Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-11 / 136. szám

s N. Podgornij választási beszéde Moszkva (MTI) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa Elnökségének elnöke csü­törtökön választási beszédet mondott Moszkva „Lenin­grad” kerületében, amely őt jelölte küldöttének a Szovjet­unió Legfelső Tanácsába. „Az SZKP XXIV. kong­resszusa­— mondotta Podgor­nij — nagy célokat, bonyo­lult nagy feladatokat állított elénk, és tudományos pon­tossággal megjelölte azok megoldásának útjait és esz­közeit. A párt erőfeszítéseit most a nép jólétének, kultu­rális színvonalának lényeges emelésére összpontosítja. A szociális intézkedések átfo­gó programjának megvaló­sításáról van szó, és ennek a programnak középpontjá­ban az ember áll növekvő anyagi és szellemi igényei­vel.” A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnökségének elnöke ezután elmondotta,­ hogy „a kommunizmus épí­tésének je­lenlegi szakasza, a társadalmi élet új jelenségei megköve­telik az irányítás hatékony­ságának növelését, a fegye­lem megszilárdítását, az ál­lamapparátus tökéletesítését, a természeti kincsek védel­mét és más fontos kérdések megoldását.”­­ Podgornij a beszédében emlékeztetett arra, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa ismételten megerősítette a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát, amelynek cél­ja, hogy biztosítsa a legin­kább kedvező nemzetközi fel­tételeket a szocialista és kom­munista társadalom építésé­hez, megerősítse a szocialis­ta országok közösségét, támo­gassa a népek imperialista­ellenes felszabadító harcait, megvalósítsa a különböző társadalmi rendszerű álla­mok békés egymás mellett élésének elvét. Ss­alját-Szojuz OjCBbb lolÖllc®M3S CH f­ff-BlébOÍ€k©l Moszkva, Hável József, az MTI tudósítója jelenti: A Kozmovízió jóvoltából csütörtökön délben a szovjet tv nézőinek milliói láthatták, hogyan folyik a munka a ha­talmas tudományos labora­tórium, a világ első, ember vezette orbitális állomásá­nak, tágas, kényelmes szalon­jában. A kamera egyszerre mutatta a könnyű, melegítő­szerű öltözékben tevékenyke­dő „Borostyán—1-et, 2-őt és 3-at”, vagyis Dobrovolszkijt, Volkovot és Pacajevet. Nyi­latkozatuk szerint „a sze­mélyzet közérzete, kitűnő”. Erről egyébként maguk a tv­­nézők is meggyőződhettek: amikor az űrhajósokkal kö­zölték, hogy „már adásban vannak”, vidáman integetve üdvözölték nézőiket. Georgij Dobrovolszkij, az űrállomás parancsnoka saját feladatáról szólva elmondot­ta: Felelős a repülési prog­ram végrehajtásáért, részt vesz a különböző automatikus és kézi vezérlésű műveletek­ben, ezenkívül műszaki és tu­dományos kísérleteket végez. Vlagyiszlav Volkov hajózó mérnök ugyancsak megismer­tette a nézőket tennivalóival. Mint közölte: üzemelteti a fedélzeti berendezéseket, ami — szavai szerint — koránt­sem könnyű feladat az űrál­lomás óriási méretei miatt. Elég soká tart, amíg egyik végéből a másikba „lebeg”. Az orbitális állomás hossza 20 méter, s így Volkovnak van mit „lebegnie”. Viktor Pacajev kísérleti mérnök munkája: . a Szo­juz—11. és a Szaljut egyes berendezéseinek ellenőrzése, tudományos kísérletek és megfigyelések végzése. A,­ Szaljut személyzetének negyedik munkanapja csü­törtökön moszkvai idő szerint éjjel egy órakor kezdődött. A csütörtöki program jelentős részét orvosi-biológiai kísér­letek alkották. Orbitális állomás Három szovjet űrhajós — Dobrovolszkij, Volkov és Pa­cajev — immár „tanyát vert” a Szaljut orbitális állomáson és megkezdte az állomás üze­meltetését. Ez az esemény az űrkor­szak egyik legnehezebben el­ért csúcsa.. A világűr nép­­gazdasági hasznosítása, a kozmikus technika eszközei­nek az emberiség gyakorla­ti szükségletei kielégítésére — szinte nem is hasonlítható más, ember szervezte koz­mikus repüléshez. . . Nem túlzás, ha azt mond­juk, hogy a lakott orbitális állomás létesítéséért történt a Szovjetunióban eddig min­den, ember vezette és min­den automatikus űrrepülés. Az állomás közvetlen elő­készítése 1969-ben kezdődött azzal, hogy a Szojuz—4. és a Szojuz—5. összekapcsolása révén létrehozták az első kí­sérleti orbitális állomást. Az is igaz, hogy 1969-ben nem lehetett volna létrehozni a kísérleti orbitális állomást, nem lehetett volna további eredményeket elérni 1969— 71-ben és biztosítani a Szal­jut sikerét — a Vosztokok, a Voszhodok a Szojuz—1., a Szojuz—2. és a Szojuz—3. és végül az automata Kozmosz— 186., 188., 212. és 213. meg­alkotása és repülése nélkül. Az 1969. januárban létre­hozott kísérleti állomás­a óta alig két és fél esztendő telt el a jelenlegi Szaljut üzembe helyezéséig. Ez alatt a két és fél év alatt fontos műszaki problémákat kellett megol­dani. Arról volt szó, hogy az űrhajósok szá­mára „összkomfor­tos lakást” és ugyanakkor olyan laboratóriumot kell alkotni, amelyben elvégez­hetik a legkülön­félébb kutatásokat és­­ kísérleteket. Sok mindent első ízben kellett elvé­gezni. Elég, ha pél­dául az összekap­csoló mechaniz­must említjük, amelynek nemcsak a megbízható ösz­­szeillesztést és a hermetikus feszí­tést kellett biztosí­tania, hanem azt­­a lehetőséget is, hogy az űrhajósok egy belső átjárón, át­jussanak az űrha­jóból a Szaljut-ál­­lomásra. Az összeillesztő mechaniz­must először 1971 áprilisá­ban próbálták ki a Szojuz­klu. űrhajósai: Satalov, Jeli­­szejev és Rukavisnyikov. Az űrhajó egyben az összeillesz­tés sokoldalú kidolgozására is szolgált. Noha a Szojuz—4. és Szojuz—5. űrhajók össze­illesztése rendkívül értékes tapasztalatot adott, a Szo­juz és a Szaljut összekapcso­lása — a két test különböző tömege miatt — megkövetel­te, hogy bizonyos fokig kor­rigálják az eddigi tapaszta­latot. Ezeket a problémákat és más nem kevésbé bonyolult problémákat sikerült megol­dani részben a Szojuz-űrha­­jókkal, részben pedig földi kísérletekkel. Nos, az ember vezette tu­dományos orbitális állomás működésbe lépett. Az állo­más üzemeltetése során épp­úgy, mint a földi kísérletek­nél, tovább tökéletesítik a rendszereket, „kival­latják” reális lehetőségeiket, vajon az ember miként alkalmaz­kodik a bonyolult fedélzeti berendezésekhez, a szokatlan feltételek között, mennyire hatékony az „emberi gépe­zet”. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az orbitális állomáson levő űrhajósok mit figyeljenek, mit kutassanak, mi­­el kísérletezzenek, és mit célszerűbb az automata szputnyikokra bízni. Ki kell deríteni, hogy milyen sajá­tos követelményeket tá­masszunk a tudományos be­rendezésekkel szemben, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb megbízha­tósággal kapjuk a legértéke­sebb adatokat. Végül pedig — s ez a legfontosabb: az űr­állomást — e sokat ígérő kozmikus eszközt — bizonyá­ra fel tudjuk használni a nép­­gazdasági és tudományos vo­natkozású­­ kísérletekre és megfigyelésekre. Jurij Marinyin (AFN) Munka közben a szovjet asztronauták. 1. (Fotó: APN—RS.) KISALFÖLD N­égy részvéttel elbcsúztettére Lukács Gyulgf­fát Csütörtökön a Mező Imre úti temetőben nagy részvét­tel elbúcsúztatták a 86 éves korában elhunyt Lukács Györgyöt, a Magyar Tanács­­köztársaság volt népbiztosát, kétszeres Kossuth-díjas aka­démikust. A Munkásmozgal­mi Panteon területén a gyá­szolók sokasága állta körül a magyar és a nemzetközi for­radalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, a kiváló marxista filozófus­nak és esztétának vörös szem­­fedéllel borított, virágokkal és koszorúkkal övezett rava­talát. A gyászszertartáson a hoz­zátartozókon kívül részt vet­tek és a koporsó mellett dísz­őrséget álltak párt- és állami vezetők, tudományos és kul­turális életünk ismert sze­mélyiségei, a különböző tár­sadalmi szervezetek képvise­lői; eljött a végső tisztelet­­adásra a munkásmozgalom sok régi harcosa, lerótták ke­gyeletüket, az elhunyt egyko­ri munkatársai, tanítványai, barátai és ismerősei, köztük számos külföldről érkezett tisztelője. A ravatalnál a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia ne­vében Friss István, az MSZMP KB tagja, akadé­mikus búcsúzott Lukács Györgytől, akinek távozásá­val — mint mondotta — a magyar és a nemzetközi mun­kásmozgalmat, a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a tudományon és a munkásmozgalmon túl a ma­gyar társadalmat érte nagy veszteség. Méltatta Lukács György rendkívül gazdag életét. — Ma már nem vitatható,­ hogy Lukács György nagyot alkotott. Megtermékenyítésen hatott az utolsó évtizedek fi­lozófiai, esztétikai, társadal­mi-politikai, tudományos gon­dolkozására. Új felismerések­kel gazdagította a marxizmus —leninizmust. Hatása messze túlterjedt hazája határain. E nemzetközi tudományos köz­vélemény mint a marxizmus vezető gondolkodóját, képvi­selőjét tartotta számon. Ha­lála óta szerte a világon egy­mást élik az életét, munkás­ságát méltató megnyilatkozá­sok. Nemzete, a haladó tudo­mány és a nemzetközi for­radalmi mozgalom gyászolja benne nagy halottját — mon­dotta befejezésül. Az elhunyt barátai nevé­ben Déry Tibor író mondott búcsúszavakat. A gyászbeszédek elhangzá­sa után a koporsót a pan­teon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mel­lett bocsátották a sírba, ame­lyet elborítottak a gyász és a kegyelet virágai. (MTI) Folytatja munkáját a mongol pártkongresszus Ulánbátor (MTI) Negyedik napja tart a Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusa. A küldöttek felszólalásaikban elemzik az előző kongresszus óta végzett munka eredmé­nyeit és a szocialista építés átfogó programját a követke­ző 5 évre. A felszólalók hangsúlyoz­ták: a Mongol Népi Forra­dalmi Párt az SZKP-val és más testvérpártokkal egy sorban vívja következetes harcát a nemzetközi ko­m­munista mozgalom egységé­nek erősítéséért. Rámutattak arra is, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa történelmi je­lentőségű esemény az egész szocialista rendszer szem­pontjából. A kongresszus csütörtöki ülésén több testvérpárt kép­viselői tolmácsolták pártunk üdvözletét. A küldöttek lel­kes fogadtatásban részesítet­ték a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöt­tét. A kongresszus folytatja munkáját. (TASZSZ) 1971. június II., péntek Előkészületben a Német Szocialista Egységpárt Vili. kongresszusa Lipcsei tudósítónk írja:­­ Június közepén kezdődik a NSZEP VIII. kongresszusa az­­ NDK-ban. Miként a szocialista országok legutóbbi pártkong­resszusain, elsősorban is a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXIV. kongresszusán — a politikai és ideológiai problé­mákon kívül az 1971—75. éves népgazdasági tervének meg­vitatása és eldöntése lesz napirenden. I. A testvérországok népgaz­dasági terveinek, így az NDK fejének is az a közös vo­nása, hogy első ízben jöttek létre a KGST-n belül koordi­náció révén, mégpedig úgy, hogy a koordináció nem a tervek elkészítése után tör­tént, hanem már a tervké­szítés kezdeti szakaszában. Így valóban egyeztetett ter­vekről lehet beszélni. Az in­tegráció tehát előrehaladást tesz, és biztosítottnak látszik, hogy a KGST következő leg­felső szintű ülésszakán elfo­gadásra kerül a már régóta kidolgozás alatt álló doku­mentum a szocialista gazda­sági integráció elveiről, ame­lyek alapján nagyobb ütem­ben és új minőségi szinten le­het az integrációt tovább fej­leszteni. Az integráció az NDK ré­széről azért is elsőrendű kér­dés, és az itteni széles népi vita középpontjában áll, mi­vel az NSZK-val szembeni tu­datos elkülönítés és elhatá­rolódás­­a nemzetközi kap­csolatok normalizálása , áll csupán napirenden az NDK és NSZK között mindennemű „össz-német” „közös” kap­csolat és érdek tudatos kizá­rásával) csupán akkor oldha­tó meg politikailag és ideoló­giailag, ha ennek pozitív al­ternatívája a mind szorosabb integráció a szocialista or­szágokkal. II. Az új ötéves terv előteré­ben éppúgy, mint a többi szo­cialista országban,, az élet­­színvonal tudatos emelése áll a tudományos és technikai forradalom kérdéseinek meg­oldásával együtt, hogy a fej­lett szocialista társadalmat tovább lehessen építeni és fejleszteni. Ez a kettős tö­rekvés (életszínvonal-emelés és a tudományos-műszaki forradalom megoldása) vezér­fonalként húzódik a terven keresztül. A terv alkalmazkodik a le­hetőségekhez, s igyekszik a következő öt évben biztosíta­ni az előkészületet a továb­bi gyors előrehaladáshoz 1975 után, mivel ez a terv éppúgy, mint a többi szocia­lista országban, szerves része az 1990-ig kidolgozott távlati tervezésnek. Az évi nemzeti jövedelem­ 5,1 százalékkal emelkedik. Ez elégséges a termelésben a gazdasági terv kettős céljá­nak megoldásához. A lakos­ság évi nettó pénzbevétele kb. 4 százalékkal nő, s ugyan,­csak ilyen vagy valamivel magasabb méretű az évi áru­ellátás növekedése. A terme­lési növekedés az iparon be­lül szinte teljesen a termelé­kenység növekedéséből adó­dik, a dolgozók száma ugyan­is legalább­­ 1980-ig inkább csökken, mint nő (évente több munkaerő megy nyug­díjba, mint amennyi új mun­kaerő állítható munkába). Extenzív jellegű fejlődés szinte lehetetlen, minden az intenzívebb gazdálkodásból kerül ki. A beruházás szintén olyan mértékű, hogy ne fejtsen ki nyomást az életszínvonalra. Évente kb. 21 százalékos. A terv fő szempontja a haté­konyság növekedése. Bár az automatizálás nem került le a napirendről, csupán bizo­nyos területen kerül előtérbe. III. Előtérben áll a szocialista racionalizálás mint a tudo­mányos-műszaki forradalom megoldásának jelenlegi fő útja. Itt főleg arról van szó, hogy nagyobb fokú automa­tizálás csak akkor lehetséges, ha gondosan elő van készít­ve, azaz az állóalap és ter­melési eszközök teljes, három műszaki kihasználása biztosí­tott. A múltban éppen az okozott gondot, hogy az auto­matizált üzemekben nem si­került a teljes kihasználás három műszakban, s ez aránytalanságokra vezetett. Ugyancsak elsőrendű kér­dés a jobb nyersanyag-ki­használás és az anyagfelhasz­nálás csökkentése. Az NDK lehetőségei nyersanyagok te­kintetében kedvezők, s a tu­dományos-műszaki forrada­lomban is nagy szerepet ját­szanak: a szintetikus anya­gok mind szélesebb felhasz­nálásával a gépgyártásban s egyéb konstrukciókban, to­vábbá a hengerelt acél és a színes­fémek felhasználásá­nak évi legalább 2 százalé­kos csökkenésével együtt. Különös jelentőségű ugyan­ezen okokból a hulladékanya­­gok újabb felhasználása az anyagellátás szempontjából. IV. Az életszínvonal emelésé­nek különösen fontos előfelté­tele a lakáskérdés megoldá­sa. Ezért évente 100 000 la­kást kell építeni, az eddigi 70 —80 000 helyett. A társadal­mi fogyasztás is nagymér­tékben nő, így a népoktatás, egészségügy és főleg a szol­gáltatások területén. Törek­vés, hogy mind több nő vál­lalhasson munkát. A tudományos-műszaki for­radalom kérdéseinek megol­dása megköveteli a hatékony­ságot a munkaidő-kérdés megoldásával, a tudományos kutatások mind gyorsabb át­ültetését a gyakorlatba, ami főleg az eddig nem teljesen kielégítő technológiai szerve­zet javításával eszközölhető. Mindez egyben a tervezés és irányítás további javítását kí­vánja, amire a terv különö­sen utal. Az iparban előtérben áll a feszített energiaellátás felol­dása az energiatermelés nö­velésével, a földgázkutatás és -termelés fokozásával. (1975- ig 14 milliárd köbméterre kell növelni az NDK földgáz­­termelését, a Szovjetunió évi szállítása az NDK-ba 3,5 mil­liárd köbméter földgáz lesz.) 1975-ben kb. 19 millió tonna, a Szovjetunióból származó kőolajat használ fel az NDK vegyipara. A mezőgazdaságban is az intenzív fejlesztés és a koo­peráció kiépítése a fő fel­adat a termelés fokozása cél­jából. Mivel a szállítás a múltban sok gondot adott, főleg a va­súti szállítás, ezen a terüle­ten különösen szükség van előrehaladásra. Az ipari és a lakásépítkezések felaprózó­­dása és elégtelen hatékony­sága arra figyelmeztet, hogy kevesebb építkezést szabad elkezdeni, és gyorsabban be kell fejezni a beruházásokat­ ­. A külkereskedelemben a szocialista integráció áll elő­térben (a külkereskedelem 75 százaléka a szocialista or­szágokkal folyik), azután az ázsiai, afrikai és latin-am­eri­­kai fejlődő országokkal, hogy ezek fejlődéséhez hozzájárul­hasson. A tőkés országokkal az NDK érdekei és a kölcsö­nös előnyök alapján növel­hető a külkereskedelem. Bizonyos, hogy az NSZEP VIII. kongresszusa nagy ér­deklődésre tarthat számot po­litikai és gazdasági tekintet­ben egyaránt — az NDK meg­erősítése szempontjából, mindinkább integrálódva a szocialista közösségbe. Dr. Nagy Ivor

Next