Kisalföld, 1983. január (39. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-16 / 13. szám
Munkásőr egységgyűlések Becsülettel teljesítették megbízatásukat Tegnap délután a csornai Művelődési Központban tartotta ünnepélyes egységgyűlését a Szamuely Tiborról elnevezett csornai munkásőr század. Részt vett az ünnepségen Kreiter Mária, a megyei pártbizottság titkára. Tóth Imre határőr vezérőrnagy, a BM Határőrség országos parancsnoka Balogh Zoltán, a Munkásőrség megyei parancsnoka, dr. Háring István, a csornai járási hivatal vezetője. Pödör Miklós, századparancsnok tett jelentést Wellner Istvánnak, az MSZMP Csorna városi-járási bizottsága első titkárának. Felcsendültek a Himnusz hangjai, majd Somlai József, a Munkásőrség Országos Parancsnoksága személyi szakcsoportjának vezetője felolvasta Borbély Sándornak, a Munkásőrség országos parancsnokának levelét amelyben köszöntötte a 25 évvel ezelőtt alakult csornai munkásőr századot. Pödön Miklós szólott a század munkáiéról, kiemelve, hogy becsülettel teliesítették az 1Q84-es kikénzési évben a részükre meghatározott feladatokat. Megemlékezettt IQSS-ról, 37 alakulás évéről. A 89 éves rábatamási SzabóJózsef azóta is tagja a tényleges állománynak. Hangsúlyozta, hogy az egység tagjai nemcsak a munkásőri feladatok becsületes ellátásáért vívták ki a megbecsülést, hanem a gazdasági, a termelő munkában is helytálltak. A kitüntetések átadása következett, hárman megkapták a kiváló parancsnok, tízen a kiváló munkásőr elismerést. Kilenc munkásőr a Szolgálati Érdemérem 25, kettő 20, ugyancsak kettő 15, tizenkettő 10, és tizenhat pedig az 5 év utáni elismerést kapta. Wellner István a pártbizottság nevében köszönte meg a munkásőröknek a becsületes és eredményes munkát. Ezután fiatal munkásőrök tettek esküt a csapatzászló előtt, majd Molnár Imre leszerelő munkásőr átadta a fegyvert a most esküt tett fiatal társának, Csantár Aladárnak. Végül Tóth Imre, a Magyar Szocialista Munkásnetó Központi Bizottsága és a Határőrség Országos Parancsnokspanirívozletét és jókívánságait tolmácsolta, van+tr. tizenegy csornai mimiszócn. rval, á+.aut g „ Kínáló W~‘org. kitüntetőa+ Aa fimonséc az Internacionáléval ért véget Tegnap tartotta évzáró-évnyitó ünnepi egységgyűlését a soproni Kellner Sándor munkásőr zászlóalj. Az egység személyi állománya a csapatzászlóval együtt vonult át a Uszít Ferenc Művelődési Központ épületébe ahol délelőtt tíz órakor kezdetét vette az ünnepi esemény, amelyen részt, vett Szabó Mihály az MFMP Győr-Sopron megyei Bizottságának titkára, Hencz József, a Sopron városi és dr. Pilz Károly, a járási pártbizottság első titkára is, valamint Lázár István, a Munkásőrség Országos Parancsnokságának képviselője és Szikra Imre megyei parancsnokhelyettes. Mihály István zászlóaljparancsnok innepi beszéde után 47 munkásőr köintt kitüntetést, majd 18 előképzett munkásőr tette le társai előtt az ünnepélyes esküt. ■4------------------------------------- Vitéztanyán, nyúlásban Most már bizonyos, nem foghatjuk meg a nyulat Ikrény mellett, az Ökörlegelőn. A levert háló az Alsórétről került ide, az útról látszik. Hahotáznának a nyulak, ha észrevennék, hogy a csapdának nincsen öble, a fölső vezérfonal leesett, ráadásul lötyögnek a karók. Az ilyen megbocsáthatatlan mulasztás lenne, nemcsak az első, de az ötödik napon is. Háló van, hajtó van. Nyúl? Fészkelődnek a buszon az emberek, előkerül a pálinka. Elő a forralt bor a mező szélben. Ugratják egymást a hajtók, miért ne, belefér a nyugdíjba, aztán nem sülitkrumpliért futtatják, riogatják a nyulat, hanem a pénzért. Százötven forintért. A vadásztársaság autóbuszt biztosít, úgy bizony. Pisszegés: — Két domb között bőg a bika. Ha valaki nem tudná, a pukkantás az. A hajtók a nyúlra gondolnak, a nyulak a hajtókra. Kicsi Lajosnak zsibbad a háta. Ő az egyik zsákos a tizenöt közül. Deréknyi szalmán fekszik, közel a ládához. Mire a nyúl teljesen belegabalyodna a hálóba, kapja ki. irány a rekesz, aztán megint a szalmára dől, várja az újabb állatot. Ilyen egyszerű! Van, amikor a nyúl ügyesebb, a többiek ezt nem állják meg szó nélkül, de megkapja a magáét a hajtó, a rossz, aki kaput nyit, nem tartja a távolságot, nem igazodik a vonalhoz. Körme hegyén fut a nyúl. Valaki dörmög. — Három nappalnak kellene összeragadni, hogy ez az egy szerencsés legyen. Annak bizony. Háromnak. Kicsi Lajos szuszog. * * * Akkorák a hantok, mint a kocsikerék. A terület a legjobb nyúlás Győr-Sopron megyében. Vagy volt? Kipusztulóban a nyúl. — Öt éve 198 akadt egy hajtásban — emlékezik Kaszás Ferenc, a győri Fekete István Vadásztársaság vadászmestere. — Volt idő, öt nap alatt 1800—2000 nyulat fogtunk. A hetvenes évek eleje, közepe különösen gazdag zsákmányt hozott. A nyúl befogása nem szórakozás, hanem munka. Sok ember közös munkája. Beszélünk olyan napokról, amikor 350 nyúl került a rekeszekbe. A legjobb hajtani félarasznyi hóban, kopogós időben. Esőben, sárban kínszenvedés. Mondja a vadászmester, ismerni kell a nyulak futási irányát, anélkül semmi haszna a hadműveletnek. A zsákos embereket valójában hálósoknak hívják. Zsák nincs. Valamikor abba dobálták bele a nyulat. De a zsák megsértette a szemüket. Begyulladt a szem. — Hööö! — kiabálok. Se csöngőm, se botom. Kolompol helyettem a szomszéd. Egy hajtásban, ha húszon felül fogunk, arra inni kell. A hálóra két irányban hajtunk: jobbról, balról. Új állítás következik, talán a Pénzesréten. Kóstolgatjuk a pálinkát, dicsérjük kortyonként. Feledjük a lármát, múlik lábunkból, derekunkból a fájás, vigasztaljuk egymást, lesz pénzesebb esztendőnk. Lesz , hacsak nem raboljuk tovább olyan istentelenül a természetet. Tizen a növényvédő szereket szidják, tizen az orvvadászokat. A pótkocsira fölkerülnek a ládák, a vashegyű, a vasgyűrűs karók, a háló. Az ám, a háló! Ezerkétszáz méter hoszú, háromszoros, kétoldalt tükörszemes, középen sűrűre csomózták. — Vannak még gombjai? — Nekem? Régen a hajtók közé tévedt idegent lefogták, késsel lemetszettek róla minden gombot, dolmányról, nadrágról, összeszedték, a zsebébe rakták, a lelkére kötötték, el ne veszítsen egyet se. Kapott madzagot. Kötözhette magára a ruhadarabjait, nehogy levetkőztesse a szót valamelyik dűlőben. Ilyen nem esik meg senkivel. — Mennyit fogtunk? — ötvenet se. Ugrálnak a hosszú fülűek. Vagy ugráltak? Botlós a lábunk, sohasem látott földek felé indulunk. Tipródunk a sárban. Vitéztanyán, a nyúlásban. 1. 3. 1983. január 16., vasárnap Hazai csomagolóanyagok Az Adatforgalmi és Húsipari Tröszt több vállalattal működik együtt a húsipari csomagolóanyagok hazai előállítására. Az ágazat évente hozzávetőleg egy milliárd forint értékű külföldről vásárolt csomagolóanyagot: dobozt, fóliát, különböző burkolóanyagokat használ fel. Ezek egyrészt a hazai vegyiparral, alumíniumiparral és a papírgyárakkal közösen itthon is elkészíthetnék mégpedig a külföldivel azonos minőségben — erre irányul a közös program. A Húsiparral együttműködő vállalatok számára nyereséges lehet a csomagolóanyag-gyártás, mivel nagv tételről van szó. A húsok és feldolgozott termékek exportra kerülő mennyiségének mintegy háromnegyed része, az itthon eladott áru hozzávetőleg egyharmada többé kevésbé korszerű burkolóanyagokban kerül a piacra, az üzletekbe, s ezek az arányok a jövőben még inkább eltolódnak a csomagolt termékek felé. Az együttműködésnek kezdeti eredményei vannak A Tiszai Vegyi Kombinátban biztatóak a dobozsonka gyártásához szükséges műanyagbélések kísérletei. A hazai kartondobozok előállításával is foglalkoznak a gyártók. Egy másik lehetőség: az Elgép az Alumíniumipari Tröszt és a Húsipar közös tevékenységének eredményeként 1983-ban már több mint egymillió fémtubust gyártanak. Foglalkoznak a hazai műbélsivártás megszervezésével is. Az idén a Tiszai Vegyi Kombinátban próbasorozat kezdődik. A kísérleti gyártás tapasztalatai széles körűen felhasználják majd a húsipari készítmények csomagolásának korszerűsítésénél. A programban különösen nagy jelentősége van a gyorsaságnak. tt A Győri‘‘ész konzervüzem?b'**n a vize’nyVHian ú? zsuge-MUns csomagológépet állítottak üzembe. Az üveges befőtteket és savanyúságokat papírkarton helyett ezentúl fóliában szállíthatják a boltokba. avaslatok a megvalósulás útján Hogyan lehet jobban, minteddig? — Még nem fejeztük be minden területen, az összegzés, az értékelés is ezután készül majd. Az viszont biztos: nagyon jók a tapasztalataink. Renget , ötletet, javaslatot kaptunk. Ezek közül néhányat már meg is valósítottunk, de persze a többi sem merül feledésbe... Horváth Károlyné, a győri Szevker Vállalat megbízott pártalapszervezeti titkára mondja ezeket. A párttagok és a pártonkívüliek közötti párbeszédről, az elbeszélgetésekről van szó. Kedvező visszhang — Az eddigi beszélgetések igazán kedvező visszhangot váltottak ki. Az emberek többsége természetesnek vette, hogy véleményüket kérjük. Voltak aztán olyanok is, akik meglepődtek, hogy így fordulunk hozzájuk, de örömmel nyugtázták, hogy őket is kérdezzük. Noha ez egyáltalán nem különleges eset, hiszen együtt dolgozunk, mindent közösen kell megbeszélnünk... Hatvanöt tagja van az alapszervezetnek, a vállalatnál pedig közel hatszázan dolgoznak, jó kétharmad részt az Arrabona Áruházban. Kereskedők — így hát a beszélgetések témája is elsősorban a kereskedelem. A munka, a nehéz helyzetben való előbbrejartás mikéntje azonban sokkal több, mint szakmai kérdés: politika. Az elbeszélgetéseket jól egészítik ki a szintén januárra időzített pártnapok, pontosabban az azok keretében rendezett munkahelyi fórumok, témájuk ugyancsak a „hogyan tovább”. Kis ötletek nagy haszonnal Főleg a fiatalok (például Szórádi Éva) javaslata alapján átszervezik a ruházati osztály technológiáját. Nem rossz az most sem, de a vásárló mindig hálás az újdonságokért. Azon kívül az ötlet nyomán kevesebb pénztáros is elég lesz. Szintén nagy kérdéscsokor volt: az utazás, az ebből adódó többletköltség. A bejáró dolgozóké is, és például a szállításokból adódó is. Nagy László gépkocsivezető javasolta, hogy a nagyok helyett több kisebb teherkocsit használjanak, így gazdaságosabb és szélesebb körű lehetne a házhozszállítás. Ki lehetne terjeszteni a harminc kilométeres határon túlra, addig ingyenes, az azon felüli plusz fuvarköltséget pedig nyilván szívesen fizetné a vásárló. (Hiszen lényegesen olcsóbb lenne, mint tehertaxira kifizetni a teljes távolságot.) Említhetjük a sok közül például Iványi Ede nyugdíjas rámpaőr javaslatát: rendet kellene teremteni a papírhulladékok táján... Nem kellett sokszor mondani. A brigádok hozzáfogtak, válogatnak, rendeznek. Körülbelül évi 150 ezer forinthoz jutnak így. Összejövetelekre, kirándulásokra fordíthatják. Ha belegondolunk, ez sem apróság... A nyugdíjasok egyébként az idén nagyobb szerepet kapnak az áruházban. Legtöbben most az élelmiszer osztályon dolgoznak. Ott javasolta Molnár Kálmán: szélesebb körben lehetne élni a nyugdíjasok foglalkoztatásával, főleg a csúcsforgalmi időszakokban. Az áruház más osztályait nézve: a „divatárusoknál” Németh Győző például azt szorgalmazta, hogy a tőkés import csökkenését jól lehet pótolni a kisiparosokkal való termeltetéssel. Úgy, ahogy például a múlt év végén a nagyon kelendő divatos blúzokat beszerezték. Türelemüveg-kiállítás Türelemüvegek címmel új kiállítás nyílt tegnap Kecskeméten, a magyar naív művészek múzeumában. A tárlat anyagát hét hazai múzeumból és több magángyűjteményből válogattákössze. Az első ismert hazai ,,türelemüveg” — üvegpalackba zárt miniatűr vadaskert — egy 1780-ban kelt debreceni hagyatéki leltárban tűnik fel, mint egy polgári család féltett tulajdona. A német földről hozott divat itthon nem vált tömeges méretűvé, nem készítették áruként nagy mennyiségben inkább ajándékozók, ráérő emberek — köztük rabok — kedvenc foglalatossága volt. A palackba épített jelenetek tematikája igen széles körű; az egyes foglalkozásoknak, azok eszközeinek megjelenítésétől a vallási tárgyú témák ábrázolásán át egészen Petőfi Sándor budapesti szobrának kis modelljéig terjed. Volt, aki az első űrhajósnak, Jurij Gagarinnak állított emléket az üvegpalackban A mintegy félszáz türelemüveget bemutató tárlat március 13-ig látható Kecskeméten. Kevesebb lesz a hiánycikk Péterfi János, szakterületekhez híven (munkatársaival együtt) a kertttulajdonosok kisgép- és szerszámgondjait igyekszik enyhíteni: a drága és kevés nyugati gyártmány helyett az idén már lehet hazai kistraktort is kínálni az áruházban, megfelelő kapcsolat kell „csak” hozzá a Tszker-rel. És sok kerti eszköz gyártására lehet vállalkozót találni még megyén belül is. Ha már az együttműködésről esett szó, említsük mindjárt, amit Bálint Károlyné is szorgalmazott. Osztályukon éppen most tart — sikeresen —, a Szigetvári Cipőgyárral közösen rendezett akció. Az áruház nyilván jó hasznát látná, ha a gyártókkal közösen, s egész évben folyamatosan több, hasonló bemutatót és vásárt rendeznének. Az elbeszélgetések során jobbára a gondokról szólva, a megoldást keresve születtek az ötletek. (Akár ,,kanálbor’, akár úgymond félig már kimunkálva.) Hoffer Károly például a híradástechnikai osztály csapatával új, s nyilván gyorsan népszerűvé váló szolgáltatást szándékozik megvalósítani.. Tapasztalat, hogy az építkezőknek meglehetősen nehéz beszerezniük a szükséges bojlert, villany-, cső- és egyéb szerelési anyagokat. Kézenfekvő a javslat: komplett csomag összeállítását vállalni a megrendelő kívánsága szerint... S mert az ötlet máris szabad utat kapott, a brigád vállalta mindjárt a nehezét is, a megvalósítást. .. Az elbeszélgetések értékelése, mint említettük ezután készül majd, persze a javaslatok kimunkálásával addig sem várnak. A Szevker fiatal, 1980-ban alakult pártalapszervezetének hat pártcsoportjából négyben mér — túl a párbeszéden — az eredményeket összegezhetik. J. F. KIIMPOID - 3