Kisalföld, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

Átadták az idei művészeti díjakat Tegnap — hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója alkalmából — Köpeczi Béla művelődési miniszter a Vi­gadóban átadta az idei mű­vészeti díjakat. Az esemé­nyen megjelent Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Tár­sadalomtudományi Intézet főigazgatója, Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és Csehák Ju­dit, a Minisztertanács elnök­­helyettese. ♦ ♦ ♦ JÓZSEF ATTILA-DÍJAT KAPOTT: Asperján György író, a Magyar Rádió szerkesztője; Fenyő István irodalomtörté­nész, az MTA Irodalomtudo­mányi Intézet munkatársa; dr. Nagy Katalin író; Nádas Péter író; Orbán Ottó költő, műfordító; Sándor Iván író, a Film-Színház Muzsika fő­­szerkesztőhelyette­se; Sőtér István író, irodalomtörté­nész; Sumonyi (Papp) Zol­tán író, a Magyar Rádió ro­vatvezetője; Szilágyi Ákos, kritikus, műfordító; Tellér Gyula műfordító; Tóth End­re költő; Ungvári Tamás kritikus, irodalomtörténész, a Színház- és Filmművésze­ti Főiskola egyetemi tanára; Veress Miklós költő, mű­fordító, az Élet és Irodalom szerkesztősége főmunkatársa; Zalka Miklós író, a Zrínyi Katonai Kiadó ny. szerkesz­tője. JÁSZAI MARI-DÍJAT KAPOTT: Básti Juli, a Katona József Színház színművésze; Bubik István­ a Nemzeti Színház színművésze; Dunai Tamás, a Madách Színház színmű­vésze; Egri Katalin, a Szol­noki Szigligeti Színház szín­művésze; Egri Katalin,vbg művésze; Eötvös Kálmán, György a MACIVA artista­művésze; Fekete Gizi, a za­laegerszegi Hevesi Sándor Színház színművésze; Géczy Dorottya, a Vidám Színpad színművésze; Kemenes Fan­ny, a József Attila Színház jelmeztervezője; Kiss Jenő, a kecskeméti Katona József Színház színművésze; Korcs­­máros Jenő, a debreceni Csokonai Színház színművé­sze: Körtvélyessy Zsolt, a miskolci Nemzeti Színház színművésze: L­ékay Ottó dramaturg, a Magyar Rádió Rádió­színház önálló osztály­­vezetője: Léner Péter, a nyíregyházi Móricz Zsig­­mond Színház igazgató-fő­rendezője; Lukáts Andor, a kaposvári Csik­y Gergely Színház színművésze; Mikó István, a Thália Színház színművésze; Oszvald Mari­ka, a Fővárosi Operettszín­ház színművésze; Papp Zol­tán, a Katona József Szín­ház színművésze; Sólyom Katalin, a pécsi Nemzeti Színház színművésze; Szaká­csi Sándor, a Vígszínház színművésze; Szántó Judit kritikus, a Magyar Színházi Intézet osztályvezetője; Székhelyi József, a Madách Színház színművésze; Szigeti András, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színmű­vésze; Tordai Teri színmű­vész, a MAFILM filmszíné­sze; LISZT FER­ENC-DÍJAT KAPOTT: Hara László, a Magyar Állami Hangver­senyzenekar fagottművésze; Kiss János, a győri Kisfa­ludy Színház magántáncosa; Kovács János, a Magyar Ál­lami Operaház karmestere; Pitti Katalin, a Magyar Ál­lami Operaház magánéneke­se; Szakály György, a Ma­gyar Állami Operaház ma­gántáncosa; Szabó Dénes karnagy, a nyíregyházi 4. sz., Általános Iskola tanára. ERKEL FERENC-DÍJAT KAPOTT: Dubrovay László zeneszerző, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola egyetemi tanára; Kalmár László zeneszerző, a Zene­műkiadó Vállalat főszer­kesztője; Pesovár Ernő táncfolklorista, koreográfus, szakíró, az MTA Zenetudo­mányi Intézet néptáncosztá­lya vezetője; Victor Máté zeneszerző, a Magyar Rádió zenei szerkesztője. BALÁZS BÉLA-DÍJAT KAPOTT: Békés József, a Magyar Televízió drama­turgja; Bencze Ferenc szín­művész, a MAFILM film­színésze; Gazdag Gyula, a MAFILM filmrendezője; Koltay Gábor, a MAFILM filmrendezője; Marx József, a MAFILM stúdióvezetője; Mihályfi Sándor, a Magyar Televízió filmrendezője; Neumann László, a Magyar Televízió főoperatőre; Novák Emil, a MAFILM operatőre; Urbán Tamás, az Ifjúsági Magazin fotóriportere; Var­ga Csaba, a Pannónia Film­stúdió rajzfilm-rendezője. MUNKÁCSY MIHÁLY­­DÍJAT KAPOTT: Cserny Jó­zsef ipari formatervező; De­­im Pál festőművész; Fajó János festőművész; Kemény Györg alkalmazott grafikus; Kocsics Imre festőművész­grafikus; Kovács Imre gra­fikusművész; Kovács Péter festőművész; Németh Gábor festőművész, restaurátor; Pauli Anna, a Lenfonó és Szövőipari Vállalat tervező iparművésze; Szabó Albert, a FÉKON Ruházati Válla­lat ruhatervező iparművésze; Szekeres Mihály, a CSOMÓ­­TERV belsőépítésze; Székely András kritikus, az Új Tü­kör képzőművészeti rovat szerkesztője. Újjászervezett szakmai folyóirat . . k .1­­ . A múltról beszél, a jelennek szól Rövidesen olvasható lesz az új kiadású Levéltári Szem­le. Eszmei kiadója a Művelő­dési Minisztérium levéltári osztálya, a szerkesztőség he­lye a főváros. A szerkesztő­­bizottságban valamennyi or­szágos hatáskörű levéltár képviselteti magát. A hír azért érdemel figyelmet mégis, mert a szerkesztői feladatokkal dr. Gecsényi La­jost, a Győr-Sopron megyei Levéltár igazgatóját bízták meg és az országos szakmai folyóiratok közt az említett kiadvány Győrött készül a Széchenyi Nyomdában. A fe­lelős szerkesztőtől azt kér­deztük, hogy mik voltak a döntés előzményei. Kérdé­sünkre dr. Gecsényi Lajos el­mondta : — Levéltári közlemények címmel az 1950-es államosí­tás előtt is volt szakmai fo­lyóirata a levéltárosoknak. Az egyetlen lap azonban ke­vésnek bizonyult. Nem tudta vállalni a szakma minden­­ gondját, baját. Ezért 1951- ben Levéltári Híradó címmel új kiadvány jelent meg, amely 1961-től a Levéltári Szemle címet viselte. Éven­te háromszor (zömmel ösz­­szevont példányokkal) jelent meg. Az idők folyamán egy, másfél éves késéssel került az olvasók kezébe, egyre ne­hezebben töltötte be felada­tát. Ezért döntött úgy a mi­nisztérium levéltári osztálya, hogy változatlan címmel megújítja a folyóiratot: 1985-től évente négyszer je­lenteti meg, negyedévenként nyomdai kivitelben állítja elő. Mindezt széles eszmecse­re előzte meg. A levéltár­ügyben is, mint az élet szin­te minden területén, egyre sürgetőbbé vált, hogy friss információkat tegyünk köz­zé a hazai és a nemzetközi szakmai munkáról. — Milyen elképzelések alap­ján szerveződik a folyóirat? — A már említett friss in­formációáramlás mellett a folyóirat szerveződés másik közelítése az,­ hogy minél több olyan kérdésnek adjunk helyet, amelyek összefügge­nek a levéltárosok munkájá­val. — Milyen konkrét kérdé­sekről van szó? — Az óriásivá duzzadó iratanyag szükségessé teszi, hogy nagyon határozottan szelektáljunk,­ válogassunk. Döntsük el, mi az, ami tör­téneti értékeket hordoz, és mi az, amit selejtezni kell. Bár­mennyire távlati feladat, mégis hozzá kell látnunk a korszerű adatfeldolgozás elő­készítéséhez. E kérdések megvitatása a folyóirat fel­adata. De említhetem azt is, hogy a levéltárakban őrzött adatok csak akkor értékesek igazán, ha azokat használják kutatók, történészek, okta­tók, tanárok, a gazdaság ter­vezési kérdéseivel foglalkozó szakemberek. A folyóirat ab­ban is segíthet, hogy a levél­tári dokumentációs bázis igazi közkinccsé váljék. Van­nak még szűkebb szakmai kérdések is, a gyűjtés, a rendszerezés, a selejtezés. Vé­gül azt említem, hogy szeret­nénk minél több dokumentu­mot közölni, főleg olyat, amely valamilyen ok miatt egyedi jellegű és a történe­lem egyes kérdéseihez szol­gáltat adalékot. — Különleges dokumentu­mok gyakran előbukkannak a hazai levéltárakban? — Mindig akadnak ilye­nek. Emellett megemlítem, hogy évek óta kutatják a külföldön őrzött magyar vo­natkozású levéltári anyagot. Portugáliától az Egyesült Államokig számos dokumen­tumra lelnek a kutatók. Ezekből a hungarikákból minden számban szeretnénk néhányat közzétenni. — Mit tartalmaz az ápri­lisban megjelenő új szám? — Tavaly decemberben el­ső ízben rendezték meg­ ha­zánkban a Nemzeti levéltári napot, hogy a közvélemény figyelmét ráirányítsák a le­véltárosok munkájára. Eb­ből az alkalomból Budapes­ten kiállítás nyílt jeles doku­mentumokból. Tudományos ülésszakon levéltárosok, tör­ténészek, államigazgatási szakemberek tartottak elő­adásokat. Az új szám közli Köpeczi Béla művelődési mi­niszter megnyitóját és az ülésszak összefoglaló ismer­tetését. — Megemlékezünk a fel­­szabadulás 40. évfordulójá­ról. Két írást szentelünk a jubileumnak. Egyik a hősi halott szovjet katonák név­jegyzékének Heves megyei gyűjtési tapasztalatait ösz­­szegzi, a másik az Országos Levéltárnak 1945. április 7- én kelt javaslatait ismerteti a hazánkban elhagyottá vált magánlevéltárak megmenté­se ügyében. Közöljük a por­tugál szemtanú tudósítását I. József 1687-es koronázásáról és ismertetést adunk egyik vatikáni levéltárról. Beszá­molunk az 1984-es X. levél­tári világkongresszusról, amelynek színhelye Bonn volt Bemutatjuk a Szlovák Központi Állami Levéltár po­zsonyi új épületét és recenzi­ókat, híreket is közlünk. V. L. 1985. április 2., kedd Elővette sorozatát a kis elefántról A RAJZFILM ÉS A NÉPMŰVÉSZET Beszélgetés Richly Zsolt rajzfilmrendezővel — Gyermekkorom óta szerettem rajzolni. De hát melyik gyerek nem szeret? — mosolyodik el saját első mondatán Richly Zsolt Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező. Dargay Atti­lával, Foky Ottóval és Vajda Bélával együtt a tavaszi na­pokra, a Pannónia rajz- és animációs stúdiót (a világ ötö­dik legnagyobb animációs stúdióját) bemutató rendezvény­­sorozatra érkezett Sopronba. Richly Zsolt azonban mégsem vendég: Sopronban született, és ha jön, hazajön abba a vá­rosba, ahol gyermekkorában elkezdett rajzolni... — Engem különösen a ké­pes történetek vonzottak: in­diántörténeteket és hasonló rajzos sorozatokat készítet­­tem kockás füzeteimbe. Gim­nazista koromban jött egy merész ötletem: elküldtem rajzaimat Amerikába, Walt Disneynek. Nem tudtam an­golul: a levelemet Pröhle Jenő tanár úr fordította le. Nem hiszem, hogy személye­sen Walt Disney küldte vol­na, de­­mindenesetre válasz érkezett e levélre. Volt­ ben­ne egy színes kép ,­a jó öreg Walt”-ról és egy , vastag könyv az animációs film ké­szítéséről. Persze angol nyel­ven, de bőségesen illusztrál­va, így szinte mindent meg­értettem belőle. Mint olyan sokan mások, ő is hiába jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára. Amikor azonban — szinte szentségtörő módon — a fel­vételin elővette a kis ele­fántról szóló rajzos soroza­tát, Domanovszky Endre, az Iparművészeti Főiskolára irányította: neked fiam, ott a helyed, mondta. Éppen az ő idejében indult először rajzfilm szak: két társával együtt Richly Zsolt is ott kapta diplomáját . A rajzfilmkészítés két­ségtelenül kollektív műfaj, a rendező mégis sokkal szub­jektívebb lehet itt, mint a játékfilmeknél: a színésze­ket és a mozgást is magának kell ..kitalálnia”. — A rendezőnek vannak vágyálmai, és ezekből for­gatókönyvet ír, mint egy ala­nyi költő, s ezekkel ..bom­bázza” a stúdió és a televízió vezetőit. Ha valamelyikre megbízást kap, kidolgozza előbb az irodalmi, majd az úgynevezett képes forgató­­könyvet. Ez az utóbbi, amit én az egész film szempont­jából a legfontosabbnak ér­zek. Itt dől el minden: a fi­gurák karaktere a történet dramaturgiája: itt már rajz készül a leendő film minden egyes jelenetéről. Egy egész estés filmnél a jelenetek szá­ma megközelíti az ezret... Pontosan meg kell aztán tervezni a figurákat — a legtöbben ezt is magunk csináljuk —, ám azokat már a rajzoló kelti életre: ő köl­csönzi a mimikájukat, a mozgásukat. A rajzfilmkészí­tésben tulajdonképpen a raj­zoló a „színész” És itt na­gyon sok múlik a jó szerep­­osztáson: tudnom kell, kinek adjam a kedves kis anyóká­kat, vagy ki fog nagyon jó lovat rajzolni... Egy-egy rajzoló stábon belül is van­nak mozdulattervezők, kulcs­rajzolók és fázisrajzolók. És még nem beszéltünk a hát­teresek munkájáról... Diplomamunkáját Richly Zsolt — persze még minden stáb segítsége nélkül, egy­magában — József Attila In­diában kezdetű verséből ké­szítette. Misztikus ízű, szim­bolikus verses mese egy nagyralátó fejedelemről, aki ..Hétszáz ékes palota közé kincstárat vasból rakatott s a napot akarta rávezetni, mind óriás, tüzes lakatot.” Ebben a figurák igazi, raj­zfilmes mozgatására per­sze nem volt lehetősége: itt a mozgásokat az áttűnések, a gépmozgások adták, a han­gulatokat és az indulatokat a színdramaturgia biztosítot­ta. —■ Diplomamunkám tulaj­donképpen egy vers képpé fogalmazása. Mindig nagyon izgatott, hogy lehet a képet és a hangot összekapcsolni. Ezzel próbálkoztam a Szvit című népdalfeldolgozásokban is. Tulajdonképpen csak fel kellett ismerni, hogy egy né­pi körtánc-forma és egy szó­szék vésete között azonossá­gok vannak; ugyanígy van valami a népművészeti tár­gyak stilizáltságában, ami a rajzfilm stilizálásával is megfeleltethető. Gondoljon csak arra, milyen egységben látja a gyerek a világot — éppen úgy, mint a népmű­vészet! Nap, madár, ember... Semmi rendkívüli nincs hát abban, ha a nap maga elé húz egy kukkert, és azon át kezdi nézni a világot: a hu­szadik századi gyerekeknek — és felnőtteknek — is meg­van az igényük erre a világ­egységre. A Pannónia stúdió eddig tizennégy, egész estét betöltő nagyjátékfilmet készített. Richly Zsolt ezek közül többnek az elkészítésében közreműködött, a televízió számára készült Háry János­nak pedig ő volt a tervező­je és a rendezője. — A Háry János tulaj­donképpen szintézise volt eddigi törekvéseimnek. Van egy hömpölygő elbeszélő ré­sze — a történet maga — az egyes egységek közötti változásoknál pedig mindig dekoratív, lírai betéteket készítettem. Számomra a Háry János a népművészet­hez való kapcsolatom, de a kép és zene egységére való törekvéseim összefoglalása is. De „szintézis” abban az ér­telemben is, hogy a Kockás­fülű nyúl című huszonhat részes mesesorozataim mutat­ta meg: képes vagyok egy ilyen terjedelmű film elké­szítésére. — Hogy mit adott nekem szülővárosom, mit adott az a tény, hogy Sopronban nőttem fel? Nehéz, de nagyon fon­tos kérdés. Nyitottságot, azt a szemléletet, hogy az egé­szen különböző kultúrákat is meg kell becsülnöm, aztán a munka, az apró, míves dol­gokkal való foglalkozás be­csülését. .. Persze nem igaz, hogy minden filmembe egy tűztornyot tennék be, de az igaz, hogy a Háry János „Burg”-jának zöld réztor­nyaiban is nagyon sok tűz­torony-elem van M. T. Richly Zentt A kockásfü­lű nyúl. Tv-so­­rozat. Esti mese. (Jobb olda­li kép.) Páva Klf AlFot B—5

Next