Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-08 / 32. szám
A Badacsony vidéki Pincegazdaság győri üzemegységében megkezdte a termelést az újonnan kialakított borpalackozó gépsor. Naponta 10 ezer literes asztali bort töltenek a kereskedelem részére. A gépsorral a megnövekedett exportfeladatokat is növelni kívánják. Emberek, események, épületek Vetélkedő a városról A résztvevők száma 747 A valóságot tükrözi az a régi megállapítás, amely szerint azok tudják igazán szeretni városukat, szűkebb pátriájukat, akik ismerik is azt. A Hazafias Népfront Győr városi Bizottsága, a KISZ Győr városi Bizottsága, Győr város Tanácsa, valamint a Győri Városszépítő Egyesület az említettek jegyében hirdette meg tavaly május 30-án Emberek, események, épületek címmel egy várostörténeti vetélkedő megrendezését. A vetélkedők három kategóriában vehetnek részt: az általános iskolák VII—VIli. osztályainak diákjai, a közép- és főiskolák csapatai, valamint a felnőtt csoportok, munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok tagjai, akik Győr történetében haladó szerepet játszó győri polgárok életéről, tevékenységéről, Győr történetében kiemelkedő eseményekről, sorsfordulókról, valamint Győr történetét őrző jellegzetes épületek, utcák, terek történetéről szerzett ismereteikből tesznek tanúbizonyságot. A nevezési határidő: 1983. október 1. volt. Belovitz Károly, a HNF Győr városi titkára tegnap elmondotta, hogy soha nem látott érdeklődés van a vetélkedő iránt. A felnőttek kategóriájában 142 háromhárom személyes csapat jelentkezett, többi között a Rabatextből nyolc szocialista brigád, a Gardéniából, az Ingatlankezelő Vállalattól négy, illetve öt csapat. A Graboplastból tíz csapat. (A jelentkező 25 csapat kiválasztására a vállalatnál vetélkedőt kellett tartani). A városi tanács szervezési és jogi osztálya, a KSH, a SZÜV dolgozói hasonlóképpen nagy számban jelentkeztek. Több győri általános és középiskola tanárai is beneveztek a vetélkedőre. Az általános iskolákból 50, a középiskolákból 57 csapat akar tanúbizonyságot tenni városszeretetéről. A rendezőség a felkészülést előadásokkal és filmvetítésekkel segítette. Pernesz Gyula, dr. Gecsényi Lajos, dr. Göcsey Imre, dr. Winkler Gábor, Balogh József, dr. Sáry István tartottak hat előadást Győrről, valamint a város életében jelentős szerepet játszó híres győriekről. Salamon Nándor művészettörténész pedig diakopekról mutatta be Győr műemlékeit. Az előadásokat hangszalagra rögzítették és a megyei könyvtár hangtárában bármikor rendelkezésére állnak az érdeklődőknek. A vetélkedőre ugyancsak benevezett a posta műszaki brigádja, ők saját maguk vették hangszalagra az előadásokat és használják a felkészülésre. A felnőttek középdöntőjét február 28-án Győrött, délután 14 órakor hat helyen rendezik. Ugyanezen a napon három helyen lesz a középiskolások középdöntője. Az általános iskolások középdöntőjét március 2-án délután két órakor ugyancsak három helyen rendezik meg. A döntők időpontja 1984. március 28., 14 óra (győr felszabadulásának napja). A felnőtteké az Ady Endre Művelődési Házban lesz. A zsűri elnöke dr. Lakatos László, az MSZMP Győr városiizottságának első titkára. A középiskolások döntőjének színhelye a HNF új székházának díszterme. A zsűri elnöke Vadász Anna, a HNF megyei titkára. Az általános iskolások versenyének döntőjét ugyancsak március 28-án 14 órakor az Úttörőházban tartják, a zsűri vezetője Orbánné dr. Horváth Márta, a városi pártbizottság titkára lesz. ..SALVE" — köszönti az Idegent a nagylózsi barokk kastély bejárati kövezetén kirajzolódó felirat. Kinn, a kastély udvarán a szökőkút már évtizedek óta hallgat, bent pedig a szociális otthon megszokott élete zajlik. A lépcsősort finom ívű fakorlát szegélyezi: nem illik a falon terpeszkedő subához. Készítőjének talán már kinn domborodik a sírja a nagylózsi temetőben . .. Szelíd tekintetű, vaskos markú férfi igyekszik fölfelé a lépcsőn, néhányan bólintanak neki az öregek szomorkás főhajtásával. Már ismerik a nuhr-vidéki vason- őt aki visszatért megnyugodni hazájába. (Lelőni: legszívesebben sírna, 'ló sírni tudna.) Negyvenhárom éves koromban mentem ki a feleségemmel az NSZK-beli Essen- Staligbe '— mondja Kardos József. — Addig soha nem emeltem 120 kilós „Jahnékat*’. Tisztességes suszter voltam itthon, még a hadifogságban is csizmákat foltoztam. Aztán úgy elröpütt a huszonhat év, mint egy rossz álom. Amíg keményen dolgoztam az Augustengels firmának, addig fizetett is. De gyökeret ereszteni sohasem tudtam. Talán mert nem születhetett gyermekünk. A feleségem sem találta a helyét, pedig ő már itthon is jól beszélt németül. A sors nem volt kegyes hozzá, súlyos cukorbajban szenvedett, és néhány évvel ezelőtt meg is halt. Koporsóban hozattam haza. — Amikor elvesztettem őt, teljesen egyedül maradtam. Nem tudtam már úgy dolgozni, mint régen, pedig a markom még mindig erős — emeli fel az öklét. — Először feladtam az önálló házrészünket, mert nem tudtam fizetni a bérleti díjat. Végül már egyetlen kis szobában laktam. Onnan kerültem az ottani szociális otthonba, a Heimbe. Az ellátásra nem panaszkodhatom, de a társaim nem fogadták be maguk közé. Mindig csak arra gondoltam, otthon még meghalni is jobb. Joseph Kardos egy napon úgy döntött, hogy hazajön. Most már egyáltalán nem panaszkodhat. Két óriási bőröndjében a ruhatárát is idecipelte. — Sétálni megy Ferkó? ■— kérdezi egyik szobatársától. Meg sem várva a választ, maga bólogat. — Já, Já! Bizony öltözz föl, hideg van! — A Ferkónak említett pedig csak mosolyog rajta, mert furcsa a „szöpedies” tájszólás keverve a német szavakkal. — Amikor a határhoz értem, se magyarul se németül nem tudtam megszólalni. Sopronban egy IBUSZ-lakásban laktam heteken keresztül. Sokat viaskodtam magammal, még nem tudtam mit tegyek. Aztán az egyik nap a háziasszony elmesélte, hogy van itt, Nagylózson egy szép szociális otthon. KARDOS JÓZSEF a nagylózsi szociális otthon első, (egyelőre) NSZK állampolgárságú lakója. Volt munkahelyéről 479 márkát kap havonta, ez kilencezer forintot tesz ki. Mire költi? Csak a vállát vonogatja. Néhány nappal ezelőtt folyamodott magyar állampolgárságért újból. Talán társakat és otthont talál a Ruhrvidéki vasöntő. —Kuntz— A nagylózsi szociális otthonban otthonra talált a Kuhr-vidéki vasöntő A pisztoly meg van töltve... Mikor használ(hat)ja fegyverét a rendőr? Ha ránézünk az egyenruhás, szolgálatban lévő rendőrre, a szolgálati táskája és a bal oldalon lógó gumibot mellett alig tűnik fel a jobb oldali, kis furcsa formájú bőrtok Hogy mit rejt, persze mindenki tudja — hiszen a nyiladozó értelmű kisfiúk elsőszámú vágyálma az ilyen játékszer. . Ám a rendőrök számára természetesen nem játék. S még csak nem is afféle ijesztgető eszköz, abban töltények is vannak , ha a helyzet úgy kívánja, a pisztolyt elő kell venni... A fegyverhasználat szabályai: egy több mint húszéves törvényerejű rendelet, s az arra épülő belügyminiszteri rendelet kis könyvecskében olvashatók. Minden rendőr betéve tudja, miként a rendelet értelmezését magyarázó utasítások tömkelegét is. A ,,civilek” ebből a szabályzattömegből érthetően vajmi keveset ismernek, ezért — később olvasható indokaink miatt — néhány főbb gondolatát érdemes kiemelni. A Magyar Népköztársaság rendőrségének joga és kötelessége, hogy kivételesen indokolt esetben fegyvert használjon, ha ezt a törvényesség következetes érvényre juttatása, a közbiztonság, a közrend és az állampolgárok jogainak védelme, valamint a bűnözés elleni küzdelem feltétlenül megköveteli. Így hangzik a leglényegesebb megállapítás. S tegyük mindjárt hozzá: ...a rendőr a fegyverét csak végső esetben használja, ha az a feladatának teljesítéséhez elkerülhetetlenül szükséges. A törvény részletesen felsorolja azt, is, hogy mikor kerülhet sor a fegyver használatára. Néhányat az indokok közül. Ha mások életét vagy testi épségét kell megóvni, illetve súlyosan veszélyeztető támadást kell elhárítani; ha hatósági őrizetből megszökött személy kézrekerítése a feladat; ha a rendőr élete, testi épsége vagy személyes szabadsága ellen intéznek támadást. A közel sem teljes felsorolás kapcsán meg kell jegyezni: a fegyverhasználati kötelesség elmulasztása éppen olyan súlyos hiba a rendőr részéről, mintha indokolatlanul használná a fegyverét! Persze, az esetek túlyomó többségében nem rántják elő azonnal a fegyvert. Ha van rá mód és idő, akkor felszólítás, segítségkérés, más kényszerítő intézkedés a sorrend, s aztán a figyelmeztető lövés. Csak a végső esetben jó a célzott lövés, de annak sem az emberi élet kioltása a célja, hanem a veszélyes személy ártalmatlanná tétele. Az előírások azt is tartalmazzák, hogy amennyiben a rendőr fegyvert használ, valamennyi esetben a területileg illetékes katonai ügyészi szerv vizsgálja ki az eseményt. ★ ★ ★ Nos, nem azért hozakodtunk elő ezzel az, egy napilap hasábjain meglehetősen ritka témával, mintha a rendőri fegyverhasználat oly sűrűn fordulna elő. Országosan sem gyakori, megyénkben is évek telnek el, amíg rendőr használja a fegyverét.. . Hogy mégis szólunk, azt az indokolja, hogy megyénk területén januárban két alkalommal is lőni kellett a rendőrnek. Szerencsére nem emberre!Itt kell tudni, hogy fegyverhasználatnak csak a fegyvernek személy elleni szándékos alkalmazása minősül — függetlenül attól, hogy okozott-e sérülést. Tehát az sem fegyverhasználat, ha a lövés — vagy figyelmeztető lövés — allatra vagy tárgyra irányul.) Január 4-én Jánossomorján egy idegbeteg ámokfutót kellett megfékezni. A gépkocsit vezető szerencsétlen fiatalember gyalogosok — köztük óvodás csoport — életét, testi épségét,veszélyeztetve száguldozott a községben. Először megpróbálták eltorlaszolni az útját. Gyorsan elrendelt intézkedéssel egy tucat teherautóval próbálták útját állni. Életveszélyes ,,mutatvánnyal” kerülte ki őket. Ekkor a rendőrautó a nyomába eredt. Minden igyekezet ellenére sem sikerült a száguldozót megállítani, s ekkor előbb a bal hátsó, majd a bal első kerekét lőtték ki. Jellemző a gépkocsit vezető ámokfutó idegállapotára, hogy a ronggyá szakadt gumikon még vagy tíz kilométert autózott. Megállítása után is csak többen tudták lefogni, hogy kórházba szállíthassák. A másik eset Győrött történt január utolsó napjának délutánján, a Bem tér környékén. A szolgálatát teljesítő közlekedési járőrt megállítván egy trabantos elmondta, hogy két rabruhás embert látott a szomszéd utcában. A rendőrök hamarosan meg is találták a két férfit, s melléjük érve, megállásra szólították fel őket. Erre ketten kétfelé futottak. Az egyiknek nyomába eredt a törzsőrmester, a törvényszerű figyelmeztetés után a levegőbe lőtt. Erre állt meg a futó alak.Rövidesen a társát is elfogták. Egy külső munkahelyről szöktek ki, ahol többedmagukkal mint szabálysértési elkövetők dolgoztak. Mint elmondták, haza akartak látogatni...) ★ ★ ★ Két eset. Nem szorul magyarázatra a rendőrök magatartása. Látnivaló: amikor szükséges, kikapcsolják a pisztolytáskát.... Valamennyiünk érdekében. es. a." Győrtől Győrig Díszdoktorrá avatták dr. Szabó Józsefet ..4141 sor, 34 620 szó és 406 028 betű” — az említett számok Madách Imre Az ember tragédiája halhatatlan remekére vonatkoznak. Dr. Szabó József nyugalmazott evangélikus püspök és irodalomtörténész egész életét erre a műre áldozta, népszerűsítette. Egész életén át gyűjtötte a Tragédia különböző kiadásait, fordításait. A világ minden táján ismerik, becsülik és tisztelik. Ha Az ember tragédiája valahol tőlünk több ezer kilométerre megjelent, bármilyen nyelven, mint például legutóbb héberül, néhány hét vagy hónap elteltével a győri Xantus János Múzeumba, dr. Szabó József címére is megérkezett a könyv. Nemcsak a fordítások, hanem ahogyan Pilinszky János írta „egy nehéz sorsú kis nép morális ereklyéjéről”, a róla a világ minden táján megjelent ismertetések, méltatások, kritikák is birtokában vannak. Vasárnap délután Győrbe, az evangélikus öreg templomba bensőséges ünnepre invitálták a győri irodalombarátokat és lokálpatriótákat. Az Evangélikus Teológiai Akadémia Madách Imre Az ember tragédiája című remekművének kutatása, terjesztése, propagálása és nem utolsósorban irodalmi munkássága elismeréseként díszdoktorrá avatta dr. Szabó Józsefet. Eljött az ünnepségre dr. Káldy Zoltán püspökelnök, Horváth Antal megyei egyházügyi titkár, dr. Dávid Lajos, a Xantus János Múzeum igazgatója, valamint Belovitz Károly, a Hazafias Népfront városi titkára. Az ősi szokás szerint latin nyelven megtartott ünnepségen a díszdoktori oklevelet Fabinyi Tibor, az akadémia dékánja adta át, kiemelve, hogy dr. Szabó József Madách-gyűjteményével nemzeti kincset adott Győr városának. Dr. Dávid Lajos Győr társadalmi szerveinek nevében tolmácsolta köszönetét és jókívánságait a kitüntetettnek. Eljöttek a balassagyarmatiak is, akik a napokban Balassagyarmaton megjelent mini könyvvel, (természetesen Az ember tragédiájával) ajándékozták meg az ünnepeltet. Dr. Káldy Zoltán elmondta, hogy dr. Szabó József Győrből indult el és csodálatos gyűjteménnyel tért vissza Győrbe. Az ünnepség végén híres magyar írók Madáchra vonatkozó műveiből és a Tragédiából adtak elő részleteket. Végül az ősi orgonán Beethoven egyik legszebb dalának a dallamai és a magyar Himnusz hangjai csendültek fel. IS