Kisalföld, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-08 / 32. szám

­ A Badacsony vidéki Pincegazdaság győri üzemegységében megkezdte a termelést az újonnan kialakított borpalackozó gépsor. Naponta 10 ezer literes asztali bort töltenek a kereskedelem részére. A gépsorral a megnövekedett exportfeladatokat is növelni kívánják. Emberek, események, épületek Vetélkedő a városról A résztvevők száma 747 A valóságot tükrözi az a régi megállapítás, amely szerint azok tudják igazán szeretni városukat, szűkebb pátriájukat, akik ismerik is azt. A Hazafias Népfront Győr városi Bizott­sága, a KISZ Győr városi Bizottsága, Győr város Tanácsa, valamint a Győri Városszépítő Egyesület az említettek je­gyében hirdette meg tavaly május 30-án Emberek, esemé­nyek, épületek címmel egy várostörténeti vetélkedő megren­dezését. A vetélkedők három kategóriában vehetnek részt: az álta­lános iskolák VII—VIli. osztályainak diákjai, a közép- és főiskolák csapatai, valamint a felnőtt csoportok, munkahelyi kollektívák, szocialista brigádok tagjai, akik Győr történe­tében haladó szerepet játszó győri polgárok életéről, tevé­kenységéről, Győr történetében kiemelkedő eseményekről, sorsfordulókról, valamint Győr történetét őrző jellegzetes épületek, utcák, terek történetéről szerzett ismereteikből tesznek tanúbizonyságot. A nevezési határidő: 1983. október 1. volt. Belovitz Károly, a HNF Győr városi titkára tegnap elmondotta, hogy soha nem látott érdeklődés van a ve­télkedő iránt. A felnőttek kategóriájában 142 három­­három személyes csapat je­lentkezett, többi között a Rabatextből nyolc szocialis­ta brigád, a Gardéniából, az Ingatlankezelő Vállalattól négy, illetve öt­ csapat. A Graboplastból tíz csapat. (A jelentkező 25 csapat kiválasz­tására a vállalatnál vetélke­dőt kellett tartani). A váro­si tanács szervezési és jogi osztálya, a KSH, a SZÜV dolgozói hasonlóképpen nagy számban jelentkeztek. Több győri általános és középisko­la tanárai is beneveztek a vetélkedőre. Az általános is­kolákból 50, a középiskolák­ból 57 csapat akar tanúbi­zonyságot tenni városszere­­tetéről. A rendezőség a felkészü­lést előadásokkal és filmvetí­tésekkel segítette. Pernesz Gyula, dr. Gecsényi Lajos, dr. Göcsey Imre, dr. Winkler Gábor, Balogh József, dr. Sá­­ry István tartottak hat elő­adást Győrről, valamint a város életében jelentős sze­repet játszó híres győriekről. Salamon Nándor művészet­történész pedig diakopekról mutatta be Győr műemléke­it. Az előadásokat hangsza­lagra rögzítették és a megyei könyvtár hangtárában bár­mikor rendelkezésére állnak az érdeklődőknek. A vetél­kedőre ugyancsak benevezett a posta műszaki brigádja, ők saját maguk vették hangsza­lagra az előadásokat és hasz­nálják a felkészülésre. A felnőttek középdöntőjét február 28-án Győrött, dél­után 14 órakor hat helyen rendezik. Ugyanezen a na­pon három helyen lesz a kö­zépiskolások középdöntője. Az általános iskolások közép­döntőjét március 2-án dél­után két órakor ugyancsak három helyen rendezik meg. A döntők időpontja 1984. március 28., 14 óra (győr fel­­szabadulásának napja). A felnőtteké az Ady Endre Mű­velődési Házban lesz. A zsűri elnöke dr. Lakatos László, az MSZMP Győr városi­­­i­­zottságának első titkára. A középiskolások döntőjének színhelye a HNF új székhá­zának díszterme. A zsűri el­nöke Vadász Anna, a HNF megyei titkára. Az általános iskolások versenyének döntő­jét ugyancsak március 28-án 14 órakor az Úttörőházban tartják, a zsűri vezetője Or­bánné dr. Horváth Márta, a városi pártbizottság titkára lesz. ..SALVE" — köszönti az Idegent a nagylózsi barokk kastély bejárati kövezetén kirajzolódó felirat. Kinn, a kastély udvarán a szökőkút már évtizedek óta hallgat, bent pedig a szociális otthon megszokott élete zajlik. A lépcsősort finom ívű fakorlát szegélyezi: nem illik a falon terpeszkedő subához. Készí­tőjének talán már kinn dom­borodik a sírja a nagylózsi temetőben . .. Szelíd tekintetű, vaskos markú férfi igyekszik fölfe­lé a lépcsőn, néhányan bó­lintanak neki az öregek szo­morkás főhajtásával. Már is­merik a nuhr-vidéki vason-­­ őt aki visszatért megnyu­godni hazájába. (Lelőni: legszívesebben sír­na, 'ló sírni tudna.)­­ Negyvenhárom éves ko­romban mentem ki a felesé­gemmel az NSZK-beli Essen- Staligbe '— mondja Kardos József. — Addig soha nem emeltem 120 kilós „Jahné­­kat*’. Tisztességes suszter voltam itthon, még a hadi­fogságban is csizmákat fol­toztam. Aztán úgy elröpütt a huszonhat év, mint egy rossz álom. Amíg keményen dolgoztam az Augustengels firmának, addig fizetett is. De gyökeret ereszteni sohasem tudtam. Talán mert nem szü­lethetett gyermekünk. A fe­leségem sem találta a helyét, pedig ő már itthon is jól be­szélt németül. A sors nem volt kegyes hozzá, súlyos cu­korbajban szenvedett, és né­hány évvel ezelőtt meg is halt. Koporsóban hozattam haza. — Amikor elvesztettem őt, teljesen egyedül maradtam. Nem­ tudtam már úgy dol­gozni, mint régen, pedig a markom még mindig erős — emeli fel az öklét. — Először feladtam az önálló házré­szünket, mert nem tudtam fizetni a bérleti díjat. Végül már egyetlen kis szobában laktam. Onnan kerültem az ottani szociális otthonba, a Heimbe. Az ellátásra nem­ panaszkodhatom, de a társa­im nem fogadták be maguk közé. Mindig csak arra gon­doltam, otthon még meghal­ni is jobb. Joseph Kardos egy napon úgy döntött, hogy hazajön. Most már egyáltalán nem panaszkodhat. Két óriási bő­röndjében a ruhatárát is ide­­cipelte. — Sétálni megy Ferkó? ■— kérdezi egyik szobatársától. Meg sem várva a választ, maga bólogat. — Já, Já! Bi­zony öltözz föl, hideg van! — A Ferkónak említett pe­dig csak mosolyog rajta, mert furcsa a „szöpedies” tájszólás keverve a német szavakkal. — Amikor a határhoz ér­tem, se magyarul se németül nem tudtam megszólalni. Sopronban egy IBUSZ-lakás­­ban laktam heteken keresz­tül. Sokat viaskodtam ma­gammal, még nem tudtam mit tegyek. Aztán az egyik nap a háziasszony elmesélte, hogy van itt, Na­gylózson egy szép szociális otthon. KAR­DOS JÓZSEF a nagy­lózsi szociális otthon első, (egyelőre) NSZK állampolgár­ságú lakója. Volt munkahelyé­ről 479 márkát kap havonta, ez kilencezer forintot tesz ki. Mire költi? Csak a vállát vonogatja. Néhány nappal ezelőtt folyamodott magyar állampolgár­ságért újból. Talán társakat és otthont talál a Ruhrvidéki vasöntő. —Kuntz— A nag­ylózsi szociális otthonban otthonra talált a K­uhr-vidéki vasöntő A pisztoly meg van töltve... Mikor használ(hat)ja fegyverét a rendőr? Ha ránézünk az egyenruhás, szolgálatban lévő rendőrre, a szolgálati táskája és a bal oldalon lógó gumibot mellett alig tűnik fel a jobb oldali, kis furcsa formájú bőrtok Hogy mit rejt, persze mindenki tudja — hiszen a nyiladozó értel­mű kisfiúk elsőszámú vágyálma az ilyen játékszer. . Ám a rendőrök számára természetesen nem játék. S még csak nem is afféle ijesztgető eszköz, abban töltények is vannak , ha a helyzet úgy kívánja, a pisztolyt elő kell venni... A fegyverhasználat szabá­­lyai: egy több mint húszéves törvényerejű rendelet, s az arra épülő belügyminiszteri rendelet kis könyvecskében olvashatók. Minden rendőr betéve tudja, miként a ren­delet értelmezését magyará­zó utasítások tömkelegét is. A ,,civilek” ebből a szabály­zattömegből érthetően vajmi keveset ismernek, ezért — később olvasható indokaink miatt — néhány főbb gondo­latát érdemes kiemelni. A Magyar Népköztársaság rendőrségének joga és kö­telessége, hogy kivétele­sen indokolt esetben fegyvert használjon, ha ezt a törvé­nyesség következetes érvény­­re juttatása, a közbiztonság, a közrend és az állampolgárok jogainak védelme, valamint a bűnözés elleni küzdelem feltétlenül megköveteli. Így hangzik a leglényege­­sebb megállapítás. S tegyük mindjárt hozzá: ...a rendőr a fegyverét csak végső eset­ben használja, ha az a fel­adatának teljesítéséhez elke­rülhetetlenül szükséges. A törvény részletesen fel­sorolja azt, is, hogy mikor kerülhet sor a fegyver hasz­nálatára. Néhányat az indo­kok közül. Ha mások életét vagy testi épségét kell meg­óvni, illetve súlyosan veszé­lyeztető támadást kell elhá­rítani; ha hatósági őrizetből megszökött személy kézreke­­rítése a feladat; ha a rendőr élete, testi épsége vagy sze­mélyes szabadsága ellen in­téznek támadást. A közel sem teljes felsorolás kapcsán meg kell jegyezni: a fegyver­­­használati kötelesség elmu­lasztása éppen olyan súlyos hiba a rendőr részéről, mint­ha indokolatlanul használná a fegyverét! Persze, az esetek túl­yo­­mó többségében nem rántják elő azonnal a fegyvert. Ha van rá mód és idő, akkor felszólítás, segítségkérés, más kényszerítő intézkedés a sor­­rend, s aztán a figyelmeztető lövés. Csak a végső esetben jó a célzott lövés, de annak sem az emberi élet kioltása a célja, hanem a veszélyes személy ártalmatlanná tétele. Az előírások azt is tartal­mazzák, hogy amennyiben a rendőr fegyvert használ, va­lamennyi esetben a területi­leg illetékes katonai ügyészi szerv vizsgálja ki az ese­ményt. ★ ★ ★ Nos, nem azért hozakod­tunk elő ezzel az, egy napi­lap hasábjain meglehetősen ritka témával, mintha a rend­őri fegyverhasználat oly sű­rűn fordulna elő. Országosan sem gyakori, megyénkben is évek telnek el, amíg rendőr használja a fegyverét.. . Hogy mégis szólunk, azt az indokolja, hogy megyénk te­rületén januárban két alka­lommal is lőni kellett a rend­őrnek. Szerencsére nem em­berre!­­Itt kell tudni, hogy fegyverhasználatnak csak a fegyvernek személy elleni szándékos alkalmazása minő­sül — függetlenül attól, hogy okozott-e sérülést. Tehát az sem fegyverhasználat, ha a lövés — vagy figyelmeztető lövés — allatra vagy tárgyra irányul.) Január 4-én Jánossomorján egy idegbeteg ámokfutót kel­lett megfékezni. A gépkocsit vezető szerencsétlen fiatal­ember gyalogosok — köztük óvodás csoport — életét, testi épségét,­­veszélyeztetve szá­guldozott a községben. Elő­ször megpróbálták eltorla­­szolni az útját. Gyorsan el­rendelt intézkedéssel egy tu­cat teherautóval próbálták útját állni. Életveszélyes ,,mu­tatvánnyal” kerülte ki őket. Ekkor a rendőrautó a nyo­mába eredt. Minden igyeke­zet ellenére sem sikerült a száguldozót megállítani, s ek­kor előbb a bal hátsó, majd a bal első kerekét lőtték ki. Jellemző a gépkocsit vezető ámokfutó idegállapotára, hogy a ronggyá szakadt gu­mikon még vagy tíz kilomé­tert autózott. Megállítása után is csak többen tudták lefogni, hogy kórházba szál­líthassák. A másik eset Győrött tör­tént január utolsó napjának délutánján, a Bem tér kör­nyékén. A szolgálatát telje­sítő közlekedési járőrt meg­állítván egy trabantos el­mondta, hogy két rabruhás embert látott a szomszéd ut­cában. A rendőrök hamaro­san meg is találták a két férfit, s melléjük érve, meg­állásra szólították fel őket. Erre ketten kétfelé futottak. Az egyiknek nyomába eredt a törzsőrmester, a törvény­szerű figyelmeztetés után a levegőbe lőtt. Erre állt meg a futó alak.­­Rövidesen a tár­sát is elfogták. Egy külső munkahelyről szöktek ki, ahol többedmagukkal mint szabálysértési elkövetők dol­goztak. Mint elmondták, ha­za akartak látogatni...) ★ ★ ★ Két eset. Nem szorul ma­gyarázatra a rendőrök maga­tartása. Látnivaló: amikor szükséges, kikapcsolják a pisztolytáskát.... Valamen­nyiünk érdekében. es. a." Győrtől Győrig Díszdoktorrá avatták dr. Szabó Józsefet ..4141 sor, 34 620 szó és 406 028 betű” — az említett számok Madách Imre Az ember tragédiája halhatat­lan remekére vonatkoznak. Dr. Szabó József nyugalma­zott evangélikus püspök és irodalomtörténész egész éle­tét erre a műre áldozta, nép­szerűsítette. Egész életén át gyűjtötte a Tragédia külön­böző kiadásait, fordításait. A világ minden táján isme­rik, becsülik és tisztelik. Ha Az ember tragédiája valahol tőlünk több ezer kilométerre megjelent, bármilyen nyel­ven, mint például legutóbb héberül, néhány hét vagy hónap elteltével a győri Xantus János Múzeumba, dr. Szabó József címére is megérkezett a könyv. Nem­csak a fordítások, hanem ahogyan Pilinszky János írta „egy nehéz sorsú kis nép morális ereklyéjéről”, a róla a világ minden táján meg­jelent ismertetések, méltatá­sok, kritikák is birtokában vannak. Vasárnap délután Győrbe, az evangélikus öreg temp­lomba bensőséges ünnepre invitálták a győri irodalom­barátokat és lokálpatriótá­kat. Az Evangélikus Teoló­giai Akadémia Madách Imre Az ember tragédiája című remekművének kutatása, terjesztése, propagálása és nem utolsósorban irodalmi munkássága elismeréseként díszdoktorrá avatta dr. Sza­bó Józsefet. Eljött az ünnep­ségre dr. Káldy Zoltán püs­pökelnök, Horváth Antal megyei egyházügyi titkár, dr. Dávid Lajos, a Xantus János Múzeum igazgatója, valamint Belovitz Károly, a Hazafias Népfront városi tit­kára. Az ősi szokás szerint latin nyelven megtartott ünnepségen a díszdoktori oklevelet Fabinyi Tibor, az akadémia dékánja adta át, kiemelve, hogy dr. Szabó Jó­zsef Madách-gyűjteményével nemzeti kincset adott Győr városának. Dr. Dávid Lajos Győr társadalmi szerveinek nevében tolmácsolta köszö­netét és j­ókívánságait a ki­tüntetettnek. Eljöttek a ba­lassagyarmatiak is, akik a napokban Balassagyarmaton megjelent mini könyvvel, (természetesen Az ember tragédiájával) ajándékozták meg az ünnepeltet. Dr. Kál­dy Zoltán elmondta, hogy dr. Szabó József Győrből in­dult el és csodálatos gyűjte­ménnyel tért vissza Győrbe. Az ünnepség végén híres magyar írók Madáchra vo­natkozó műveiből és a Tra­gédiából adtak elő részlete­ket. Végül az ősi orgonán Beethoven egyik legszebb dalának a dallamai és a ma­gyar Himnusz hangjai csen­dültek fel. IS­

Next