Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-01 / 26. szám

A Szolnok megyei Tanács Hetényi Géza Kórháza egyik belgyógyászati osztályán megkezdték a széndioxidos ködkamrával való kezelést. A ködkamrát elsősorban az alsó végtagi krónikus érszívkülesös megbetegedések kezelésére és a szívinfarktusok utókezelésére alkalmazzák. N * I Tűzoltó leszel !Óvodások a laktanyában Nagy szenzáció, volt minap a mosonmagyaróvári tűzoltó parancsnokságon! Megszállták az óvodások. Hatvan leendő tűzoltónak való kisfiú és kislány csodálta tágra nyílt szemmel azt a „soronkívüli” pedagógust, aki két nyelven beszélt. Értette a tűzoltókét is, meg az óvodásokét is. Avatatlan hogyan is értené, hogyan is érthetné azokat a jeleket, amiket a beavatottak már értenek? A riasztó csengőt, az „ősrégi kolompot”, a gombnyomásra nyíló utcakaput, a szavak nélkül is kitáruló „szezám ajtót”, amely mögött megjelentek a mentőcsónakok, a fecskendők öcsik, no és persze azt, hogy a rövidnek tűnő létra egyetlen kar megbillentésére hogyan nyúlik hosszúra, fel a magasba, akár egy varázslatos mesében ... — Ez itt a tűzoltólétra .. . igaz meg ott mellette a világ legügyesebb terepjárója . . . Ha megreked a sárban, odakötjük a fához és kihúzza önmagát. .. Ha bajba kerültök, ne féljetek! Csak szóljatok a tűzoltó bácsiknak és ’■ mi jövünk ... — mondja az alkalmi pedagógus olyan lelkes buzdítással, hogy az apróságok úgy állják körül akár a köti őst a kiscsibéi. Ki az alkalmi pedagógus? Szabó Jenő, aki már nagypapa korú, és harminckét esztendeje eszi a tűzoltók kenyerét. Az óvodások nyelvét csak három év óta beszéli, mert Prohászka Imre, az akkori tűzoltó parancsnok kitalált egy jó mókát és valamennyi tűzoltója egyet értett vele. Mi volt a móka indítója? ! Az egyre szaporodó gyermektűzesetek ! ! Mi volt maga a móka? Apróságaink szórakoztatása, pontosabban szórakoztató tanítása, nevelése. Játszva megismertetni velük a valóságot, a tűzoltóság nélkülözhetetlen és életmentő munkáját, bővíteni ismereteiket, közelebb kerülni eszükhöz, szívükhöz, pályaválasztási lehetőséget kínálni nekik a jövőre ... így jegyezték el egymást a mosonmagyaróvári tűzoltók, a kisiskolások és az óvodások. Nem tudják ezt igazolni okmánnyal, szocialista szerződéssel, de az igazság kétségtelen: évente több, mint ezer kisfiú és kislány pillanthat be a tűzoltók, számukra mesébe ülők igen fontos világába. És hogy jól pillant be, az megint kétségtelen. A parancsnokság folyosóján anynyi kedves, bájos, mosolyra fakasztó és elgondolkodtató színes ceruzarajz van, hogy érdemes azokat megszemlélni, arról beszélni. Mit látott a kisgyermek abból, amit vele a felnőttek meg akartak láttatni? Mindent! A házakat és vagyontárgyakat óvó tűzoltót, a nagymamát kimentő tűzoltót, a bölcsődéseket féltő tűzoltót, a karácsonyfa lángjait oltó tűzoltót, azt az embert, aki ha nem volna , szegényebb és bizonytalanabb lenne a gyermekvilág, az élet. A megnyerő rajzokat, amelyek a látogatások nyomán születtek eddig, csak kiállították, készítőiket megdicsérték. Az idén azonban közelebb lépnek a gyermekszívekhez a tűzoltók: a legszebb rajzokat, a legjobb színezéseket, a legügyesebb jövőbelátókat megjutalmazzák : egy-egy szép, értékes mesekönyv lesz a díj, és a köszönet azért, mert bekukkantottak a tűzoltók világába és meg is örökítették azt úgy, ahogy a kis művész a helyszínen látta. A rajzokból kitetszik: a legtöbbnek a csúszda tetszik — emeletről a földszintre, a garázsba ahonnan hatvan másodperc alatt indulni kell a helyszínre. Búcsúzás előtt az alkalmi pedagógus megkérdezi a kicsiket : — Kik akarnak tűzoltók lenni? A gyereksereg kézerdővé válik. Lehetetlen megszámlálni. A nagypapa tűzoltó fordít a szón: — Ki nem akar tűzoltó lenni? Először esek egy, aztán kettő, aztán tizenkét kislány jelentkezik . .. Egy kislány menti a helyzetet: — Én eddig úgy gondoltam orvos leszek, de mégis eljövök tűzoltónak. I — Sindular — 4 KIXMPOU) JOHAN BÁCSIRÓL a nem helybeli körülbelül csak annyit hallott, mint egy óvodás gyerek az első tölcsér nélküli magyar gramafonról, amit Eufontnak hívtak, vagy effélének. Aki Mosonmagyaróváron a Birka csárdát keresi, meglepődik, hogy a Borostyánhoz irányítják, de nincs tévedés, ne hitetlenkedjék az idegen. A vendéglátó egység helyén valamikor birkahodály volt, lett ott nyári italmérés, később meg — a környékbeliek kívánságára — vendéglő, étterem. De nem a Birka nevet kapta, valakik nagy címadó kedvükben mást találtak ki, bizonyítva, hogy finomabban cseng a fülnek a borostyán, a karélyos levelű növény, az óvilág cserjéje. Az örökzöld százesztendős korában virítni tudja, akkor-e, vagy mostanság ez a jelenleg még szerződéses üzemeltetésű üzlet, ahol azért annak, aki kedveli, készítenek birkagulyást, pörköltet. A főszakács — Rácz József — csirkemellel bajlódik, karajt csontoz, közben ideges kicsit, el ne rontsa az ételt, merthogy felel érte. Azt mondja, Lébénymiklósról jár be, harmadik esztendeje főszakács a Borostyánban, vegyes tüzelésű tűzhelyen főznek, kilencven literes fazekakban csinálják a levest, a helyettes Gösi Gézáné, a kézilányok: Horváth Károlyné, Egri Antalné, Szlamka Elemérné. Szidták-e a vendégek? Előfordult, ugyebár a szájíz nem egyforma, különböző, akárcsak az ízlések és a pofonok. Az előfizetések száma négyszáz, nyáron négyszázötven körül alakul, akad a vendégek között olyan — miért ne akadna? —, ha nem szeret valamit, rámondja, rossz. Könnyű úgy! Innen hordják az ebédet a konzervgyárba, a tejüzembe, a tűzoltókhoz. Hat— hétezer forintot keres a főszakács — 1960-ban szabadult a vendéglátóipari vállalatnál —, sovány férfi, kedvenc étele nincs, negyven éves, a JOHÁN UTÓDAI séfsapkát nem szereti viselni, az apja pék volt Szentmiklóson, az anyja tényei. Időbe kerül, mire a tűzhelyen felforr száznyolcvan liter húsleves, közben Rácz József felemlegeti Benkovics Johánt, a város egyik híres szakácsát, annak idején dolgozott a keze alatt, a Széchenyi étteremben. Egy biztos, tudott főzni a mester, a hidegtálaktól kezdve mindenhez értett, legjobban a babfőzeléket szerette kövér marhahússal. Talán így: két—három kanál libazsírral, két deci tejföllel, egy fej vöröshagymával, egy cikk fokhagymával. Mosonban, a Zöldeknél volt főszakács. Mit főszakács! Egy isten! Népszerű, szigorú ember, sokat foglalkozott a fiatalokkal, aki rosszalkodott, annak a főzőkanállal odaigazított, a pincértanulóknak mindig dugott valamit. Tizennégy vagy tizenöt éve halt meg, a miklósi temetőben nyugszik, a fia mellette. Amit a mesterségből tudott, semmit nem vitt magával. Ennyi az emlék Johán bácsiról a Birkában, illetve a Borostyánban, ahol az ember, a betévedő kólát iszik, nem pedig armagnacot, pedig az állítólag egy kitűnő francia konyakfajta, érett szilvákat tesznek bele magastól, aztán esztendőkig állni hagyják. A gyümölcs átveszi az ital ízét, és fordítva. Ivott már armagnacot? Kérdezném még a főszakácstól, de elmegy, itthagy. Igaza van, várja a munka, tizenegyre készen kell lenni mindennel, nyitják az ajtót férfiak és nők, cipelik azéthordókat ide a vendéglőbe amit ha valaki Birkának mond, nem gúnyból teszi, csak megszokásból. Abból a távolságból, ahonnét az emlékezete szól, akár az épület környékét, akár Johán bácsit idézve. Mintha azt mondanák a betérőnek: kocsonyát csakis és kizárólag ecettel meghintve kell enni. Így aztán kellőképpen előkészítik a vendéget arra, hogy csudálatos történeteket hallhat odabenn, tálalási módokról, szokásokról, korántsem titkos tudományokról, még a szalonnanácolásról is, ha rászán egy kevés időt. Hanem a történetek nem kerülhetnek egy kalap alá, talán csak a főszakácsok. Mosonmagyaróváron vagy Győrben, a hely igazán nem számít. Joó József A közegészségügyi szolgálat jelenti Körkép Kapuvárról Az elmúlt héten ülést tartott a kapuvári városi tanács végrehajtó bizottsága A szakemberek számos egyéb téma mellett megvitatták a város élelmiszer kereskedelmi, vendéglátóipari és közétkeztetési egységeinek közegészségügyi állapotát. A vita alapjául a kapuvári Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat rendszeres ellenőrzéseinek tapasztalatai szolgáltak. A KJSZ 1979 óta csaknem ezer vizsgálatot végzett. Az összefoglaló jelentést a vezető főorvos, dr. Amberger Erzsébet ismertette a végrehajtó bizottság tagjaival. Ezer vizsgálat Kapuvár élelmezésegészségügye legutóbb 1978-ban került önálló témaként a tanács végrehajtó bizottságának asztalára. Az akkori beszámoló összefoglalója szerint a létesítmények korszerűsítésére, a meglévő hiányosságok felszámolására van szükség a lakosság egészségének megvédése érdekében. A közegészségügyi szolgálat csaknem ezer vizsgálatának öszszegzése 1984-ben sem más. A hiányosságok nem tűntek el, s jórészük csak fejlesztéssel, korszerűsítéssel orvosolható. Nem csupán a város boltjainak, vendéglőinek, közétkeztetési helyeinek higiéniás állapotáról van szó. A vizsgálatok kiterjedtek az élelmiszerek minőségére, az előállításukhoz felhasznált nyersanyagokra és adalékanyagokra, a csomagolásra, a gyártási technológiák mozzanataira, a szállításra és a tárolásra is. Az ellenőrzések tervszerűvé váltak s elsősorban a megyei KÖJÁLL laboratóriumának jóvoltából szakszerűbbek és korszerűbbek lettek, azért elfogadható körülményeket. A felismerés természetesen nem elég: nemrégiben több mint kétszázötven kereskedő és vendéglátó szakember iratkozott be a szolgálat egészségügyi tanfolyamára. A jó példák közé kívánkozik a bevásárlókosarak folyamatos és igényes tisztítása, valamint az is, hogy szaporodnak Kapuváron a korszerű ABC-áruházak. Ikiles nélkül A kapuvári Közegészségügyi Járványügyi Szolgálat a boltok mellett az ott kapható árukat is rendszeresen ellenőrzi. A tej és a tejtermékek mikrobiológiai vizsgálatai például kimutatták, hogy a minták harmada kifogásolható minőségű. Ha csak a tejnél maradunk, elvétve találunk ,minőségileg elfogadható minősítésű mintát. A tejet és a tejtermékeket nem hűtőpultról árusítják, s nincs megoldva a hűtőkocsis szállítás sem. Jobb a helyzet a hús és hentesáru szállításánál, értékesítésénél. Az áfész húsüzeme kialakította hűtőláncát, s jól felszereltek a város húsboltjai is. Kenyérrel és pékáruval a Kapuvári Sütőüzem látja el a várost. A szolgálat jelentése szerint a szállítás feltételei jók s a forgalmazási gondok csak a hagyományos vegyesboltokban mutatkoznak. Mostohagyerekek ek A kapuvári vendéglátóhelyek jórésze nemrégiben került szerződéses üzemeltetők kezébe. A váltást szinte mindenütt felújítások, korszerűsítések követték. A szolgálat vizsgálatai éppen ezért többnyire csak olyan hiányosságokra akadtak, amelyek az üzletvezetők, a dolgozók hibájából származtak. A város tizenhat, jelenleg működő vendéglátóhelye közül négy rendelkezik főzőkonyhával s három vállalkozik közétkeztetésre. A két nagy közül évek óta kifogástalan a tanság higiéniája, míg a Gulyás étteremben a zsúfoltság, a nagy forgalom és a munkaerőgond okoz bajokat. Az ipari üzemek, az iskolák, az óvodák, valamint a kórház, a bölcsöde és az öregek otthona konyhái több mint háromezerötszáz kapuvárit látnak el meleg ebéddel. A KISZ szakembereinek véleménye szerint szinte valamennyien elégedettek lehetnek. Különösen az iskolai konyhák személyzetének lelkiismeretessége, jó egészségügyi szemlélete érdemel említést. A közétkeztetés terén komoly gondokkal csak a központi óvodai főzőkonyha küzd. A háromszázhatvan óvodás gyermeket ellátó, kétszáz adagos konyha elemi hiányosságai beláthatatlan következményekkel járhatnak! Pénzre van szükség, hisz itt már nem segít a bírság, amelyből egyébként szép számmal kijutott az elmúlt években kereskedőknek, vendéglátóknak, gyártóknak egyaránt. G. J. Kis boltok nagy gondjai Kapuvár élelmiszerboltjainak többsége régi építésű, korszerűtlen, kis alapterületű. Rossz adottságaik szülik a hibáikat is. Hiányos a hűtőkapacitás, nem oldható meg az áruk elkülönített tárolása, szennyeződésektől való védelme. A helyiségek padlózata, fala piszkos, és túl nagy a különbség az eladótér és a raktárak állapota között. A boltok többségében nincs melegvíz, általában elmarad a szeméttárolók tisztítása és fertőtlenítése. Az egészségügyi szolgálat szakemberei szerint az öreg boltokban az indokoltnál is több a gond. Egy-egy jó boltvezető csodá,kát nem tehet, de teremthet Csongrád megye Fejlesztik a tanyai turizmust sitják egy-egy lakószobájukat. Tavaly mintegy félezer városi lakos töltött hosszabbrövidebb időt a mezőgazdasággal foglalkozó Csongrád megyei emberek portáin. Az idén lényegesen több turistának akarják lehetővé tenni, hogy megismerkedhessen az alföldi táj szépségeivel. Nádfedeles, gémeskutas, petróleum lámpákkal világított tanyák, fürdőszobával jégszekrényekkel korszerűen berendezett külterületi házak és Tisza-menti horgásztanyák egyaránt bérelhetők lesznek. Akik Ásotthalom környékét választják, betekintést nyerhetnek a szőlő- és gyümölcstermesztés munkálataiba, kirándulhatnak a közeli erdőbe, ahol tornapálya várja őket. A domaszéki tanyákon nyaralók nemcsak az állattartással kapcsolatos munkákat figyelhetik meg — a városi gyermekek nem kis örömére —, hanem fürödhetnek is a közeli Mórahalom melegvízű fürdőjében. Szatymár mellett egy lovasiskola sportolásra ad lehetőséget. A Szeged Tourist az idén Mártélyon is bérel lakószobákat, ott a Holt-Tisza partján levő strand kínál pihenést a turistáknak. A tavalyi sikeres kezdet után az idén tovább fejlesztik a tanyai turizmust Csongrád megyében. A Szeged Tourist Idegenforgalmi Hivatal munkatársai már járják a falvakat, tanyákat, azokat a gazdákat keresik fel, akik hajlandók arra, hogy a nyáron vendéglátással haszno Felavatták Szász Péter szobrát Felavatták Szász Péter Balázs Béla-díjas filmrendező mellszobrát — Morell Mihály érdemes művész alkotását — kedden a MAFILM központjában. A neves alkotó halálának első évfordulóján Bacsó Péter filmrendező mondott emlékbeszédet 1984. február 1. szerda