Kisalföld, 1981. április (37. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-24 / 95. szám

A GYŐRI BALETT ÚJ MŰSORA • Nyugtalan látomások A fiatal társulat következetesen építi repertoárját: ebben a színházi évadban is megtartotta második premierjét. A fő­városból tehát ismét útnak eredtek az érdeklődők karaván­jai ,­­ már csak azért is, mert a száz éve született Bartók Bélának az együttes most rótta le tiszteletét. Az első „látomás”, a Sír­vers azért is figyelmet kí­ván, mert az eddig csupán kamarazsánerben alkotó fia­tal koreográfus, Krámer György most a teljes együt­tessel való munkára kapott lehetőséget, sőt arra is, hogy a társulat színművészei kö­zül Perédy László szintén be­kapcsolódjék egy néma, ám közel sem jelentéktelen sze­repkörben. Máris jelezhetjük: Krámer nem élt rosszul a gazdagabb lehetőséggel, és számtalan szép, izgalmas színpadi információt alkotott. A darab hősének, Szabó Ele­mérnek Kiss Jánossal elő­adott kettősét pedig akár már a koreográfiai művészet magasiskolájának tekinthet­jük (és persze a megragadó előadói színvonal jelének is), épp az eszmei magvasság és az igényes táncos kivitel egy­­beforrottsága miatt. „Ifjúság, mint sólyomma­dár. Addig él, míg szabadon száll” — ötlik agyunkba a dal a Sírvers láttán, s csak­ugyan: a lét és nemlét vizein „hajózó” fiatalok csoportja, majd a belőle kiszakadó ifjú hős szárnyalása és összerop­panása elkerülhetetlenül fel­idézi bennünk a mindenkori ifjúság lobogását és kénysze­rű illúzióvesztését. A küzdő akarat és a kudarc keser­nyés együttléte adja a kore­ográfus legfőbb mondanivaló­ját (mindenesetre a színpa­don igazi sírköveket ne ke­ressen senki), s ha ezt csupán gyanítjuk, annak az is oka lehet, hogy a darab egyik­másik alakja, illetve fordu­lata még utólagos töprengést, tisztázást igényel. Nem ártott volna hát a mondandó egy fokkal világosabb körvonala­zása, mint ahogy a Wagner zenéjéhez kötődő első tétel ugyancsak megérdemelné a koreográfiailag dúsabb, ár­nyaltabb formálást. A társulat idei vendégko­reográfusa, a francia Magny Marin kitűnő betanítással kapcsolódott az új műsorhoz és nemzeti centenáriumunk­hoz, amikor megalkotta a Kontrasztok koreográfiai for­máját. Elképesztő fogékony­sággal tapintotta ki, hogy Bartók Béla e muzsikája mi­lyen eszmei és kifejezési le­hetőségekkel párosulhat, s formaalkotó készsége szinte terr­észetes szövetségesként csatlakozott a zene groteszk színfoltjaihoz, fordulataihoz. A koreográfusnő műve nagy nyereség az együttesnél, hi­szen a társulat eddigi ,,ko­moly” repertoárját most a vidor és torz színek irányá­ban is kibővítette, miközben a néző bejárja az önfeledt derű és a lúdbőrös szorongás tartományait. Természetesen a balettet mint merő, „kontrasztot" is felfoghatjuk azzal, hogy az első és a harmadik tételben torz figurák topognak és sür­gölődnek, míg a második té­tel fagyott, halálközeli vilá­ga száznyolcvan fokos fordu­lattal szolgál a maga milli­méterre kiszámított és mes­­■ terségesen elnyújtott mozdu­lataival. A darab mégis sok­kal több az ellentétek forma­játékánál vagy a merő bohó­zatnál: megérezzük benne egy életvitel karikatúráját és kritikáját. A parvenü „új­gazdagok” háztartásában ott látjuk hát az első tétel gnóm­­má zsugorodott cselédségét, amint a reggeli zsibbadtságot kirázza magából, kávét kor­tyol, majd vadul serényke­dik; a harmadik tétel pedig egy-egy vihogással, groteszk kitöréssel, bamba szerelmi kettőssel megvillantja a tor­zult magánélet szféráját is, hogy a tüsténkedés végén az alkalmazottak hada ismét összezsugorodva vonszolja el magát. E nyüzsgő pondrótár­­sadalom láttán hol hahotá­­zunk, hol arcunkra fagy a mosoly, s még inkább meg­dermedünk a második tétel­ben, a cselédségtől kiszolgált világban, hiszen újgazdagok ebédlője a maga néma moz­dulatlanságával, csigaként kúszó szerelmespárjával in­kább egy kriptába rántja né­zőit. — Szigeti Gábor, illetve Tárnoki Tamás vonszolódó inas­figurája külön jeles színfolt ebben a környezet­ben, de ha már az alakítások­nál tartunk, Szekeres Lajos Chaplinként botladozó kisem­berét, szorongatnak tragiko­mikus szólóját is érdemes megemlíteni a harmadik té­telből. Akad természetesen ebben a darabban is magyarázatot sürgető mozzanat (pl. mit ol­­v­asgat-né meget oly keserűen az inas, miért ad át piros tol­lakat gazdáinak?), Maguy Marin betanítása mégis egy­értelmű nyereség, éppen ze­nei fogékonysága és groteszk színekben bővelkedő mozdu­latvilága miatt.­ Akár ideális táncműnek is tekinthetjük, mert egyformán nyújt pilla­natnyi örömöt és utólagos gondolkoznivalót nézőinek. Könnyen lehet, hogy A cso­­dálatos mandarin adott értel­­mezésmódja meghozza az el­ső sajtóviharokat a társulat­nak és a koreográfus Markó Ivánnak. A várható feszült­ség oka, hogy Markó elve­tette Lengyel Menyhért im­már öt évtizedes szövegköny­vét, s miközben Bartók par­titúráját messzemenően tisz­teletben tartotta, a muzsiká­hoz új mondanivalót és for­gatókönyvet szabott. Amivel nyilván a hagyománytiprás bűnébe esett többek előtt... Mit mondhatunk minderről? Érdemes mindenekelőtt megemlíteni a hazai táncmű­vészet jónéhány előzményét (pl. Eck Imre számos pécsi vagy budapesti kompozíció­ját), s még inkább a XX. szá­zadi európai táncművészet gyakorlatát, amely szerint nincs „szent" szövegkönyv; a koreográfus mondandója az elsődleges, s azután a for­málás vagy igazolja magát, vagy sem. Ugyanakkor kár lenne szem elől tévesztenünk, hogy az első világháború vég­napjaiban Bartók a Manda­rint épp a civilizált (?) nagy­város züllöttsége, s kivált a szerelmi kapcsolatok végze­tes eltorzulása ellen írta. Eh­hez az eszmei alaphoz Markó nagyon is hű maradt. Sőt, a kritika súlyát megsokszoroz­ta, érvényesítette századunk utolsó harmadára, amikor a drámát a szociografikusan is igazolt nagyvárosi banda­életforma, a „narkózás" vagy a ..grupszex” közegébe helyezte el. (Hani János és Gombár Judit volt ebben se­gítségére, a hatásos világítás, díszlet és jelmez kialakításá­val.) Személyes ízlés dolga vé­gül, hogy a Mandarin ,,cso­dálatosságát” ki hogyan fog­ja fel, ki mit tart képtelen­nek. Markónál adva van egy meggyalázott fogoly nő, aki kínjában és víziójában meg­szüli szabadítóját. Gondoljuk meg: ez a beállítás ugyan­olyan extrém, illetve éppúgy elfogadható, mint­­ az, hogy egy nyüzsgő nagyváros kül­telki kéjbarlangjába egyszer­­csak beállít egy kínai fe­jede­lem, nehéz selyembrokát kön­tösben . . . Képtelenség és realitás dol­gában tehát kár lenne mé­ricskélni a klasszikus és az új szövegkönyv különbségek között. Fontosabb, hogy az új változatban Markó messze­menően kidolgozta a zenével való színpadi együttlélegzés módját, s ami még sarkalato­sabb: a darab szükségszerű­en kemény, brutális környe­zetével együtt kialakította e brutalitás ellentételét, a sza­badságért küzdő, emberségért sóvárgó harc ellenpólusát. Eközben persze a főbb szere­pekben óhatatlan hangsúlyel­tolódás áll be: a balettben a kínok országútján végighur­colt lány — Király Melinda, illetve Bombicz Barbara — válik az igazi főszereplővé, központi alakká, s nemcsak meggyötrései miatt, hanem azzal is, hogy végül magára marad, egyformán szabadság­ra és pusztulásra ítélve Moz­­dulati feladatköre is sokré­tűbb, míg a Mandarint ala­kító Markó Iván expresszív, de erősen körülhatárolt moz­dulatokkal harcol „anyjáért és önmagáért”, mielőtt eltűn­ne a nő és mindnyájunk lá­tóköréből. A tragédia fuval­latát így is megérezzük. S miközben a tánc az „anya és fia” gyengéd kapcsolatát is felvillantja, úgy sejtjük, hogy az új Mandarin a maga ke­mény formáival elsősorban a női nem előtt tiszteleg. S ha ez így van, a Kisfaludy Szín­ház éppen nem méltatlan vállalkozásra, hanem az em­berség igenlésének újabb for­májára nyitott függönyt. Maácz László 1981. április 24., péntek E Hetente két alkalommal Szarka Árpád irányításával működik a soproni Liszt Ferenc Művelődési Központ képzőművészeti szakköre. A festészetet kedvelők vesznek részt 14—50 éves korig a foglalkozásokon, élőfej utáni rajzolással, alaprajzzal, csendéletfestéssel és kü­lönböző technikákkal ismerkednek (akvarell, vízfestés, pasztell, tempera) a tagok. A leg­jobb grafikákat, festményeket kiállításokon m­utatják be. *• Jubileumi emlékü­lés Kazinczy napjainkban Kazinczy Ferenc halálának 150. évfordulójára emlékülést rendezett a Magyar Pedagógiai Társaság Neveléstörténeti Szakosztálya, valamint a Győr-Sopron megyei tagozata, a ■Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete és a Kazinczy Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépis­kola. Az emlékülésre tegnap délelőtt Győrött a megyei ta­nács dísztermében került sor, ahol dr. Benda Kálmán tar­tott előadást ..A felvilágosodás eszméi és a magyar politika’' címmel. Ezután Kazinczy pedagógiai és művelődéspolitikai el­­veiről beszélt S. dr. Heksch Ágnes, majd dr. Bajkó Mátyás „Kazinczy korának kollégiumi iskolakultúrája” címmel tar­tott előadást. Délután dr. Ruzsiczky Éva a nyelvújító Kazinczyról, Z. Szabó László a költő Kazin­czyról beszélt. Kedves és gazdagító színfoltja volt ■ az emlékülésnek, hogy vala­mennyi résztvevő egy for­más, szép kiállítású kötetet kapott ajándékba. Az ,,Ár­nyékkarcolatok’’ címet vise­lő, három és fél íves kötetet a győri Kazinczy Gimnázium adta ki, s a minőség a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár nyomdájának érdeme. A kö­tetben Kazinczy huszonnégy kortársáról készült sziluettje található a rajzokhoz kap­csolódó levél- és versrészle­tekkel, valamint az illető személyekről szóló adatok­kal. A kiadvány — melyet Z. Szabó László szerkesztett, és ugyancsak ő írt utószót „Kazinczy és a képzőművé­szet” címmel — unikum, bi­zonnyal féltett kincse lesz a gyűjtőknek és a könyvtárak­nak. A tegnapi előadássorozat végén Z. Szabó László Ka­­zinczy-díjas tanártól — aki­nek így élt Kazinczy Ferenc címmel kötete jelent meg 1977-ben a Móra Kiadónál — az emlékülés céljáról ér­deklődtünk. — A mostani győri emlék­ülésnek, valamint az ősszel tartandó sátoraljaújhelyi emlékülésnek az a célja, hogy a megcsontosodott, ré­gi beidegződéseken kialakult Kazinczy-képet korrigáljuk. Kazinczy helyretétele nagy munkát jelent. Volt egy ki­alakult kép arról a korról, előbb ezt kellett korrigálni. A történelemtudomány elvé­gezte, most az irodalomtudo­mány előtt a felad­at. Ka­zinczy nyelvújító, emlékirat­­író, levelező és műfordító ,,skatulyákat” kapott, holott életműve olyan hatalmas — tömegében az —, hogy annak­ megítélésére a levelei teljes ismerete nélkül nem lehetsé­ges. Sajnos levelezéseinek tudományos feldolgozásával csak néhányan foglalkoznak, és azok sem az irodalom­­történeti érték szintjén. Pe­dig mérhetetlen kincsesbá­nyáról van szó, levelezései­ben az egész kor a hétköznapi valóságában tárul elénk. — Most újból reflektor­­fénybe került Kazinczy Fe­renc. Kell-e tartanunk attól, hogy halálának évfordulója múltával ismét megfeledke­zünk róla? — Bízunk benne, hogy nem. 1984-ben lesz ugyanis születésének 225. évforduló­ja, és az idei emlékülések befejeztével már elkezdődik 3 korral foglalkozók és az irodalomkutatók körében a tudatosabb felkészülés annak megünneplésére. Ez a felké­szülés bizonyára újabb ta­nulmányok megjelenését eredményezi. A tegnapi emléküléssel nem ért véget megyénkben a Kazinczy emléke előtti tisztelgés. Mától — három napon át — Győr ad otthont a Péchy Blanka által alapí­tott Kazinczy-verseny orszá­gos döntőjének. A Kazinczy­­szobor megkoszorúzását kö­vetően Werner Gyuláné, a Győr Városi Tanács elnök­­helyettese mond ünnepi be­szédet, majd tíz órától a gimnáziumi és szakközépis­kolai tanulók a Megyei Mű­velődési Központban, a szak­munkástanulók az Ady End­re Művelődési Házban ver­sengenek. (Humor) ­ A fertődi kastély keleti szárnyának párkányszob­rait az Országos Kőfaragó és Kőszobrászipari Vállalat dolgozói újjáfaragták. A barokk csoport szobrai eredeti helyükre kerülnek. Közlekedési bábjáték-pályázat A Győr-Sopron megyei Közlekedésbiztonsági Tanács, a megyei tanács művelődés­ügyi osztálya és a Megyei Mű­velődési Központ több más intézmény közreműködésével a múlt év végén újból meg­hirdette a már hagyomá­nyossá vált közlekedési báb­játék pályázatot. A pályáza­tot első ízben kötötte össze forgatókönyv-pályázattal, melyre 13 forgatókönyv ér­kezett. A zsűri a napokban érté­kelte ezeket, s az alábbi dí­jakat ítélte meg. I. díjat (1500 Ft) nyert Barabás Ist­­vánné és Móser Károlyné al­kotópáros (Győr, Zalka Máté Általános Iskola) ..Tapsifüles, az életmentő” és „Száguldás" című forgatókönyvéért. II. díjat (1000 Ft) nyert Széjer Józsefné (Sopron, Ferenczi u. Általános Iskola) „Okos Bodri és a szófogadatlan kis­kakas" című munkájáért. III. díjat (500—500 Ft) nyertek: Ferenczi Józsefné (Fertőd, Általános Iskola) „Csizmás Kandúr vándordíja”, Kótai Lászlóné (Beled, Általános Iskola) „KRESZ-Olimpia az erdőben", Szakács Ervinné (Győr, Mező Imre úttörőház) ..Pis és Herkules a közleke­désben” című forgatóköny­véért. A díjak kiosztására június 7-én Beleden, a Rába­közi napok­ keretében meg­rendezendő K­R­ESZ - bábver­­seny megyei döntőjén kerül sor. - KIJM Pölpös

Next