Kisalföld, 1979. december (35. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
Párttagok a munka élvonalában Beszámoló taggyűlés a RÁBA Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárában A Magyar Vagon- és Gépgyár Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárának központi forgácsoló pártalapszervezetére több okból is megkülönböztetett figyelmet fordítanak Mosonmagyaróvárott és a nagyvállalatnál. A harmincnyolc párttagból álló kommunista közösség — elsősorban a tagság csaknem kétharmadát alkotó munkásai révén — hosszabb idő óta számít környezetében olyan politikai tényezőnek, amely érezteti a hatását a termelésben, az irányításban, a szemlélet alakulásában; határozottan és keményen áll ki a helyeselhető kezdeményezések mellett, de ugyanilyen határozottan lép fel olyankor is, amikor nem megfelelő jelenségek tapasztalhatók. Ezt tükrözte az a napokban tartott beszámoló taggyűlés is, amelyen a XI. pártkongresszus óta eltelt öt esztendő munkájáról adtak számot. A vezetőség olyan beszámolót terjesztett a taggyűlés elé, amely vitára ösztönző módon tartalmazta az eredményeket, és szókimondóan a pártmunka hibáit, a szemlélet fogyatékosságait, a szavak és a tettek között olykor tapasztalható ellentmondásokat. Nincs fontosabb a pártmunkában, mint az, hogy először is önmagunk számára emeljük magasabbra a mércét. Ezt tette az elmúlt öt évben — nagyon helyesen — a forgácsolók kommunista közössége is. Amikor szükség volt rá, akkor nem voltak elnézőek: egy társukat fegyelemsértései miatt kizárták a párttagok, közösségéből, mások figyelmeztetést kaptak, s volt olyan is, akit töröltek a pártból. Úgy építkeztek, hogy azáltal gazdagodjék, erősödjék a párt: öt év alatt 8 munkás és egy alkalmazott lett a párt tagja az alapszervezetben. Az alapszervezeti élet alapja a pártcsoportokban zajló munka. A forgácsoló gyáregység pártcsoportjaiban nem volt rendezvény, beszélgetés szenvedélyes viták nélkül, s az ott kibontakozott vitatkozó kedv átterjedt a taggyűlésekre is: a tagságnak átlagosan negyven százaléka kért szót, mondott véleményt, javaslatot, kifogásolt a közösség által helytelennekítélt intézkedéseket. Az alapszervezet tevékenységi területén egész sor olyan változás történt, amit csak a kommunisták nagyobb áldozatvállalásával, a forgácsoló gyáregység egész közösségének az átlagosnál nagyobb erőfeszítésével lehetett sikerre vinni. A beszámolási időszakban zajlott a gyáregység rekonstrukciója; ez időben történt a gyárnak a győri vagongyárral való egyesítése és még sok egyéb változás. Ezek kétségkívül megnehezítették a munkát. A párttagság és annak példája nyomán a dolgozók többsége támogatta a gazdasági vezetők erőfeszítéseit, törekvéseit. Támogatta mindenekelőtt a leghatékonyabb eszközzel, a jobb munkával. 1975-ben az esztergályos műhely még csak 102 százalékos átlagteljesítményt produkált; az idén, az időközben végrehajtott normaemelés ellenére már 116,6 százalékos az átlagos teljesítmény. A forgácsoló műhelyben a selejtkár 133 ezer forintról 67 ezerre csökkent. Öt esztendő munkáját e helyütt természetesen lehetetlen ismertetni. Összefoglalva a forgácsoló gyáregység pártalapszervezete jó politikai gazdája tevékenységi területének. Gazdasági munkáját szervező, segítő tevékenysége valóban példás, s szükség esetén arra is vállalkozik a vezetőség, hogy figyelmeztesse a nem megfelelően dolgozó gazdasági vezetőket, számon kérje tőlük a munkafeltételek jobb biztosítását. A gyár párt-végrehajtóbizottsága is jónak értékelte az alapszervezet tevékenységét, s arra biztatja, ösztönzi e kommunista közösséget, hogy a jövőben is hasonló határozottsággal tevékenykedjen. M. T. A vasasszakszervezet a munkáslakásépítésről Az ötéves tervidőszakban eddig több mint 27 ezer munkáscsalád költözhetett új lakásba, a vállalatok 1 milliárd forintot meghaladó lakásépítési támogatásának segítségével. A vasasszakszervezet pénteki elnökségi ülésén, a szociálpolitikai juttatások egyik legfontosabb járól, a munkáslakás építkezés fejlesztéséről tárgyaltak. 25 vállalatnál mérték fel a lakásépítkezéseket és további 30 vállalattól kértek információt. Afelmérések alapján megállapították: szinte minden iparvállalat fokozott gondot fordít a munkáslakás építésekre, azok támogatására. Helyes, hogy a vállalatok fejlesztési és részesedési alapjaikból jelentős pénzeszközöket használnak fel dolgozóik lakásgondjainak enyhítése érdekében. A társadalmi munkákból származó bevétel egy részét ugyancsak e célra fordítják. Jelenleg 62 kijelölt településen épülnek munkáslakások, s a vasasszakszervezethez tartozó dolgozók szinte minden helyen érdekeltek. A lakásépítésben támogatott több mint 27 ezer vasas család közül 20 ezer a munkás, s közülük is 13 ezer 30 év alatti, több mint ezer a 3 vagy többgyermekes dolgozó. Sajnos még mindig sok esetben késnek a lakásátadások, s a tanácsi szervekkel sem alakult ki mindenütt jó együttműködés. A szakszervezet elnöksége állást foglalt a munkáslakás építkezés további támogatása, valamint az építkezésben részt vevő tanácsi és építőipari szervek közötti, a korábbinál szervezettebb, öszszehangoltabb , együttműködése mellett. A fogyasztási szövetkezetek VIII. kongresszusát 1976. novemberében tartották. Azt megelőzően, 1976 január 1-én három szövetkezet egyesítésével alakult a Mosonmagyaróvár és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, amely csaknem a fél mosonmagyaróvári járás területén működik. Csütörtökön délután több, mint másfélszázan vettek részt azon a küldöttgyűlésen amelyen a VIII. kongresszus óta eltelt időszak munkáját értékelte Csonka Miklós elnök. Az igazgatóság beszámolójából a jelenlévők tájékozódtak a kongresszuson hozott határozatok, illetve az általuk készített programok megvalósításáról, az eredményekről, a gondokról és a további feladatokról. A forgalom összetételének elemzéséből kitűnt, hogy az élelmiszerek forgalma növekedett a legdinamikusabban. . Kiemelt figyelmet fordítottak az alapellátásra, az alapvető élelmiszerekből és a napi cikkekből folyamatos és egyenletes kínálatot nyújtottak működési területükön. — Jó ellátást értünk el a kis településeinken is, amelyet nagymértékben segített az e településeken végrehajtott hálózatfejlesztés illetve -korszerűsítés — mondta egyebek között Csonka Miklós. — Feladatainknak olyan mértékben is eleget tettünk, hogy Mosonmagyaróvárt, mint munkáslakta települést kiemelten kezeltük, továbbá az idegenforgalmi településeink ellátását differenciáltan oldottuk meg. Úgy ítéljükmeg, hogy a hús és töltelékáruból egyes rövid időszakoktól eltekintve, folyamatos volt az ellátás. Jó eredményeket értünk el az egészséges korszerű táplálkozás elterjesztésében is. A megyei Tejipari Vállalattal kötött szerződésünk alapján a tej és tejtermékekből széles választékot biztosítottunk, e cikkek forgalma nagymértékben emelkedett. Javult az együttműködés a hűtőiparral és a baromfiiparral is, melynek eredményeként fokozni tudtuk üzleteink árukínálatát a konyhakész élelmiszerekből, a mirelit árukból és a baromfiipari termékekből. Az igazgatóság beszámolója utalt arra is, hogy a szövetkezet ruházati forgalma a tervezett alatt van, de 1979 elejétől már fejlődés mutatkozik. A vegyesiparcikkeknél visszatérő gondokat okozott az árubeszerzés. Évről évre nőtt viszont a forgalom a vendéglátóiparban. — Örvendetesen nő az ételforgalom — folytatta az elnök —, ezen belül is az előfizetésesé. Jónak értékeljük azt is, hogy az italforgalmon belül növekszik az üdítőitalok fogyasztásának részaránya. Különös gondot fordítottunk a turizmus által érintett üzletek általános színvonalának fejlesztésére is. A tervidőszak hátralévő feladatai között szerepel, hogy minden területen tovább kívánják javítani az árubeszerző tevékenységet. A megyei szövetség segítségét fokozottabban igénybe véve törekednek a szállítói kapcsolatok bővítésére, a szerződéses fegyelem javítására. Megállapították, hogy az eddigieknél is nagyobb gondot kell fordítaniuk az egységeknél a környezeti kulturáltság feltételeinek megteremtésére, javítani kell a vásárlási körülményeket, ezen belül többet kell foglalkozniuk a dolgozókkal a kereskedelmi etika kérdéseiről, azok megtartásáról. Csonka Miklós szólt a termeltetés és felvásárlás eredményeiről, gondjairól és a tervekről, majd a szövetkezet gazdálkodásáról tájékoztatta a küldöttgyűlés résztvevőit. A fejlesztésekről elmondta, hogy az ötéves terv eddig eltelt időszakában 19 millió forintot fordítottak beruházásokra. Szólt a szövetkezetpolitikai munkáról, valamint a belső ellenőrzés helyzetéről is. A hozzászólók egyöntetűen jónak és tartalmasnak értékelték a beszámolót, és kiegészítették a helyi eredményekkel, gondokkal, elképzelésekkel. Ezután a Mészöv küldöttgyűlésére választották meg a küldötteket. H. Ve heti elképzeléseket módosítani kellett. A beruházások jelenlegi helyzetéről Nagy Zoltán, a Szigetközi Agráripari Egyesülés igazgatója a következőket mondta: — Már tavaly elkészült Dunakilitin, illetve Darnózselin az összesen mintegy hétszáz vagonnyi burgonya befogadására alkalmas tároló. Felépült a Kisalföldi Állami Gazdaság területén százharminchétezer férőhelyes hűsesibene-velő. Idén Mosonmagyaróvárott egy háromszáz vagonos zöldségtárolót építettünk, mely a megyei Zöldért Vállalat raktározási lehetőségeit bővíti. A tervek szerint év végére elkészül a halászi termelőszövetkezet területén egy nyolcszáz férőhelyes szakosított tehenészeti telep is. E napokban viszont mégis kintsén van a legnagyobb sürgés-forgás. Itt épített fel ugyanis az egyesülés egy évi tízmillió naposcsibe előállítására alkalmas keltetőt, melynek létrehozását számos körülmény indokolta. A megyében lévő keltetők már eléggé elavultak, s nem tették lehetővé a húscsibe-nevelő gazdaságok megfelelő alapanyaggal történő ellátását. Részben az agráripar, de az egész megye igényeit kielégíti majd az új keltető. A taggazdaságok között vannak olyanok, melyek tenyésztojás előállításával foglalkoznak, mások pedig húscsibe-neveléssel, az ugyancsak alapító baromfiipari vállalat pedig a feldolgozással. Így a keltető elkészülésével az agráripar a baromfitenyésztést és értékesítést teljes egészében átfogja, és egyben lehetőség nyílik az esetlegesen növekvő népgazdasági igények kielégítésére is. A kimlei telep gyorsan elkészült. Az Észak-dunántúli Közmű- és Mélyépítő Vállalat az agráripar építőrészlegével karöltve elismerésre méltó munkát végzett. A belga gyártmányú gépek, berendezések szerelését a Dimitra cég egyik szakembere, Kurt Resch irányította. — Tíz éve dolgozom Magyarországon — mondta. — Ezalatt tizenkilenc keltetőállomást építettünk. Az agráripar szerelőivel a rajzok alapján ,jól megértettük egymást. Szerintem egy mintaszerű telepet adunk át Kimlén. Úgy a tojásmanipulálás, mint a keltetés gépesített. S Eurépában először itt szereltük fel azt az irányító központok mely automatikussá teszi a-z üzemeltetést. Kalauzom: Encsié Kánási Ágneseidén végzett az agrár- ■ tudományi egyetemen. Ő is a keltetőállomáson fog dolgozni. Lelkesedéssel mutatja a kmvit-belül tetszetős teameket. Az egyszerű halandó hgg abból indul ki, hogy valami-kor elég volseny kottás, bizony elcsodálkozik, hogy mi minden kell »«a mostani korszerű keltetőállomásra. Termet-- sora: a tojásfogadó. as fertőtlenítő, a hűtőtároló. előkelető lámpázó, üzökeltető, csibeelszedő, kindeket visel, mosó kazánhoz. S mindenütt korszerű berendezések szavatolják a kikerülő naposcsibék életképességét. Szinte fényűzésnek tűnik ez a modernség. De még kiszámolni is nehéz lenne,vajon hány kettős kellene évi tízmillió naposcsibe kikeltetéséhez. Természetesen a korszerű berendezések automatikai ellenére kezelőszemélyzet is kell az állomásra. Sok aszszony jelentkezett dolgozni, közülük válogatták ki a legalkalmasabbakat. A szorgoskodó asszonyok között valt Gáspár Lajosné is... — Gyermekgondozási szabadság előtt az egyik győri vállalatnál voltam adminisztrátor — mondta. — Örültem ennek a munkalehetőségnek, s állítom, ebben a szép épületben olyan jól érzem magamat, mint bármilyen irodában. Elvégeztünk egy tanfolyamot is, így már van fogalmunk arról, mi lesz a dolgunk. Sőt Uraiújfalun működés közben is láttunk egy hasonló keltetőt. A legfontosabb a tisztaság, a higiénia. Az asszonyok többsége szintén falubeli, remélem, jól megértjük majd egymást. Hisz egy olyan korszerű üzembe kerültünk, amilyenről nem is álmodhattunk. A tegnapi átadás után már ,,termelni” kezd a Szigetközi Agráripari Egyesülés ,,csibegyára”. Minden bizonnyal nem csupán az ott dolgozók örömét, hanem minden alapító, és az egész megye érdekét jól szolgálja majd. Nem utolsó szempont az sem, hogy az előzetes számítások szerint négy, négy és fél év alatt megtérül a csibegyár ára. N. E. Az agráripari egyesülés beruházásai • Uj baromfitelep Kimién A Szigetközi Agráripari Egyesülés sikeres működése nagyban azon múlik, hogy a közös pénzből végrehajtott fejlesztések mennyire szolgálják az alapító mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek eredményes együttműködését, valamint a népgazdasági célok megvalósítását. A megalakulás után az agráripar elkészítette a jelenlegi tervidőszakban megvalósítandó beruházások listáját. A cél adott volt: egyrészt a növénytermesztés, ezen belül is a zöldségtermesztés, más-részt az állattenyésztés menynyiségi növelése és minőségi javítása. Az ötéves tervben előirányzott közös fejlesztések között szerepelt ezer vagonnyi burgonya- és zöldségtároló, egy húscsibenevelő, egy keltető, egy szarvasmarha és egy hízómarha-telep és egy hatvanzer négyzetméteres hajtató ház létesítése. Időközben a változó szabályzók és az állami támogatások végleges vagy ideiglenes megszüntetése miatt az ere- B mosonmagyaróvári áfész küldöttgyűlése Jó évet zárhat a közösség . Közel száz vendég nagy érdeklődéssel tekintette meg a tegnapi átadáson az új csibekeltetőt. ■ Megfelelő szakképzettséggel a vezérlő szobából irányítható az egész csibegvár Matusz Károly felvételei 1979. december 1., szombat 0 * KIJMPOID 3