Kisalföld, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-03 / 232. szám

Múlt és jövő Lesz iskola Ivánban Bonyodalmak a kastély körül Iskola nélkül maradt egy község Ivánban a közös tanács igazgatásához tartozó társközségeket — Pusztac­salád, Csáford­­jánosfa, Csér, Répc­esze­mere — is számítva háromszázha­r­­minchat gyerek általános iskolás korú. Hogyan lehet megol­dani ennyi gyerek megfelelő színvonalú oktatását iskola nél­kül? Miért pont szeptember 1-én kezdődött meg a már évek óta veszélyesnek nyilvánított kastélyépület felújítása? Ezekre a kérdésekre kerestük a községben a választ. Kiss Zoltánné tanácselnök visszakérdez: az új iskola építésére vagy a régi felújí­tására vagyunk-e kiváncsiak, merthogy mindkettőt terve­zik, s masd meglehetősen rég­óta. — Az új iskola építését már az ötödik ötéves terv­időszakban meg kel­lett volna kezdeni — mondja az elnök­­nő. — A megyei hozzájáru­lás azonban nem fedezte vol­na a költségeket, saját erő­ből meg nem futotta. A ter­vek készítésére sem a­kadt vállalkozó. Végül a Tanácsi Tervező Vállalat fogadta el a megbízatást, de már későn. A négytantermes iskola épí­tése a hatodik ötéves terv­időszakra maradt. Ehhez csak annyit tegyünk hozzá, hogy Iván név szerint is szerepel a megyei NER- frak isskolák helyzetét vizs­gáló jelentésében, mint a sürgős változtatást, megol­dást kívánó helyek egyike... — Húzódott sokáig a fel­újítás ügye is — folytatja Kiss Zoltánná. — A gyakor­latban a költségvetések kö­rüli huza­vonra is nehezítette az ügyet, meg a­­kivitelezők meghátrálása, amikor meg­tudták, hogy műemlékről, s ráadásul födémcseréről van szó. Nem olyan az, mint odébb tenni egy falat, besze­relni egy nyílászárót. Ezen az épület sorsa állt, vagy bárki it. Megyei kivitelezőt nem is ta­láltunk. De ha ötszázezret terveztünk a felújításra, a szakiparosok, kivitelezőik fel­mértek, és mindjárt hétszáz­ezer kellett volna. Így ment ez, végül most a Vas megyei simasági Május 1. Téesz épí­­t­őbrigádja vállalta a mun­kát, az idei első ütemben 1,2 millió forintot fizetünk, a végösszeg két és fél millió. + ♦ ♦ Szeles, világos főutcája van Ivánnak. Egymással szem­ben az idegennek két irányt jelző öreg épület áll. Az út egyik végén a templom, a másikon a rozoga öltözék­ű kastély. Lehet, hogy valami­kor fényes élet folyt benne, de ennek mára már semmi nyoma. Palatin Gyula isko­laigazgatóval és Kiss István helyettessel a kerítéssel,­ épí­tőanyaggal körülbástyázott, belül aládúcolt épület folyo­sóit, termeit járjuk, így üre­sen sok mindent képzelhet a látogató ezekbe a termekbe. A táblák helye persze, árul­kodik a falon, ott világosabb a festés. A szállongó por is az ismerős, fojtó krétaillatot idézi. A kisméretű, díszes, nagy ablakos sarokszoba, vagy a lovagterem, amelyre faragott famennyezet borul, feléleszti a korábbi idők em­lékét. Zongorát, selyemruhás lányt lát a nézelődő, odakinn a kertben meg mintha tarka, napernyők villannának egy pillanatra a faragott kút mellett Persze, hiszen most vették birtokukba az udvart az iskola tarka ruhás napkö­zisei. A Széchenyi család egyik leszármazottja élt a kastély­ban, erről árulkodik az épü­let oldalából induló, a nagy­cenkihez hasonló védett fa­sor is. A mennyezet kazettái­­­nak egyike hol hiányzik a fa­ragás, csak a csupasz fal szemérmetlenkedik. Pusztí­tás: a háború után az érté­kek szétbontása volt jellem­ző. A hiányos mennyezet is egy késsel kivágott festmény miatt szomorkodik, máig sem derült ki, hová rejtették. Pár törött cserépfkályha, s egy háromlábú kisasztal ma­radt meg. Az értékes kályhák­ért eljött a múzeum, a kis­asztallal már ki tudja, mi történt? A padlástérnek is titka van, mint beszélik, itt soká­ig bújtattak valakit. Sűrűbb is a csend a titokzatos vész­kijárat, s a kis toronyszoba környékén. Oda nem jár fel senki. — Volt, mikor órát is tar­tottunk a padláson — mutat körbe a tágas helyen Palatin Gyula. — A közfalakat már lebontották, de három terem is volt itt A gyerekek sze­rették ezeket az órákat, han­gulatosak voltak. Ma már nem járunk fel mi­ sem, pe­dig hányszor megmásztuk a helyettesemmel a padlás lép­csőit Hol a műemlékvédőik, hol építőik jöttek, már azt sem tudtuk honnan. Hiába, ezt a gyönyörű, faragott mennyezetet meg kell mente­­ni. De a kivitelezők éppen ezért féltek a munkától. Meglátták a kastélyt, s már csóválták is a fejüket... Ma váltott tanítás folyik Ivánban. Délelőtt az alsósok, aztán a felsősök tanulnak. Utána csere, összesen öt helyen alakítottak ki tanter­meket, a tűzoltószertártól a kastély átalakított is­tállójáig sok termet ala­kítottak ki a tanítás cél­jára. A sza­ktantermes rend­szert természetesen meg kel­lett szüntetni, hiszen sokkal egyszerűbb a huszonnyolc tanárnak, mint a háromszáz diáknak vándorolni. A ,,taná­ri” előtt így most szolgálati járművé léptek elő a kerék­párok. A tanáriról meg any­­nyit, hogy szolgálati lakás volt, annak előtte meg Fe­kete Jóska, a Széchenyi ker­tésze lakott itt Egyik szobá­ja most vagy négy szertárt, s ki tudja hamv tantermi fa­lat pótol. Fertői összevissza­ságban várnak a jobb idők­re az írásvetítők, az üveg alá szorított lenkék, virágok, a népművészetet bemutató dia­tár, a tablók sokasága. — legjobban a jól műkö­dő ifjúsági könyvtárunkat sajnáljuk — mondja az igaz­gató. — Nehéz lesz újra visz­­szaszoktatni a diákokat. Más gond is van: a bejáró felső­sök délelőtt az első, délután a hatodik óráról maradnak le. A Volán viszont azt mondja: nem gazdaságos erre kerül­­tetni egy járatot a megfele­lő időben. Márpedig, ha dél­után fél ötkor nem engedjük el a gyerekeket, csak este ki­lencre érnek ha­za. Amire büszkék: a napközi ügyet is megoldották. Két csoportot indíthattak, ez be is telt a hatvan alsó tagoza­tos jelentkezővel. A felsősök­nek meg tanulószobát szer­veztek, mindenki kap tehát ebédet, s a nagyok is akkor érnek haza, mikor már a szü­­lök végeztek a munkával. Ha nehezebbek is a körül­mények, jó szervezéssel úr­rá lettek rajtuk. Nagyobb a szerepe az üzenőnek, körbe­jár a különféle iskolarészek­ben, de megoldottak min­dent. A hangulat sem rossz, persze, ennek igen nagy oka van: pár év múlva büszke le­het iskolájára a község Az iskola remélhetőleg közmű­velődési köz­pont lesz. A ter­vekről egymás szavába vág­va beszélnek a tanáriban. Az új iskola belépésével a kas­tély több célt is szolgáljon Benne legyen majd a könyv­tár, az olvasó, helyet kapja­nak a klubhelyiségek, szak­köri szobák, de alkalmas le­gyen tárlatok, rendezvények nyitására, fogadására is. Egyöntetűen állítják: ezért a célért vállalják a nehéz te­leket is. Hiszen fiatal a tan­testület, jórészt Ivánból származtak el, s jöttek visz­­sza tanulmányaik után. + ♦ ♦ Lassan indul a munka. Ottjártamkor egyetlen építő­vel sem találkoztunk, azt mondták, biztos anyagért mentek, olyankor egy napig elhagyott a terület. De kivi­telező már van, a kastély biztosan megszépül, ha előbb nem hát utóbb. De azért fel­ötlik a kérdés: Győr-Sopron megyében senki sem érezte fontosnak az érték megmen­tését vagy legalább a falu is­kolásainak ügyét? S hogy a gondolat nem hagy nyugton, annak az az oka, hogy nem egyedüli az iskola nélkül ma­radó községek esete. Szeren­csére Ivánban bizakodók, azt tartják, minden jó, ha a vé­ge jó. Reméljük, az iváni is­kolaügynek most már vége. Rió Márta 1980. október 3., péntek ■ A Győri Áfész a környező áfészekkel közösen képezi kereskedő szakembereit. Id­én több mint­­10 tanuló kezdte meg a kereskedelmi szakma ismereteinek elsajátítását Felvé­telünk a József Attila lakótelepen levő ABC oktató kabinetjében készült, ahol az elsőéve­sek a pénztárgép használatának ismereteit sajátítják el. Mosonmagyaróvári mű­veladási központ Ismeretterjesztő előadások, irodalmi estek A hét­ elején a MOFÉM Katona­­József Művelődési Ház őszi terveiről számoltunk be, ezúttal Kárpáti Gábort, a mosonma­gyaróvári városi-járási művelődési központ igazgatóját kér­deztük meg: milyen programokkal várják a város és a já­rás lakosságát? — Az őszi-téli időszakban folytatódik a népszerű vi­lágjáró sorozatunk. Az él­sportolók közül a tervek szerint Wichmann Tamás, Magyar Zoltán, Növényi Norbert és Verrasztó Zoltán tart élménybeszá­molót. Természettudományi témájú előadásra is sor ke­rül „Impressziók a Földön” címmel. A korábbiakhoz ha­sonlóan a sorozatokat alkal­manként két-két előadásban tartjuk, egyiket a művelő­dési központban, a másikat valamelyik üzemben. „A vi­lág nagy múzeumai” címmel új sorozatot indítunk. Fi­renze, Bécs. Amsterdam, London, Madrid és Lenin­grád nagy múzeumait be­mutató vetítettképes előadá­sokat a Népművészeti Mú­zeum művészettörténészei tartják minden hónap utolsó hétfőjén. E sorozatban is két-két előadást szervezünk, az egyiket a Kossuth Lajos Gimnáziumban, a másikat a művelődési intézményben. — Milyen programok kö­zött válogathatnak a gyer­mekek? — Évek óta fontos felada­tunknak tartjuk, hogy a * * gyermekek részére hasznos időtöltést biztosítsunk. Lesz­nek színházi előadások, ven­dégszerepel az Állami Báb­színház, továbbá író—olvasó találkozót szervezünk a Kis­dobos című lap szerkesztő­ségével. A találkozó után a pedagógusok és az úttörők részvételével ankétot is szer­­vezü­nk. Még ebben­ a hó­napban megalakul két gyer­mekklubunk, egyik a műve­lődési központban, másik a József Attila művelődési házban. — Az elmúlt időszakban emlékezetes estek színhelye volt a Mokka eszpresszó. Mi várható ősszel? — Folytatódnak a Mokka eszpresszóban az úgyneve­zett művészportré soroza­t irodalmi estjei. Elsőként október 17-én láthatják az érdeklődők Andai György­­ és Juhász Jácint műsorát. Tervezzük még Nagy Attila, Körmendi János és Szabó Gyula előadóestjét. A pó­dium sorozatban pedig a Spóra együttes, Cseh Tamás műsorára kerül sor, és ren­dezünk egy Latinovits-em­­lékműsort. — A művelődési központ­nak nemcsak városi felada­tai vannak, hanem járási is... — Természetesen e tevé­kenységről sem feledkezünk meg. Bizonyság erre, hogy október 12-től november 7-ig megrendezzük a kulturális napokat Bezenyén. Ennek jegyében irodalmi műsorokra, fotó- és népművészeti kiál­lításokra kerül sor, továbbá gyermekeknek ad műsort az Alfa együttes. Ezenkívül hagyomány már hogy a kü­lönféle előadásokat, kiállítá­sokat és gyermekműsoroka­t ..tároljuk”. A közeljövőben Levélen, Rajkán és Lipóton mutatunk be tárlatokat, il­letve tartunk előadásokat. . Ugyancsak a jelen és a közeljövő krónikájához tar­tozik, hogy beindultak a nyelvtanfolyamok a művelő­dési központban, s rendsze­resen tartják összejövetelei­­ket a szakkörök és a klubok. Az intézményben már készí­tik a VI. ötéves tervidőszak közművel­dési tervét is, mely két részből tevődik össze. Az­ egyik a jelenlegi körülmén­yek közötti mun­kát tartalmazza, a másik a várhatóan lírtá­ban elké­szülő új művelődési központ tevékenységéhez igyekszik alapot adni. H. V. Négy plusz egy a műszaki főiskolán Honvédelmi nap A diákok és az oktatók túl­jutottak már a fizikai szá­mokon, kötélhídon másztak, futottak, légpuskával bukó­alakra lőttek, gránátot dob­tak. Kitöltötték a sport­lot­tót, lefordították az idegen nyelvű szöveget, vagyis­ be­fejezték a járőr­versenyt. Az est vidám, szórakoztató, könnyed részét várták, a kultúrműsort, és a Tolcsvay együttest. Megelégedetten szórakozhattak, a nehezét már elvégezték, még­hozzá úgy, hogy az játéknak lát­szott, ha nehéznek is. A győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főisko­la dolgozói KISZ-sz­ervezete és MHSZ honvédelmi klub­ja szerdán délután szervezte meg a honvédelmi napot, melyen 41, egyenként négy plusz egy fős csapat in­dult (A plusz egy fő min­den alkalommal egy főiskolai oktatót vagy dolgozót jelen­tett). Boros István főiskolai ad­junktus, a főiskola MHSZ klubjának titkára elmondta, hogy három szakosztályuk van: lövész, rádiós és tarta­lékos. A klubnak jelenleg száz tagja van, a szakosztá­lyok egyre eredményesebben vesznek részt a városi illetve a megyei MHSZ versenyeken. — Erre a járőrversenyre — mondta a titkár­a a fő­iskola szakonként és évfo­lyamonként majdnem min­den osztálya nevezett csa­patot. Sokat köszönhetnek a fegy­veres testületeknek és az MHSZ-nek, hiszen most ezen a napon is nagy segítséget kaptak tőlük. Az MHSZ vá­rosi vezetősége könnyűbú­vár-bemutatót szervezett, és a rádiósklub rádióirányítá­sú autómodelleket vonulta­tott fel. A határőrség ku­tyás „elfogó” bemutatót ren­dezett, és a honvédség az egyes állomások felügyeletét adta: a Rába ETO szakosztá­lya­ a dunai átkeléshez mo­torcsónakot és segítséget adott. Dr. Kiscelli László főigaz­gató a versenyt megelőző be­szélgetésen mondott köszöne­tet a segítségért, és arról is szólt, hogy jó lenne ha ezt a kezdeményezést jövőre kö­vetné a második is, kibővít­ve akár más főiskolák hall­gatóival. Este a kulturál­is műsor közben a főigazgató átadta a helyezést elért csapatoknak a jutalom-sportszereket, sport­eszközöket. A fiúknál az első helyezést a Közlekedési- és Postaü­zemi Intézet harmad­éves hallgatói érték el Cson­ka Béla főiskolai adjunktus vezetésével (Földesi Sándor, Lévai István, Hermann Ká­roly, Horváth László). A lányoknál szintén a Közlekedési- és Postaüzemi Intézet harmadéves hallgatói bizonyultak a legjobbnak. dr. Vida Emilné dolgozó vezetésével (Csányi Mária, B­óka Erzsébet, Ocskó Mag­dolna, Dalnoki Borbála­. B. A. Verseny közben a főiskolá­sok B. K­­elv. HIJAIFÖLD — 5

Next