Kisalföld, 1987. április (42. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-01 / 77. szám
GAZDASÁGI TÁRSADALOMPOLITIKA Magyar-szovjet vegyesvállalat Április 1-jén, szerdán kezdi meg működését esztergomi székhellyel az első magyar—szovjet vegyesvállalat, a MIKROMED Kft. Az idén mintegy 100 millió forint értékben terveznek előállítani hétféle, már korábban közösen kifejlesztett új elektronikus, mikroprocesszoros orvosi készüléket. A gyártáshoz szükséges anyagok egy részét, így az elektronikus komponenseket a Szovjetunióból szerzik be. Gyümölcsfacsemeték tavasszal Meszet a baracknak Mihelyst egy kicsit megenyhült az idő, rögtön megélénkült a gyümölcsfacsemeték iránti kereslet is. A Sasad termelőszövetkezet győri, Fehérvári úti lerakata előtt már az elmúlt héten is hosszú gépkocsisorok várakoztak. „ Huszadika körül kezdtünk — mondta Kovács Sándorné, aki férjével együtt végzi az árusítást. — Kétezer facsemetét kaptunk az induláskor, és ezek bizony már fogyóban vannak. Olyan ellátásra, mint az ősszel volt, aligha lehet számítani. Mindenesetre a Sasad termelőszövetkezetnél azt ígérték, ha a mostani mennyiség elfogy, néhány fajtából még küldenek utánpótlást. Nézegetem az elárusító bódé falára tűzött ismertetőt. Almából tűnt legbőségesebbnek a kínálat. Volt Gloster, Éva, Ceglédi Piros, Jonatán, Asztraháni piros, Starkimson, Royal, Téli banán. Körtéből három, őszibarackból hat, szilvából öt, sárgabarackból hat, meggyből és cseresznyéből három—három fajtát tudtak ajánlani. Persze ez a kínálat gyorsan változik, hisz akadt vásárló, aki tizenöt—húsz fácskát is felpakolt. Közéjük tartozott Fábián István is. — Tavaly vásároltam telket Győrszentivánon — mondta —. Az ősszel meg kellett trágyázni, leszántani, úgyhogy már nem jutott idő a faültetésre, így kénytelen vagyok most tavaszszal próbálkozni, pedig a könyvekből tudom, hogy nem ez a legmegfelelőbb időszak. Ha már a könyveknél tartunk! Jópárat elolvastam, átnéztem a Kertészet szőlészetet, ám az ajánlások alapján kiírogatott fajták jórészét hiába keresem. Különösen őszibarackból szegényes a kínálat, de a meggyel és a cseresznyével sem lehet dicsekedni. — Az árak meg egyre nőnek — szólt közbe egy férfi. — Pár esztendővel ezelőtt még harminc—negyven forintért vettem egy gyümölcsfacsemetét, most meg már a jobbak majdnem hetven forintba kerülnek. — Az én kertemben a sárgabarack van átokkal verve — állapította meg Juhász Péter. — Már az ötödik fát ültetem, szabályosan kiásom a gödrét, megforgatom a talajt, trágyát rakok bele, s hiába. Vagy meg se ered, vagy elszárad. Segítségre, tanácsadásra volna szükségem, de kihez forduljak? Valaki itt azt mondta, rakjak a gödörbe meszet. Elhiggyem, ne higgyem? — Szaktanácsot mi is adunk — jegyezte meg Kovács Sándornék leginkább azt tudjuk elmondani, ami az árjegyzékünkben szerepel, vagyis, hogy melyik fajta körülbelül mikor terem, milyen termést ad, és egyáltalán hogyan kell a gyümölcsfát elültetni. Ennek ellenére ritka a reklamáció és a panasz. Sajnos, eléggé sokan jönnek hiába, mivel most szőlőnk egyáltalán nincsen. Kereslet lenne rá, de csak azt árulhatjuk, amit a Sasad ideszállít, ők bérlik a területet, és tőlük kapják a százalékot is. Tavalyőszszel gyümölcsfákból is nagyobb volt a kínálat. Bízunk benne, hogy hasonlóképpen lesz majd az idén is. A másik győri „faárudában”, az Agroker tulajdonába került Külső-Veszprémi úti lerakatban zárt kapuk fogadták az odalátogatókat. A telepet tavaly ősszel a csornai szövetkezet bérelte, és olyan sikeres volt az árusítás, hogy az összes gyümölcsfacsemetét eladták. Idén ősztől várhatóan az Agroker szerzi majd be a csemetéket, és foglalkozik árusításukkal is. N. E. AZ ALÁBBI sorokhoz keresve sem találhatnánk jobb címet: Padláson tartott feleség. A történtek nagyrészt pontosan azonosíthatók, ráadásul itt az asztalunkon a kérés: „Szívesen olvasnék vigasztaló leveleket, hogy mielőbb elfeledjem azt a szörnyűséget, ami velem esett, amit halálig az emlékezetemben hordok”. Nem akarjuk az olvasók szívébe becsempészni az asszonyt — a név, a pontos cím nálunk —, de aki írni akar neki, szerkesztőségünk címére küldje a levelet, s ne felejtse rájegyezni a borítékra: „Ágnes”. + + + Amíg a hivatalos vizsgálatot nem zárják le, addig csak arról beszélhetünk, amit sikerült megtudnunk. Az ügy egyik főszereplője, a férj jelenleg orvosi megfigyelés alatt van, a másik, az asszony otthon. Ki tudja, mire heveri ki az átélt napok, hetek szörnyűségeit. Ha valakitől ötven esztendővel ezelőtt hallom az esetet, túlzásnak tartottam volna, kitaláltnak. De 1987-ben? Lehetnek veszekedések, haragok a családban, mégis felháborító az eset, jogosan szörnyülködünk, hat ránk, belülről, szívet szorítan. Papírra kívánkozik, ha nincs annak az öregasszonynak papagája, akkor talán sose tudódik ki az egész, vagy pedig — ez csak a képzeletemben játszódik le —, másképp kell ítélkeznünk valaki fölött. A madár a kalitkából suhant ki, azután a nyitott ab- Padláson tartott feleség lakón keresztül a szemközti ház tetejére szállt, és jóllehet, a gazdája kiabálta le, oda se a szónak, a padlásra röppent. Ment az asszony a szomszédhoz, mondta, mi történt, de a férfi a házba se engedte be, nemhogy a padlásra. Szó szót követett, egyre hangosabbak, voltak, az utcabeliek kezdtek gyülekezni, később hatósági személyek érkeztek, szóval az lett, mégiscsak fölmentek hárman a padlásra a madár után. A legjobb volna a többit el sem mondani, abbahagyni a történetet, mert ésszel tán föl sem fogható, ami a felmenők elé tárult: egy ketrec formájú deszkatákolmányban ült a szerencsétlen asszony, keze odaláncolva a gerendához, a szája bekötve. A kérdésekre — mert sok van — a vizsgálat ad majd végérvényes válaszokat. Az eset rövid leírásával ma az vezérelt bennünket, szólnunk kell előzetesképpen az ügyről, annál is inkább, mert terjednek ezzel kapcsolatban a mendemondák, s akik netán fáradt idegzetet örököltek, hamar továbbadják: embercsontokat találtak a padláson. Nos, elmondhatjuk, a körülményekhez képest jó egészségnek örvend az asszony, akit valóban március tizenkettedikétől tartott padláson a férje. És ütötte-verte. A miértre nincsen válasz. Ágnes se tudja, csak szeretné elfelejteni azt a két hetet, mint egy rossz álmot. VAJON HÁNYAN vannak, akik elhiszik, hogy az ilyen feledhető? Hallgatóznak a fülek, akinek sírni volna kedve, hát sírjon. Mi meg tűnődjünk azon, mit meg nem ér az ember Böjtmás havában, ezen a tájon, ahol manapság olyan kevés idő jut az elérzékenyedésre. J. J. 1987. április 1., szerda Ülést tartott a megyei párt-vb Az MSZMP Győr-Sopron Megyei Végrehajtó Bizottsága tegnap délelőtt ülést tartott. Megvitatta a Sopron Városi Pártbizottság jelentését a szakszervezeti munka továbbfejlesztésével kapcsolatos központi bizottsági és megyei állásfoglalás végrehajtásának helyi tapasztalatairól, majd tájékoztatót hallgatott meg az export árualapnövelő pályázati rendszerhez való kapcsolódás megyei tapasztalatairól. Ez utóbbi napirend vitájában részt vett és felszólalt Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettes, jelen volt Szénási Pálné dr., a Központi Bizottság munkatársa és Horváth László, a Külkereskedelmi Minisztérium megyei megbízottja. Kiállítás a barátság jegyében Mint arról már beszámoltunk, a magyar—szovjet barátsági hét alkalmából hétfőn ünnepélyes külsőségek között Győr város bemutatkozott Budapesten, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. A város legjelentősebb üzemei hozták el termékeiket, hogy bemutassák a főváros lakóinak. Reprezentatív, színes táblaképek ismertetik meg a látogatókkal Győr sokszínű életét, gazdag hagyományait és legújabb eredményeit. Képeink a kiállítás megnyitóján készültek. IPARI SZÖVETKEZETEK Felszálló ágban „A kicsi szép!” — állítja egy régi amerikai gazdasági szállóige. Utalva arra, hogy a hatalmas konszernek árnyékában aptó vállalkozások tízezrei éltetik az üzleti világot. A magyar gazdasági életben viszont legfeljebb egy „Csak a nagy a szép!” típusú szólás honosodhatott volna meg, hiszen még a hetvenes években is tartotta i magát a vállalategyesítési láz. Csak a nyolcvanas évek nehézségei fordították visszájára a központosító folyamatot: a trösztök és nagyvállalatok jórészét napjainkra önálló gazdálkodó egységekre bontották, sőt, még a kisebb szervezetek is még kisebb egységekké formálódnak — abban a nem alaptalan reményben, hogy a kisebb szervezetek rugalmasabban alkalmazkodhatnak a gyorsan változó gazdasági követelményekhez. A „kicsik szépülésének" folyamatáról tanúskodnak Győr-Sopron megye ipari szövetkezeteinek legfrissebb statisztikai adatai is: a Kiszöv mérlegbeszámoló jelentése a népgazdasági átlagot messze meghaladó fejlődésről és eredményességről adhat számot a szövetkezetek munkáját összegezve. Valótlan volna azt állítani, hogy az ipari szövetkezeteket megkímélték a kedvezőtlen világpiaci hatások — kommentálja a szövetkezetek eredményeit Horváth János, a Kiszöv elnöke. — Négy esztendővel ezelőtt, 1983-ban, mondhatni, mélyponton volt a szövetkezetek teljesítménye. Azonban tény, hogy a gazdálkodók kilábaltak a válságból, a népgazdasági mérlegbenmeghatározó szerepet játszó nagy állami vállalatokkal ellentétben azóta egyre növekvő termelési szintet, s egyre javuló minőségű gazdálkodást tudnak felmutatni. A múlt évben például a Kiszevben tömörülő ötvenhárom gazdálkodó átlagosan mintegy 11,8 százalékkal tudta növelni nettó árbevételét. A termelés minőségi tényezőinek javulására utal, hogy a termelési értéknél, illetve az árbevételnél nagyobb arányban tudták növelni a szövetkezetek nyereségüket. A megelőző évihez képest csaknem 18 százalékkal növelték tiszta jövedelmüket, a termelékenység mutatója — az egy dolgozóra számított termelési érték — pedig majdnem 17 százalékkal növekedett az elmúlt esztendőben. A népgazdaság egészére — sajnos — korántsem jellemző növekvő eredményesség hallatán aligha puszta kíváncsiságból kívánkozik a kérdés: — Minek tulajdoníthatók a javuló eredmények? — A már említett mélypont időszakában — mondja a Kiszöv elnöke — a szövetkezetek képesek voltak viszonylag hamar alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez : egyebek között gyártmánykínálat megújításával. A VITECH például több mint 30 százalékkal tudta növelni árbevételét új termékek, például a szovjet megrendelésre szállított antennaerősítők gyártásával, a pannonhalmi építők számára a tekepályák építése bizonyult a korábbiaknál jövedelmezőbb vállalkozásnak. Több szövetkezetnek pedig a körültekintőbb piaci minta hozott sikert, mint például a soproni Ciklámen vagy a kapuvári Diadal szövetkezet számára a nem rubel elszámolású export bővítése, illetve a kivitel jövedelmezőbbé formálása. S eredményt hozott a szövetkezetek számára az a felismerés is, hogy szükség van szervezeti struktúrájuk korszerűsítésére, az irányítási és érdekeltségi mechanizmus leegyszerűsítésére. A szervezeti megújhodási folyamat a legnyilvánvalóbban a hagyományos szövetkezeti formák kisszövetkezeti szervezettel történő felváltásában mutatkozik meg. Az átszerveződési folyamat 1982-ben kezdődött, s aligha tekinthető befejezettnek. Tavaly vált kisszövetkezetté például a Győri Lakatos ISZ, a Győri Műanyagfeldolgozó ISZ, a Lébénymiklósi Háziipari Szövetkezet, a Győri FATEX, a Soproni Építőipari Szövetkezet és a Téti Építőipari Szövetkezet. Mellettük új kisszövetkezetként alakult meg tavaly a Kazánjavító, az ELVISZ, a Dimenzió, valamint a Forma 1 néven bejegyzett kisszövetkezet. Az átszerveződések, illetve az új vállalkozásokután a Kiszöv immár ötvenhárom gazdálkodó tagszervezetének már csaknem a fele kisszövetkezet. (Folytatjuk.) Pethő Lajos KIÍAIFÖLD 3