Kisalföld, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
Céltudatos vadgazdálkodás Vadászok számvetése Eredményes esztendő után A vadászatot a hozzá nem értők többnyire passziónak, szórakozásnak, legjobb esetben költséges sportnak tartják. Pedig a megyénkben élő mintegy 1250 sportvadász „és hetven hivatásos vadász sokrétű és — tegyük mindjárt hozzá — eredményes munkát végez. A legnagyobb érdeklődés 1912—1914-ig volt e sport iránt, mikor is évente átlagban száz új tagot vettek fel a megye vadásztársaságaiba. Mostanra ez az ütem lelassult, és ezért a MAVOSZ Győr-Sopron megyei intéző bizottsága legutóbbi küldöttgyűlésén egyik feladatként az új vadászok ügyeinek az eddiginél jobb, szervezettebb intézését határozta meg. Mindenképpen örvendetes, hogy a hivatásos vadászok között emelkedik a megfelelő iskolai végzettséggel rendelkező szakmunkások száma és egyre több fiatalt sikerül megnyerni erre a szép, felelősségteljes munkára. Megyénkben harminc vadásztársaság van. A múlt esztendőben egy nagy sikerű tapasztalatcserével egybekötött látogatást szervezett a Szigetközi Vadásztársaság, amelynek célja a vadásztársaság munkájának, területének jobb megismertetése volt. Idén a rábatamási és a délhansági vadásztársaság rendez közösen hasonló eszmecserét A vadászat nem tartozik a veszélytelen sportok közé, de a körültekintő és fegyelmezett tevékenység eredményeképpen a megyében tavaly csupán egyetlen könnyű sérüléssel járó baleset fordult elő. Az intéző bizottság véleménye szerint ez is elkerülhető lett volna, s ezért megkérték a vadászokat, hogy az idén még jobban ügyeljenek a baleseteik megelőzésére. A társaságok egyik legfontosabb feladata a céltudatos vadgazdálkodás. Megyénk szerencsésnek mondható, mert nagy- és apróvadas területekkel egyaránt rendelkezik. Bocsájtassék meg nekem, hogy nem számoltam utána, de a szakemberek becslése szerint tavaly megyénkben 1042 szarvas, 6550 őz találtatott. A vadászok a múlt évben lelőttek 587 szarvast, 2696 őzet és 290 vaddisznót. Az elejtendő állatok kiválasztása sem túl egyszerű dolog. Ügyelni kell a fennmaradó törzsállomány minőségére, ivararányára és még számos dologra. □ □ □ A vadak viselkedésére, szokásaira rányomja bélyegét a környezet esetleges változása, így például az őzeiknél már korábban, tavaly pedig a szarvasoknál figyelték meg, hogy egyre inkább függetlenítik magukat az erdőtől. A szarvasok a jobb táplálkozási lehetőség, de főként a nyugalom miatt szívesebben tanyáznak a nagy mezőgazdasági táblák közepén. Rudiikba verődve még télen is szívesen kint maradnak. A megyei vadászok állásfoglalása szerint a jövőben keresni kell a módszereket, amelyekkel a szarvas eredeti élőhelyére eredményesen visszaszorítható. Annál is inkább, mivel a vadállomány évről évre jelentékeny károkat okoz a mezőgazdaságnak. Tavaly négyszáztízezer forint kártérítést fizettek ki a vadásztársaságok, amely a jobb megelőzés következtében mintegy kétszázezer forinttal kevesebb az 1975. évinél. A küldöttgyűlésen elég nagy hangot kapott a vadak által okozott gépkocsikárok térítése. Eddig ezt a vadásztársaságok maguk intézték, azonban idén év elejétől biztosítást kötöttek az ilyen károk rendezésére, így várhatóan egyszerűsödik az ügyek intézése és a biztosító emberei ígéretet tettek arra is, hogy körültekintően kivizsgálják az egyes bejelentéseiket. A sport kedvelői tavaly mintegy hatezerötszáz nyulat és negyvennyolcezer-ötszáz fácánt ejtettek el- S e számok mindkét esetben kielégítőnek mondhatók. Mindenképpen bizonyítja, hogy vadászaink nem csupán a puskával bánnak jól, az a tény, hogy a múlt évben a tervezettnél harminckét százalékkal több, mintegy tízezer nyulat fogtak be élve. A fácánok és a fogoly befogásánál viszont elmaradtak a tervezettől. A nyúl vadászatát nehezíti, hogy egyes vadásztársaságok területén erősen lecsökkent az állomány. Ezeken a helyeken a nyulak kíméletére, gondozására, a törzsállomány növelésére van szükség. A fácánok esetében szerencsésebb a helyzet, ugyanis pótlásuk mesterségesen könnyebben megoldható. A megye harminc vadásztársasága közül húszban folytattak mesterséges tenyésztést, és csaknem minden vadásztársaság végzett kisebb-nagyobb fácánkihelyezést. Tavaly több mint harmincötezer fácánt eresztettek ki a megye területére. □ □ □ A vadászok fontos feladatuknak tekintik a vadvédelmet és a vadgondozást. Sok gondot okoz a különféle dúvaidak irtása. Tavaly csaknem húszezer szőrmés és szárnyas kártevőt pusztítottak el a megyében. Nehézségeket jelent a vadvédelemben, hogy a Fertő tó és a Hanság déli peremén túlságosan elszaporodtak a galambász-, a fakó és a rétihéják illetve az egerészölyvek. A vadaik etetésére, gondozására jelentős összegeket áldoznak az egyes társaságok. Tavaly a szerencsésnek mondható időjárás ellenére is 14 500 mázsa szemes, szálas és lédús takarmányt etettek fel az állatokkal. Ezenkívül a társaságok még mintegy hatvan hektár vadfölddel is rendelkeznek, melyek szintén a vadak etetését szolgálják. Mindezek csupán villanások a megye vadászainak életéből. Azonban mindenképpen alátámasztják Lombos Ferencnek, a MAVOSZ Győr- Sopron megyei Intéző Bizottsága elnökének megállapítását, hogy a megye vadászai eredményes esztendőt tudhatnak magaik mögött, s a lehetőségek számos területen adottak a továbblépésre. Dr. Papp József, a megyei pártbizottság osztályvezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a hatékonyabb gazdálkodás, a tartalékok feltárása a vadgazdálkodásban is fontos teendő. Javasolta, hogy az érdekelt vadásztársaságok már most igyekezzenek felmérni, hogy a gabcsikovói erőmű környezetátalakító munkái milyen hatással lesznek a vadállományra. (németh) 1978. június 1., csütörtök Nincs eseménytelen napjuk Szívügyük Sopron fejlesztése Nemrég ünnepelte fennállásának negyedszázadát a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének soproni Szervezete. A városért önként tenni kész értelmiséget tömörítő szellemi bázis elnökével, dr. Gunda Mihály tanszékvezető egyetemi tanárral beszélgettem. Az ő munkásságáról nem esett szó, pedig mintegy 20 esztendeje már, hogy a szervezet vezetőségi tagja vagy éppen egyik vezetője. Érdemeiről hangtalanul is sokat mondott a nevére kiállított, bekeretezett „Pro Urbe Sopron’’ oklevél irodájának falán. Méltató összegezésre törekedve a szervezet fejlődése, feladatai és eredményei iránt érdeklődtem. 1 .• A tudományos egyesülés nagy múltra tekint Sopronban. Az erdészet, bányászat és a kohászat kezdeményezésére már az első világháborút követően megkezdődött az egyesületi élet. Ennél is régebbi időre esik a természettudományokat pártfogoló Kitaibel Pál Társaság működése. Bizonyára a tekintélyes előzményeknek is köszönhető, hogy az ország két önálló városi MTESZ-szervezete közül az egyik a soproni. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Sopron városi Szervezete 1952-ben alakult öt tagegyesülettel és 200 taggal. Az Országos Erdészeti Egyesület, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, a Gépipari Tudományos Egyesület, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület, valamint az Építőipari Tudományos Egyesület voltak a szálláscsinálók. Rendkívül jellemző a tudományok általános fellendülése mellett a fejlődés felgyorsulására, de a specializációra is, hogy ma 19 egyesületi csoport működik Sopronban és a vele közös szervezeti egységbe tartozó kapuvári intéző bizottság területén. A tagok létszáma mintegy 2500. Fejlődésünk azonban nem elsősorban a tagegyesületek vagy a tagok létszámának a növekedésén, hanem a tevékenységünk színvonalában bekövetkezett változáson mérhető le. A társadalmi szervezetnek az a feladata, hogy a körébe tartozó elméleti és gyakorlati tevékenységeket összehangolja, a különböző szintű és szakmájú szakemberek operatív együttműködését biztosítsa a párt- és az állami vezetés határozatainak végrehajtására. Fontos támasza tehát a MTESZ a helyi párt- és állami szerveknek az új tudománypolitikai, közművelődési, műszaki és népgazdasági feladatok megoldásában, a kiemelkedően fontos népgazdasági fejlesztés elvi és gyakorlati tanulmánytervének elkészítésében. A már jelzett, szerintem minőségi ugrással felérő változás azzal az aktív bizottsági tevékenységgel mérhető, amely meszszemenően túlnő a társadalmi munka keretein. Tevékenységünkre még az is jellemző, hogy évente közel 400 műszaki rendezvényt szerveznek egyesületeink, amelyeken 13—14 ezer szakember vesz részt. — A várospolitikai teendők elvégzéséhez a szakemberek széles köréből alakított munkabizottságok — számuk 35— 40-re tehető — nagyon sok segítséget adnak. Az elmúlt 10—15 esztendőben mintegy 20—25 nagy jelentőségű feladatot oldottak meg. Ilyenek voltak a Tómalom fejlesztése; a Fertő tó fejlesztési terve; Sopron és környéke ásvány-, ivó- és iparivíz-feltárásának lehetőségei; a munkaerő-ellátás kérdéseinek tanulmányterve; a vasúti felüljáró tanulmányterve; a város demográfiai felmérése; a soproni műszaki értelmiség helyzetének felmérése, a textilipari üzemek környezetvédelmi problémái és az egészségügyi feladatok. Az imént felsorolt munkákat a MTESZ városi szervezetében nyilvános értékelő vitáknak vetettük alá, a végleges beszámolókat pedig az illetékes szervekhez, hatóságokhoz, gazdasági tényezőkhöz továbbítottuk! A fentieken túl még egy városi szintű, jelenleg készülő, feladat emelhető ki: a városban működő intézményeknél, vállalatoknál folyó műszaki fejlesztési és tudományos munka értékelése. Tevékenységünkben elsőrendűnek tekintjük az MSZMP tudománypolitikai irányelveinek megvalósítását és a közművelődési határozat végrehajtását A munkában a gazdaságpolitikai célkitűzések előmozdítására fordítjuk a legnagyobb figyelmet. Fokozott mértékben igyekszünk biztosítani az információáramlást, és közvetlenül támogatjuk az újítómozgalmat. Tapasztalatcseréket, tanulmányutakat szervezünk, és a szakmunkás-továbbképzéstől a mérnöktovábbképzésig terjedő tanfolyamokat indítunk. .. A legfrissebb feladatainkról is szólva: az MSZMP Sopron városi Bizottságának kérésére felmértük a környezet káros objektumait, anyag- és energiatakarékossági mozgalmat indítunk, megvizsgáljuk a gyártmányszerkezetet és korszerűsítésére javaslatot teszünk. Tanulmányterv készül az idegenforgalom fejlesztéséről, a soproni borvidék termelési és feldolgozási feltételeiről. Végezetül a konténeres szállítás lehetőségeit tanulmányozzuk. A Széchenyi-házban, ahol a szervezet központját találjuk, nincs eseménytelen nap. Ankétok, konferenciák, nagyrendezvények, egyesületi ülések váltakoznak fórumokkal és bizottsági tanácskozásokkal. Információközlő munkájuknak különösen jelentős része a minden év őszén megrendezett Soproni Műszaki Hetek előadássorozata. Nem is férnek már el az épület első emeletén, előadásaik egy részét a művelődési központban kell megtartaniuk. Nem emlékeztetett felirat Széchenyi szállóigévé vált mondására — kiművelt emberfők sokasága a nemzet igazi hatalma —, a pezsgő szervezeti életből kölcsönöztem a következtetést: munkájukat akár a ház egykori gazdája is kedvtelve figyelhetné. Farkas Imre A lucerna a mezőgazdaság egyik legfontosabb takarmánynövénye. Értékessége miatt betakarítását a legtöbb üzemben pontosan megszervezik, hiszen egy két napos, hetes késés már a következő kaszálás eredményét rontja. A Kisalföldi Állami Gazdaság ikrényi kerületében idén 450 hektáron termesztenek lucernát. A gazdaságban most tartanak az első kaszálás felénél. A betakarított lucerna egy részét zölden feletetik a fennmaradó részéből pedig saját szárítóüzemükben lucernalisztet készítenek. Képeinken: Nagy teljesítményű gépek segítségével szecskázzák a lucernát. A korszerű szárítóüzemben Dudás Péterné már a kész lucernalisztet csomagolja, amelyből ezen a helyen naponta két és fél vagonnal gyártanak. (Matusz Károly képriportja) A MÉM veset ei Győrött A megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium miniszteri értekezlete tegnap Győrött a megyei tanács székházában Lombos Ferenc tanácselnök elnökletével együttes ülésen tárgyalt a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály tevékenységét, valamint a MÉM felügyeleti vizsgálatait összefoglaló jelentésről. Az ülésen megjelent és felszólalt Háry Béla, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Soós Gábor, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár és Váncsa Jenő, MÉM miniszterhelyettes. Az együttes vb- és miniszteri értekezlet alapos elemzés után elfogadta a két jelentést, és megállapította, hogy megyénkben hatékonyan érvényesülnek és megvalósulnak a párt és a kormány agrárpolitikai törekvései, céljai. Az ülés résztvevői részletesen taglalták a mezőgazdasági és élelmiszeripari ágazat legcélszerűbb feladatait, és szóltak dinamikus irányításának tennivalóiról. Lapunk későbbi számában a jelentések elemzésére, a testület munkájának ismertetésére visszatérünk. Sérelem KÁDERPOLITIKÁNK végrehajtói a megmondhatói, hány meg hány változatával találkoznak a sértődöttségnek, a különféle személyi konfliktusoknak egy vezetői csere alkalmával. Egyik városunk három kis■ üzemében „megmozdultak” a közelmúltban a vezetői székek. Az eset annyiban elüt az „őrségváltások” hagyományos módjától, hogy az indokot nem áthelyezés, nyugdíj vagy leváltás szolgáltatta, hanem egy hármas egyesülés. Három üzemből lett egy, így aztán törvényszerű, hogy a korábbi három első számú vezetőből legfeljebb egyikük őrizheti meg ugyanazt a tisztséget, a másik kettőnek más beosztást kell vállalnia. Mindkét korábbi első számú vezető vezetői beosztást kapott. Egyikük például üzemegység-vezetői beosztásban pontosan ugyanazt a feladatot kapta, mint korábban, hiszen volt üzemének maradt továbbra is a vezetője, csak immár az új egyesült üzem vezetőségének alárendelve. A feladata tehát nem változott, annál inkább a magatartása. A korábban felelősségteljesen dolgozó ember ettől kezdve ügyet sem vetett az üzem érdekeire. A rábízott munkákat csak immel-ámmal hajtotta végre, üzemegységében mindenki azt tehette, amit akart, csírája se maradt a munkafegyelemnek. Újdonsült felettesei kezdetben türelemmel viselték az üzemegységvezető dacos megnyilvánulásait. „Sértődött ember, bánjunk vele tapintatosan, amíg megnyugszik, újra megtalálja a helyét”. Ez volt vele szemben a kezdeti álláspont, ám, hogy a ,,sértett” vezető magatartása továbbra sem változott, élesebbre fordult a hangnem: „Mindenkitől elvárható, hogy letegye az asztalra a munkabére ellenértékét. Ha valaki erre nem hajlandó, bárki is volt, számolnia kell a következményekkel.” A DOLOG még nem fejeződött be, ám bárhogy is alakul a folytatása, annyi bizonyos: ez a sértettséghez torzított magatartása aligha vált volna a vezető, még kevésbé a közösség hasznára... Igaztalan volna azonban, ha itt fejeződnék be ez a történet. Ugyanennél az üzemnél dolgozik ugyanis a másik ,,leváltott” vezető is, mégpedig „megsértett” tárnával nagyjából egyenrangú beosztásban. Ő azonban nem sértődött meg, ellenkezőleg, maga állítja, új feladatkörében jobban érzi magát, mint korábban örömmel és il dolgozik. Magatartásával is az üzem érdekeit szolgáljá. Talán hozzávehetnénk: természetesen, hiszen ez a kötelessége minden első és nem első számú vezetőnek Pethő Lajos HIÍMFÖLD 3