Kisalföld, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

1971. április 9., péntek igazi tornacsarnok A soproni Széchenyi Ist­ván Gimnázium és Postafor­galmi Szakközépiskola régi álmának valóra váltását kezdték meg a napokban a Fertődi Építőipari Kft dol­gozói. Az egykori sörraktár­ból alakított tornatermet le­bontották, és megkezdték a négy és fél millió forintos tornacsarnok építését. Krasz­­nai Ferenc testnevelő tanár örömmel újságolta, hogy a tornaterem és a lebontott la­kások helyén épülő torna­csarnok 28-szor 16 méteres lesz, és hat méter magas, te­hát alkalmas a szabályos ko­sarll­a­bdapály­a létesítésére, öltözők, szertárak, fürdők is készülnek az emeleti torna­­csarnok mellett. A földszin­ten KISZ-klub, biológiai elő­adóterem, tanári szoba kap helyet. Előreláthatólag mind­ez az 1972/73-as tanévre ké­szül el. —­u — KISALFÖLD Interkozmosz - Nemzetközi űrlegénység Az ismeretlen Mars - Turistasirhalék Interjú Anatolij Filipcsenko űrhajós ezredessel A Szojuz 17. parancsnoka, Anatolij Filipcsenko űrhajós ezredes, a Szovjetunió hőse kedden egy küldöttséggel Győr vendége volt. Ebből az alkalomból szívesen nyilat­kozott életéről, munkájáról lapunk munkatársának. — Filipcsenko elvtárs vas­esztergályos volt. Hogyan gondolt arra, hogy űrhajós lesz? — Azt hiszem, kevés olyan fiatal van, aki ne szeretne repülőgépee ülni. Én is így voltam akkoriban. Gyerek­fejjel természetesen kényte­len voltam megelégedni a re­­pülőmodellezéssel. Aztán esz­tergályos lettem, de tervem­ről nem mondtam le. Ismerő­seim javasolták, hogy kérjem felvételemet a repülőmérnö­ki akadémiára. De én nem mérnök akartam lenni, ha­nem repülő. A repülős főis­kolára jelentkeztem ... 1950- ben még nem is gondolhat­tam Űrrepülésre. Gagarin út­ja után kérvényt írtam ... így lettem űrhajós. — Hogyan telnek egy űr­hajós napjai a Földön? — Kemény munkával, ké­szülődéssel. Úgy dolgozom, hogy bármelyik percben ké­szen álljak az új feladatok megoldására. — Van-e szenvedélye? — Nagyon szeretek vadász­ni. Sajnos, ritkán jut­­ rá időm. — Az Interkozmosz-egyez­­mény alapján magyar tudó­sok is közreműködnek a vi­lágűr titkainak megismerésé­ben. Ezredes elvtárs találko­zott velük? — A Szovjetunióban is, de a mostani magyarországi uta­mon is volt alkalmam beszél­ni magyar kutatókkal. Mun­kájuk nagy segítség az űrku­tatásban, főleg az automata űrállomások felbocsátásában. Bizonyos vagyok benne, hogy nemsokára lőnek fel nemzet­közi legénységű űrhajót. Gon­dolom, lesz a fedélzetén ma­gyar asztronauta is. — A Szojuz-programban nagyszerű eredményeket ér­tek el. Mikor szerelik össze a világűrben az első űrállo­mást? — Egyik nyilatkozatomban megkockáztattam, hogy talán még az idén. Az űrállomáso­kon több ember tartózkodik majd huzamosabb ideig, hogy a Föld légkörén kívül végez­zenek tudományos megfigye­léseket. — Az amerikai Apollo­­program eltér a Szojuz-kí­­sérletektől. Van-e az űrkuta­tásban valamilyen együttmű­ködés a szovjet és az ameri­kai tudósok között? — Az Amerikai Egyesült Államok imperialista, hábo­rús politikája miatt nem le­hetséges a szoros együttmű­köd«». Közösen kétségkívül sokkal gyorsabban menne a világűr meghódítása. Az asztronauták mentésére azon­ban kölcsönös szerződésünk van az amerikaiakkal. Az űrhajókon azonos a kapcso­lódási helyek működési rend­szere. Tehát lehetőség van arra, hogy a bajba jutott asztronautákat egy másik nemzetiségű űrhajó legény­sége megmentse. — A Venusról a Venera­­szondák segítségével megál­lapították, hogy a felszínén a földihez hasonló élet a ma­gas hőmérséklet és a légnyo­más miatt nem létezhet. Má­sik bolygószomszédunk, a Mars viszont még felderítet­len.­­ A Marsot egyelőre csak automata űrszondák tudják vizsgálni. A közeli jövőben nem valószínű, hogy ember által vezetett űrhajó menjen a Marsra. A felderítéseket nagyszerűen el tudják látni az automaták. Rendkívül ve­szélyes embert küldeni az is­meretlenbe, és nagyon hosszú lenne az utazás. Szakköny­vekben olvasható, hogy a technika mai állása szerint a Marshoz vezető út 900 napot vesz igénybe. — Az embereket nagyon érdekli, mikor valósul meg, hogy űrhajókat nem tudo­mányos célból, hanem fedél­zetén például turistákkal lő­nek fel? — Gondolom, húsz év múl­va megvalósul ez a mai álom. Ehhez azonban legfon­tosabb az egész világon: a teljes béke. Jutasi Ferenc fl sertéstenyésztés feladatai a IV. ötéves terv idején Serkentenek a gazdasági ösztönzők Pártunk X. kongresszusá­nak egyik fontos célkitűzése, hogy a IV. ötéves terv idő­szakában tovább javuljon a lakosság ellátásának mennyi­sége, összetétele és minősége, kulturáltabb, korszerűbb élel­miszerellátást kell megvaló­sítani. Előirányzat, hogy a tervidőszakban az egy főre jutó húsfogyasztás 58,9 kiló­ról 67 kilóra emelkedjék, ez mintegy 14—15 százalékos növekedést jelent. Ismeretes, hogy hazánkban a húsféleségek közül első he­lyen a sertéshús iránt legna­gyobb az igény. Ezért mindig fontos szerepet játszott és játszik sertéstenyésztésünk és a hizlalás színvonala. A te­nyésztés ciklikusságából adó­dó sertéshiány az utóbbi évek­ben időnként ellátási és ki­elégítési nehézségeket oko­zott. Pártunk és kormányunk e helyzet ismeretében a te­nyésztést és tartást hatékony közgazdasági ösztönzőkkel, egyebek között az építéshez adott 50 százalék állami tá­mogatással, a korszerűtlen férőhelyeken előállított min­den kire hízott sertés után 2 forint prémium felárral szor­galmazza. Emellett a háztáji gazdaságokat is támogatja, a kocatartásra és a hizlaló te­vékenységre ösztönzi. Ennek eredményeképpen jelenleg megyénkben 7725-tel több ko­ca és 45 790-nel több sertés van a termelőszövetkezetek­ben és háztáji gazdaságokban, mint a múlt években bármi­kor is volt. A népgazdasági célok és igények ismeretében határoz­ta meg az MSZMP megyei Bizottsága novemberi, és a megyei tanács januári ülésén a párt- és gazdasági vezetés feladatát a sertéshústermelés fokozása céljából. Megyénk mezőgazdasági üzemei már a III. ötéves terv időszakában sokat tettek a sertéstenyésztés fokozásába és a gazdaságos előállítás ér­dekében. Jelentős előrelépés történt a változó szükségle­tekhez és igényekhez alkal­mazkodó intenzív sertésfajták elterjesztésében. Jelenleg a mezőgazdasági üzemek 45 százalékában van angol, svéd, holland és lapát alapanyag a hagyományos extenzív­ fajtákkal szemben. Mindez úgy valósulhatott meg, hogy jelenleg 14 ter­melőszövetkezetben folyik magasabb szintű törzstenyész­­tői munka, amelynek az a célja, hogy az árutermelő gazdaságokat megfelelő te­­nyészanyaggal lássák el. A IV. ötéves terv idősza­kában az eddigi jó tapaszta­latok alapján még jobb és termelékenyebb fajták te­nyésztésbe fogásával kell fej­leszteni a törzstenyésztő te­lepeket. A tenyésztésbe fo­gott intenzív fajták gazdasá­gosabbá teszik a sertéstartást és lényegesen termelékenyeb­bek. Ugyanis ez a fajta ké­penként átlag minten másfél dialaccal ad többet. E fajták­nál az 1 kiló hús előállításá­hoz 0,5 kilóval kevesebb ab­rak szükséges, mint az eddi­gi fajtáknál. A hús minősége tekinteté­ben is jobban alkalmazkodik a változó hazai és a mind igényesebb exportkívánal­makhoz. Ennek gazdasági je­lentősége üzemeink számára is igen nagy, mert 1970-ben is mintegy 80 000 sertés ke­rült sonka- és bacon minő­ségben értékesítésre, az ösz­­szes árusertésnek mintegy 50 százaléka. Szép számmal vannak olyan mezőgazdasági üzemek, mint például a mihályi tsz, ahol a múlt évben 2986 áru­­sertést értékesítettek, és eb­ből 2451 volt a bacon. Így kilogrammonként a speciális minőségű sertés előállításá­val 2,60 forinttal jutottak több jövedelemhez. De ha­sonlóan alakult a helyzet a beledi Előre Tsz-nél is, ahol az elmúlt évben 2050 speciá­lis sonkasertést adtak el az államnak, és ebből élősúlyra átszámítva kilogrammonként 26 forint volt a bevétel a kommerszsertés 24 Ft/kg­-os árával szemben. Hasonló példák szép szá­mát lehetne felsorolni a me­gyében. Ugyanis az intenzív sertéstartással foglalkozó ter­melőszövetkezetek a minőség javításával lényegesen több jövedelemhez jutnak, és él­nek a gazdasági reform adta lehetőségekkel. A mezőgaz­dasági üzemek árusertés-ki­­bocsátása várhatóag ebben az évben eléri a 86—87 kilo­grammot hektáronként, az 1 hektárra vetített sertéshús (számításaink szerint) 1975-ig eléri a 110—120 kilogrammot. A következő években 1975-ig a kommersz és a speciális cé­lú sertéseket is figyelembe véve még mintegy 40—50 ezerrel fog növekedni és meg­haladja a 200 000-et a tanácsi szektorban. Ezek a célok meg­követelik az iparszerű sertés­termelés és tartás fejlődését és gyorsabb ütemű fejleszté­sét. A jövőben olyan szakosí­tott sertéstelepek jönnek lét­re, ahol korszerű technológiát alkalmaznak a termelésben, viszont a technológiához értő szakemberekre és szakmun­kásokra is szükség van. Első­sorban csak így érhető el, hogy lényegesen javuljon az állategészségügy és az állat­higiénia. Ezáltal lényegesen csökkenne az elhullás, és várhatóan elérjük a IV. öt­éves terv végére egy koca után 17—18 hízó kibocsátását. A fajták célszerű megvá­lasztása mellett a gazdasá­gos és termelékeny sertéste­nyésztés és hizlalás másik fontos feltétele a sertéshús­­termelés és előállítás kon­centrációja. E tekintetben is jelentős fejlődés van. A gaz­dasági vezetők közül sokan bátran hozzáfogtak a feladat teljesítéséhez. A termelőszö­vetkezetek egy része egyedül, más része pedig más szövet­kezetekkel társulva kezdett hozzá a szakosított sertéstele­pek megépítéséhez. Jelenleg 10 termelőszövetkezetben van folyamatban a tervezési mun­ka és az építés. Ezekből az új létesítményekből évente legalább 45 000—50 000 hízót bocsátanak ki. A kocaforgó pedig a tervezés szerint meg­haladja a kettőt. Mindez 36 százalékkal több, mint a régi típusú épületekben a hagyo­mányos extenzív tartású ko­cafajtákkal elért eredmény. Az építésben bátrabban ér­demes alkalmazni a Beledi Cement és Épületelemgyáró Vállalat által gyártandó, ösz­­szeszerelhető épületelemeket. Cél, hogy a megépített sza­kosított sertéstelepek takar­mányozását, fűtését, szellőzé­sét, a kitrágyázást szolgáló gépesítést modern technoló­giával és korszerű techniká­val oldják meg. A mezőgazdasági üzemek jelentős részében a jelenlegi gazdasági színvonal lehetővé teszi azt, hogy a mezőgazda­­sági üzemek — az érvényben levő álla­mi támogatást ki­használva — dinamikusan lépjenek előre, élve a korsze­rű technológia alkalmazásá­val, az iparszerű sertéste­nyésztésben és hizlalásban egyaránt. Ennek eredményes végrehajtásával járul hozzá megyénk mezőgazdasága a hazai és az exportigények magasabb szintű kielégítésé­hez. Horváth Imre, a megyei tanács vb-elnökhelyettese Tizenketten kaptak kórusvezetői minősítést Befejeződött a kétéves kó­rusvezetői tanfolyam Győrött, melyet a Népművelési Ta­nácsadó szervezett. Tizenöt, főleg községeikben tanító, éneksza­kos pedagógus jelent­kezett a tanfolyamb­a. A hall­gatók havonta előadásokon, gya­korlatokon vettek részt, melyeket a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola győri, kihelyezett tagozatának taná­rai és a Népművelési Intézet munkatársai tartottak. Tizen­­ketten vizsgáztak tegnap kar­vezetésből, zeneelméletből, partitúraolvasásból és nép­művelésiből a Népművelési Intézet vizsgabizottsága előtt. A sikeres vizsgák után B-ka­­tegóriás kórusvezetői mino­ritást kaptak a hallgatók, amely a kórusvezetés előfel­tétele. Négy évtized hű szolgálat NEGYVEN ÉVVEL ezelőtt egy 23 éves fiatalember foglalta el munkahelyét Győr város szociálpolitikai ügyosztályán ideiglenes szükségmunkásként, és ebben a beosztásban dol­gozott 9 évig, havi 60 pengő fizetéssel. Hogyan is juthatott volna előre az újvárosi kőművessegéd fia abban a korban, amelyről Ady Endre így írt: „Csörtettek bátran a senkik s meglapult az igaz ember” ... nál ültem, dolgoztam szere­tett városomért, Győrért.­­ AZ UTOLSÓ mondatokat lassan, meghatódva mondja, hiszen elbúcsúzni egy mun­kahelytől, ahol 40 évi maku­látlan, hű szolgálatát töltöt­te, még olyan munkában ed­zett kommunistának sem könnyű, mint Károly János. Azt már nem tőle tudtam meg, hogy 1954-től 1970 szep­temberéig vezetőségi tagja volt a városi tanács pártalap­­szervezetének és 15 évig párt­titkára. Sok kitüntetést ka­pott, köztük a Munkaérdem­rend bronz fokozatát. Munkatársai, beosztottjai mondották el, hogy szobája mindig nyitva állt mindenki előtt. Emberségre, az embe­rekkel való jó bánásmódra nevelt mindenkit. Utolsó hi­vatali ténykedése is jellemző rá: már várták a búcsúzta­tók, az ünnepelt azonban nem jött. Egy 82 éves újvárosi né­nikének intézte el kedvezően adóügyét. Boerhave, a híres holland orvos-író mondotta: „Az igaz­ság jele az egyszerűség!” Ká­roly János mindig nagyon egyszerű ember volt. . . KÁROLY JÁNOST, Győr Város Tanácsa V. B. pénzügyi osztályának vezetőjét nyugalomba vonulása alkalmából tisz­telői, munkatársai és barátai bensőséges ünnepségen búcsúz­tatták a városi tanácsházán. Az ünnepségen megjelent Lombos Ferenc, a Győr-Sopron megyei Tanács elnöke, dr. Csernitzki Gyula, Győr városi Tanács elnöke és dr. György Ernő, a Győr-Sopron megyei Tanács V. B. titkára. Imre Bela Az „igaz embernek”, Károly Jánosnak nehéz gyermekkora volt. Iskolai szünetekben édesapja mellett dolgozott. Édesanyja alkalmi munkákat vállalt, hogy a család megél­jen és a gyerek tanulhasson. Először a négy polgárit vé­gezte el, majd a Győri Felső­kereskedelmi Iskolában érett­ségizett 1927-ben, és 1931-ig napszámosként dolgozott — ott, ahol tudott. Azután jöt­tek a borzalom évei: a jobb­oldali elnyomás, a nyilas ter­ror, s a fiatal Károly János ott volt mindenütt, ahol se­gíteni kellett az üldözötteken, ahol bújtatni kellett valakit a teuton hadak elől. A FELSZABADULÁS bol­dog percei után az elsők kö­zött jelentkezett a pártba, és az elsők között kezdte meg­szervezni az életet, a munkát a torony alatt, a városházán. — Adóügyi tanácsosnak ne­veztek ki — mondja —, majd Győr városának adóügyi cso­portvezetője lettem. Ebben a minőségben dolgoztam 1957 májusáig, amikor megbíztak a pénzügyi osztály vezetésé­vel. — Sok gond, sok munka jellemezte azokat az éveket. Emberségesen végrehajtot­tuk az államosítást. Alig vé­geztünk a nagy munkával, jött a dunai árvíz. A Duna hullámai 1954 nyarán dön­tötték Győr-Révfalut. Fel­mértük a károkat, majd ki­osztottuk a kormány által adott 3 milliós segélyt azok­nak, akik rászorultak. Nehéz munka volt. Sokan ügyesked­tek mások kárára, s olyanok is jöttek segélyért, akiknek semmi közük sem volt az ár­vízhez. Alig múlt el két év, s megint üldözött lettem. 1956. október 23-án éjjel be­hívattak a Győr városi Párt­­bizottságra s megbíztak: szer­vezzem meg a hűtőház fegy­veres őrségét. Tartani kellett attól, hogy az ott tárolt, mil­liókat érő élelmiszer­t illeték­­telenek szétszórják. A fel­adatnak eleget tettem. Aztán jött a csőcselék és a fejemet követelte. Kitiltottak a város­házáról. Azonnali hatállyal elbocsátottak állásomból. — November 4-én újból csak a felszabadulás boldog napjaira emlékeztem, amikor a szovjet csapatok segítségé­vel megint a népé lett a ha­talom. Elölről kezdtünk min­dent. Legelőször a pártot szerveztük, és csak 7 tagunk volt, de egyre jobban erősö­dött, terebélyesedett a városi tanács pártszervezete. Nőt­tek­ a feladatok a pénzügyi osz­tály irányításában is. Szíves­­lélekkel dolgoztam, azonban 1967-ben megbetegedtem, és bal lábamat amputálni kel­lett. Sokan azt­ gondolták, hogy örökre munkaképtelen leszek. A 40 évi munka azon­ban megedzett, és egy év múlva újra az íróasztalom­ ­ Az alomi részecskék az igazi mozgatok Marx György előadása az anyag fejlődéstörténetéről Tegnap délelőtt kezdődött a középiskolás fizikatanárok or­szágos an­kétja. Fél tízre meg­telt a győri Rába Művelődési Központ sainiházterme az or­szág sok iskolájából erre az an­kétra Győrbe érkezett ta­nárokkal, érdeklődőkkel. A megnyitón megjelent Székely György, a Művelődésügyi Mi­nisztérium főelőadója, dr. Tú­ri Istvánné, az MTESZ fő­ti­ttk­ár-helyettese és dr. Varga Lajos, az Országos Pedagó­giai Intézet osztályvezetője. A tudományos ülés elnöki tisztét Sas Elemér egyetemi d­ocens töltötte be. A megnyitó után Marx György akadémiai levelező tag állt a mikrofon elé, elő­adásával kezdődött az ankét tudományos előadássorozata. Előadásában az anyag fejlő­déstörténetét ismertette. A világtérben rendezetle­nül fénysugaraik kóborolnak. Ezekből a fotonokból van leg­több az univerzumban. A csillagászati megfigyelések azt mutatják, hogy a távolsá­gok növekedéiben, a hullám­hosszak megnyúlóban van­nak. Az atomok előtti időben, úgy tízmilliárd évvel ezelőtt, a világmindenség hőmérsék­lete felülmúlhatta a tízmil­­liárd fokot. E­bben a fond univerzumban nemcsak szi­lárd felületű égitestek, ha­nem még elemi részecskék, elektronok, protonok sem lé­tezhettek mai formájukban. A tudomány eddig képes visz­­szatekinteni, ettől az álla­pottól tudja felvázolni az anyag fejlődését. Ebben az alaktalan kavar­gásban a moz­gás túlsúlyban volt a tömegvonzás felett. Bi­zonyos helyzetben az elemi részek sugárzássá történő szétf­oszlása elé akadályok gördültek, és a fela­prózódás megakadt a proton és elekt­ron szintjénél. A proton és elektron elektromos vonzása folytán a lehűlő gázban ösz­­szekapcso­l­ódott és megszüle­tett a legegyszerűbb atom, a hidrogén. A sűrű hidrogén­­felhőből kiformálódtak ,a tej­útrendszerek. A galaxisok közt a mozgás, a galaxisok belsejében azonban a vonzás uralkodik. Évmilliárdok alatt a galaxisokban megszülettek a csillagok. A gravitáció, az elektromos taszítás, a nukleá­ris kölcsönhatás mellett meg­jelenik a radioaktivitás. Újabb bonyolult fizikai fo­lyamatok eredményeképpen új elem képződik: a hélium. A protonok egyesülése a hé­lium mellett meleget is ter­mel. A túlhevült kemencében létrejönnek a kémiai elemek. Az óriás csillagban egyre va­dabb az izzás. Hatmilliárd fo­kon a vasiból ólom, arany és uránium lesz, de ez a születés pusztulással jár. A csillag el­pusztul. A csillag összeomlá­sát a felforrósodott anya­g egy része arra használja fel, hogy kitör a világtérbe, az atomok széthullanak a világminden­ségben. A hidrogénfelhők be­szennyeződnek a kémiai ele­mekkel. Megszületik az atom. Az atomokból molekulák, az elemeikből vegyületek épül­nek fel. Egy­­bolygón — a Földön — két—három­milliárd évvel ez­előtt atomlánc jött létre. A szénatomok más atomokat kötenek magjukhoz, majd a fejlődés következő fokán meg­jelenik az élő anyag. A sejt­­telen és egysejtű lényekből indult az anyag magasabb struktúrák felé, amíg megje­lent a legfejlettebb lény, az ember. Természetesen — hangsú­lyozta mindvégig színes és él­vezetes előadásában Marx György —" szó sincs arról, hogy a modern fizika világ­képét lezártnak tekintjük. Ennek reális oka az anyag ki­meríthetetlen gazdagsága. M. Zs.

Next