Kisalföld, 1972. december (17. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-01 / 283. szám
2 van kibontakozóban a csepeli gyár és számos szovjet üzem között. Csepeli munkások és mérnökök a közelmúltban például eredményesen működtek közre a Szovjetunió két nagy csőgyárának a rekonstrukciójában. Itt, Csepelen — éppúgy, mint mindenütt az országban — mérnök és munkás naponta tapasztalja, hogy a szovjet tudomány és technika hatalmas ösztönző és segítség számunkra, ugyanakkor kapcsolataink fejlesztésének kimeríthetetlen forrása. Csepel dolgozói munkájukkal jelentősen hozzájárulnak már ma is a magyar—szovjet barátság és együttműködés további erősítéséhez és elmélyítéséhez. A párt Központi Bizottsága november 14—15-i ülésének állásfoglalása az eredmények mellett feltárta a problémákat is és határozatokat hozott azok megoldására. A határozat megfelelően foglalkozik a pártmunka, a társadalom tevékenységének minden fő kérdésével. Feladataink közismertek, még következetesebben kell megvalósítanunk a X. kongresszus iránymutató határozatait; bel- és külpolitikai irányvonalunkat; gazdaságpolitikánkat és ideológiai feladatainkat; nagyobbfokú állami és állampolgári fegyelem megteremtésére van szükség; még nagyobb figyelmet kell fordítani a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, általában a dolgozó nép helyzetének alakulására, s a pártnak a tömegekre támaszkodva, azokkal még jobban összeforrva kell harcolnia szocialista céljainkért. Minden szükséges feltétel megvan ahhoz, hogy szocialista fejlődésünk vonala a jövőben is töretlenül felfelé ívelő legyen. Ezirányú munkánkban a kommunisták cselekvő közreműködésére, a vezetők fokozottabb felelősségvállalására és a munkásosztály, az egész dolgozó nép helytállására, a szocializmus iránti odaadására építünk. Hazánkban mindenki bizonyos lehet abban, hogy közös munkával, a X. kongresszus határozatainak következetesebb végrehajtásával nagy lépést teszünk előre a szocialista társadalom magasabb szintű építésének útján. Biztosíthatjuk szovjet barátainkat, nemzetközi osztálytestvéreinket, a Magyar Népköztársaság minden barátját, hogy a magyar nép öntudatosan és eredményesen dolgozik, rendületlenül halad előre és megvalósítja célját, a szocialista társadalom teljes felépítését. Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! A szocializmust építő magyar népnek a munkában, a harcban nagy erőt ad annak tudata, hogy hű barátként mindig és minden körülmények között vele van a nagy szovjet nép, a Szovjetunió. Népünk ismeri azt az áldozatkészséget, hősiességet, amellyel a Szovjetunió népei Lenin pártjának vezetésével győzelemre vitték az emberiség történetében új fejezetet nyitó Nagy Októberi Szocialista Forradalmat, és megvédték annak minden vívmányát. Ismerjük azt a példátlan odaadást és rendíthetetlenséget, amelyet a szovjet nép a világ első munkás-paraszt államának fennállása óta munkában és harcban, háborúban és békében, mindenkor tanúsított, és tanúsít ma is az emberiség nagy reménysége a szocializmus és a béke védelmében. A magyar kommunisták, a magyar nép élénk figyelemmel követi és ismeri a szovjet nép munkáját, sokszor hallatlan nehézségeket leküzdő erőfeszítéseit. Tudjuk, hogy a szovjet nép híven követve lenini élcsapatát, teljes egységbe forrva dolgozik a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lelkesítő határozatainak végrehajtásán, a IX. ötéves terv gigászi feladatainak megoldásán, a kommunista építő munkája hatalmas eredményeket hozott. A szovjet állam, az SZKP XXIV. kongresszusának általános elismerést nyert békeprogramja megvalósításáért dolgozva nagy külpolitikai sikereket ért el. A magyar kommunisták, a magyar nép üdvözli ezeket az eredményeket, és szívből újabb sikereket kíván szovjet testvéreinknek. Tisztelt Nagygyűlés! Pártunk és kormányunk politikájának mindig sarkalatos pontja volt és marad a Szovjetunió iránti elvi, internacionalista viszony, a szolidaritás, a magyar—szovjet barátság. A magyar—szovjet barátság, a Szovjetunióval való együttműködés az elmúlt évtizedekben a legfőbb segítő volt az egész magyar nép javát, közös érdekét szolgáló mindennapi munkában. A magyar—szovjet árucsere-forgalom az elmúlt ötéves tervidőszakban évi átlagban 9 százalékkal növekedett, a mostani ötéves terv alatt további 60 százalékkal növekszik, és az egész magyar külkereskedelmi forgalom 35 százalékát alkotja. Kulturális kapcsolataink, a kulturális csere csak az elmúlt öt-hat év alatt kétszeresére növekedett. Nagy nyereség a szovjet tudomány és kultúra gazdag termésének folyamatos megismerése, és sokat jelent az is számunkra, hogy a tízmilliós magyar nép kulturális eredményeit, kimagasló alkotóit, művészi alkotásait megismertethetjük a 248 milliós Szovjetunió köztársaságaival, különböző népeivel és nemzetiségeivel. Mindezekért a hazája, a szocializmus iránt felelősséget érző minden magyar, egész népünk meggyőződéssel vallja: kapcsolataink erősítése, szélesítése és fejlesztése a Szovjetunióval az élet minden területén népünk életbevágó érdeke és jövőjének záloga. .Kedves elvtársak! Az internacionalista magyar—szovjet kapcsolatok több, mint öt évtized viharos történelmi eseményei közepette fejlődtek és erősödtek meg, barátságunkat áthatja a magyar népnek a felszabadító iránt érzett hálája, s ez a barátság felel meg jól felfogott nemzeti érdekeinknek is. Mindez nem kevés, de számunkra még többről van szó. 1917. november 7-e óta új, világos politikai jelzőrendszer működik az egész világon, s ez a Szovjetunióhoz való viszony. A Nagy Októberi Szóriát ítta Forradalom győzelme óta Magyarországon ugyanúgy, mint az egész világon, aki a kandalista rendszer, az imperializmus híve, az a Szovjetunióval szemben áll. pH a munkásosztály felszabadításának, a szocializmusnak, a kommunizmusnak, az a ‘t-minerinió mellett áll, azzal szimpatizál. A magyar munkásosztály, népünk a szocializmus eszméjének meggyőződéses, igaz híve, ezért a történelmi és érzelmi okokon túl, elvi meggyőződésből híve és építője a magyar—szovjet barátságnak. Az imperialisták, a makacs reakciósok, és szekértolóik vegyes csapata sokszor és sokat foglalkozik a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyával; barátságunk láthatóan nem tetszik nekik, mindenképpen szeretnék beárnyékolni, s ha lehet, lazítani rajta valamit. Ez, ha tudjuk, nem baj, s valahogy a harc velejárója. A fontos az, hogy pártjaink, országaink, népeink viszonya, együttműködése jó, a szovjet —magyar barátság szilárd, szocialista elveink, érdekeink és céljaink közösségén alapszik, megbonthatatlan, és a jövőben még erősebb lesz. A magyar—szovjet barátsággal összhangban és attól el nem választhatóan fejlesztjük és erősítjük barátságunkat és együttműködésünket a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival és minden szocialista országgal. Nincs sem belső, sem külső erő, ármány vagy intrika, amely képes lenne pártunkat, országunkat, nénünket erről az útról tetsírolni. Tisztelt nimogvípág! Kedves elvtársak! Különitikánk alapvető törekvése, hogy erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten hozzájáruljunk a nemzetközi béke, biztonság és együttműködés megszilárdításához. A világpolitikai események azt bizonyítják, hogy az emberiséget érintő egyetlen jelentős kérdést sem lehet ma már megoldani a Szovjetunió, a szocialista országok álláspontjának figyelembevétele nélkül. A nemzetközi helyzetben a még meglévő, súlyos, és megoldást váró kérdések ellenére az utóbbi időben a javulás bizonyos jelei mutatkoznak. Az imperializmus természete nem változik, a tőkés hatalmi köröket azonban a szocialista világrendszer megnövekedett ereje és befolyása, a szocializmus eszméjének térhódítása arra kényszeríti, hogy a korábbiaknál reálisabb külpolitikát valósítsanak meg és a tárgyalóasztalhoz üljenek. Közös szocialista békeprogramunk megvalósításáért együtt küzdünk, de a Szovjetunió különösen nagy erőfeszítéseket tett és tesz ezért. A szovjet javaslatok, kezdeményezések a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a tömegpusztító fegyverek betiltására, a leszerelési világkonferencia összehívására, az együttműködés szellemének erősítésére Európában és más földrészeken — az egész emberiség közös érdekeit szolgálják. Fontos világpolitikai eseménynek tekintjük az ez év tavaszi moszkvai szovjet— amerikai csúcstalálkozót is. A találkozónak, a létrejött megállapodásnál, jelentősége abban van, hogy azokkal az Egyesült Államok valójában elismerte a hidegháború csődjét, azt, hogy a Szovjetunióval és szövetségeseivel nem lehet az erő pozíciójából tárgyalni, hanem csak az egyenjogúság, a békés egymás mellett élés elvei alapján. A Magyar Népköztársaság a Szovjetunió mindezen közös érdekű kezdeményezését teljes meggyőződéssel, fenntartás nélkül támogatta, és támogatja a jövőben is. Kedves elvtársak! Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a nemzetközi életben megerősödött egészséges folyamatok nyomán kedvező irányzatok törnek utat Európában. Az elmúlt kéthárom évben létrejött nagyfontosságú megállapodásokat követően újabb jelentős események bizonyítják ezt. Az európai béke és biztonság kilátásai szempontjából is fontosnak tartjuk és üdvözöljük a két német állam kapcsolatait szabályozó alapszerződés parafálását. Remélni szeretnénk, hogy ezzel lezárul a Német Demokratikus Köztársasággal szemben alkalmazott imperialista inszkrimináció politikai szakasza és mindkét szuverén német államot rövidesen felveszik az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. Érdekeljük azt a tényt, hogy a november 19-i nyugatnémet választások a reakciós, revánsista erők visszaszorítását és a realista külpolitikát képviselő Brandt Scheel koalíció jelentős sikerét eredményezték. Úgy véljük, hogy megjavultak és érlelődnek a feltételei a hazánk és a Német Szövetségi Köztársaság közötti államközi kapcsolatok rendezésének, így a diplomáciai kapcsolatok felvételének is. Fontos eseménynek tekintjük, hogy november 17-én Helsinkiben elkezdődött az európai biztonsági és együttműködési értekezletet előkészítő sokoldalú tanácskozás. Hazánk kezdettől fogva részt vállalt abban a munkában, amelynek célja az európai béke és biztonság megszilárdítása. Ezért veszünk részt a sokoldalú előkészítő megbeszéléseken is, és mindent megteszünk azért, hogy az európai biztonsági értekezlet — az európai népek kívánságának, érdekeinek megfelelően — 1973-ban végre megkezdhesse munkáját Reméljük, hogy a hosszú évek óta tartó vietnami háború is a végéhez közeledik. Elsősorban a vietnami nép hősi harcának, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány erőfeszítéseinek eredményeképpen létrejött a vietnami-amerikai megállapodás az agresszió felszámolására. Azt várjuk az Egyesült Államok kormányától, hogy vigye végig a tanulságok levonását az indokínai népek elleni agresszív háborújának kudarcából és írja mielőbb alá és főkként tartsa be a megállapodást. Vietnami testvéreink, Indokína népei a jövőben is számíthatnak a magyar nép fenntartás nélküli szolidaritására és támogatására. Véget kell vetni a válságos helyzetnek a Közel-Keleten is. Nem kétséges, hogy a haladó arab államoknak joguk van minden rendelkezésükre álló eszközt igénybe venni nemzeti függetlenségük megvédése és az Izrael által elfoglalt területek felszabadítása érdekében. De a rendezés legreálisabb és a béke érdekében álló alapját az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1967. november 22-i határozata képezi, amely előírja az izraeli csapatok kivonását a megszállt arab területekről, ezért a Magyar Népköztársaság ennek a határozatnak érvényesítését követeli. Kedves elvtársak! Barátaim! ,s '■ Mélyen meghat bennünket a lelkes fogadtatás, amelyben itt, az önök üzemében részesítenek bennünket, és a szívélyes vendégszeretet, amely a szovjet párt- és kormányküldöttséget itt-tartózkodásának első perceitől körülveszi magyar földön. Szeretnék szívből köszönetet mondani önöknek ezért a felejthetetlen találkozóért, Kádár elvtárs és a többi elvtársak meleg szavaiért és tolmácsolom önöknek, elvtársak, Budapest minden lakójának, a szocialista Magyarország minden dolgozójának a Szovjetunió kommunistái, a szovjet munkások, valamennyi szovjet ember testvéri üdvözletét. Különösen örülünk a lehetőségnek, hogy éppen itt, az önök üzemében, a magyar munkásosztály fellegvárában fordulhatunk a barátság szavaival a magyar néphez. A szovjet embereknek nem kell magyarázni, mit jelent Csepel. Iskolás koruk óta tudják, hogy itt, a Vörös Csepelen munkások tüntettek az 1905- ös oroszországi forradalom támogatására. Jól emlékeznek rá országunkban, hogy 1919 márciusában a csepeli rádióállomás vette Vlagyimir Iljics, Leninnek a hős Magyar Tanácsköztársasághoz intézett üzenetét. S az önök kollektívája ma kimagasló szerepet tölt be azoknak a nagy és fontos feladatoknak a megoldásában, amelyeket a párt, annak X. kongresszusa tűzött az önök országa elé. Rendkívül kellemes érzés, hogy ma is személyesen fejezhetem ki önöknek, kedves barátaim, forró hálánkat a számunkra felbecsülhetetlen értékű ajándékért — a csepeliek vörös emlékzászlajáért —, amelyet az SZKP Központi Bizottságának adományoztak. Féltve őrizzük ezt a zászlót, amelyet az MSZMP X. kongresszusa alkalmából nyújtottak át. Politikai Bizottságunk, az SZKP Központi Bizottsága és minden szovjet kommunista úgy fogadta ezt az ajándékot, mint a proletár szolidaritás jelképét, a Szovjetunió és Ma-Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt aktív részese a kommunista és munkásmozgalom eszmei, politikai és akcióegységének megszilárdítására és fokozására irányuló erőfeszítéseknek. Pártunk szorosan együttműködik valamennyi marxista-leninista alapon álló testvérpárttal. Nemzetközi tevékenységünkben a kommunista és munkáspártok 1939-es moszkvai tanácskozásának dokumentumaiban lefektetett elvek vezérelnek bennünket. Pártunk következetes harcot folytat a marxizmus a leninizmus tisztaságáért, határozottan fellép a jobb- és a baloldali opportunista áramlatokkal, a nacionalizmus jelenségeivel szemben a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, kezdettől fogva és a leghatározottabban elítéljük a jelenlegi kínai vezetés nagyhatalmi, soviniszta, szovjetellenes, szakadár politikai megnyilvánulásait, amelyek felmérhetetlen kárt okoznak a szocializmus ügyének, a szocialista országok és az összes antiimperialista erők egységének, és az imperialisták előnyére szolgálnak. Tisztelt nagygyűlés! Kedves Elvtársak, Elvtársnők! A mostani szovjet—magyar baráti találkozóra olyan időszakban került sor, amikor a szovjet nép nagy jubileumára, a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulójára készül. gyarországi munkásnépe közös küzdelmeinek szimbólumát, mint annak a megbonthatatlan egységnek a jelképét, amelyben pártjaink és népeink a szocializmus és a kommunizmus ügyéért, a tartós békéért, a dolgozó emberek boldogságáért harcolnak. ■A Szovjetunió népei nem felejtették el, hogy nem sokkal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után, amikor proletariátusunk sok ország imperialistái ellen harcolt, a magyar munkásosztály itt, a Duna partjain megteremtette a tanácshatalmat. Ez újabb áttörés volt a kapitalista rendszeren, áttörés Európa közepén. S noha a helyi burzsoáziának és a külföldi intervenciósoknak sikerült akkor megfojtani a munkáshatalmat, az 1919-es magyarországi forradalom nagy iskolája lett országuk mindenforradalmár nemzedékének, a magyar kommunistákba magyar munkások szilárdan hűek a proletár internacionalizmushoz. A magyar munkásosztály legjobb fiai és leányai a Vörös Hadsereg soraiban küzdöttek október ügyéért, harcoltak a fasizmus ellen Spanyolországban, és az igazságot hirdették a népnek a Szovjetunióról a Horthy-rendszer legsötétebb éveiben. S ez egyben harcot jelentett a jövendő, szocialista Magyarországért is. Amikor pedig a magyar munkásosztály — felszabadulva a fasiszta bitorlók igájából — hatalomra jutott, első külpolitikai lépéseként megbonthatatlan, testvéri szövetséget teremtett a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal. Immár csaknem három évtizede a munkásosztályé és pártjáé a döntő szó a magyar politikában, a gazdaságban, az élet minden területén. A munkásosztály áldozatos munkájával, öntudatával, fegyelmével, a szocializmus magasztos eszményei iránti hűségével erődíti szövetségét a dolgozó parasztsággal és a népi értelmiséggel, befolyást gyakorol azegész társadalomra és vezeti azt. Erről az évfordulóról az országok, a népek egész sora, a világ minden haladó embere, a magyar nép is méltóan meg fog emlékezni. Sok sikert, minden jót kívánunk a dicső szovjet népnek, a Szovjetunió minden népének, nemzetiségének, államuk fennállásának 50. évfordulójára. A magyar kommunisták, a magyar munkásosztály a szocializmust építő magyar nép nevében biztosíthatjuk barátainkat: a Magyar Népköztársaság a nemzetközi küzdőtéren a jövőben is teljes egységben, vállvetve együtt halad nagy barátunkkal és szövetségesünkkel, a Szovjetunióval. Együtt haladunk a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült szocialista országokkal, a haladás minden erejével, a szocializmusért, a békéért, egy új, jobb világ megteremtéséért. Éljen a nagy barátunk és szövetségesünk, a Szovjetunió és vezetője, a Szovjetunió Kommunista Pártja, annak Központi Bizottsága, élén Leonyid Iljics Brezsnyev elvtárssal! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Éljen a szocializmus és a béke! Lelkes, nagy taps köszöntötte a nagygyűlés következő szónokát, Leonyid Brezsnyevet, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárát. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a munkásosztályra, támaszkodva, lelkesítő távlatokat nyitott az ország előtt. Tömörítette az egész népet, az egész nemzetet. Létrejött a szabad emberek társadalma, az a társadalom, amelyben mindenki kibontakoztathatja képességeit, tehetségét, alkotókészségét. Nem először járok Magyarországon. Emlékszem rá, milyen volt országuk a fasiszta igaz alóli felszabadulásért folyó harcok napjaiban; emlékszem, hogyan indult meg magyar földön a szocializmus építése; emlékszem az ellenforradalom ellen, a szocialista rend megszilárdításáért vívott harc bonyolult időszakára. Az utóbbi években különösen gyakran volt alkalmam Magyarországra látogatni, összehasonlítva a tegnapot a mával, az ember jobban felmérheti, milyen nagy, történelmi utat tett meg az önök országa, menynyire elmélyült a szovjet— magyar barátság. Mi, szovjet emberek, szovjet kommunisták, nagyra becsüljük ezt a barátságot, amely kiállt minden megpróbáltatást, s a szocializmus és a kommunizmus diadaláért vívott közös harcunkban edződött. Ez a barátság áthatja országaink egész életét. E barátság a legmagasabb fokon pártjaink testvéri együttműködésében, pártszervezeteink széles körű érintkezéseiben, az MSZMP és az SZKP Központi Bizottságának állandó kapcsolataiban fejeződik ki.. A legjobb, a legbarátibb viszonyunk alakult ki Kádár elvtárssal és a többi magyar vezetőkkel, s különösen nagyszerű, hogy mindennapi gyakorlattá lett a szovjet és a magyar dolgozók — munkások, parasztok, a tudomány és a kultúra művelői — tízezreinek, százezreinek rendszeres, szoros, elvtársi érintkezése. Vagyis barátságunk valóban az egész népet átfogja. Ez a barátság nemcsak a mának, nemcsak a holnapnak szól, hanem örök időkre érvényes! Kedves elvtársak! Az önök gyáva testvérüzeme a mi Magnyitogorszki Baráti, forró hangulatú LEONYID BREZSNYEV BESZÉDE Kisalföld 1972. DECEMBER 1., PÉNTEK