársaság megerősítését ígérte. Válságosra fordult a bolíviai helyzet, miután Barrientos elnök, aki egyben a nemrég alakult katonai junta vezetője, azzal fenyegetőzik, hogy feloszlatja a parlamentet és magát diktátorrá, kiáltatja ki. Egy AFP jelentés szerint a parlamenti képviselők máris kirámolták fiókjaikból az iratokat és elhagyták a helyiségeket Az egyik tábornok szavai szerint „a hadsereg szükség esetén továbbra is kötelességének érzi az ország belügyeibe való beavatkozást”. Eközben a válságot kirobbantó Arguedas belügyminiszter, aki eljuttatta a kubai hatóságoknak Che Guevarra naplóját, eltűnt a nyilvánosság szeme elől. Feltételezik, hogy az amerikai és angol titkosszolgálat ügynökei őrzik, mert szeretnék megakadályozni, hogy a volt belügyminiszter nyilvánosságra hozza a CIA-nek a Che Guevarra meggyilkolásában betöltött szerepét. -b~ - -Sz. Csema (Agcsernyő), Csehszlovákiai: A CSKP KB Elnökségének és az SZKP Politikai Bizottságának küldöttsége megkezdte a pártközi tárgyalásokat. Képünk az első ülésen készült. Az asztal baloldalán a szovjet, a másik oldalán a csehszlovák delegáció tagjai. (Telefoto — BITI Külföldi Képszolgálat) Nyaralásáról nyilatkozik Hol nyaralnak, mivel töltik szabadságukat azok, akik az év nagy részében gyakran állnak a közérdeklődés reflektorfényében? Közülük néhányat felkerestünk kérdésünkkel, és válaszaikat közrebocsátjuk. A rádióból, televízióból ismert, népszerű fizikus, öveges József professzor nagy lendülettel kezdte nyári programjának ismertetését: — Az én nyári tervem? Állandóan a munka. A fejem tetejéig tele vagyok tervekkel, megbízásokkal, feladatokkal. Könyveket kellene írnom, tervezeteket készítenem, vagy hogy a legsürgősebb tennivalót említsem: már összeállítottam egy elektromos kísérletező szekrény tartozékait, amelyek felhasználásával 150 kísérletet tudnak elvégzni a fiatalok Ennek ábráit kell még megrajzolnom, és máris hozzákezdhetnek a gyártók a kísérletező szekrény előállításához. Ez olyan szórakoztató játék lesz, amelynek segítségével a gyerekek sokféle természeti törvényt ismerhetnek meg és alkalmazhatnak saját kísérleti műhelyeikben. Ősszel vár már rám a televíziós „100 kérdés 100 felelet” legújabb sorozata, ezt is elő kell készítenem még a nyár folyamán. A fizikát népszerűsítő kilenc kisfiún forgatókönyvét is a nyári hónapokban kell megírnom ... úgyhogy nem túloztam, amikor azt mondtam hogy számomra a nyár a további munkát jelenti. — Végig Pesten marad? — Na azt azért mégsem teszem, tavaly ugyanis valóban egyetlen napot sem tudtam pihenni, az idén két hetet kiszakítok a munkából, s az én kedves göcseji szülőfalumba, Pákára megyek testvéröcsémhez, aki ott falusi könyvtáros. Bizonyára jut időnk a beszélgetésre, számomra ez lesz a legnagyobb felüdülés és pihenés. Még talán annyit, hogy amikor Budapesten vagyok, néha kirándulok a Budai-hegyekbe, ez csodálatos élmény, mindent pótol. Nagyon szeretem a természetet. Albert Flóriánt, a Ferencváros és a magyar labdarúgóválogatott középcsatárát többször kerestem, de hol azért nem sikerült megtalálni, mert a labdarúgók részére engedélyezett kéthetes pihenőt Budapesttől távol töltötte, hol meg azért, mert csapatával vidéki edzőmérkőzésen vett részt. Véleményét a nyaralásról azért megtudtuk. — Ha időm lenne nyaralni... — mondotta —, minden évben a Dunakanyart választanám. Mindezt azért mondom feltételes módban, mert van ugyan egy kis víkendházunk Felsőgödön, de én a legritkább esetben vagyok ott. Mondanom sem kell, miért: az edzések, a mérkőzések, edzőtáborozások tartanak távol. Családom természetesen élvezi a nyarat, ha csak mód van rá, meglátogatom őket, hogy lássam a gyerekeket, de azért is, hogy elnézzem a Dunát. Nem túlzás, bejártam csaknem a világot, de pihenni legszívesebben haza, azaz a Dunakanyarba járok. Örkény István írót kellemes budai lakásán találtuk, tulajdonképpen útra készen. — Most készülök két hétre Szigligetre, az írók alkotóházába, magától értetődően dolgozni. Több „egyper a fizikus a középcsatár az író az akadémikus a színművész el” novella-témám van, ezeket szeretném megírni. A nyár nagyobb részét a fővárosban töltöm, szeptember első napjaiban feleségemmel Párizsba utazunk, tudniillik szeptember 26-án az ottani Vígszínházban mutatják be Tóthék című darabomat. Nemrégiben itt járt darabom francia rendezője, és ő kért rá, hogy találjak lehetőséget a párizsi próbákon való részvételre. — Pihenés? — Őszintén szólva ezt a szót hallani sem szeretem, ugyanis tavasszal hosszabb ideig beteg voltam, egészségi állapotom sokáig tartó kényszerpihenőre kárhoztatott, annyit pihentem, hogy gondolni nem akarok rá. Számomra a nyár — ezekután, ugye, nem hangzik túlzásnak — a munka szerezte örömöket ígéri. Bognár József akadémikussal, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökével két tárgyalás között sikerült néhány percig beszélnünk. Az ő nyári programjában is a munka kapja talán a legnagyobb szerepet, hiszen mint megtudtuk, most dolgozik a gyengén fejlett országok gazdaságáról írott könyvének angol kiadásán, részt vesz különböző munkaközösségek nyári és tovább folyó tevékenységében, különböző gazdaságpolitikai problémák megoldásán fáradoznak, előkészít több őszi előadássorozatot ... Csak néhányat említettünk a nyáron rá váró feladatok közül. — Egészen rövid ideig külföldön is leszek, s utána, ha lesz víz, pihenek, kikapcsolódom a Zemplén megyei Pénzespatakon, egy erdészházban. Kedves üdülőhelyem ez a vidék, de mint említettem, nyaralásom fordított előjellel függ az időjárástól. Mások ugyanis a jó időért szurkolnak, nekem esőt kell kívánnom, különben az erdészház vízellátása bizonytalan. Remélem, minden nyári tervemet valóra tudom váltani. A következő interjúalany bemutatásánál tulajdonképpen csábítóan kínálja magát az a név, amely a népszerűség fokmérőjeként ragadt rá, hiszen a televízió-sorozat Foxi Maxija nemcsak a gyerekek, a felnőttek kedvence is. Csákányi László színművész, a Vígszínház tagja ilyen programmal indul a nyárnak: — „Lépcsőhurut” címmel több társammal együtt mutatunk be egy közlekedési témájú vidám műsort az ország különböző részében. Feleki Kamillal, Szemes Marival, Kállai Ilonával, Szuhay Balázzsal és másokkal, úgyhogy nem sok időm lesz a pihenésre. Mégis azt mondom, hogy kellemes nyárnak nézek elébe, mert én személy szerint szeretem az ilyen munkával tűzdelt pihenőket; naponta más-más tájakat, a Balaton-parti üdülőktől a Mátra-, a Mecsek-beli nyaralóházakig, s mindenütt a szórakozni vágyó embereket, akiknek nevetése, jókedve, tapsa számomra megújuló felüdülés. Előreláthatólag augusztus 5-ig tart a turné, utána, sajnos, kivizsgálásra kórházba feleszem, persze, azzal a reménnyel, hogy nem tart majd sokáig . Annál is inkább bízom ebben, mert már nyáron, szabad időmben hozzákezdek új szerepem tanulásához. A Vígszínházban új évad első bemutatóján Tabi László. ..Itt spanyolul tudni kell” című vígjátékéban kaptam jelentős feladatot. Ilyenformán már a nyári kánikulában dolgozom azért a sikerért, amelyet a hideg téli estéken szeretnék aratni. Reméljük, akkor a siker forró lesz. (hogy) 1966 augusztus 1., csütörtök A szolidaritás napja Szófiában Hangulatosan, énekkel kezdődött szerdán az afrikai küldöttek és a szocialista országok fiataljainak találkozója. A szovjet lányok a Katyusát énekelték, amelyet átvett az egész terem a Bolgár Nemzeti Klubban. Délelőtt a szófiai Rakovszki utcában, a Technika Házában a Spanyol Kommunista Pártot éltető jelszavak vezették be azt a találkozót, ahol öt világrész haladó ifjúságának küldöttei köszöntötték a szabadságukért harcoló spanyol és portugál ifjúságot A kilenc felszólaló között volt Lukács János, a KISZ Baranya megyei Bizottságának első titkára is, aki a magyar fiatalok szolidaritásáról biztosította a szabadságáért küzdő két népet Elmondta, hogy náluk ez már hagyomány hiszen a fasiszta diktatúra ellen vívott polgárháborúban több ezer magyar internacionalista harcolt Spanyolországban. E rendezvények a népei, nemzeti felszabadítási, függetlenségi és társadalmi felemelkedéséért folytatott harcával való szolidaritás napján kerültek sorra. E nap keretében kiállítást nyitottak meg, amelyen bemutatják, hogyan küzdenek az arab országok az izraeli agresszió ellen. A Levszki moziban ugyancsak az e harcról készített filmeket vetítették. A haladó ifjúság küldöttei még három találkozón köszöntötték a nemzeti harcukat vívó fiatalokat, s nagygyűlést rendeztek tiszteletükre. Még kedden, az esti órákban a magyar küldöttek sorfala fogadta hazánk nagykövetségén a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Délvietnami Felszabadítási Front fesztiválküldöttei nett egy csoportját. A kettős találkozók közül talán ez volt eddig a legmelegebb, a legemberibb. A magyar fiatalok azokkal találkoztak, akiknek harcát a legközvetlenebbül segítik, s akikért oly sok eredményes akciót szerveztek. A magyar és a katonaruhában vagy gyönyörű nemzeti viseletben öltözött vietnami lányok összeölelkezve beszélgettek, a férfiak jelvényeket cseréltek. Fiataljaink igyekeztek minél többet megtudni az amerikai agresszió elleni harc személyes vonatkozásairól. Küldötteink személyes ajándékai legalább olyan örömet szereztek vendégeinknek, mint a „hivatalosak” és az észak- és dél-vietnamiak egyaránt azon gondolkodtak, hogy hirtelenjében mivel viszonozzák azokat. Delegációnk tagjai szerdán a csehszlovák és jugoszláv küldöttekkel találkoztak a Magyar Nemzeti Klubban. K. I. fi „győri nyár” záróakkordja: az alkotmánynapi műsor Győr város Tanácsa művelődésügyi osztálya tegnap összeállította a város augusztus 20-át köszöntő műsorát , amely egyben az idei „győri nyár” rendezvénysorozat záróakkordja lesz. A programszerkesztésben a cél a győri jelleg hangsúlyozása volt. Tizenkilencedikén délelőtt 11 órakor a városi tanács fúvószenekara térzenét ad, este 8 órakor szerenádest kezdődik a szabadtéri színpadon. A Győri Filharmonikusok Zenekarát Sándor János Liszt-díjas karnagy vezényli. Huszadikán délelőtt 10 órakor a győri vízi sportolók rendeznek színpompás felvonulást a Dunán. Délután 3 órakor a MÉSZÖV és KISZÖV ének- és táncegyüttesei, valamint zenekarai tartanak bemutatót Kiskúton, öt órától tíz óráig pedig táncmulatság lesz a napközis tábor ebédlőjében.