Kisalföld, 1971. június (16. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-11 / 136. szám
s N. Podgornij választási beszéde Moszkva (MTI) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke csütörtökön választási beszédet mondott Moszkva „Leningrad” kerületében, amely őt jelölte küldöttének a Szovjetunió Legfelső Tanácsába. „Az SZKP XXIV. kongresszusa— mondotta Podgornij — nagy célokat, bonyolult nagy feladatokat állított elénk, és tudományos pontossággal megjelölte azok megoldásának útjait és eszközeit. A párt erőfeszítéseit most a nép jólétének, kulturális színvonalának lényeges emelésére összpontosítja. A szociális intézkedések átfogó programjának megvalósításáról van szó, és ennek a programnak középpontjában az ember áll növekvő anyagi és szellemi igényeivel.” A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke ezután elmondotta, hogy „a kommunizmus építésének jelenlegi szakasza, a társadalmi élet új jelenségei megkövetelik az irányítás hatékonyságának növelését, a fegyelem megszilárdítását, az államapparátus tökéletesítését, a természeti kincsek védelmét és más fontos kérdések megoldását.” Podgornij a beszédében emlékeztetett arra, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa ismételten megerősítette a Szovjetunió külpolitikai irányvonalát, amelynek célja, hogy biztosítsa a leginkább kedvező nemzetközi feltételeket a szocialista és kommunista társadalom építéséhez, megerősítse a szocialista országok közösségét, támogassa a népek imperialistaellenes felszabadító harcait, megvalósítsa a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elvét. Ssalját-Szojuz OjCBbb lolÖllc®M3S CH fff-BlébOÍ€k©l Moszkva, Hável József, az MTI tudósítója jelenti: A Kozmovízió jóvoltából csütörtökön délben a szovjet tv nézőinek milliói láthatták, hogyan folyik a munka a hatalmas tudományos laboratórium, a világ első, ember vezette orbitális állomásának, tágas, kényelmes szalonjában. A kamera egyszerre mutatta a könnyű, melegítőszerű öltözékben tevékenykedő „Borostyán—1-et, 2-őt és 3-at”, vagyis Dobrovolszkijt, Volkovot és Pacajevet. Nyilatkozatuk szerint „a személyzet közérzete, kitűnő”. Erről egyébként maguk a tvnézők is meggyőződhettek: amikor az űrhajósokkal közölték, hogy „már adásban vannak”, vidáman integetve üdvözölték nézőiket. Georgij Dobrovolszkij, az űrállomás parancsnoka saját feladatáról szólva elmondotta: Felelős a repülési program végrehajtásáért, részt vesz a különböző automatikus és kézi vezérlésű műveletekben, ezenkívül műszaki és tudományos kísérleteket végez. Vlagyiszlav Volkov hajózó mérnök ugyancsak megismertette a nézőket tennivalóival. Mint közölte: üzemelteti a fedélzeti berendezéseket, ami — szavai szerint — korántsem könnyű feladat az űrállomás óriási méretei miatt. Elég soká tart, amíg egyik végéből a másikba „lebeg”. Az orbitális állomás hossza 20 méter, s így Volkovnak van mit „lebegnie”. Viktor Pacajev kísérleti mérnök munkája: . a Szojuz—11. és a Szaljut egyes berendezéseinek ellenőrzése, tudományos kísérletek és megfigyelések végzése. A, Szaljut személyzetének negyedik munkanapja csütörtökön moszkvai idő szerint éjjel egy órakor kezdődött. A csütörtöki program jelentős részét orvosi-biológiai kísérletek alkották. Orbitális állomás Három szovjet űrhajós — Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev — immár „tanyát vert” a Szaljut orbitális állomáson és megkezdte az állomás üzemeltetését. Ez az esemény az űrkorszak egyik legnehezebben elért csúcsa.. A világűr népgazdasági hasznosítása, a kozmikus technika eszközeinek az emberiség gyakorlati szükségletei kielégítésére — szinte nem is hasonlítható más, ember szervezte kozmikus repüléshez. . . Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a lakott orbitális állomás létesítéséért történt a Szovjetunióban eddig minden, ember vezette és minden automatikus űrrepülés. Az állomás közvetlen előkészítése 1969-ben kezdődött azzal, hogy a Szojuz—4. és a Szojuz—5. összekapcsolása révén létrehozták az első kísérleti orbitális állomást. Az is igaz, hogy 1969-ben nem lehetett volna létrehozni a kísérleti orbitális állomást, nem lehetett volna további eredményeket elérni 1969— 71-ben és biztosítani a Szaljut sikerét — a Vosztokok, a Voszhodok a Szojuz—1., a Szojuz—2. és a Szojuz—3. és végül az automata Kozmosz— 186., 188., 212. és 213. megalkotása és repülése nélkül. Az 1969. januárban létrehozott kísérleti állomása óta alig két és fél esztendő telt el a jelenlegi Szaljut üzembe helyezéséig. Ez alatt a két és fél év alatt fontos műszaki problémákat kellett megoldani. Arról volt szó, hogy az űrhajósok számára „összkomfortos lakást” és ugyanakkor olyan laboratóriumot kell alkotni, amelyben elvégezhetik a legkülönfélébb kutatásokat és kísérleteket. Sok mindent első ízben kellett elvégezni. Elég, ha például az összekapcsoló mechanizmust említjük, amelynek nemcsak a megbízható öszszeillesztést és a hermetikus feszítést kellett biztosítania, hanem azta lehetőséget is, hogy az űrhajósok egy belső átjárón, átjussanak az űrhajóból a Szaljut-állomásra. Az összeillesztő mechanizmust először 1971 áprilisában próbálták ki a Szojuzklu. űrhajósai: Satalov, Jeliszejev és Rukavisnyikov. Az űrhajó egyben az összeillesztés sokoldalú kidolgozására is szolgált. Noha a Szojuz—4. és Szojuz—5. űrhajók összeillesztése rendkívül értékes tapasztalatot adott, a Szojuz és a Szaljut összekapcsolása — a két test különböző tömege miatt — megkövetelte, hogy bizonyos fokig korrigálják az eddigi tapasztalatot. Ezeket a problémákat és más nem kevésbé bonyolult problémákat sikerült megoldani részben a Szojuz-űrhajókkal, részben pedig földi kísérletekkel. Nos, az ember vezette tudományos orbitális állomás működésbe lépett. Az állomás üzemeltetése során éppúgy, mint a földi kísérleteknél, tovább tökéletesítik a rendszereket, „kivallatják” reális lehetőségeiket, vajon az ember miként alkalmazkodik a bonyolult fedélzeti berendezésekhez, a szokatlan feltételek között, mennyire hatékony az „emberi gépezet”. Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az orbitális állomáson levő űrhajósok mit figyeljenek, mit kutassanak, miel kísérletezzenek, és mit célszerűbb az automata szputnyikokra bízni. Ki kell deríteni, hogy milyen sajátos követelményeket támasszunk a tudományos berendezésekkel szemben, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető legnagyobb megbízhatósággal kapjuk a legértékesebb adatokat. Végül pedig — s ez a legfontosabb: az űrállomást — e sokat ígérő kozmikus eszközt — bizonyára fel tudjuk használni a népgazdasági és tudományos vonatkozású kísérletekre és megfigyelésekre. Jurij Marinyin (AFN) Munka közben a szovjet asztronauták. 1. (Fotó: APN—RS.) KISALFÖLD Négy részvéttel elbcsúztettére Lukács Gyulgffát Csütörtökön a Mező Imre úti temetőben nagy részvéttel elbúcsúztatták a 86 éves korában elhunyt Lukács Györgyöt, a Magyar Tanácsköztársaság volt népbiztosát, kétszeres Kossuth-díjas akadémikust. A Munkásmozgalmi Panteon területén a gyászolók sokasága állta körül a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, a kiváló marxista filozófusnak és esztétának vörös szemfedéllel borított, virágokkal és koszorúkkal övezett ravatalát. A gyászszertartáson a hozzátartozókon kívül részt vettek és a koporsó mellett díszőrséget álltak párt- és állami vezetők, tudományos és kulturális életünk ismert személyiségei, a különböző társadalmi szervezetek képviselői; eljött a végső tiszteletadásra a munkásmozgalom sok régi harcosa, lerótták kegyeletüket, az elhunyt egykori munkatársai, tanítványai, barátai és ismerősei, köztük számos külföldről érkezett tisztelője. A ravatalnál a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Tudományos Akadémia nevében Friss István, az MSZMP KB tagja, akadémikus búcsúzott Lukács Györgytől, akinek távozásával — mint mondotta — a magyar és a nemzetközi munkásmozgalmat, a magyar és a nemzetközi tudományos életet és a tudományon és a munkásmozgalmon túl a magyar társadalmat érte nagy veszteség. Méltatta Lukács György rendkívül gazdag életét. — Ma már nem vitatható, hogy Lukács György nagyot alkotott. Megtermékenyítésen hatott az utolsó évtizedek filozófiai, esztétikai, társadalmi-politikai, tudományos gondolkozására. Új felismerésekkel gazdagította a marxizmus —leninizmust. Hatása messze túlterjedt hazája határain. E nemzetközi tudományos közvélemény mint a marxizmus vezető gondolkodóját, képviselőjét tartotta számon. Halála óta szerte a világon egymást élik az életét, munkásságát méltató megnyilatkozások. Nemzete, a haladó tudomány és a nemzetközi forradalmi mozgalom gyászolja benne nagy halottját — mondotta befejezésül. Az elhunyt barátai nevében Déry Tibor író mondott búcsúszavakat. A gyászbeszédek elhangzása után a koporsót a panteon temetőjébe vitték, s az Internacionálé hangjai mellett bocsátották a sírba, amelyet elborítottak a gyász és a kegyelet virágai. (MTI) Folytatja munkáját a mongol pártkongresszus Ulánbátor (MTI) Negyedik napja tart a Mongol Népi Forradalmi Párt XVI. kongresszusa. A küldöttek felszólalásaikban elemzik az előző kongresszus óta végzett munka eredményeit és a szocialista építés átfogó programját a következő 5 évre. A felszólalók hangsúlyozták: a Mongol Népi Forradalmi Párt az SZKP-val és más testvérpártokkal egy sorban vívja következetes harcát a nemzetközi kommunista mozgalom egységének erősítéséért. Rámutattak arra is, hogy az SZKP XXIV. kongresszusa történelmi jelentőségű esemény az egész szocialista rendszer szempontjából. A kongresszus csütörtöki ülésén több testvérpárt képviselői tolmácsolták pártunk üdvözletét. A küldöttek lelkes fogadtatásban részesítették a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front küldöttét. A kongresszus folytatja munkáját. (TASZSZ) 1971. június II., péntek Előkészületben a Német Szocialista Egységpárt Vili. kongresszusa Lipcsei tudósítónk írja: Június közepén kezdődik a NSZEP VIII. kongresszusa az NDK-ban. Miként a szocialista országok legutóbbi pártkongresszusain, elsősorban is a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán — a politikai és ideológiai problémákon kívül az 1971—75. éves népgazdasági tervének megvitatása és eldöntése lesz napirenden. I. A testvérországok népgazdasági terveinek, így az NDK fejének is az a közös vonása, hogy első ízben jöttek létre a KGST-n belül koordináció révén, mégpedig úgy, hogy a koordináció nem a tervek elkészítése után történt, hanem már a tervkészítés kezdeti szakaszában. Így valóban egyeztetett tervekről lehet beszélni. Az integráció tehát előrehaladást tesz, és biztosítottnak látszik, hogy a KGST következő legfelső szintű ülésszakán elfogadásra kerül a már régóta kidolgozás alatt álló dokumentum a szocialista gazdasági integráció elveiről, amelyek alapján nagyobb ütemben és új minőségi szinten lehet az integrációt tovább fejleszteni. Az integráció az NDK részéről azért is elsőrendű kérdés, és az itteni széles népi vita középpontjában áll, mivel az NSZK-val szembeni tudatos elkülönítés és elhatárolódása nemzetközi kapcsolatok normalizálása , áll csupán napirenden az NDK és NSZK között mindennemű „össz-német” „közös” kapcsolat és érdek tudatos kizárásával) csupán akkor oldható meg politikailag és ideológiailag, ha ennek pozitív alternatívája a mind szorosabb integráció a szocialista országokkal. II. Az új ötéves terv előterében éppúgy, mint a többi szocialista országban,, az életszínvonal tudatos emelése áll a tudományos és technikai forradalom kérdéseinek megoldásával együtt, hogy a fejlett szocialista társadalmat tovább lehessen építeni és fejleszteni. Ez a kettős törekvés (életszínvonal-emelés és a tudományos-műszaki forradalom megoldása) vezérfonalként húzódik a terven keresztül. A terv alkalmazkodik a lehetőségekhez, s igyekszik a következő öt évben biztosítani az előkészületet a további gyors előrehaladáshoz 1975 után, mivel ez a terv éppúgy, mint a többi szocialista országban, szerves része az 1990-ig kidolgozott távlati tervezésnek. Az évi nemzeti jövedelem 5,1 százalékkal emelkedik. Ez elégséges a termelésben a gazdasági terv kettős céljának megoldásához. A lakosság évi nettó pénzbevétele kb. 4 százalékkal nő, s ugyan,csak ilyen vagy valamivel magasabb méretű az évi áruellátás növekedése. A termelési növekedés az iparon belül szinte teljesen a termelékenység növekedéséből adódik, a dolgozók száma ugyanis legalább 1980-ig inkább csökken, mint nő (évente több munkaerő megy nyugdíjba, mint amennyi új munkaerő állítható munkába). Extenzív jellegű fejlődés szinte lehetetlen, minden az intenzívebb gazdálkodásból kerül ki. A beruházás szintén olyan mértékű, hogy ne fejtsen ki nyomást az életszínvonalra. Évente kb. 21 százalékos. A terv fő szempontja a hatékonyság növekedése. Bár az automatizálás nem került le a napirendről, csupán bizonyos területen kerül előtérbe. III. Előtérben áll a szocialista racionalizálás mint a tudományos-műszaki forradalom megoldásának jelenlegi fő útja. Itt főleg arról van szó, hogy nagyobb fokú automatizálás csak akkor lehetséges, ha gondosan elő van készítve, azaz az állóalap és termelési eszközök teljes, három műszaki kihasználása biztosított. A múltban éppen az okozott gondot, hogy az automatizált üzemekben nem sikerült a teljes kihasználás három műszakban, s ez aránytalanságokra vezetett. Ugyancsak elsőrendű kérdés a jobb nyersanyag-kihasználás és az anyagfelhasználás csökkentése. Az NDK lehetőségei nyersanyagok tekintetében kedvezők, s a tudományos-műszaki forradalomban is nagy szerepet játszanak: a szintetikus anyagok mind szélesebb felhasználásával a gépgyártásban s egyéb konstrukciókban, továbbá a hengerelt acél és a színesfémek felhasználásának évi legalább 2 százalékos csökkenésével együtt. Különös jelentőségű ugyanezen okokból a hulladékanyagok újabb felhasználása az anyagellátás szempontjából. IV. Az életszínvonal emelésének különösen fontos előfeltétele a lakáskérdés megoldása. Ezért évente 100 000 lakást kell építeni, az eddigi 70 —80 000 helyett. A társadalmi fogyasztás is nagymértékben nő, így a népoktatás, egészségügy és főleg a szolgáltatások területén. Törekvés, hogy mind több nő vállalhasson munkát. A tudományos-műszaki forradalom kérdéseinek megoldása megköveteli a hatékonyságot a munkaidő-kérdés megoldásával, a tudományos kutatások mind gyorsabb átültetését a gyakorlatba, ami főleg az eddig nem teljesen kielégítő technológiai szervezet javításával eszközölhető. Mindez egyben a tervezés és irányítás további javítását kívánja, amire a terv különösen utal. Az iparban előtérben áll a feszített energiaellátás feloldása az energiatermelés növelésével, a földgázkutatás és -termelés fokozásával. (1975- ig 14 milliárd köbméterre kell növelni az NDK földgáztermelését, a Szovjetunió évi szállítása az NDK-ba 3,5 milliárd köbméter földgáz lesz.) 1975-ben kb. 19 millió tonna, a Szovjetunióból származó kőolajat használ fel az NDK vegyipara. A mezőgazdaságban is az intenzív fejlesztés és a kooperáció kiépítése a fő feladat a termelés fokozása céljából. Mivel a szállítás a múltban sok gondot adott, főleg a vasúti szállítás, ezen a területen különösen szükség van előrehaladásra. Az ipari és a lakásépítkezések felaprózódása és elégtelen hatékonysága arra figyelmeztet, hogy kevesebb építkezést szabad elkezdeni, és gyorsabban be kell fejezni a beruházásokat . A külkereskedelemben a szocialista integráció áll előtérben (a külkereskedelem 75 százaléka a szocialista országokkal folyik), azután az ázsiai, afrikai és latin-amerikai fejlődő országokkal, hogy ezek fejlődéséhez hozzájárulhasson. A tőkés országokkal az NDK érdekei és a kölcsönös előnyök alapján növelhető a külkereskedelem. Bizonyos, hogy az NSZEP VIII. kongresszusa nagy érdeklődésre tarthat számot politikai és gazdasági tekintetben egyaránt — az NDK megerősítése szempontjából, mindinkább integrálódva a szocialista közösségbe. Dr. Nagy Ivor