Kisalföld, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-03 / 1. szám

■ ŐSI SZAKM­A FOL­YTATÓI A kád­ármesterséfi ma már kihalófélben lévő szakma. A Bud­apesti Kádár- és Faipari Szövetkezetben tapasztalt mesterek több tanulónak adják át a nehéz és szép foglalkozás fogásait. Horítékon kív­üli juttatások A Gardénia a női dolgozókért Elismerten jól termelő, jó hasznot hozó vállalat a győ­ri Gardénia Csipkefüggöny­­gyár. A termelésről és a ter­melőkről beszélgettünk a minap Földes Imrénével, a gyár igazgatójával. Főként arról, hogy mit tesznek a közösség asztalára a nők, és mit kapnak ők a gyártól — a fizetésükön túl —­boríté­kon kívüli juttatásként, vagy mondjuk úgy: munkás­marasztaló intézkedésként. És amit a vállalat dolgozói kapnak, azt bízvást számít­hatjuk a nőpolitikai határo­zat részmegvalósításának, hi­szen a Gardenia 480 dolgo­zójának mintegy négyötöde nő: leány, asszony, anya. A többségük három műszak­ban dolgozik. — Éves termelési értékünk 1983-ban 350 millió forint — mondja az igazgatónő. — Elégedettek azonban mégsem lehetünk, mert a nagy ösz­­szegű kölcsöneinket vissza kell fizetnünk. Hét év alatt ugyanis 500 millió forint köl­csönt vettünk fel, hogy fel­számolhassuk régi, korsze­rűtlen gépparkunkat, és új­ra modernre cserélhessük. Gyárunk a szakmában pil­lanatnyilag Európa legkor­szerűbb technikájával és technológiájával működő üzemve. — A nők munkájukkal nagy értéket tesznek a kö­zösség asztalára, mit kapnak ők cserébe? — Mindenekelőtt jobb munkafeltételeket — folytat­ja az igazgatónő. — A za­jos, egészségtelen munkater­mek helyett korszerű, szép üzemet, ahol a munka is orom. A szövődé leállásával negyven nő kerülhetett kor­szerűbb, jobb munkakörül­mények közé. Kaptak kor­szerű klímaberendezést, ki­váló világítást. A technoló­gia korszerűsítésével sok he­lyütt csökkent a nehéz fizi­kai munka, magyarul: a ci­­pekedés. A korszerű munkakörül­mények elősegítik a dolgo­zók egészségét, de azért a betegségek megelőzését nem várják teljesen a megválto­zott munkafeltételektől. A dolgozók egészségére az üzemorvos vigyáz — intéz­kedéseivel, előadásaival és gyógyításával egyaránt. Az étkezési lehetőséggel elége­dettek a gyáriak. Jól főznek az üzemi konyhán. Különö­sen az asszonyok és az anyák dicsérik azt az intézkedést, hogy nemcsak ebédet, de va­csorát is vásárolhatnak­­ önköltségi áron. Munkás­szállója nincs ugyan a gyár­nak, de azért gondoskodik messziről érkezett munká­sairól: elhelyezi őket a Len­fonó és Szövőipari Vállalat győri szállodájában. A Bécsi út felöli autóbusz­­megállónak egy éve örülhet­nek a dolgozók. A múlt év decemberében létesült, és minden műszakváltásnál megfordul a gyárnál az autó­busz. Sem saját, sem bérelt járműve nincs a gyárnak, de a vidéki dolgozók az előírá­soknak megfelelően megkap­ják az utazási hozzájárulást. A bölcsődei és óvodai ellá­tásról is gondoskodnak, a győri tanáccsal kötött szer­ződés alapján. 1983-ban 10 óvodai, illetve 1 b­iksődei he­lyet kaptak. A dölgt­'zök a gyár segítségével a nyári sza­badságot is kellemesen töltr­hetik a SZOT üdülőkben, il­letve a vállalat által bérelt üdülőben. Tavaly több mint 37-en szakszervezeti beutaló­val jártak hazánk szép tá­jain. A bérelt üdülőben 35 gyerek és 55 felnőtt érezte jól magát. A gyár minden esztendő­ben segíti a fészekrakókat. Tavaly 220 ezer forintot adott négy dolgozójának, idén 330 ezer forintot 6 dolgozójának (ebből 5 nő) lakásépítésre, illetve lakásvásárlásra. Segélyt, szociális juttatást évente általában 140—150 ember kap. Tavaly 28 nagy­­családos, 23 gyermekét egye­dül nevelő anya, illetve apa és 95 alacsony jövedelmű nyugdíjas kapott. Egyéb szo­ciális segélyben 32-en része­sültek, összesen 185 ezer fo­rint értékben. Mind a szakszervezeti, mind a gazdasági vezetés megállapította: a nők szíve­sen, és eredményesen tanul­nak — részben állami okta­táson, részben szakmai tan­folyamokon, politikai okta­táson. Mindössze két példa: a vállalatnál dolgozók közül 43-nak van főiskolai, illetve egyetemi végzettsége. Ezek közül 25 nő. A másik: az ál­talános és szakmai képzés nemcsak a termelési ered­ményekben, de az újítások­nál is meghozza az ered­ményt. Egyre szaporodik az újító nők száma. Igen ör­vendetes az is, hogy sok az érettségizett, fizikai dolgozó. A gyár vezetése nemcsak a termeléssel, a szociálpoliti­kai feladatokkal, de a köz­­művelődéssel is törődik. Esz­tendőről esztendőre lehetővé teszi a közös színház- és mo­zilátogatásokat, valamint a koncert és előadói estek lá­togatását. A munkahelyi művelődésről általában el­mondható, hogy zömmel a brigádok járnak az élen. Igen örvendetes, hogy nemcsak a közművelődésben, de az ön­művelésben is ők vezetnek. Az üzemi könyvtár 4 ezer kötetes. A gyárban lévő 23 szocialista brigád közül a­16- nak a tagjai — összesen 248- an — rendszeresen olvasnak. Pontos a statisztika, majd 250 ember egy év alatt 4298 könyvet fogott kézbe. Sindulár A nagy család melege Mindig szívet melengetőek azok a levelek, amelyek idős emberektől, a szociális ott­honok vagy öregek napközi otthonainak lakóitól érkez­nek címünkre. A héten alig győztük olvasni a derűt, a valahová tartozás örömét sug­gárzó levélsorokat. Pongrácz Lajosné Szanyból, Szalay Mi­hály Beledről, Kocsis Lajosné Sopronból írja, hogy az álla­mi és társadalmi szervek, az általános iskolások gondosko­dásra révén milyen gazdag, színes, melegséget árasztó összejövetelt rendeztek az otthonok lakóinak a szeretet ünnepén. Valamennyi ese­ményről nem tudunk megem­lékezni. Helyette kívánjuk, hogy az otthonok lakói so­káig, jó egészségben élvez­hessék társadalmunk sokol­dalú törődését. Hajnali sála Nem gondolta volt Kánai Rezső győrségi (Petőfi u. 44.) olvasónk, hogy december 27- én, a második műszak után majd kalandos úton tér haza otthonába. A kérdéses napon este 22.40 órakor többedma­­gával várakozott a győri ház­gyári buszmegállóban, hogy Győrságra utazzon. Jött is a menetrendszerű járat, de nem állt meg, sőt még csak nem is lassított, hanem to­vábbhajtott. A várakozókat kellemetlenül érintette az el­járás, miután a járat a mun­kanap utolsó autóbusza volt. Próbálkoztak ugyan a Volán pályaudvari ügyeletesével érintkezésbe lépni, de siker­telenül. Ezek után olvasónk és társai autóstoppal,­illetve gyalog indultak útnak. Levél­írónk például hajnali negyed 3 órára ért haza otthonába. Reméljük, hogy a kirívó eset véletlennek mondható és a buszvezető nem ilyetén­képpen akart boldog újesz­tendőt kívánni törzsutasai­nak. Felelőtlen ígérgetés Az üvegesek leltároztak, a lakók fagyoskodtak Az alábbiakban sok győri ember év végéjét megkeserítő jelenségről szólunk. Kezdjük mondandónkat Kálinger József közös képviselő (Bajcsy Zs. u. 43.) esetével. Házfelügyelőjük december 4-én bejelentette az Üvegfeldolgozó Kisszövetke­zet Kiss János utcai irodájában, hogy kitörött az egyik be­járati kapu üvege. A közös képviselő többszöri érdeklődésé­re Szigethy György, a szövetkezet dolgozója azt válaszolta, hogy a biztosítótól még nem kapták meg a kárbejelentő la­pot. Ezután a lakók megbízottja személyesen eljárt a bizto­sítónál, majd elment az üvegesekhez. Szigethy György levél­írónk előtt átadta a munkalapot az egyik dolgozónak azzal, hogy vegye be a heti munkák közé. Ismételten elhangzott az ígéret, hogy még a karácsonyi ünnepek előtt beüvegezik az ajtót. Panaszos levélírónk december 23-án reggel 7 órakor tele­fonon jelezte a szolgáltatóknak: nem jött az üvegező. Szi­gethy György ekkor sajnálkozva közölte, hogy a munkára csak januárban számíthatnak, mert a két ünnep között lel­tároznak. Itt említjük meg, hogy a héten Zólyomi Andor, Csukás Lajosné és Szitás Zoltán győri lakosok kétségbeeset­ten kérték tanácsunkat: mitévők legyenek, mivel a szélvi­har kitörte az ablakukat, de az üveges szövetkezet nem dol­gozik? Még ügyeletet sem tart a halasztást nem tűrő mun­kák elvégzésére. Márpedig hetekig — vagy tovább — üve­­gezetlen ablakú szobában ücsörögni ugyancsak dermesztő. Levelet kaptunk Késleltetett üvegpótlás című, december 20-i írásunkra Gede Lászlótól, a győri Ady Lakásfenntartó Szövetkezet gazdasági vezetőjétől is. Abból kitűnik, hogy a lakásfenntartó szövetkezetnek nem volt tudomása arról, hogy április óta bonyolultabbá váltak az üvegpótlások. Vélemé­nyük szerint jobb megoldást jelentett volna, ha az érintet­teket — így a lakásfenntartó szövetkezetek illetékeseit is — megkérdezik a döntést hozók. A gazdasági vezető szerint a cikkben is említett vissza­élésekre az alkalmat az Üvegfeldolgozó Kisszövetkezet te­remtette meg azzal, hogy a leszabott üvegeket az épületek különböző helyiségeiben helyezi el, miközben a kiszállítás és a munka elvégzése között hetek telnek el. Nem egyszer megtörténik, hogy az üveget idegen személyek elviszik. Gede László érthetetlennek tartja az Üvegfeldolgozó Kis­szövetkezet munkamódszerét is. Példaként említi, hogy az Ifjúság körút 51. és 61. sz. lépcsőházakban a fóliával bera­gasztott ajtókban nem pótolták az üvegeket, egy másik ajtó­ból viszont — amelynek csak a sarka volt megrepedve — az üveget kitörték és újra üvegezték. A legfontosabb az lenne a lakásfenntartó szövetkezet gazdasági vezetője sze­rint, hogy az illetékesek üljenek tárgyalóasztalhoz, és szü­lessen az ügyet előrevivő döntés. Szerkesztői üzenetek Bozsóki Ilona, Bukta Lász­lóné soproni, Venczel Klára mosonmagyaróvári, Farkas­­né Király Edit gyömörei, Ba­logh Lajos péri, Tiszai Kál­mánná, Csengeti Tóbiás, Vil­mos László, Magyar Viktor, Bencze Zsoltné, Szilágyi Jó­zsef, Bné Gyarmati Andrea győri olvasóinknak levélben válaszoltunk. Erlicz Gyula konyrétalapi, Czizmadia Jánosné fertődi, Kulcsár Ottó, Dani György­­né mosonmagyaróvári, Fuchs János, Ritter Kláris, Horváth Eszter soproni, Nagy Ákosné, Berta Sándor, Virágh Balázsné, Küster Er­zsébet Csalogány Béláné győri lakosok ügyében az il­letékesek segítségét kértük. Zólyomi Zoltánná felpéci olvasónknak üzenjük: a túl­zott összegű áramdíjának reklamációjával már foglal­kozik az ÉDÁSZ győri üzem­­igazgatósága. Mint bizonyá­ra tapasztalta, a kifogásolt áramszámlát az üzemigazga­tóság bekérte és helyesbítés után a téves összeget címé­re visszautalják. Reklamáci­ójának korábbi elintézését az ügyintéző váratlan és sú­lyos betegsége akadályozta. T­óth Lajosné tényői levél­írónknak a gyermekgondo­zási segélyt visszamenőle­gesen elszámolta a Nyugdíj­­folyósító Igazgatóság és ja­nuár 1-től folyamatosan fo­lyósítja. Horváth István győri ol­vasónkkal közöljük: a Mun­kásőr u. 4. sz. alatti lakó­házak beázását az IKV a tervező és a kivitelező bevo­násával többször helyszíni szemlén vizsgálta. A szak­emberek azt állapították meg, hogy a nedvesség az építés időszakából maradt a födémben. Ezt követően az IKV a födémet megfúrta, hogy az esetlegesen így fel­gyülemlett víz gyorsan eltá­vozhasson. Ez a megoldás azonban nem vezetett ered­ményre. Az ingatlankezelő 1983. október 28-án felszólí­totta a GYÁÉV-et, hogy a szigetelést műszeres úton vizsgáltassa meg, és a­­ be­ázást november 30-ig szün­tesse meg. A GYÁÉV azon­ban kötelezettségének a mai napig nem tett eleget, ezért az IKV ismételten felszólí­totta a teljesítésre. Ameny­­nyiben a felszólítás nem ve­zet eredményre, az IKV pe­res­ úton érvényesíti követe­lését. Székely Balázsné győri la­kos panaszát a mentőszerve­zet vezető főorvosa kivizs­gálta. A mentő betegszállí­tásra van rendszeresítve és a kapcsolt szállítások miatt — több beteget szállítanak egyszerre — nincs mindig hely a kísérők számára. Saj­nos a mentőgépkocsik és a dolgozók létszáma nem teszi lehetővé, hogy­­minden bete­get külön szállítsanak. A jobb munkavégzés érdeké­ben ezúton is kérik a men­tőszervezet dolgozói, hogy a kivizsgálásra vagy ellenőr­zésre szállítandó betegek fel­öltözve, lakásukban pihen­ve várják a mentőgépkocsit. Olvasóink írják „Áldás lennről Két hónapja bejelentettem, hogy beázik a lakásunk. Megvizsgálták és a régi be­ázásra hivatkoztak, ami 1982 októbere táján történt. A hi­bát akkor helyrehozták. Saj­nos azóta háromszor kértem a lakásszövetkezetet, hogy vizsgálják ki panaszomat. Azt válaszolták, hogy tárgyaljak a VERTIKAL Építőipari Szö­vetkezettel, mert velük van szerződésük. Eddig a kapcso­latot nem sikerült felvennem a szövetkezettel. Szeretném, ha ügyem mielőbb rendeződ­ne és nem kellene attól ret­tegnem, hogy családom va­lamelyik tagját áramütés éri. (Feuchtner József: Győr, Ba­csó Béla u. 71. X. em. 56. ajtó.) Húszból négy Már jóval a karácsonyi ün­nepek előtt megvettem a csil­lagszórót és a lakás legszá­razabb helyén tartottam. Gondoltam, hogy még az ün­nepek előtt kipróbálom. Igyekezetem hiábavaló volt. Amikor meggyújtottam, csil­lagot nem szórt, csak végig­égett a szál. Tovább próbál­koztam, de a 20 darabos cso­magból csupán 4 darabot si­került ..szikráztatni”. (Stip­­kovits Éva, Kimle, Felszaba­dulás u. 53.) toporgó utasok December 27-én a szokott időben indultam munkába. Hetedmagammal pontosan másfél órát toporogtam a győrsövényházi ,,alsó”* busz­megállóban a Markotabödö­­géről 5.10 órakor induló já­ratra várakozva. Ez a busz évtizedek óta közlekedik ka­rácsonykor, sőt még a nyári iskolaszünetben is. Most p­e­­dig minden értesítés és tájé­koztatás nélkül leállították. Ezzel a járattal sokan uta­zunk naponta munkahe­lyünkre. Fogalmunk sem volt, hogy miért nem jön a busz. Meg kellett várnunk a késve érkező következő jára­tot, s így valamennyien tete­mes késéssel értünk be mun­kahelyünkre. Rajtunk kívül más községekben is várták a szóban forgó járatot. Időköz­ben megtudtuk, hogy busz a két ünnep között nem közle­kedik, így szabadságot kellett kivennünk. Már akinek ma­radt szabadsága. (Pozsgai László, Győrsövényház.) Antennák a tetőn A megyeszékhelynek ki­emelt városrésze a műemlé­kekkel teleépített Káptalan- domb. Az 5. számú ház la­kóinak régi sérelme, hogy a város szívében a házuk tevé­jén tévéantennákból valósá­gos karácsonyfa erdő van. Tavaly kérelmezték, hogy őket is kapcsolják be a köz­ponti tévé-antennarendszerbe. Hamarosan választ is kaptak: kérésük jogos, a munkát 1983 első negyedévében el­végzik. Azóta eltelt az év, de az igyekezetnek eddig nincs látszata. Kéziratokról üzenjük „Halászi". Fecskékről, var­jakról, őszi szelekről szólnak a versei. Szerény írások, Ön­nek nem hivatása, nem mes­tersége a költészet, de ter­mészetszeretet, emberi me­legség árad a szóképeiből. Két remek sorát külön ízlel­gettem: „Fecske mama lec­két ád, / Fiókái hallgatják.” Jó a muzsikája ennek a két sornak. „Lesz-e még?”. Nem hi­bás, így írjuk ezt a szót, a ,,lesz"-t. Ön hosszú sz-szel írta (ssz) a jeligéjében. Egyébként szép az írása és szépek a gondolatai. Félel­mes összefüggést sejtet meg például ebben a sorban: „Bí­zom a mában, tán holnapig elér.” Sokan bízunk és fára­dozunk érte, hogy minden ma folytatódjék a jobb hol­napokban. Kérem, verseljen kedvére, vagy fogalmazza meg gondolatait, akár prózá­ban. Szebb időtöltést nem ajánlhatnék. „Gyöngybagoly”: Körülbe­lül így gondoltam. Az ön látásmódja, leírókészsége, mesélő kedve ebben a műfaj­ban érvényesül. Ha vannak még ilyen történetek az em­lékezetében, örömmel olvas­nánk, és ahogy fogalmazás közben gazdagodik, csiszoló­dik az íráskészsége, gondol­hatnánk közlésre is. „Lin”: A „Haszon” című verse a jobb. Meggyőzően érvel az atom fegy­ver­kezés ellen, egyszerű versformá­ban, itt-ott gyakorlatl­anul. Ha bővebben beszélgethet­nénk, elmondanám, hol nem követhetem. Könyörgő sorait például, igazságunk hitében, erőteljes követelésnek olvas­nám szívesen. De hogy erre a gondolatra késztetett fő verse, öné az érdem. Jól te­szi, hogy ír. .B. (.,)

Next