Kisalföld, 1973. szeptember (18. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-28 / 227. szám
1973. SZEPTEMBER 28., PÉNTEK A munkások és a könyv találkozásáért (II.) Hiányzó és meglévő lehetőségek Azon a tanácskozáson, amelyet a munkások műveltségéről a múlt héten tartottak Tatabányán öt megye közművelődési vezetőinek részvételével, a Művelődésügyi Minisztérium könyvtárügyi osztályának előterjesztése alapján országos helyzetképet adtak a munkásosztály különböző rétegeinek olvasottságáról. A tanácskozás célja az volt, hogy az országos gondok ismeretében is fogalmazzák meg a helyi tennivalókat a tanácsi és szakszervezeti könyvtárak vezetői, munkatársai. A hozzászólók általában a helyi eredményekről és hiányosságokról számoltak be, de azonnal elhangzottak a javaslatok is a munka tökéletesítésére, javítására. Segít a vállalat A, nyergesújfalui Viscosagyárban a munkások 28 százaléka nem végezte el a nyolcadik osztályt — mondotta a könyvtáros. — De nem azért, hogy a népművelők felelősségét csökkentse, hanem, hogy az iskolai végzettség fontosságára hívja fel a figyelmet. Az említett 28 százalék 300 dolgozót jelent, de közülük 300 olyan fiatal, akinek már a mi rendszerünkben kellett volna befejeznie általános iskolai tanulmányait. De nem fejezte be, s vajon ki a felelős ezért? Maguk a fiatalok, a szülők vagy a társadalom? Számos hozzászóló sürgetett szigorúbb intézkedéseket az általános iskola elvégzése végett, hiszen az esti és levelező tagozatokon sok olyan fiatal tanul, aki jó képességű és a rendes időben is elvégezhette volna a nyolc osztályt. •Mindenesetre a vállalatok is sokat tehetnek: a nyergesújfalui gyár például a dolgozók iskolája és tanulói számára vállalta a tankönyvek, tan- és segédeszközök, szemléltetőeszközök beszerzését. Kobuszok, amelyből egyet állítottak most nemrég forgalomba (Budapesten). Ez sokkal kevesebb a szükségesnél. Tatabányai hozzászóló mondotta el, hogy némi előrehaladást tapasztaltak a szocialista brigádok gyakran formális kulturális vállalásainak megítélésében: néhány Komárom megyei üzemben kizártaka szocialista címért folyó versenyből olyan brigádokat, amelyek csak formailag, s nem valóban teljesítették kulturális vállalásukat. Ugyancsak innen való e példa a munkás témájú művek és íróinak különös gonddal végzett népszerűsítésére: Jókai Anna, Gerő János, Fekete Gyula, Baráth Lajos, Moldova György ismert és egyre népszerűbbé váló írók számos gyár munkáskollektívája előtt. Új fehér foltok A Művelődésügyi Minisztérium vitaindító tanulmánya a munkások nem elég kedvező olvasottságának okát az iskolai végzettségbeli hiányosságok mellett egyebek között abban látta, hogy kevés a jól felszerelt könyvtár, és egyáltalán: kevés a könyvtár. Különösen a munkáskerületek, az új lakótelepek és a nagyobb városok peremkerületei nélkülözik a könyvtárakat. Nem új jelenség az, hogy az új lakótelepeken a járulékos beruházások későn készülnek el, s köztük is legutoljára a kulturális célúak. Pernesz Gyula, a Győr-Sopron megyei könyvtár igazgatója (több más hozzászólóval együtt) erre hozott példát. Győrben például a lakosságnak csaknem 60 százaléka az iparban dolgozik, de a megyei könyvtár tagjainak csak 23 százaléka munkás. A javulás útja a fiókkönyvtárak hálózatának kiépítése lenne, de számos szód terv és ígéret ellenére például a 30 000 lakosú Nádorvárosban egy 80 négyzetméteres könyvtár szolgálja ki az érdeklődést, a 21 000 lakosú Adyvárosban pedig még egyetlen négyzetméternyi könyvtár sincs. Sopronban a Kőfaragó téri lakótelep épül könytár nélkül, így az új lakótelepieken mesterségesen létrehozzák az olvasás új fehér foltjait. Azt javasolta, hogy legyen kötelező járulékos beruházás minden lakótelepen a klub és a könyvtár. Szombathelyi javaslat szerint szakszerűbben és gazdaságosabban tudnák kielégíteni a külső kerületek olvasásiigényeit az úgynevezett bib Figyeljünk a fiatalokra ! Az utóbbi években az érdeklődés középpontjába került a szakmunkásképző intézetek oktató és nevelő munkája — ezúttal a könyvtári munkával való összefüggésben is. Hiszen a következő évtizedek munkásosztályának szellemi szintje függ attól, milyen általános műveltséggel bocsátják őket útra az ipari tanulóintézetek. Örvendetes, hogy 1971 óta számos intézetben függetlenített iskolai könyvtárosokat állítottak munkába, és felemelték a könyvbeszerzésre fordítható pénzösszeget is. Szombathelyi könyvtáros mondotta el, hogy felmérések igazolják: azokban az iparitanuló-osztályokban, ahol a szakoktató fontosnak tartotta a szakirodalom ismertetését, és nemcsak elvitte gyerekeit a könyvtárba, hanem a rendszeres olvasással maga is jó példával járt elöl, kétszeresháromszoros a könyvtárba beiratkozott tanulók száma. Ehhez kapcsolódik egy debreceni vizsgálat eredménye. 4500 ipari tanulóra jellemző az a kép, amely szerint 2—10 százalékukat a tanárok ösztönzik az olvasásra, 6—7 százalékusul a szülők, 30—50 százalékukat pedig a könyvtárosok. Ez egyúttal a könyvtárosok felelősségére is felhívja a figyelmet, s arra, hogy az iskola és a könyvtárnak együttes feladata a családi hátrányt csökkenteni vagy felszámolni. Peski György orgonahangversenye Sopron művészeti eseményei között rangos helyet foglalnak el az utóbbi időben az orgonahangversenyek. Külön öröm számunkra ez most, az orgonamuzsika reneszánszának időszakában, óriáikor ez a hangszer újraéled neves előadók keze alatt. Sok évszázados hagyományokhoz kapcsolódó műalkotások egész sora csendül föl a Soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ orgonáján az elmúlt években. Az idei szüreti hét műsorában Peskó Györgyi orgonaművész gazdagította ezt a sort. A hétfő esti bemutatkozó koncerten nagyon tehetséges orgonistát ismertünk meg. A kiválóbbak közül való akkor is, ha hangszerkezelését említjük, akkor is, ha a művek belső tartalmának közvetítéséről szólunk. Bach hatalmas ívekben feszülő muzsikáját, pompás pilléreken nyugvó romant erejű alkotásait (C-dúr toccata, adagio és fúga, g-moll partita, Passacaglia) teremtő képzelettel, fegyelmezett bravúrral hívta életre. C. Franck a-moll ftorálfantáziaja, Liszt Imája, Kodály Finmammái, Hidas Fantáziái, szintén az orgonajáték magas iskoláját nyújtották, véntelenül szerényen, csodálatos színekben! Peskó György orgonaművész ihletett, párját ritkító tolmácsa az Orgonairodalom remekeinek. Tökéletes stílusérzék, stílusbiztonság (az orgonaművek azonos ismeretéből is fakad!) ..test, nélküli” lírai és drámai játék. szinte valószínűtlen virtuozitás muzsikánkedv jellemzik művészi kiállásai N. A. A párthatározat szerint is Hazánkban az ipar extenzív fejlesztése gyakorlatilag befejeződött, az intenzív fejlődés most következő, szakaszában aligha nélkülözhetjük a leg-fontosabb feltételt, a munkásosztály általános és szakmai műveltségének emelését. A munkáskultúra emelkedése nemcsak a közvetlen termelésben mutatkozik meg, hanem a családban és a társadalmi élet egyéb csatornáin is szétsugárzik, s ha a munkásműveltség állapota közvetlenül most csaknem 5 millió embert érint, közvetve egész népünk szellemi szintjét befolyásolja. 1970 decemberében a HI. országos könyvtárügyi konferencia hitet tett a munkásosztály megkülönböztetett hangsúlyú könyvtári ellátása mellett. Ezzel — és a tennivalók megjelölésével — a könyvtárosokmegfogalmazták, mekkora részt vállalnak a munkáskultúra emeléséből. Törekvésüket megerősítette az MSZMP Központi Bizottságának tavaly novemberi elemző értékelése, amely egyértelműen a munkásosztály politikai, erkölcsi és anyagi megbecsülésének fokozását emelte ki. Ennek szellemében szükséges tovább növelni azokat a lehetőségeket, amelyek hozzájárulhatnak a munkások olvasási kedvének növeléséhez, illetve a most meglévő —* nem csekély! — lehetőségeket is jobban ki kell használnunk. Ez volt a tatabányai találkozás legfőbb tanulsága. G. B. Kisalföld □ A Nemzeti Múzeum restaurátor-műhelyében, a múzeum profiljába tartozó — őskori, római kori, középkori és újabb kori — leleteket restaurálják és konzerválják. Restaurálnak fát, kerámiát, üveget, vasat és nemesfémet. Képünkön: Ásatások során előkerült római kori üvegeket tartósítanak. Szerződés az öregekért örülnek a csáfordjánosfai szociális otthon lakói: egyre többen érdeklődnek sorsuk, életük iránt. Nemrég a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat Ady Endre szocialista brigádja kötött az otthonnal társadalmi szerződést. Ennek alapján rendszeresen látogatják a gondozottakat, és legutóbb autóbusszal üzemlátogatásra vitték őket. A Kapuvári Húsüzem Tyereskova-brigádja szintén a patrónusok között van. Minden hónap utolsó péntekjén látogatják meg az öregeket. A társadalmi törődésen túl az otthon vezetősége nemrég Fertődre az Eszterházy-kastélyba szervezett kirándulást a gondozottaknak. Hetente kétszer pedig a büki gyógyfürdőbe viszik a reumás betegeket. Az olvasó If . A mintegy 800 lelket számláló Puskin 214 beiratkozott olvasója van a községi könyvtárnak. A csaknem 2500 kötetes könyvtárt zömmel általános iskolások, háziasszonyok és nyugdíjasok látogatják. Véletlenül, éppen szerdán este, kölcsönzéskor érkeztünk. A kis helyiségben alig lehetett mozogni a látogatóktól. — Mit olvas szívesen? — szólítjuk meg az egyik háziasszonyt. — A régi írók történelmi regényeit. Most is öt könyvet viszek. Először belelapozgatok mindegyikbe, s amelyek, majd a legérdekesebben kezdődik, azt olvasom először. — Mikor van ideje a könyvet kézbe venni? — Főleg estefelé, de gyakran még főzés közben is elolvasok néhány oldalt. Deák Ferencné könyvtárvezető készségesen válaszol az ifjú és az idősebb olvasók kérdéseire, a tartalom vázlatos elmondásával is igyekszik a választást megkönnyíteni, örömmel újságolja, hogy az idén 4300 forintot kapott a könyvállomány bővítésére. KÉTSZÁZ ESZTENDEJE Parasztháború a Volga-vidéken ( 7 *7 *_) augusztusában egy Ilit alig harmincéves, energikus férfi bukkant fel a volgai sztyeppék kozák tanyáin. Voltak, akik már ismerték és tudták, hogy eszes, sokat próbált ember, aki jól ismeri a nép bajait, de a hadiéletet is. Suttogó hírek kaptak lábra. És még a jó III. Péter cár, a trónbitorló II. Katalin embereinek nem sikerült elpusztítaniuk. Jön Péter, hadat gyűjt és helyreállítja az igazságot Oroszországban ... Jemeljan Pugacsov, a volgai sztyeppék rejtélyes vándora szegény doni kozák fia volt. Három háborúban kipróbált katona, akit sok méltánytalanság ért. Betegsége miatt elbocsátották a hadból, de a nyugdíjat megtagadták tőle. Először azért tartóztatták le, mert szegény kozákok szökését segítette. 1771 decemberében maga is megszökött, és amikor hazatérve ismét letartóztatták, újra egérutat nyert. A sarki kozáklázadás után odautazik, hogy tudakozódjék... Már politikai terveket forgat a fejében, gondolkodik, hogyan lehetne megszervezni a népet a jobb életért folyó harcra. A hatóságoknak gyanússá válik: újra letartóztatják, megkorbácsolják, száműzik. Pugacsov a Volga-vidékről kapcsolatba lép a jarki kozákokkal. 1773. szeptember 28-án III. Péter cár nevében kiáltványt ad ki, és ebben szabadságot ígér a népnek. Ekkor nyolcvan embere van. Október elején már 2500 főnyi sereggel és 20 ágyúval vonul Orenburg ostromára. Decemberben Pugacsov hada harmincezer főt számlál, 86 ágyú támogatja. A felkelés lángja beborítja az egész déli Uralvidéket, és avolgai sztyeppeket, csatlakoznak a jobbágyok, a kozákok, a nemorosz nemzetiségek, köztük a csuvasok. Pugacsov nem volt kalandor: alvezéreinek megmondta, hogy maga is kozák és III. Péter nevét csak azért vette fel, hogy a nép támogatását annál biztosabban megnyerje. (A jobbágyság, a szegény nép körében Oroszországban is élt a naiv hit, hogy a feudális refim okozta nyomorúságról csak a gonosz nemesurak és udvari tanácsosok tehetnek, de az uralkodó jó.) Ami az állami berendezkedést illeti, Pugacsov sem tudott jobb programot ajánlani, mint azt, hogy a cári államot egy új, „jó” cár uralma alatt, a kozákságtól kölcsönzött önkormányzati formák felhasználásával kell megújítani, ő maga is a „cár atyuska” iránti illúziók rabja volt. Minthogy a felkelő sereg jórészét lekötötte Orenburg elhúzódó ostroma, a hatalom urai időt nyertek, nagy sereget szerveztek és Orenburg alatt megverték a paraszti hadat. Az Uralnál, majd Kazanynál újabb vereség következett, s végül 1774. augusztus 24-én eljött az utolsó csata napja. Pugacsov vert hada maradványaival a Volgához húzódott vissza, de a kozákság módos vezetőrétege ekkor, a vereségek után már más lapra játszott... Jó pénzért kiadta Pugacsovot a cári hatóságoknak. A cárnő elrendelte: készítsenek erős vasketrecet, ebben szállítsák Moszkvába a parasztvezért. Két század, 200 kozák fedezete alatt, 1774. november 4-én ért Moszkvába a fogoly Pugacsov. Feljegyezték, hogy a vallatást férfiasan viselte. Négy tanácsosával együtt, halálra ítélték, és 1775. január 10-én a moszkvai Bolotnaja-téren felnégyelték. Bugacsov híre és szénája me fennmaradt a népdalokban, mondákban. Az orosz kultúra haladó képviselői nem engedték, hogy a feudális rendet védelmező történészek meggyalázzák emlékét. Elsőként Puskin állított irodalmi emléket a Pugacsov-felkelésnek és vezérének. A moszkvai Történeti Múzeumban most megnyílt Pugacsov-emlékkiállítás pedig a mai szovjet nemzedék tiszteletét rója le a népszabadság 200 éve elbukott harcosa előtt. A. Andrjusenko 5