Kisalföld, 1971. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

2 Párizs rendkívül nagyra értékeli a Szovjetunió barátságát Brezsnyevet ünnepli .................................... IDSzes nyilatkozat a tárgyaslásokról Párizs: Dobsa János, az MTI tudósítója írja: Leonyid Brezsnyev kedden délelőtt Chaban­ Delmas mi­niszterelnök kíséretében ko­szorút helyezett el a Diadalív alatt az Ismeretlen Katona sírján, majd Marcellin bel­ügyminiszter kíséretében a párizsi városházán tett láto­gatást. A városháza előtti téren — akárcsak előzőleg, a Diadalív közelében és a Champs Ely­­sées-en — hatalmas tömeg gyűlt össze és a párizsiak lel­kes éljenzéssel fogadták az SZKP főtitkárát és a kísére­tében levő szovjet államfér­fiakat. A városháza főbejáratánál Jean Cherioux, a párizsi ta­nács elnöke fogadta a szov­jet vendégeket, és a városhá­za dísztermébe kísérte őket, ahol már összegyűltek a vá­rosi tanács tagjai és a párizsi diplomáciai kar képviselői. Jean Cherioux a városi ta­nács és Párizs lakossága ne­vében üdvözölte Leonyid Brezsnyevet és hangsúlyozta, hogy a párizsiak rendkívül nagyra értékelik a szovjet és a francia népet össze­kötő hagyományos barátsá­got. Leonyid Brezsnyev vála­szában mindenekelőtt kije­lentette, hogy Párizs szépsége rendkívül mély benyomást tett rá, majd megemlékezett arról a hősies magatartásról, amelyet Párizs lakói a hitle­rista megszállók ellen tanú­sítottak, és az 1944 augusz­tusában lezajlott fegyveres felkelésről, amellyel a pári­zsiak megvédték városukat az elpusztítástól. Leonyid Brezsnyev ezután hangsúlyozta: A háború óta már új nemzedék nőtt fel, és a mai vezetők történelmi fe­lelőssége, hogy az új nemze­dék számára biztosítsák a szilárd békét,­ biztosítsák azt, hogy egész tevékenységüket a békés alkotó munka, az emberi kapcsolatok és a kölcsönös megértés fejlesz­tésének szolgálatába állít­hassák. Leonyid Brezsnyev beírta nevét a párizsi városháza aranykönyvébe, majd távo­zásakor a városháza előtt összegyűlt sokaság ismét lel­kesen éltette az SZKP főtit­kárát. Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint Brezsnyev és Popipidou ta­nácskozása kedden este nyolc óra tíz perckor befejeződött. A második négyszemközti ta­nácskozás valamivel több mint négy óra hosszat, a francia elnökség szóvivője szerint a megvitatott kérdé­sek fontossága miatt a terve­zettnél tovább tartott. Pompidou elnök és Leonyid Brezsnyev kedd délutáni ta­nácskozása után a francia és a szovjet szóvivők a követ­kező közös nyilatkozatot is­mertették a sajtó képviselői­vel: Október 25-én és 26-án hosszas megbeszélések foly­tak Georges Pompidou, a Francia Köztársaság elnöke és Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkára között. Az eszme­cserék a mindkét felet köl­csönösen érdeklő kérdések széles körére terjedtek ki. E két nap alatt Leonyid Brezs­nyev tájékoztatta Pompidou elnököt a Szovjetunió belső helyzetéről, gazdasági fejlő­déséről és külpolitikájának céljairól. Pompidou elnök tá­jékoztatta Leonyid Brezs­­nyevet Franciaország fejlő­déséről és külpolitikájának bizonyos vonatkozásairól. Megállapították, hogy a két ország közötti gazdasági, tudományos, technikai és kulturális együttműködés mi­lyen nagy fontosságú mind­két ország előrehaladása ér­dekében. Tervbe vettek bizo­nyos intézkedéseket ennek az együttműködésnek az elmé­lyítésére és továbbfejleszté­sére. A kölcsönös kapcsolatok területén megvitatták e kap­csolatok továbbfejlesztésének elveit. A külpolitika területén a két államférfi eszmecserét folytatott a politikai konzul­tációról, az 1970-ben aláírt jegyzőkönyv hatásairól, to­vábbá Európáról és az euró­pai biztonság bizonyos kér­déseiről. E problémák kapcsán olyan közös álláspont bontakozott ki, amely egyaránt tükrözi a francia nép és a szovjet nép érdekeit. A megbeszélések az őszin­teség, a megértés és a szívé­lyesség légkörében és a ba­rátság szellemében folytak. E témákról és más külpoli­tika kérdésekről, valamint a gazdasági együttműködésről a megbeszélések a következő napokban folytatódnak. ★ A versailles-i Trianon-palotában Pompidou elnök balettbemutatóval egybekötött díszvacso­rát adott Brezsnyev tiszteletére. Képünkön: Pompidou és Brezsnyev üdvözli a művészeket. (Telefoto — KS.) TELEX TORONTO Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, befejezve kanadai látogatását, kedden kíséretével Torontóból baráti látogatásra Kubába uta­zott. HAVANNA A Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának és a ku­bai kormánynak meghívására kedden baráti látogatásra Kubá­ba érkezett Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja. A havannai repülőtéren Fidel Castro, kubai miniszterelnök, a KKP KB első titkára és lelkes ünneplő tömeg fogadta. BELGRÁD Tito jugoszláv államelnök ked­den reggel elindult az Egyesült Államokba, hogy viszonozza Nixon elnök 1970. őszi jugoszlá­viai látogatását. Ez a jugoszláv államelnök első hivatalos láto­gatása az Egyesült Államokban. BECS Indira Gandhi indiai miniszter­­elnök asszony Belgiumban tett látogatásának befejeztével ked­den látogatókörútjának második állomására, az osztrák főváros­ba, Bécsbe érkezett. Az indiai kormányfőt Bruno Kreisky kancellár fogadta. Indira Gandhi három napot tölt Ausztriában. (MTI) KISALFÖLD A magyar—NDK gazdasági bizottság berlini ülésén Wolfgang Rauchfuss miniszterelnök-helyettes (baloldalt) üdvözli dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettest. (Telefoto — ZB — MTI — KS.) (Folytatás az 1. oldalról.) kommunista jelleg kidombo­rításának szükségességéről szólt a szervezeti munkában. A mezőgépgyári fiatalok kez­deményezésére rövidesen „Hat órát Mosonmagyar­óvárért” mozgalmat indíta­nak a város szépítéséért. A mezőgépesek csatlakozásra hívták fel a város valameny­­nyi KISZ-szervezetét. Orbán György (MOFÉM) annak szükségességéről be­szélt, hogy a gazdasági ve­zetők is figyeljenek oda a fiatalok mozgalmi munkájá­ra: bíráljanak, ha kell, az el­ismeréssel pedig ne takaré­koskodjanak, ha annak ide­je van. Bangha József, Antal Zol­tánná, Unger András, Uzsák Zoltán, Jancsó Jeromos és a többi — Garai Károlynak, a városi pártbizottság első tit­kárának szavait idézve: vala­mennyi tiszta szívű, jót aka­ró, fiatal kommunista — be­csülettel, öntudattal, bátran és őszintén, a tenni akarás di­cséretes szándékával kért, el­ismert és bírált az értekez­leten, azt bizonyította, hogy érzi és tudja társadalmunk gondjait, tudja, hogy mit vár tőlük az ország, hol a helyük, hogy szocialista hazánk hasz­nos tagjai legyenek a mun­kában, művelődésben és szó­rakozásban. Felszólalt az értekezleten Korik Miklós, a KISZ KB munkatársa is. Az eddiginél jobb politikai felkészülésre és felkészítésre, a politikai önképzés szükségességére hívta fel a figyelmet. Mint mondotta, a KISZ-tagot az is megkülönbözteti a nem tag­tól, hogy politikailag tájéko­zott, képzett, legalábbis an­nak kell lennie. Garai Károly az ifjúságnak arról a rétegéről beszélt, amely passzív a politikai és a társadalmi életben. Az ő megnyerésüket, felvilágosítá­sukat, aktiválásukat szorgal­mazta. Szólt azokról a fia­talokról is, akik vidékről járnak dolgozni, vagy tanul­ni a városba, és gyakorlati­lag sem otthon, sem a mun­kahelyükön nem élnek KISZ- életet. Hosszas, tartalmas hozzászólásában hangsúlyoz­ta, hogy az ifjúság érdekvé­delme, erkölcsi és anyagi megbecsülése össztársadalmi feladat. A városi tanács elnökhe­lyettese, Vitéz Antal megkö­szönte a fiataloknak mind­azt, amit eddig a város fel­virágoztatásáért tettek, és kérte további segítségüket. Ezután a fiatalok megvá­lasztották a KISZ új városi bizottságát, amelynek titká­ra ismét Budavári Tibor lett, majd megválasztották a vá­ros megyei küldötteit is. A rangos eseményen megjelent Darvas Frigyes, a megyei pártbizottság munkatársa, Csapó László, a megyei Út­­törőelnökség titkára, és meg­tisztelték a küldöttgyűlést részvételükkel a város üze­meinek, gyárainak, intézmé­nyeinek párttitkárai is. n *. Hat órát a városért Folytatódtak a magyar-NDK külügyminiszteri tárgyalások Otto Winter, a Német De­mokratikus Köztársaság kül­ügyminisztere — aki hivata­los baráti látogatáson tartóz­kodik hazánkban — és a kí­séretében levő személyiségek kedd délelőtt a Hősök terén ünnepélyes külsőségek között megkoszorúzták a Magyar Hősök Emlékművét. A koszo­rúzásnál jelen volt Péter Já­nos, külügyminiszter, Kovács Imre, hazánk berlini nagykö­vete, dr. Herbert Plaschke, az NDK budapesti nagykövete és a nagykövetség több mun­ka­társa. A koszorúzás után Otto Winter és­ kíséretének tagjai a főváros nevezetességeivel — egyebek közt a Metróval — ismerkedtek. Kedden délután a Külügy­minisztériumban folytatódtak a hétfőn megkezdett Magyar —NDK külügyminiszteri tár­gyalások. Péter János és Otto Winter kölcsönösen tájékoz­tatták egymást kormányaik­nak a nemzetközi élet leg­fontosabb, időszerű kérdései­ben kialakított álláspontjá­ról. Behatóan tanulmányoz­Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Walter Ulbricht, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság Államtanácsának elnöke és Willi Stoph, a Német De­mokratikus Köztársaság Mi­nisztertanácsának elnöke táv­iratban mondott köszönetet ták az európai politikai hely­zetet, nagy figyelmet szentel­ve az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívása kérdéseinek, s egyúttal megvizsgálták az ez­zel kapcsolatos, soron követ­­kező tennivalókat. (MTI) Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első tit­kárának, Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének és Fock Jenőnek, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének a Né­met Demokratikus Köztársa­ság nemzeti­ ünnepe alkalmá­ból kifejezett jókívánságokért. (MTI) NDK-vezetők köszönő távirata P. Seleszt köszöntötte parlamenti küldöttségünket Kijev (MTI) Kedden délben a Kijevbe érkezett magyar parlamenti küldöttséget fogadta Pjotr Seleszt, az SZKP KB Poli­tikai Bizottságának tagja, az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. A kijevi pártházban lezajlott mintegy kétórás ba­ráti találkozón Pjotr Sebeszt meleg szeretettel üdvözölte az Ukrajnával szomszédos Ma­gyarország országgyűlési képviselőit. Apró Antal, a magyar par­lamenti küldöttség vezetője tolmácsolta a megjelent uk­rán államférfiaknak az MSZMP Politikai Bizottsága és személy szerint Kádár Já­nos, valamint az országgyű­lés, a magyar kormány üd­vözletét. Méltatta jó kapcso­latainkat és azt az érdeklő­dést, amelyet egymás fejlő­dése iránt tanúsítunk. Délután a magyar küldött­ség útja az ukrán minisz­tertanácshoz vezetett, majd a kijevi Dicsőség-parkban meg­koszorúzta az Ismeretlen Katona emlékművét. 1971. október 27., szerda Washingtoni vereség az ENSZ-ben A Centropress kedd esti kom­mentárja: MEGTÖRTÉNT, aminek meg kellett történnie: az Egyesült Nemzetek Szervezetének köz­gyűlése megszavazta a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítását és egyben a taj­vani rezsim delegátusainak ki­zárását a világszervezet minden szervéből és fórumáról. Ez a nagy horderejű döntés semmi­képpen nem független egy olyan folyamattól, amelynek színhelye az utóbbi időben mindenekelőtt Európa volt, és amelynek lénye­ge: megszabadítani a világpo­litikát, a nemzetközi kapcsola­tokat a legkiáltóbb anakroniz­musoktól, a legbántóbb irreali­tásoktól. Az életben semmit sem lehet elérni, ha nem a meglévő való­ságból, a tényekből indul ki az ember. Ez a politikai, a diplo­máciai életre is vonatkozik. Ah­hoz, hogy Európában megtörjön a hidegháború jege, fontos lé­pés volt bizonyos alapvető reali­tások bonni elismerése. És ah­hoz, hogy Ázsiában számos or­szág politikája ne homokra épüljön, mint a múltban, át kel­lett helyezni ezt a politikát a valóság talajára. Ennek a való­ságnak egyik igen lényeges ele­me a föld legnépesebb orszá­gának, a Kínai Népköztársaság­nak a léte. Ezt a tényt Nyugaton — min­denekelőtt Washingtonban — sokáig egyszerűen nem vették figyelembe, sőt tagadták. Az élet, a fejlődés arra kényszerí­tette az Egyesült Államok kor­mányát, hogy az utóbbi időben némileg módosítsa ezt az alap­állását. De Washington fele­más, kettős vonalat kívánt kö­vetni: azt szerette volna, ha a világszervezetbe bekerül ugyan a népi Kína, de azért bent ma­rad ,,a másik Kína", a tajvani rezsim képviselete is. EZ A KETTŐS koncepció volt a sokat emlegetett amerikai ja­vaslat lényege, és ezt vetette el most látványosan a világszerve­zet tagállamainak döntő több­sége. A szavazás eredménye történetének legnagyobb szabá­sú vereségét mérte az amerikai ENSZ-diplomáciára, és győze­lemre vitte azt az álláspontot, amelyet a szocialista országok az első pillanattól kezdve, a Kí­nai Népköztársasá­g megalaku­lásától következetesen képvisel­tek. Erre a rendkívül fontos és az eredményben, két évtized táv­latában döntő szerepet játszott tényre emlékeztetett Jakov Malik, a szovjet ENSZ-delegá­­ció vezetője, valamint — töb­bek között — a Lengyel Távirati Iroda New York-i kommentárja is. A szocialista országok töret­len támogatása volt az a mag, amely körül megszületett és ki­bontakozott az egész nemzet­közi közvélemény döntő többsé­gének álláspontja. Ez az álláspont vált olyan erő­­vé, amely fokozatosan eltávolí­totta Washingtontól a kínai kér­désben még az Egyesült Álla­mok néhány legfontosabb szö­vetségesét is. Figyelemre méltó jelenség, hogy a NATO-orszá­­gok közül csak az athéni, a luxemburgi és a lisszaboni kor­mány szavazott az amerikai ha­tározati javaslat mellett, viszont ellene szavazott a többi között Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada, nem is beszélve az észak-atlanti tömb skandináv tagjairól. A Kínai Népköztársaság ezzel az eredménnyel lehetőséget ka­pott arra, hogy az eddiginél sokkal jobban bekapcsolódjék a nemzetközi élet áramkörébe. A haladó világ azt várja a népi Kínától, hogy él ezzel a lehe­tőséggel, és képviselői a köz­gyűlésen, a Biztonsági Tanács­ban, valamint az ENSZ vala­mennyi fórumán a béke és a nemzetközi progresszió erőit se­gítik majd. BÁRMIT HOZZON IS a jövő, azon már semmi sem változtat­hat, hogy Tajvan kizárásával a múlt újabb maradványa, újabb tarthatatlan anakronizmus tűnt el a nemzetközi porondról. (RS)

Next