Kisalföld, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-01 / 27. szám

A tartalomból n Az apró lények láncolata □ A kúra ö­l , Ember és mű □ Az utolsó medve □ Torta­történet □ A borisszákhoz. Hallgatásra kárhoztatva Gyurmán Adolf kiadatlan röpirata A kötet első olvasata után nehéz eldöntenünk, hogy a magyar re­formkor iránti érdeklődés késztet-e írásra bennünket, vagy az egykori újságírói teljesítmény becses érté­ke. Alighanem mindkettőnek része van abban, hogy megindul kezünk­ben a toll. Kezdjük talán az e­ső­­vel. Eléggé ismert tény, hogy gróf Széchenyi István 1847 február vé­gén megjelentette a Politikai Prog­ramm Töredékek című munkáját. Egy hölgy megjegyzését idézte a nagy reformer munkájában. A névtelenségben maradó honleány úgy vélekedett, hogy amióta Szé­chenyi kormányhivatalba lépett, vagy a hazát, vagy a kormányt fog­ja csalni. Kérte a cenki nagymél­­tóságú urat, hogy a hazát ne csal­ja meg. Aki valamennyire járatos nem­zeti történelmünkben, ismeri, hogy Széchenyi a politikai ellenzéket és személyesen Kossuth Lajost vette célba a­ program töredékekkel. Ugyancsak ismert az is, hogy az el­lenfél röviden válaszolt a röpirat­ra, a valódi válasz azonban más kezének munkája. Varga János az Országos Levéltár főigazgatójának kutatásai nyomán egyértelművé vált, hogy a névtelenségben ma­radt szerző Gyurmán Adolf, a Pesti Hírlap publicistája lehet A fel­tételes mód pillanatnyilag azért helyénvaló, mert a szász szárma­zású m­agyar újságíró névtelen röpirata kiadatlan maradt. Sokszo­rosított kéziratok példányával azo­nosította a szerzőjét a levéltáros, hosszú­­évek után, Hallgatásra kárhoztatva címmel tavaly jelent meg a Pesti Hírlap egykori politikai publicistájának válasza Széchenyi művére. Hogy rendkívül érdekes olvasmány a Gróf Széchenyi István és a politi­kai programtöredékek című írás, számos ténynek köszönhető. Első­ként említjük a bevezető tanul­mányt, amelyben a levéltári főigaz­gató kiegészítésekkel látta el Széchenyi röpiratát, kommentálta munkáját, hogy az olvasónak ele­gendő alapja legyen Gyurmán vá­laszának megértésére. Széchenyi gyorsan írott gondolatai (mintegy utolsó figyelmeztetésként­) óva in­tették a nemzetet, hogy Kossuth és az ellenzék politikáját kövesse, mert az ország forradalomba, egy­úttal vesztébe rohan. Ő a szélsősé­ges megoldás helyett az alkotmá­nyos önállóság és az összbirodalmi gondolat egyeztetését ajánlotta Gyurmán Adolf válasza ennyi csendességre kárhoztatott esztendő után is a meglepetés erejével hat ránk, mondhatnánk róla azt is, hogy rendkívüli újságírói teljesít­mény. Valószínű nem túlzás, ha azt említjük, hogy a magyar politikai publicisztika egyik kiemelkedő pro­duktuma Gyurmán munkája, ame­lyet újságíróknak, történészeknek, tanároknak, történelem iránt ér­deklődőknek egyaránt ajánlhatunk. Ennek az írásnak az ismeretében döbbent rá a magunkfajta olvasó, hogy az ötvenes-hatvanas években milyen borzasztóan leegyszerűsítve, sematikusan, dogmatikus kövüle­tekbe ágyazva tanultunk mi Széche­nyi és Kossuth ellentétéről, a re­formkorról. Másrészt eleven példa Gyurmán írása arra, hogy a poli­tikai vitakultúránkat, annak leg­szebb hagyományait érdemes be­csülnünk. Remek látlelet ez az írás két nagy formátumú személyiség­ről. Ékes kordokumentum arról, hogy a felkészült (hegeliánus vi­lágképben gondolkodó) író milyen fényes logikával képes megmutatni bonyolult társadalmi-politikai kép­leteket. A történelmi formációk szövevényét az élő beszéd agitatív erejével teszi érthetővé a zsurna­liszta és (ugyancsak egyszerűsítve) így ítélkezik: Széchenyit a hite hajtotta, Kossuthot pedig a kort vezérlő eszme kényszerítette cse­lekvésekre. Senki ne gondoljon ar­ra, hogy ilyen végzetes egyszerű­sítések gyűjteménye lenne csak ez a vékonyka könyv, mert sokkal in­kább a magyar politikatörténet nélkülözhetetlen kordokumentumá­nak nevezhetjük, amely remélhető, hogy szervesen beépül majd nem­zeti önismeretünk rendszerébe. Figyelemre méltó ez a röpirat azért is, mert a szerző tisztelettel viselkedik Széchenyi iránt, azon­ban nem mentes az iróniától, sőt a kulturáltan elővezetett személyes­kedéstől sem. Külön csemegét kí­nál számunkra a személyeskedés­nek az a része, amikor a szerző azt vetette a nagy reformer szemére, hogy megakadályozta a Pest — Győr közti egyenes közlekedést, pe­dig a dunai gőzhajózás azt lehető­vé tette volna. A kötet tanúsága szerint a győri hazafiak úgymond honi társaság alakulását szorgal­mazták a Győr — Pest közti vízi út megszervezése miatt és Széche­nyi segítségét kérték. A gróf azon­ban ezt (osztrák érdekeltsége mi­att) nem támogatta. Nem ítélkezhetünk könnyelműen konkrét esetekről ennyi idő múl­tán. Azt ellenben állítjuk, hogy e későn felfedezett és remélhető, hogy kinccsé váló kötet a valósá­gos életet, a politikai csatározá­soknak a lényegét ragadta meg, amikor íródott. Furcsa módon, mintha azt üzenné nekünk: meg­szólalni sohasem késő. Százhar­mincnyolc év sem visel meg min­den írást, még ha publicista sze­rezte, akkor is állta az idő próbá­­ját. Kiváltképp, ha a meggyőződés ereje hevíti szint«» minden sorát. (Magvető, Bp. 1985.) V. I­ CODES □ Tolnay Imre: Fák magazin Hiffi­PDU) Tüzek, vizek, balesetek Szolgálat szürke ruhában Évről-évre nő a tűzesetek nyomán keletkező kár hazánkban. Az utóbbi öt évben csaknem 2,5 milliárd forint érték vált a lángok martalékává. Megyénkben az elmúlt öt évben 45 millió forintos kár keletkezett. Évente több, mint másfélszáz ember leli halálát a lángok között, és aggasztóan meredeken tör magas­ba az égési sérültek számát jelző grafikon is. Az 1985-ben feljegyzett károk nagysága sem ígér lénye­ges javulást a korábbiakhoz képest. A kedvezőtlen tendencia oka, hogy változik környezetünk, változ­nak a veszélyforrások, és egyre nő a pusztulástól fenyegetett javak értéke is. A veszélyforrások szer­kezeti és nagyságrendi változásaihoz igazítja tevé­kenységét a veszély elhárításáról gondoskodó szerve­zet, a tűzoltóság. A ma tűzoltója számtalan meg­lepetéssel találhatná szemben ma­gát, ha nem volna kellően felké­szült szerteágazó feladatainak megoldására. Más beavatkozást igényel a lángokban álló szálloda, a porrobbanás sújtotta bútorgyár, a villamos alállomás, mást, ha ve­gyi üzemben támad zavar a tech­nológiában, ha juh­hodályt villám sújt, ha közúti baleset következté­ben mérgező, tűz-, vagy robbanás­­veszélyes anyag ömlik szét az úton, ha vasúti tartálykocsiból veszélyes folyadék, vagy gáz szivárog for­galmas pályaudvaron, mást, ha kis tanya, vagy egy lakótelepi lakás ablakain csapnak ki a lángok, mást, ha súlyos sérülteket kell ki­menteni gépjárművek összegyűrő­dött roncsaiból, mást, ha öngyil­kos­ jelöltet kell lecsalogatni, le­hozni a Szabadság híd turuljáról, vagy felhozni egy kút mélyéről. Tűz hatására másként viselkedik egy acélszerkezetes épület, más­ként a­ téglafal, másként a beton­szerkezet. Más veszélyt rejt, ha cserép van a tetőn, mást ha pala, vagy a reneszánszát élő nádfedés. Nem mindegy, hogy adott tűz-, vagy káresethez milyen eszközök­kel vonul fel a tűzoltóság (végze­tes mulasztás lenne, ha a helyszí­nen derülne ki, hogy olyan eszköz nincs, ami a beavatkozáshoz szük­séges), nem mindegy, hogy mikor, hol, milyen oltóanyagot alkalmaz­nak. Nem oltható hatékonyan re­pülőgéptűz, vagy egy földgázkút­­kitörés ugyanazzal az eszközzel, vagy oltóanyaggal, mint egy bozót­tűz, vagy egy égő számítógép. A ma tűzvédelme fizika és kémia, jogtudomány és fizikai-pszichikai felkészültség összessége; komoly műszaki (elméleti- és tárgyi) hát­teret, naprakész helyismeretet, nagyfokú szervezettséget, készség szintre fejlesztett begyakorlottsá­got igényel. Ezeknek a követelmé­nyeknek aligha tudna már megfe­lelni a vásári komédiákból öröksé­gül maradt pedrett bajszú, potro­­hos, jókat evő és ivó, olykor kedé­lyesen anekdotázó, tüzet azonban ritkán oltó tűzoltó. A legfelkészül­tebb, legbátrabb tűzoltó sem vé­gezhetné munkáját megfelelően, ha hivatását nem a célnak és a követelményeknek megfelelő szer­vezetben gyakorolná. Hazánkban a tűzvédelmet a jog szabályozza. A tűzvédelem fel­adata a tűzkárok megelőzése, a tü­zek eloltása, és keletkezésük kö­rülményeinek vizsgálata, ezen túl­menően pedig a tűzoltóság dolga természeti katasztrófák, balesetek, egyéb káresetek alkalmával szük­ségessé váló mentési munkálatok­ban való közreműködés is. A tűzoltóság tehát mindenek­előtt megelőzni igyekszik a bajt. E feladat ellátására a megelőző szak­ág se­rvezete hivatott. Ezt a szer­ ö­vezetet olyan tűzoltók — zömme­ tisztek — alkotják, akik jártasak a jogalkalmazásban, és illetékes­ségi területükön alapos helyisme­rettel rendelkeznek. Munkájuka jogszabályok, szabályzatok és szab­ványok segítik. A megelőző ágazat hatósági szerepkörén túl szakható­sági feladatokat is ellát, ami leg­­gyakrabban használatbavételi eljá­rások alkalmával jelenik meg. A tűzoltás, a műszaki mentés a tűz oltási szolgálati ág készenléti szolgá­­­latot ellátó tűzoltóinak feladata Eredményes fellépésük titka a fo­lyamatos képzés és továbbképzés ,­ valamint az állandó gyakorlás, e jogszabályokból adódóan a tűzoltó­ság minden esetben vizsgál­ja a tűz­­ keletkezésének okát. E tevékenység­re speciálisan képzett tisztekből, szerveződött a tűzvizsgáló ágazat- A tűz okának kiderítése nemcsak felelősség megállapításához szüksé­ges. A tűzvizsgálati eredményei­k fontos információhoz juttatják a megelőzés szakembereit, gyakra­­tervezési, építési hibákra is fény derítenek. A tűzvédelem hazai szervezet persze jóival szélesebb az állam tűzoltóság kereteinél. A tűz ellen­­ védekezés fontos társadalmi bázisai jelentik az önkéntes, és a vállala­ti tűzoltóságok, az ifjúsági tűzoltó. ■ A mozgalom, önkéntes tűzoltó-egye­sületek a helyi tanácsok tűzvédel­mi szerveiként a 100 lakosnál na-f na­gyobb településeken működnek Vállalati tűzoltóság az 50 dolgozó' ' nál többet foglalkoztató gazdálko­dó szervezeteknél található. Ma ha­zánk 2933 településén 1550 önkén­n­­tes tűzoltó-egyesületben 53 413 —" megyénk 80 egyesületében csak­­nem három és félezer — egyesülete, tag tekinti lelkiismereti kötelessé­gének bajba jutott embertársa" megsegítését, nem kevésbé a baj.— lehetőség szerinti megelőzését, az állami tűzoltóság munkájának tá­mogatását. Hasonló munkát vég*'­ * — elsősorban azonban vállalati szövetkezeti, intézményi keretek kö­­­zött — az ország közel ötveneze­­vállalati tűzoltója, gazdasági mun­­­kája mellett. És ezzel még mind­­­nem tekinthető teljesnek a tűz el­leni védekezéssel foglalkozók köz« Több tízezer azoknak a száma i.. .» akik megfelelő ismereteket szerel­ve valamely munkahelyi tűzvédel­­­mi szervezet tagjaiként, vagy tűz ,-és védelmi megbízottként részesei tragédiák megelőzésének, a kárc csökkentésének. Törekvéseik eredményességéit s , azonban lényegesen javíthatná, ki ki-ki a maga környezetében ill',,, gondossággal bánna a tűz melege magukban rejtő energiahordozók­­­kal, és a gyúlékony anyagokkal Mert a fejlődés már eljuttatta ős­embert odáig, hogy egy mozdulat­tal életre tudja kelteni a tüzet. C odáig még nem, hogy ugyanilye­n ” könnyen el is tudja oltani azt. J. 1­­ Közreműködés gázkitörés elfojtásánál Mentési és tűzoltási gyakorlat lakótelepen

Next