Kisalföld, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-14 / 241. szám
A Győr megyei Állami Építőipari Vállalat egyike az ország jól szervezett, minőségileg az átlagosnál jobb színvonalon tevékenykedő építőipari szervezeteinek. Közösségének szakmai felkészültségét több kiemelkedő beruházás sikeres megvalósítása fémjelzi. A múltról azonban nem most és itt, hanem máskor és máshol lehet majd beszélni, már csak azért is, mert az utóbbi hónapokban nem az elismerés, hanem több helyütt az aggódás hangján szólnak a GYÁÉV tevékenységéről. A tíz hét múlva véget érő V. ötéves tervidőszakkal kapcsolatosan többszáz millió forint sorsáért, veszélybe került átadási határidőkért aggódnak a vállalkozók, beruházók a Győr megyei Állami Építőipari Vállalattal szemben. Időzavarban a megyei építők? Kérdéseinkre válaszolt: - . Sárosi János, a GYÁEV vezérigazgatója írásunk témája: igaz-e, hogy a megye legnagyobb építőipari szervezete időzavarba került, okot adott az aggodalomra? A kétségek, gondok tisztázása céljából a GYÁÉV vezérigazgatóját Sárosi Jánost kértük adjon átfogó tájékoztatást, válaszoljon kérdéseinkre. ♦ ♦ ♦ A vezérigazgató irodájában két gépelt oldalnyi feljegyzés, egyfajta „cikkajánlat” várt. Hogy ezzel együtt sem lett könnyebb az újságíró helyzete, az feltehetően kiderül az alábbiakból. Lássuk, mit tartalmaz az előre elkészített tájékoztató: A GYÁÉV 1980-ban 2 milliárd 150 millió forint értékű építési, szerelési munka elvégzését tervezte, amiből három negyedév alatt 73,5 százaléknyit teljesített. Az arány jó. Jó az is, hogy avállalati tájékoztatás szerint 4,3 százalékkal nőtt a termelékenység, jóllehet, a tervezettnél 124 fővel kisebb létszámból eleve adódik a termelékenység-növekedés. Leírták a tájékoztatóban azt is, hogy 399-cel több lakást adtak át az előző évinél. Ez igaz, de csak statisztikailag. Vagyis a bázishoz mért szám sok mindent mutat, de eltakarja a lényeget: nevezetesen azt, hogy a bázishoz mérten dicséretes előrelépés ellenére a tervezett lakásépítések-átadások helyzete korántsem megnyugtató. És akkor még nem szóltunk az egyéb létesítményekről. Következzenek tehát a kédések: ♦ ♦ ♦ — Egyetért-e ön azzal, hogy tapasztalható némi bizalmatlanság a GYÁÉV munkájával szemben? — Úgy hiszem — mondta Sárosi János —, hogy ez nem a közvélemény hangja, hanem csupán néhány ember véleménye. Hogy gondjaink vannak, annak az is oka, hogy sok olyan építési igény is nálunk jelenik meg, ami a kisebb cégek dolga lenne. Nemrég küldtem át például tíz ilyen igényt a Tanácsi Építőipari Vállalathoz, ahol ezt örömmel vették. — Mi a magyarázata annak, hogy a GYÁÉV több, ez évre programozott építés határidejének kezdeményezte a módosítását? Szerintem elenyésző mértékű az elmaradás. A félmillió forintnál nagyobb értékű, összesen mintegy 500 munkából mi csak 14 millió forinttal egyenértékűnek kértük a határidő-módosítását. — Melyek ezek? — Megítélésem szerint olyan létesítmények, amelyeknek a hiánya elviselhető pár hónapig. — Például a József Attila lakótelepi szolgáltatóház is? — Igen! Ott a közelben a Tóvendéglő, a Kakas, van gyógyszertár is... — És az AFIT-csarnok? — Az sem termelő, hanem szolgáltató létesítmény. .. A sort folytattuk, beszéltünk még a tervezettnél legalább fél évvel később elkészülő dél-nádorvárosi ABC- ről, a Kun Béla lakótelep szolgáltató célzatú lepényépületeiről, a Gorkij telepi papírboltról, a győri nyugdíjasházról, a magyaróvári étteremről és a barkácsboltról... és így tovább. — Én valóban úgy gondolom, hogy ezek a határidőcsúszások nem okoznak nagyobb gondokat a megyének — mondta a vezérigazgató, s jobb híján ebben maradtunk. Következett a beszélgetés egy másik „kényes” témája, a Graboplast kísérleti és kutató üzemének a beruházása, kivitelezése, amelyről nem kevesen gondolják, hogy nem készül el az év végéig. — Ön bizonyára tudja, hogy amennyiben a Graboplast beruházása nem fejeződik be december végéig, elveszti kedvezményes bankhitelét. Vagyis 320 millió forintot, s ez az egész vállalati gazdálkodást „fölborítja”. Mi erről a véleménye? — Mondtam már a Graboplast vezérigazgatójának is, hogy mi ezt a munkát lényegében szívességből vállaltuk el. Nem volt szerződésköteles! Végül is megegyeztünk Jankovich Nándorral abban, hogy befejezzük a munkát az év végéig. — Teljes egészében? — Amit nem tudunk teljesíteni, azt megcsináljuk 1981- ben, hiánypótlás címén. — Mi az oka annak, hogy határidő-zavarba került a GYÁÉV? — Mint már mondtam, 120-mál több — kivitelezésben foglalkoztatott — dolgozónk hiányzik. Óriási az úgynevezett élőmunka-igény. A győri Gorkij-telepen például csak kőművesből 61 -et kell foglalkoztatnunk. Ha panelból építenénk, ennek a fele is bőven elég lenne... Ma már nincsenek nagy munkáink: nincs 67 ezer négyzetméteres csarnok, nincs főiskola, nincs színház, nincs sokezer lakásos panelos lakótelep. Ezzel szemben túl sok az élőmunka. .. Hát ezért vannak a feszültségeink— * ♦ ♦ — Hogyan fogadná ön személy szerint, ha másik építőipari vállalat is megbízást kapna Győr-Sopron megyében? — Örömmel üdvözölném! — mondta a vezérigazgató, de aztán hozzátette: — Az az igazság, hogy morálisan nagyon szégyellnénk, ha itt másik vállalat építői is megjelennének. .. De azért ettől mégsem tartunk... — Milyen következtetéseket vont le eddig a GYÁÉV vezetése az itt említett és nem említett gondokból? — Azt mindenképpen, hogy nem kerülhetünk még egyszer hasonló helyzetbe... Az eddiginél jobb programozásra, a tényleges erőinkhez méretezett vállalkozásokra van szükség.... Tervezzük 289 dolgozónk esetében a létszámcsökkentést, elsősorban oly módon, hogy nagyobb részüket kivitelezői területekre irányítjuk át. A bérfejlesztést is úgy fogjuk felhasználni a jövőben, hogy abból elsősorban a kivitelezési munkát végzők részesedjenek. .. és még sorolhatnám. A beszélgetés itt véget ért. Igazolta azt, hogy nem alaptalanok az aggodalmak, jóllehet, a GYÁÉV elmaradása a számok tükrében valóban nem jelentős. Az is igaz azonban, hogy a hírnév kötelez, s a Győr megyei építők is tudják: az ő esetükben a kisebb elmaradások is nagyobbaknak tűnnek, s az eddigieknél előrelátóbban kell felkészülniük a jövő gyakorta változó feladataira, követelményeire... N. Magyar Tibor 1980. október 14., kedd" Légtisztító a háztartásba! Forgalomba kerültek a zeolit alapanyagú szagelszívó készítmények, melyeket a Hegyaljai Ásványbánya és Őrlőműben állítanak elő. Az Illószorb néven forgalomba hozott anyag a hűtőszekrényekben használható, egy változata hulladéktárolók szagtalanítására alkalmas, hamutartóba helyezve pedig megszünteti a cigarettavég kellemetlen, keserű szagát, „felszívja” a dohányfüstöt. Többcélúan használható a Zeotrix 8 nevű termék, amely az olajkályháknál megszünteti az égéskor keletkező kellemetlen szagot, de felitatható vele az elcsöppenő olaj, s közömbösíthető a nedves lakások, pincék kellemetlen dohszaga is. Téli hőellátás A lehűlés nem várta meg a hivatalos fűtési idény kezdetét így az egyedileg fűtött lakásokban, majd pedig a hőszolgáltató hálózatban is hamarabb megkezdődött a fűtés. Különösen indokolt tehát a kérdés: lesz-e elegendő fűtőanyag és energia a télre? Erre adtak választ az Országos Energiagazdálkodási Hatóságnál. Az ország rendelkezésre álló készletei az energiahordozók hazai termelésével és az importtal folyamatosan kiegészítve biztonságosan kielégítik a várható téli igényeket. Készleteink kedvező alakulásában az energiatakarékosság eredményei is tükröződnek, hiszen mérséklődött az energiafelhasználás növekedésének üteme. Az energiatakarékosságban elért bíztató eredmények sem adhatnak okot a megnyugvásra, mert amint a nemzetközi összehasonlításból kitűnik, nálunk a fajlagos felhasználás még mindig jóval magasabb, mint jónéhány fejlett ipari országban. Energiatakarékossági lehetőségeink tehát még mindig bőségesek, s az energiahordozók világpiaci további drágulása indokolja, hogy éljünk is ezekkel a lehetőségekkel. Megnyitás előtt a Szabadság-híd Ha az időjárás is úgy akarja, napokon belül ismét megindulhat a forgalom a budapesti Szabadság-hídon. Ma reggeltől nyújtott műszakban egyetlen kollektívában dolgoztak a különböző vállalatok szakmunkásai, hogy amenynyire csak lehet, kihasználják a kedvező, eső nélküli időjárást, s a múlt heti rossz idő miatt elmaradt burkolásokkal a héten elkészüljenek. A hídon már csak az északi oldali útpályáról hiányzik az aszfalt és a szigetelő műanyagréteg. Ezt csak száraz időben lehet felteríteni, a szakbrigádok minden igyekezetükkel azon vannak, hogy mielőbb befejezzék ezt a munkát is. Remélik, az időjárás is nekik dolgozik, ők mindenesetre az eredeti határidőből — amit ez év végében határoztak meg — már eddig is jócskán lefaragtak. Erfurti vendégeink a nádgazdaságban Örömére szolgált a Fertőszentmiklósi Nádgazdasági Vállalatnak, hogy tegnap délelőtt üzemében köszönthette az Erfurt megyei pártküldöttséget. Élmény volt a látnivaló az erfurtiaknak, hiszen az országban mindössze négy gazdaság — a fertőszentmiklósival együtt — végez nádkitermelést, feldolgozást és értékesítést. A vendégeket elkísérte Körös László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, a nádgazdaságban fogadta őket dr. Pilz Károly, a songoni járási pártbizottság első titkára Gott- Veh György, a gazdaság igazgatója és Baranyai Imre párttitkár. Nemcsak szóval, hanem üzemlátogatással, diaképek segítségével ismerkedhettek a vendégek az 550-es létszámú nádgazdasággal, amely a nád betakarítását a Fertő-tó magyar szakaszán, a Balaton északi prtján és még a Duna- Tisza közén végzik. Az üzemi sétán megtekinthették az erfurtiak a hosszméret szerint válogatott nád feldolgozását, amelyből a félkész és késztermék készül. A termékek 80—82 százaléka exportra kerül, legnagyobb kereskedelmi partnerek: a Német Szövetségi Köztársaság, Hollandia, Dánia, Svédország. A sűrűszövetből készített termék 35—40 százaléka pedig az Egyesült Államokba utazik. A vállalat tevékenysége gazdaságos, kedvező dollárkitermeléssel. Láthatták a vendégek a termékkészítést a szövőgépeken, amelyek osztrák importból származnak, a nádaratógépek dán gyártmányúak, a szállítógéppark pedig NDK-gyártmány. Mint azt a gazdaság igazgatója elmondotta a delegációnak, sok a tennivaló a minőség, az exportképesség javításáért. Az idén az OMÉK-on mint önálló kiállító vett részt a nádgazdaság, ez pedig jó erőfelmérést jelentett, feladatokat adott a hazai és az exportpiac tartására. Ami még gondot okoz: a nádhulladék hasznosítása. Ennek a megoldásáért a gazdaság több hazai tudományos intézettel felvette már a kapcsolatot. Nemcsak a termelésre, piackutatásra voltak kíváncsiak a vendégek, hanem a dolgozók életére is. A nádgazdaságban harminchárom szocialista brigád dolgozik 320 taggal. A Balaton partján saját üdülője van a gazdaságnak, egyszerre hat család pihenhet ott, de évente 18—20 munkás részesül külföldi jutalomüdülésben, s így már több dolgozó eljutott Erfurtba is. Bár az időjárás nem kedvezett az üzemlátogatásnak, s főleg nem a Fertő-tavi kirándulásnak, mégis tetszéssel fogadták a vendégek a friss élményeket. Délután a Petőházi Cukorgyárba látogattak el, ahol dr. Fábián Károly igazgató ismertette a százéves üzem termelékeny munkáját és a cukorrépatermesztő körzet gazdaságainak eredményes tevékenységét. A küldöttség holnap délután búcsúzik a megyétől. gszm A nádszövő gépekkel ismerkednek az erfurti vendégek A falu kedvence Traktor nem mondja, hogy „rá” ,. más a lovaik beszéde is__ez csak szamár lehet — állapítottam meg a déli csendben messzehangzó ordítás nyomán. Gyorsan gázt bőg a motor, de mire a győrsági utca bejáratához érek, már nem látni mást, csak a fogat nyomán felverődő port. S csakhamar a kocsi is eltűnik az egyik kapu mögött. A házat Hajnal Kálmánék lakják. A gazda éppen beteg, percekbe telik, mire előkeveredik. Kint az udvaron viszont hátára vetve magét lábával az ég felé kalimpál, fülével port lapátol a kis csacsi. — Magáé ez a szamár? — kérdem a gazdát. — Enyém lenne ... bár... az az igazság, hogy sokan saját rokonukat vélik felfedezni benne — huncutkodik Hajnal Kálmán, akiről rövidesen kiderül, hogy a csavaros észjárás még valamikor a kaptafa és a suszfcerszék mellett ragadt rá. — De már csak mellékállásban dolgozgatok — mondja —, valamikor a susztermesterség biztos szakmának számított. A szülő azzal biztatta inasnak adott fiát: „Míg az embernek lába van, addig lábbeli is kell. Ez a szó most sem hibádzik, csak hát az új cipőt a gyárakban varrják. A javításból, foltozgatásból pedig nem lehet megélni. A szerszámaim megvannak, s ha valaki leadná a rendelést, lehetne gyönyörű csizmát keríteni, csak azt nem tudom az árát meghallgatnák-e, mert bizony fillérekért dolgozni most már nem lehet. Jó öt esztendeje már, hogy magam is munkát változtattam. Elmentem a töltészavad mezőgazdasági szolgáltató vállalathoz és ott betanultam a festőmesterséget. Úgy látom, a nagybajuszt! Hajnal Kálmán arcán mintha nem volna túl boldog a cserétől. Igaz a mondás: „Suszter maradjon a kaptafánál!” — No, és a szamár? — Annak története van — pödöríti a szót Hajnal Kálmán. — Az édesapám már jó tizenöt esztendeje, hogy megunta a gyalogjárást. Abba a korba jutott, mikor az ember lába már nem versenyezhet a csikóéval. Volt itt a környéken egy birkás ember, aki mesebéli juhászhoz illően szamáron járt a nyár után. Az ő példája adta az ötletet, s tőle vette édesapám a szamarat is. Hajnal Kálmán felesége is előkerül a férfiszóra. Egy darabig furcsálkodva hallgatja a beszélgetést. — Azt hittem, hogy maga betegellenőr — mondja —, persze láthatja, feküdt az uram! Mindkettőnket sok nyavalyával vert meg a sors. — Végül emiatt került a szamár is a házhoz — jegyzi meg Hajnal Kálmán. — A fájós lábaimmal egyre messzebbnek éreztem a szőlőt és egyre kevesebb kedvem volt a gyalogláshoz. A ló manapság méregdrága, meg az „üzemeltetése” is sokba kerül. A zabenergiával is takarékoskodni kell a más világban. Nyakunkba vettük a szamaras falut, Ácsot, majd Bánát, ahol tíz-tizenöt ezer forintot kértek egy-egy csacsiért. Végül aztán Étén hatezerhétszáz forintért megalkudtam erre az állatra. Jó vásár volt! Nem csökönyös jószág. Egy kedvtelése van, ha bárhonnét is hazaérkezünk, meghempergőzik az udvarban. A falubeliek pedig nagyon szeretik. Ritka az, hogy egynéhány gyerek ne ácsingózna a fogat körül. Meg is simogatnák a csacsit, de nem nagyon engedem, mert a szamár eléggé ugráncs és bármily kicsi is, nagyot tud rúgni. Szekálódni? ... Nem szekálódnak itt az emberek. Ha valaki mégis a®t tenné, megtalálnám rá a választ, vagy hogy nyelvét köszörülhesse kölcsönadnám neki a szamarat. Németh E. KOMPÖID • 3