Kisalföld, 1970. november (15. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-25 / 276. szám

A kongresszus második napja (Folytatás az 1. oldalról.) heves osztályharc folyik, a dolgozó emberek és a kizsákmányolók között, a szocializmus, a szabadság, a béke, a haladás erői és az imperialista reakció, az elnyomás, az agresszió erői között. E harc arcvonala rendkívül széles. Formái különbözők, békések és nem békések. Munkás hétköznapjaink, a kapitalista országok dolgozóinak harca társadalmi felszabadulásukért, a népek támadása a kolonializmus és a neokolonializmus ellen — mindez egy-egy láncszeme ama hatalmas osztályösszecsapások összefüggő láncolatának, amelyekben az egész emberiség jobb jövője születik. Legnagyobb közös vívmányunk a szocialista világrendszer, amely évről évre biztosan fejlődik és erősödik. A szocialista közösségnek Európában ma hatalmas a gazdasági ereje. Kiválóan fejlett iparunk, szüntelenül előrehaladó mezőgazdaságunk és hatalmas nyersanyag-készleteink vannak. A Szovjetunióban, a népi Magyarországon és a többi szocialista országban nagyszerű munkás- technikusok, mérnökök és tudósok, az új társadalom építésének meggyőződéses harcosai nőttek fel, akik a gazdasági és tudományos-műszaki fejlődés legnagyobb és legbonyolultabb feladatait is meg tudják oldani. Kitűnő eszközünk van, amely segít a szocialista államok fejlődésének meggyorsításában: kölcsönös támogatásunk, egymás kölcsönös segítése, a szocialista internacionalizmus gyakorlata, az, hogy minden egyes szocialista ország sikere valamennyiünk vívmánya, és közös vívmányunk a szocialista államok családjának minden egyes tagjáé. Teljes joggal mondhatjuk, hogy a szocialista országok hatékonyabb együttműködésének kérdései az utóbbi években a testvérpártok figyelmének középpontjában álltak. Gazdasági, politikai, ideológiai téren és a honvédelem ügyeiben mind szorosabban összehangoljuk erőfeszítéseinket. Gazdasági területen az együttműködés színvonalának emelésében fontos szakasz volt a KGST- tagországok 1971—75-re szóló népgazdasági terveinek az utóbbi időben végrehajtott koordinálása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában részt vevő országoknak jó együttműködési tapasztalatuk van a nagyszabású gazdasági tervek megvalósításában. Most azonban valamennyien szükségesnek és lehetségesnek tartjuk, hogy újabb, minőségileg magasabb szintre emeljük a szocialista országok gazdasági együttműködését. A kulcskérdés, amelynek megoldására ma aktív, közös erőfeszítéseink irányulnak: a szocialista gazdasági integráció fejlesztése. A tudományosműszaki fejlődés vívmányainak aktív felhasználásával megvalósuló gazdasági integráció közös irányvonalunk, és meggyőződésünk, hogy ez újabb győzelmekhez vezeti a szocialista országokat, s még jobban megszilárdítja a világszocializmus pozícióit a világgazdaságban Az utóbbi évek folyamán az SZKP, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a többi testvérpárt és országaink kormányai nem kis munkát végeztek annak érdekében, hogy még jobban megszilárdítsuk politikai együttműködésünket, és erősítsük a Varsói Szerződés szervezetét. Úgy gondolom, joggal értékelhetjük kedvezően a végzettmunkát, erre minden alapunk megvan. Kialakult az a helyes gyakorlatunk, hogy az időszerű kérdésekben nonzavalunk egymással. Ez lehetővé teszi, hogy összehangoljuk akcióinkat a nemzetközi küzdőtéren, egyszersmind erősíti a Varsói Szerződésben részt vevő valamenynyi ország külpolitikai pozícióit. Közös vívmányunk a szövetséges fegyveres erők hatékonyságának jelentős szilárdítása is. Az utóbbi években megtartott nagyszabású hadgyakorlatok megmutatták a Varsói Szerződés baráti hadseregeinek magas fokú együttműködését és harci kiképzését, azt, hogy meg tudják oldani a legbonyolultabb katonai feladatokat, és ismételten bebizonyították, hogy fegyverbarátságunk megbízható eszköz bármely agresszor megzabolázására. A szocialista államok katonaipolitikai szövetsége immár több mint 15 éve jól szolgálja a szocializmus érdekeit, az európai és a nemzetközi biztonság érdekeit. Ez a szövetség segít valamennyiünknek biztosítani a szocialista és a kommunista építés kedvező külső feltételeit, és nagy jelentőségű tényezője a tartós békének Európában, valamint annak határain túl. A szocialista világrendszer általános perspektíváiról, holnapunkról szólva, optimizmus tölt el bennünket, kipróbált fegyverünk van a munkásosztály eszményeiért, a dolgozó tömegek eszményeiért vívott küzdelemben. Ez a fegyver a marxista—leninista elmélet. A történelmi fejlődés elemzésére és egyetemes érvényű törvényszerűségeinek figyelembevételére épülő, a minden sablontól, minden megmerevedett dogmától idegen marxista —leninista elmélet szüntelenül gazdagodik a szocialista államok forradalmi gyakorlatával, a világ kommunista, munkás- és nemzeti felszabadító mozgalmának sokrétű tapasztalataival. A burzsoá ideológusoknak és mind jobboldali, mind„baloldali” revizionista cinkosaiknak azok a kísérletei, hogy letérítsék a helyes útról a szocializmus és a kommunizmus építőit, s provokatív koholmányokból, demagógiából és hamisításokból ködfüggönyt vonjanak útjukba, méltó ellenállásra találnak a kommunisták részéről. A kommunista és munkáspártok hűsége a marxizmus— leninizmushoz — további győzelmeink biztos záloga. Napjainkban továbbra is heves harcon színhelye Kélkelet-Ázsia, ahol Vietnam, Káosz és Kambodzsa népei a szocialista országoknak és az egész világ haladó erőinek támogatásával, fegyverrel a kezükben védik szabadságukat és függetlenségüket az imperialistáktól és bérenceiktől. A felszabadító harc világfrontjának része a Közel-Kelet, ahol az imperializmus az izraeli agresszorokat felhasználva szeretne véget vetni az arab államok függetenségének és visszafordítani azoknak az arab államoknak a társadalmi fejlődését, amelyek a haladás útját választották, szeretné viszszavetni őket a függőség, a nemzetközi tőke és bérencei által kizsákmányolt országok helyzetébe. Mind nagyobb méreteket ölt az igazi függetlenségért és társadalmi fejlődésért vívott harc Latin-Amerika országaiban. Magukban az imperializmus fellegváraiban , az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Olaszországban, Japánban és más kapitalista országokban fokozódnak a páratlan lendületű osztályösszecsapások. Ezeknek az országoknak a munkásosztálya mind határozottabban követeli jogait és védi érdekeit. A két ellentétes rendszer aktív harcának és együttműködésének színtere napjainkban az európai kontinens. A szocialista országok valamennyi európai nép békéje és biztonsága megszilárdításának aktív hívei és arra törekszenek, hogy a gyakorlatban érvényesüljenek a kontinens különböző társadalmi rendszerű államai békés egymás mellett élésének elvei. Ez a politika — közös véleményünk szerint — megfelel a szocializmusért és a demokráciáért küzdő forradalmi erők érdekeinek, valamennyi nép érdekeinek. Ma már senki sem vonhatja kétségbe, milyen óriási pozitív szerepet tölt be a mai Európa nemzetközi életében a szocialista államok hatalmas közössége. A szocialista államok politikája volt a legfőbb ama tényezők között, amelyek az utóbbi években elősegítették az európai politikai légkör lényeges enyhülését. A szocialista országok politikájának, amely a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini elveire épül, jelentős vívmánya volt, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok gyümölcsözően fejlesztették kölcsönösen előnyös együttműködésüket Franciaországgal és más nyugat-európai államokkal. Ezek a kapcsolatok a béke ügyét és a feszültség enyhülését szolgálják mind Európában, mind világszerte. Közösségünk sokéves összehangolt elvi politikájának és az NSZK új kormánya realisztikus állásfoglalásának — amelyre nyilvánvalóan hatással van a nyugatnémet lakosság széles köreinek hangulata — eredménye volt a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti szerződés megkötése is, valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződés parafálása. Ezek az okmányok az európai realitások, a népek a második világháborúban vívott felszabadító harcának eredményeként kialakult helyzet világos felismerésén alapszanak, és jó előfeltételeket teremtenek az európai államok békés együttműködésének elmélyítéséhez számos területen, s egyszersmind védik a Német Demokratikus Köztársaság és más szocialista országok jogos érdekeit. A szocialista közösség országai vetették fel az európai biztonsági értekezlet összehívásának gondolatát is, amelyet kedvezően fogadott az európai államok többsége, és amely utat tör magának a gyakorlati megvalósulás felé. Mindez és sok más nagy horderejű külpolitikai akció — ezt ismételten hangsúlyozni kell — a szocialista országok összehangolt közös politikájának eredménye. És minél szilárdabb egységünk, minél jobban összehangoljuk akcióinkat, annál nagyobb sikereket érünk el külpolitikai téren országaink mindegyike érdekében, a világszocializmus érdekében, valamennyi demokratikus és békeszerető erő érdekében. Elvtársak! Pártunk igen nagyra értékeli a Magyar Népköztársaság aktív külpolitikáját és a Magyar Szocialista Munkáspárt igazi internacionalista tevékenységét. Sok-sok ország kommunistái elismeréssel méltatják magyar barátaik aktív szerepét a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítésében. Ez az 1969-ben megtartott tanácskozás, mint tudják, mozgalmunk egyik legnagyobb eseménye lett. Elősegítette a kommunisták sorainak tömörülését és a dolgozó tömegek antiimperialista forradalmi harcának további fellendülését. E harc újabb és újabb győzelmeket arat a föld minden részén. A jelenkor forradalmi erői — a szocialista világrendszer, a munkásosztály és a nemzeti felszabadító mozgalom — lépésről lépésre visszaszorítják az imperializmust. Kedves Elvtársak! A kommunisták, és mindenekelőtt a szocialista országok kommunistái,jelentős győzelmeket arattak az új társadalom felépítése és az új ember nevelése terén végzett alkotó munkájukban, az egész világ dolgozóinak legfőbb érdekeiért vívott nemes küzdelemben. De mi tudjuk, hogy még sok nehézség, sok erőfeszítés és sok küzdelem áll előttünk. Az országainkon belül és a nemzetközi küzdőtéren kifejtett tevékenységünkben továbbra is megbízható útmutatásként szolgálnak Vlagyimir Iljics Lenin halhatatlan szavai: „Az osztályharc tovább folyik, csak formáit változtatta meg. Ez a proletariátus osztályharca azért, hogy a régi kizsákmányolok vissza ne térhessenek ... Az osztályharc folyik tovább, és a mi feladatunk mindent alárendelni e harc érdekeinek. S mi a mi kommunista erkölcsünket ennek a feladatnak rendeljük alá. Mi azt mondjuk: erkölcs az, ami elősegíti a régi kizsákmányoló rendszer elpusztítását és valamennyi dolgozó egyesülését a kommunisták új társadalmát megteremtő proletariátus körül.” Mi, a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttségének tagjai, hálásak vagyunk azokért a meleg szavakért, amelyeket e kongresszus emelvényéről Kádár János elvtárs mondott pártunkról. Szeretném biztosítani önöket, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, mint eddig, most is azt tartja legfőbb kötelességének, hogy továbbra is valamennyi testvérpárttal együtt szilárdítsa a szocialista országok tömörülését a marxista-leninista eszményeinkért vívott közös harcban. A szovjet nép most országunk életében nagy fontosságú esemény, a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa küszöbén áll. Jó eredményekkel készülünk a kongresszusra. Sikeresen teljesítjük az SZKP előző, XXIII. kongresszusán kitűzött feladatokat. A szovjet emberek önfeláldozó munkájának eredményeként tovább fejlődött az ország népgazdasága, és jelentősen emelkedett a nép jóléte. Eredményesen fejlődött az elmúlt években a szovjet tudomány és technika. Ennek egyik ragyogó bizonyítéka az a nagy sikerű űrkísérlet, amelynek során a történelemben először juttattunk fel a Holdra automatikus kutatórobotot, a Lunohod—1-et, amelyet szovjet eraberek alkottak. A Szovjetunió Kommunista Pártja most a következő időszakra vázolja fel terveit, s mint eddig is, arra törekszik, hogy azokat szervesen egybekapcsolja közös nemzetközi feladatainkkal. Meggyőződésünk, hogy az elkövetkező évek újabb győzelmeket hoznak a szocialista közösségnek, és az az elhatározás tölt el bennünket, hogy mindent megteszünk közös ügyünk diadala érdekében. Felszólalásomat befejezve, további sikereket kívánok a Magyar Szocialista Munkáspártnak és a testvéri Magyarország valamennyi dolgozójának a szocialista építésben, az ipar és a mezőgazdaság, a tudomány, a kultúra, az oktatás és a népjólét fellendítésében. Szívből kívánunk önöknek teljes győzelmet az MSZMP X. kongresszusa által kitűzött nagyszabású feladatok megoldásában. A szovjet és a magyar kommunistákat és országaink népeit összefűző régi, tartós, barátságnak, e barátság harcos forradalmi hagyományainak jeléül engedjék meg, kedves elvtársak, hogy átnyújtsam a kongresszusnak pártunk Központi Bizottsága ajándékát — Kuznyecov szovjet festőművész „Éljen a forradalom!” című festményét. A kép Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, amint beszédet mond a dolgozók katonai oktatása napjának alkalmából 1919. május 25-én megrendezett díszszemlén, a moszkvai Vörös téren. Lenin mellett ott volt ezen a napon a magyar forradalom küldötte, Szamuely Tibor, a Magyar Tanácsköztársaság népbiztosa, akit Vlagyimir Iljics Lenin melegen üdvözölt beszédében. Azokban a viharos időkben népeink együtt voltak a világkapitalizmus elleni harciján. Most együtt építik az új világot. Együtt érkeznek majd el a ragyogó jövőbe, a kommunizmusba is! Éljen a Szovjetunió és a népi Magyarország szoros, megbonthatatlan barátsága, a szovjet és a magyar kommunisták testvéri harci szövetsége! Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, a dolgozók élcsapata, a szocialista építés vezetője és szervezője! Erősödjék a szocialista országok, a kommunista mozgalom és az öszszes antiimperialista erők tömörülése, egysége és együttműködése! Éljen a világkommunizmus és a béke! Az SZZDP KB üdvözlő távirata L. I. Brezsnyev beszédét többször szakította félbe a kongreszszus résztvevőinek lelkes tetszésnyilvánítása. Különösen nagy taps kísérte azt a jelenetet, amikor beszédét befejezve, a szovjet delegáció vezetője az SZKP megbízásából mappát adott át a magyar párt vezetőinek. Kádár János szívélyes, baráti kézszorítással üdvözölte L. I. Brezsnyevet, majd az elnöklő Kállai Gyula meleg szavakkal mondott köszönetet az SZKP Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözlő táviratáért és a művészi festményért, amely — mint mondotta — a testvérpártok közös harcának nagyon szép szimbóluma. Az SZKP Központi Bizottságának üdvözlő távirata többek között a következőket mondja: Kedves Elvtársak! A szovjet kommunisták és a szovjet nép nevében forró testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusa küldötteinek és az összes magyar kommunistáknak, a népi Magyarország valamennyi dolgozójának. Pártjainkat és országainkat a szovjet és magyar nép közös vívmánya, az igaz testvériség szálai fűtik össze. A szovjet kommunisták az imperialista reakció és a háború ellen, a szocializmus és a kommunizmus végső győzelméért vívott közös küzdelemben a Magyar Szocialista Munkáspártot kipróbált barátnak és harcostársnak tekintik. Az utóbbi években a szovjet és a magyar kommunisták fegy-,verbarátsága még jobban megszilárdult, és ma már az országaink népei közötti sokoldalú, testvéri együttműködés további fejlődésének hatalmas mozgató ereje. Kívánunk Önöknek, drága Barátaink, sok sikert az MSZMP X. kongresszusának munkájához, amely arra hivatott, hogy kijelölje a szocializmus teljes felépítéséhez vezető út legfontosabb állomásait a Magyar Népköztársaságban. Érjenek el újabb győzelmeket és sikereket az egész magyar dolgozó nép javára! Erősödjenek és sokasodjanak a szocializmus vívmányai a szabad magyar földön! Éljen a szovjet és magyar kommunisták harcos szövetsége, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság népei közötti megbonthatatlan barátság! Éljen a világ kommunistáinak a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus eszméin alapuló egysége és összeforrottsága! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága BAGYINSZKI ISTVÁN, a Csepel Vas- és Fémművek lakatosa hozzászólásában a többi között elmondotta: a gyár közvéleménye azt várja a párt X. kongresszusától, hogy jelölje meg a társadalom fejlődésének további irányát, úgy, ahogy azt korábbi kongresszusain is tette A csepeli munkások tudják: e kongresszus munkakongresszus, s — szerencsére — nem várhatók fordulatok, „szenzációk” politikánkban. Megyénk küldötte az egyesült tsz-ek tapasztalatairól A Központi Bizottság beszámolójának agrárpolitikai részéhez fűzött észrevételeket Drozsnyák István, a sopronhorpácsi egyesült Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke, megyénk küldötte. Felszólalásában emlékeztetett arra, hogy a IX. kongresszus a többi között a kenyérgabona terméshozamainak növelését adta feladatul. — Győr-Sopron megyében a tsz-ek a tervezett 14,5 mázsa helyett az idei kedvezőtlen időjárás ellenére is 15,5 mázsa gabonát termeltek holdanként —■ mondotta Drozsnyák István. — A megyei pártértekezlet négy éve feladatul szabta: 1. a tsz-társulások szervezését, 2. a politikai és gazdasági feltételek adottsága esetén a szövetkezetek egyesülését. Sok vita van arról, hogy melyik forma a kedvezőbb, a társulás vagy az egyesülés. Tapasztalataink szerint a társulás többsége betölti hivatását. De akad olyan is, amelyik elidegenül az alapító szövetkezetektől, mert a vállalati érdekeket helyezi előtérbe. Az ilyen társulás kikerül a szövetkezeti demokrácia hatóköréből, ezáltal a közös gazdaságok tagjai nem érzik magukénak. A jól működő társulások viszont annak bizonyítékai, hogy a közös vállalkozás jó hatással van a termelés koncentrációjára. Az 1969. gazdasági évben Győr - Sopron megyében több közös gazdaságban megteremtődtek az egyesülés feltételei. Az önkéntes alapon való egyesülésnek a kommunisták voltak a zászlóvivői, és olyan megértésre talált tevékenységük a pártonkívüliek körében is, hogy az egyesülésről döntő titkos szavazás végeredménye az „igen” volt. — Ez év január elejétől kezdtük együtt a munkát, s azóta a sopronhorpácsi egyesült Alkotmány Tsz munkája reflektorfényben van. Eddigi eredményeink is az egyesülés előnyeit bizonyítják. Egyesült szövetkezetünk öt alapszervezetében 145 kommunista tevékenykedik. A párttagok bátran kezdeményeznek, adnak tanácsot egy-egy feladat megoldásához, ha szükséges, bírálnak. Nálunk helyesen érvényesül a párt vezető szerepe. Az utóbbi időben azt is sokszor megkérdezik tőlünk, hogy érvényesül-e a szövetkezeti demokrácia, csorbítatlan-e a szocialista tulajdonosi szemlélet. Bátran állíthatom, hogy igen. Igaz, a vezetésnek kevesebb ideje és alkalma nyílik a tagokkal való közvetlen eszmecserére. Éppen ezért nőtt meg a szerepe az egyesült gazdaságokban a részközgyűléseknek, brigádértekezleteknek, csoportos beszélgető- Brázsnyik István