Kisalföld, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-24 / 95. szám
A GYŐRI BALETT ÚJ MŰSORA • Nyugtalan látomások A fiatal társulat következetesen építi repertoárját: ebben a színházi évadban is megtartotta második premierjét. A fővárosból tehát ismét útnak eredtek az érdeklődők karavánjai , már csak azért is, mert a száz éve született Bartók Bélának az együttes most rótta le tiszteletét. Az első „látomás”, a Sírvers azért is figyelmet kíván, mert az eddig csupán kamarazsánerben alkotó fiatal koreográfus, Krámer György most a teljes együttessel való munkára kapott lehetőséget, sőt arra is, hogy a társulat színművészei közül Perédy László szintén bekapcsolódjék egy néma, ám közel sem jelentéktelen szerepkörben. Máris jelezhetjük: Krámer nem élt rosszul a gazdagabb lehetőséggel, és számtalan szép, izgalmas színpadi információt alkotott. A darab hősének, Szabó Elemérnek Kiss Jánossal előadott kettősét pedig akár már a koreográfiai művészet magasiskolájának tekinthetjük (és persze a megragadó előadói színvonal jelének is), épp az eszmei magvasság és az igényes táncos kivitel egybeforrottsága miatt. „Ifjúság, mint sólyommadár. Addig él, míg szabadon száll” — ötlik agyunkba a dal a Sírvers láttán, s csakugyan: a lét és nemlét vizein „hajózó” fiatalok csoportja, majd a belőle kiszakadó ifjú hős szárnyalása és összeroppanása elkerülhetetlenül felidézi bennünk a mindenkori ifjúság lobogását és kényszerű illúzióvesztését. A küzdő akarat és a kudarc kesernyés együttléte adja a koreográfus legfőbb mondanivalóját (mindenesetre a színpadon igazi sírköveket ne keressen senki), s ha ezt csupán gyanítjuk, annak az is oka lehet, hogy a darab egyikmásik alakja, illetve fordulata még utólagos töprengést, tisztázást igényel. Nem ártott volna hát a mondandó egy fokkal világosabb körvonalazása, mint ahogy a Wagner zenéjéhez kötődő első tétel ugyancsak megérdemelné a koreográfiailag dúsabb, árnyaltabb formálást. A társulat idei vendégkoreográfusa, a francia Magny Marin kitűnő betanítással kapcsolódott az új műsorhoz és nemzeti centenáriumunkhoz, amikor megalkotta a Kontrasztok koreográfiai formáját. Elképesztő fogékonysággal tapintotta ki, hogy Bartók Béla e muzsikája milyen eszmei és kifejezési lehetőségekkel párosulhat, s formaalkotó készsége szinte terrészetes szövetségesként csatlakozott a zene groteszk színfoltjaihoz, fordulataihoz. A koreográfusnő műve nagy nyereség az együttesnél, hiszen a társulat eddigi ,,komoly” repertoárját most a vidor és torz színek irányában is kibővítette, miközben a néző bejárja az önfeledt derű és a lúdbőrös szorongás tartományait. Természetesen a balettet mint merő, „kontrasztot" is felfoghatjuk azzal, hogy az első és a harmadik tételben torz figurák topognak és sürgölődnek, míg a második tétel fagyott, halálközeli világa száznyolcvan fokos fordulattal szolgál a maga milliméterre kiszámított és mes■ terségesen elnyújtott mozdulataival. A darab mégis sokkal több az ellentétek formajátékánál vagy a merő bohózatnál: megérezzük benne egy életvitel karikatúráját és kritikáját. A parvenü „újgazdagok” háztartásában ott látjuk hát az első tétel gnómmá zsugorodott cselédségét, amint a reggeli zsibbadtságot kirázza magából, kávét kortyol, majd vadul serénykedik; a harmadik tétel pedig egy-egy vihogással, groteszk kitöréssel, bamba szerelmi kettőssel megvillantja a torzult magánélet szféráját is, hogy a tüsténkedés végén az alkalmazottak hada ismét összezsugorodva vonszolja el magát. E nyüzsgő pondrótársadalom láttán hol hahotázunk, hol arcunkra fagy a mosoly, s még inkább megdermedünk a második tételben, a cselédségtől kiszolgált világban, hiszen újgazdagok ebédlője a maga néma mozdulatlanságával, csigaként kúszó szerelmespárjával inkább egy kriptába rántja nézőit. — Szigeti Gábor, illetve Tárnoki Tamás vonszolódó inasfigurája külön jeles színfolt ebben a környezetben, de ha már az alakításoknál tartunk, Szekeres Lajos Chaplinként botladozó kisemberét, szorongatnak tragikomikus szólóját is érdemes megemlíteni a harmadik tételből. Akad természetesen ebben a darabban is magyarázatot sürgető mozzanat (pl. mit olvasgat-né meget oly keserűen az inas, miért ad át piros tollakat gazdáinak?), Maguy Marin betanítása mégis egyértelmű nyereség, éppen zenei fogékonysága és groteszk színekben bővelkedő mozdulatvilága miatt. Akár ideális táncműnek is tekinthetjük, mert egyformán nyújt pillanatnyi örömöt és utólagos gondolkoznivalót nézőinek. Könnyen lehet, hogy A csodálatos mandarin adott értelmezésmódja meghozza az első sajtóviharokat a társulatnak és a koreográfus Markó Ivánnak. A várható feszültség oka, hogy Markó elvetette Lengyel Menyhért immár öt évtizedes szövegkönyvét, s miközben Bartók partitúráját messzemenően tiszteletben tartotta, a muzsikához új mondanivalót és forgatókönyvet szabott. Amivel nyilván a hagyománytiprás bűnébe esett többek előtt... Mit mondhatunk minderről? Érdemes mindenekelőtt megemlíteni a hazai táncművészet jónéhány előzményét (pl. Eck Imre számos pécsi vagy budapesti kompozícióját), s még inkább a XX. századi európai táncművészet gyakorlatát, amely szerint nincs „szent" szövegkönyv; a koreográfus mondandója az elsődleges, s azután a formálás vagy igazolja magát, vagy sem. Ugyanakkor kár lenne szem elől tévesztenünk, hogy az első világháború végnapjaiban Bartók a Mandarint épp a civilizált (?) nagyváros züllöttsége, s kivált a szerelmi kapcsolatok végzetes eltorzulása ellen írta. Ehhez az eszmei alaphoz Markó nagyon is hű maradt. Sőt, a kritika súlyát megsokszorozta, érvényesítette századunk utolsó harmadára, amikor a drámát a szociografikusan is igazolt nagyvárosi bandaéletforma, a „narkózás" vagy a ..grupszex” közegébe helyezte el. (Hani János és Gombár Judit volt ebben segítségére, a hatásos világítás, díszlet és jelmez kialakításával.) Személyes ízlés dolga végül, hogy a Mandarin ,,csodálatosságát” ki hogyan fogja fel, ki mit tart képtelennek. Markónál adva van egy meggyalázott fogoly nő, aki kínjában és víziójában megszüli szabadítóját. Gondoljuk meg: ez a beállítás ugyanolyan extrém, illetve éppúgy elfogadható, mint az, hogy egy nyüzsgő nagyváros kültelki kéjbarlangjába egyszercsak beállít egy kínai fejedelem, nehéz selyembrokát köntösben . . . Képtelenség és realitás dolgában tehát kár lenne méricskélni a klasszikus és az új szövegkönyv különbségek között. Fontosabb, hogy az új változatban Markó messzemenően kidolgozta a zenével való színpadi együttlélegzés módját, s ami még sarkalatosabb: a darab szükségszerűen kemény, brutális környezetével együtt kialakította e brutalitás ellentételét, a szabadságért küzdő, emberségért sóvárgó harc ellenpólusát. Eközben persze a főbb szerepekben óhatatlan hangsúlyeltolódás áll be: a balettben a kínok országútján végighurcolt lány — Király Melinda, illetve Bombicz Barbara — válik az igazi főszereplővé, központi alakká, s nemcsak meggyötrései miatt, hanem azzal is, hogy végül magára marad, egyformán szabadságra és pusztulásra ítélve Mozdulati feladatköre is sokrétűbb, míg a Mandarint alakító Markó Iván expresszív, de erősen körülhatárolt mozdulatokkal harcol „anyjáért és önmagáért”, mielőtt eltűnne a nő és mindnyájunk látóköréből. A tragédia fuvallatát így is megérezzük. S miközben a tánc az „anya és fia” gyengéd kapcsolatát is felvillantja, úgy sejtjük, hogy az új Mandarin a maga kemény formáival elsősorban a női nem előtt tiszteleg. S ha ez így van, a Kisfaludy Színház éppen nem méltatlan vállalkozásra, hanem az emberség igenlésének újabb formájára nyitott függönyt. Maácz László 1981. április 24., péntek E Hetente két alkalommal Szarka Árpád irányításával működik a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ képzőművészeti szakköre. A festészetet kedvelők vesznek részt 14—50 éves korig a foglalkozásokon, élőfej utáni rajzolással, alaprajzzal, csendéletfestéssel és különböző technikákkal ismerkednek (akvarell, vízfestés, pasztell, tempera) a tagok. A legjobb grafikákat, festményeket kiállításokon mutatják be. *• Jubileumi emlékülés Kazinczy napjainkban Kazinczy Ferenc halálának 150. évfordulójára emlékülést rendezett a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztálya, valamint a Győr-Sopron megyei tagozata, a ■Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete és a Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola. Az emlékülésre tegnap délelőtt Győrött a megyei tanács dísztermében került sor, ahol dr. Benda Kálmán tartott előadást ..A felvilágosodás eszméi és a magyar politika’' címmel. Ezután Kazinczy pedagógiai és művelődéspolitikai elveiről beszélt S. dr. Heksch Ágnes, majd dr. Bajkó Mátyás „Kazinczy korának kollégiumi iskolakultúrája” címmel tartott előadást. Délután dr. Ruzsiczky Éva a nyelvújító Kazinczyról, Z. Szabó László a költő Kazinczyról beszélt. Kedves és gazdagító színfoltja volt ■ az emlékülésnek, hogy valamennyi résztvevő egy formás, szép kiállítású kötetet kapott ajándékba. Az ,,Árnyékkarcolatok’’ címet viselő, három és fél íves kötetet a győri Kazinczy Gimnázium adta ki, s a minőség a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nyomdájának érdeme. A kötetben Kazinczy huszonnégy kortársáról készült sziluettje található a rajzokhoz kapcsolódó levél- és versrészletekkel, valamint az illető személyekről szóló adatokkal. A kiadvány — melyet Z. Szabó László szerkesztett, és ugyancsak ő írt utószót „Kazinczy és a képzőművészet” címmel — unikum, bizonnyal féltett kincse lesz a gyűjtőknek és a könyvtáraknak. A tegnapi előadássorozat végén Z. Szabó László Kazinczy-díjas tanártól — akinek így élt Kazinczy Ferenc címmel kötete jelent meg 1977-ben a Móra Kiadónál — az emlékülés céljáról érdeklődtünk. — A mostani győri emlékülésnek, valamint az ősszel tartandó sátoraljaújhelyi emlékülésnek az a célja, hogy a megcsontosodott, régi beidegződéseken kialakult Kazinczy-képet korrigáljuk. Kazinczy helyretétele nagy munkát jelent. Volt egy kialakult kép arról a korról, előbb ezt kellett korrigálni. A történelemtudomány elvégezte, most az irodalomtudomány előtt a feladat. Kazinczy nyelvújító, emlékiratíró, levelező és műfordító ,,skatulyákat” kapott, holott életműve olyan hatalmas — tömegében az —, hogy annak megítélésére a levelei teljes ismerete nélkül nem lehetséges. Sajnos levelezéseinek tudományos feldolgozásával csak néhányan foglalkoznak, és azok sem az irodalomtörténeti érték szintjén. Pedig mérhetetlen kincsesbányáról van szó, levelezéseiben az egész kor a hétköznapi valóságában tárul elénk. — Most újból reflektorfénybe került Kazinczy Ferenc. Kell-e tartanunk attól, hogy halálának évfordulója múltával ismét megfeledkezünk róla? — Bízunk benne, hogy nem. 1984-ben lesz ugyanis születésének 225. évfordulója, és az idei emlékülések befejeztével már elkezdődik 3 korral foglalkozók és az irodalomkutatók körében a tudatosabb felkészülés annak megünneplésére. Ez a felkészülés bizonyára újabb tanulmányok megjelenését eredményezi. A tegnapi emléküléssel nem ért véget megyénkben a Kazinczy emléke előtti tisztelgés. Mától — három napon át — Győr ad otthont a Péchy Blanka által alapított Kazinczy-verseny országos döntőjének. A Kazinczyszobor megkoszorúzását követően Werner Gyuláné, a Győr Városi Tanács elnökhelyettese mond ünnepi beszédet, majd tíz órától a gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók a Megyei Művelődési Központban, a szakmunkástanulók az Ady Endre Művelődési Házban versengenek. (Humor) A fertődi kastély keleti szárnyának párkányszobrait az Országos Kőfaragó és Kőszobrászipari Vállalat dolgozói újjáfaragták. A barokk csoport szobrai eredeti helyükre kerülnek. Közlekedési bábjáték-pályázat A Győr-Sopron megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Központ több más intézmény közreműködésével a múlt év végén újból meghirdette a már hagyományossá vált közlekedési bábjáték pályázatot. A pályázatot első ízben kötötte össze forgatókönyv-pályázattal, melyre 13 forgatókönyv érkezett. A zsűri a napokban értékelte ezeket, s az alábbi díjakat ítélte meg. I. díjat (1500 Ft) nyert Barabás Istvánné és Móser Károlyné alkotópáros (Győr, Zalka Máté Általános Iskola) ..Tapsifüles, az életmentő” és „Száguldás" című forgatókönyvéért. II. díjat (1000 Ft) nyert Széjer Józsefné (Sopron, Ferenczi u. Általános Iskola) „Okos Bodri és a szófogadatlan kiskakas" című munkájáért. III. díjat (500—500 Ft) nyertek: Ferenczi Józsefné (Fertőd, Általános Iskola) „Csizmás Kandúr vándordíja”, Kótai Lászlóné (Beled, Általános Iskola) „KRESZ-Olimpia az erdőben", Szakács Ervinné (Győr, Mező Imre úttörőház) ..Pis és Herkules a közlekedésben” című forgatókönyvéért. A díjak kiosztására június 7-én Beleden, a Rábaközi napok keretében megrendezendő KRESZ - bábverseny megyei döntőjén kerül sor. - KIJM Pölpös