Kisalföld, 1981. december (37. évfolyam, 281-304. szám)
1981-12-24 / 301. szám
Sajtófirtének ritkaságok A Hazai Tudósítások című folyóirat 1806. évi 15. és 38. számában felhívást tett közzé amelynek lényege: mire költenének az olvasók százezer forintot. Harmincnyolc válasz érkezett később a folyóirat szerkesztőségébe. Kik írták? Az akkori világ minden rendű és rangú emberei, közöttük Fazekas Mihály és Virág Benedek is. Az első magyar közvéleménykutatás teljes kézirata a pannonhalmi főkönyvtár egyik féltett példánya. (Írásunk lapunk 5. oldalán.) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP GYŐR-SOPRON MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA GYŐR, 1981. DECEMBER 24. CSÜTÖRTÖK ÁRA: 1,80 FORINT XXXVII. ÉVFOLYAM, 301. SZÁM Szülőkről, gyerekekről Karácsonykor többet beszélünk a szeretetről, mint máskor. Költőket idézünk, akik a szeretetről írtak fenyőfát díszítünk és megajándékozzuk egymást a szeretet nevében. És az év többi napjain? Szeretjük-e és jól szeretjük-e egymást? A kérdés gyermekorvosnak tettük fel. Mert akit nem szeretnek vagy rosszul szeretnek, az ettől beteg lehet. És az ilyen betegséget csak szeretettel lehet gyógyítani. (Riportunk a 9. oldalon.) Balettbemutató előtt Az új esztendő és az évad első balettbemutatójára, készül a Győri Balett. Eredetileg görög tárgyú produkciót tervezett Markó Iván, aztán bizonyos körülmények miatt a terv megváltozott. A Don Juan árnyéka rajtunk című darab három egyfelvonásos balettből állt össze, a részek azonban szervesen kapcsolódnak egymáshoz. Markó Iván a koreográfia nyelvén három közismert történetet mond újra kor- és időszerű mondandó szolgálatában. (Írásunk az 5. oldalon.) A BÉKESSÉG, A SZERETET ÜNNEPÉN Annak, hogy az ünnepek a történelem szükségleteinél- megfelelően alakulnak, talán éppen a karácsony a leglátványosabb példája. Az évszázadok a keresztény Európa legnagyobb ünnepévé érlelték, mely még a mai napig is legyőzhetetlen. Éppen mert a téli napfordulóra esik, a mezőgazdaságban szinte egyedül biztos pihenőidőre, a legtermészetesebb módon vált a szent család ünnepéből minden család ünnepévé. A mi hagyományaink szerint is ez az a nap — vagy a szükségletek miatt több napos ünneppé válva —, ezek azok a napok, melyekre a családtagok messze földről is összejönnek, meglátogatják a sokszor egész esztendőben elhagyott és elhagyatott nagyszülőket, s közösen fogyasztják el a hagyományos ünnepi ételeket. A hitet ebben az évszázadban már sokan elhagyták, sokakban csak megingott, elhalványult, de a karácsonyt mégis megünneplik. Megünneplik, mert az embereknek továbbra is szükségük van a szeretet, a család az emberi kapcsolatok ünnepére. Így akik évtizedek óta nem hisznek a szeplőtelen fogantatásban, nem hisznek Jézus Krisztus isten voltában, de hisznek az ember ember voltában — ma is karácsonyfát állítanak, gyertyát, csillagszórót gyújtanak, megajándékozzák egymást a szeretet jeleként, vagy néha már csak elhagyhatatlan szokásból ünnepüik a karácsonyt. A béke, a család, a szeretet ünnepét. Pedig nemcsak a felvilágosodás növekedett, nemcsak, a nézetek változtak meg, hanem az életmódja is átalakult. Úgy látszik, az ünnep tovább tart, mint maga a család. Mert, hol van már az elmúlt évszázadok népes keresztény családja, melyben a hatodik, vagy a tizedik gyermek is istenáldás volt? Ma már a három gyermek is csak az ország felelős vezetőinek vagy a nemzeti lét felelősségét lelkiismeretük szerint hordozóknak a vágyálmaiban létezik. Hiszen évtizedek óta csökken a munkába lépő fiatalok száma a munkát abbahagyó, nyugdíjba vonuló öregekhez képest. Persze, ahol egy gyerek van, ott is felállítják a karácsonyfát, meggyújtják a gyertyákat. Sőt, ott az ajándék sokkal több is, mert szülők, nagyszülők — sokszor rokonok, barátok — azt az egyetlenegyet ajándékozzák meg. A karácsony hosszú évszázadok alatt kialakult ,öröklődött szelleme még ott lebeg az emberek lelke körül. De a közösségben élő, közösséghez tartozó ember mindinkább átadja a helyét a magányos, a mindenünnen kiszakadt embernek. Soha ennyi magányosság. Soha ennyi válás: a holtomiglanholtodiglan helyett új meg új sikertelen párkereső próbálkozások, alkoholmámorba menekülők, akik kimaradtak a szeretet ünnepéből. Néha már azt gondolnánk, jobb volna nekik a régi naiv nyájhit, mint a mai felvilágosult magányosság. Átmeneti korban élünk. A kőtáblákat összetörtük, már nem tudunk és nem akarunk a régi módon élni. De az élet új módját, új rendjét még nem tudtuk teljesen kialakítani. Ebben az átmeneti állapotban fokozott erővel kell megkapaszkodnunk mindabba, amit már sejtünk a nekünk való új világból. De abba is, amit még érdemes továbbvinnünk magunkkal a régiből. Amit a karácsony emberiként őriz: a családot, a gyermeket, a közösséget, a szeretetet semmiképpen ne dobjuk el, ápoljuk. A mi jövendő új, emberibb világunknak is szüksége lesz a család melegére, a szeretetre. Az ilyen karácsonyi alkalmaknál jobbat nem is találhatunk egy kis meditálásra, gondolkodásra, töprengésre. Hogyan is alakíthatjuk jobban, okosabban a mi jövendő életünket, életformánkat, életünk módját, mely nemcsak termelés, nemcsak termelési szervezet, hanem az együttélés szokásai, rendje, az élet újratermelésének hogyanja-mikéntje is. A társadalom sűrűjében magányosan didergőket is új melegbe, közösségbe, családba kell elvezetnünk. Úgy kell elrendeznünk az életünket, hogy mindenki hazataláljon benne. Ajándékozzuk meg egymást gyermekeinket unokáinkat — önmagunkkal, a család és általa a nagyobb közösség erejével, szeretetével, mind emberibb életével, különösen ilyenkor, a munka elcsendesedésének idején, a téli napfordulón.