Kisalföld, 1987. december (42. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-21 / 300. szám
Mérlegen az érdekvédelem !.............................................................................................................. A fogyasztók tanácsának egy esztendeje Elmúlt egy év, öregebb lett egy esztendővel a fogyasztók győri tanácsának szervezete is. Az évtized elején életre hívott országos érdekvédő hálózat helyi csoportja immár túlvan az útkeresés nehéz időszakán, s elfoglalta illő helyét a gyártók, a szállítók, a forgalmazók, a fogyasztók és a hivatalos ellenőrző szervezetek között. A társaság harminc szakembere rendszeresen és tervszerűen figyeli a város kereskedőinek és szolgáltatóinak munkáját, kivizsgálja a fogyasztók panaszait és hatékonyan támogatja a hivatásos ellenőrök tevékenységét. Az idei vizsgálatok mérlegéről, a megyeszékhely kereskedelmi és szolgáltatói hálózatának színvonaláról beszélgettünk Kadler Gusztávval, a tanács győri elnökével. — A fogyasztók győri tanácsa fél évtizede működik, öt éve kíséri figyelemmel a kereskedelem és a szolgáltatás munkájának minőségét és árait. Javult vagy romlott a fogyasztók helyzete, mi történt, mi változott Győrött a fél évtized alatt? — A fogyasztók szempontjából nézve, elsősorban az árak alakultak kedvezőtlenül az elmúlt években. Az áru nem lett több, a szakemberek nem lettek jobbak és udvariasabbak, mint korábban, de az árak az új üzemelési formák, a jövedelemérdekeltség miatt emelkedtek. A boltvezetők, a szolgáltatók abban érdekeltek, hogy minél nagyobb nyereséget hozzanak létre, s ennek legegyszerűbb módja az áremelés, a szabadáras rendszer lehetőségeinek a kihasználása. A szabad ár ma már annyira szabad, hogy az árellenőrzésnek alig van értelme. — Az emberek azt hitték, hogy a szabad ár, a szabad, korlátozások nélküli piac versenyhelyzetet teremt, s a versenyből a legjobbak, a legolcsóbbak kerülnek ki győztesen. — Nálunk hiányzik a kereslet és a kínálat egyensúlya, így a piac ítélete nem befolyásolja az árakat. A hiány automatikusan áremelkedéshez vezet. — Milyen vizsgálatokat végzett és milyen eredményre jutott az idén Győrött a fogyasztók tanácsa? — Egy városkörnyéki vizsgálattal kezdtük az évet, arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen a megyeszékhely körüli kistelepülések ellátása. Megállapítottuk, hogy az alapvető élelmiszerek mindenhova kellő időben és kellő mennyiségben eljutnak, de az üzletek kivétel nélkül veszteségesek. Ez az állapot véleményünk szerint sokáig nem tartható fent. Ha az illetékes tanácsok nem csalogatják a magánszektort megfelelő kedvezményekkel a falvakba, akkor előbb-utóbb baj lesz az ellátással. A magánkereskedelemmel, a város határain belül is sokat foglalkoztunk. A népi ellenőrzéssel közös vizsgálatunk megállapította, hogy a magánkereskedők fegyelmezettebb, udvariasabb munkát végeznek, mint az állami boltok dolgozói, s az áraik sem magasabbak. Megvizsgáltuk a szolgáltatások helyzetét is. Ellenőreink jelentése szerint gyakori az árakkal való visszaélés és az alkatrészhiányra való hivatkozás. Főként a műszaki jellegű javítók, szerelők azok, akik saját hibáikat és kényelmességüket takargatják az alkatrészhiánnyal. — Ha jól emlékszem, ezt a vizsgálatot a gyakori fogyasztói panasz miatt kezdeményezte a társaság. — Igen. A fogyasztó egy darabig vár, aztán panaszt tesz. A furcsa az, hogy hivatalos vizsgálat esetén rögtön van alkatrész. — A fogyasztók győri tanácsa a népfront városi bizottságán érhető el. Véleménye szerint a fogyasztók megfelelően tájékozottak arról, hogy a tanács hol működik és mit csinál? — Mi a fogyasztókkal elsősorban a fórumainkon, a lakóterületi összejöveteleinken találkozunk, itt biztosítva van a közvetlen, jó információáramlás. Kiváló a kapcsolatunk a sajtóval, a rádióval is, s mi magunk is tervezzük saját érdekvédő kiadványok létrehozását. Reméljük, hogy még karácsony előtt utcára kerül a fogyasztók könyve, amely számos jó tanács mellett tartalmazza szinte valamennyi győri kereskedő- és szolgáltatóhely címjegyzékét. Mindez természetesen nem pótolja a személyes kapcsolatot. Szeretnénk, ha mindenki fölkeresne bennünket akit vélt vagy valós hátrány ért a városban. — Győr, kereskedelem, szolgáltatás. Mi jut eszébe erről a három szóról? — A győri állampolgároknak nincs okuk komoly panaszra az áruellátás és a szolgáltatások ügyében. A város szerencsés helyzetben van, átmeneti zavarokat, sorban állást csak a bevásárlóturizmus okoz. Ezzel a kérdéssel véleményünk szerint nagyon komolyan kellene foglalkozni. Javasoljuk például a harmadik piacnap bevezetését, amely tehermentesítené a szerdai és szombati csúcsforgalmat. A másik dolog, amit a jövő szempontjából fontosnak érzek, az az, hogy tovább kell javítani az érdekvédő munkát. Jövőre az emberek nagyon megnézik, hogy mire és mennyi pénzt fizetnek ki, megnő a panaszok, bejelentések száma. A fogyasztók tanácsának most az a legfontosabb feladata, hogy fölkészüljön a növekvő feladatok ellátására. Gaál József Csatlakozás a társadalmi programhoz Éves értékelés a megyei Vöröskeresztnél Évzáró ülést tartott a múlt hét végén a Magyar Vöröskereszt Győr-Sopron Megyei Vezetősége. A tanácskozás napirendi pontjai keretében értékelték az idei munkát, meghatározták a jövő esztendő fő feladatait, jóváhagyták a vezetőség következő évi üléstervét, majd Gulyás János megyei titkár tartott beszámolót a Magyar Vöröskereszt VII. kongresszusáról, és ismertette a kongresszusi határozat feldolgozásának ütemtervét. Röviden összefoglalva: programokban és eredményekben gazdag évet tudhatnak maguk mögött a Vöröskereszt megyénkbeli tagjai, aktívái. A meghatározó a kongresszusi készülődés volt, az ennek jegyében zajló beszámoló taggyűlések, különböző szintű küldöttgyűlések tulajdonképpen már áttekintést adtak jórészt az idei tevékenységről is. Az egészségvédelemben a közegészségügyi és járványügyi munka támogatása volt a kiemelt program, ezen belül részt vállalt a szervezet az AIDS elleni küzdelemhez nélkülözhetetlen felvilágosító propagandából. Mind az egészségvédelemben, mind a családvédelemben a hátrányos helyzetű rétegekre fordítottak fokozott figyelmet, kutató, jelző és nevelő munkával. Aktívan részt vállaltak a vöröskeresztesek a környezetvédelemben, támogatták többek között a megyei tanács „Az év legrendezettebb és kulturált környezetű települése” címmel meghirdetett felhívást, amelynek első helyezettje Beled és Lövő lett, a Vöröskereszt oklevelét Ágfalva, Győrladamér, valamint Mihályi, serlegét pedig a soproni Jereván lakótelep nyerte el. A hagyományokhoz híven megrendezték a mozgássérült gyermekek nyári táboroztatását, sor került az iskolások csecsemőápolási versenyére, egyes helyi vezetőségek szerveztek házi gondozási, betegápolási tanfolyamot. Adódtak kisebb nehézségek és hiányosságok a véradás-szervezésben, de összességében e ténykedés is megfelelt az elvárásoknak. Az új problémák felismerésének köszönhetően remélhetőleg tovább javul a véradó-szervezői tevékenység. Pótolhatatlan szerep jut az emberbaráti szervezetnek az elsősegélynyújtási ismeretek elsajátíttatásában, mind a diákok, mind a dolgozók körében, valamint a Polgári Védelemnél. A jövő évre is akad bőven tennivaló, a feladatok továbbra is sokszínűek, változatosak, ám mindenképpen előtérbe kerül az egészségmegőrzés társadalmi programjának kiemelt támogatása. T. J. 1987. december 21., hétfő Teleffontalanul A postásnak sem csenget... Elutasítja a segítséget, amikor kiszáll tolókocsijából munkahelye, az ásványrárói postahivatal előtt. Két botra támaszkodva, lassan, óvatosan baktat föl az enyhe emelkedőn, közben magyarázza : — Egyedül jobban megy, húsz év alatt megszoktam, kitapasztaltam a járást. Tulajdonképpen épp szabadságon van, csak, ebédjéért jött be, amit kolléganője néhány perccel előbb hozott meg a helyi vendéglőből. A postáshölgyek érezhetően kedvelik a súlyosan sérült munkatársukat, Nemeskéri Jánost. De nem csak ők, hanem a helybéliek közül még nagyon sokan nyújtanak neki segítséget, igyekezvén könnyebbé tenni életét. János sorolja, ki mindenki méltó említésre: — A múlt télen például többször a katonák hoztak be dolgozni, sokat köszönhetek az Erdei Termék Vállalat dolgozóinak, most például a lakásom ajtajait szigetelik le, nem hagy magamra a téesz, egy barátom bekötötte a villanykályhákat. Mindenki segít, csak a munkáltatóm, a Posta nem. A temetésen is megígérték: kérhetek bármit, forduljak hozzájuk, ha valamire szükségem van. Azóta sem értek rá ... Nemeskéri János öt hónapja él egyedül az ásványrárói családi házban. Édesanyja 35, édesapja 30 évig volt ugyancsak postai dolgozó. E tények ismeretében megdöbbentő, amiért a Mozgássérültek Győr-Sopron Megyei Egyesületének titkára kért tőlünk segítséget Nemeskéri János gondjának megoldásában: a fiatalembernek telefonra lenne szüksége — igényjogosultságát ki vitatná? —, ám úgy tűnik, egyhamar nem jut hozzá. — Mióta van benn a telefonigénylése? — Ha jól emlékszem, 1982 óta. Édesapám súlyos cukorbeteg volt, ezzel is indokoltuk a kérelmet, amit támogatott a tanács is, a mozgássérültek egyesülete is. — Mivel indokolják, hogy nem kap telefont? — Többfelé kérvényeztem, kaptam udvarias és kevésbé udvarias választ, de egyelőre mindegyik elutasító volt. Járt kinn egy férfi, felmérni a lehetőségeket, azt mondta: hat oszlopot kellene felállítani ahhoz, hogy elvezessék hozzám a telefonvonalat, és az 35 ezer forintomba kerülne. Mondtam, akkor inkább ne... — Mennyi a fizetése? — 3550 forint. — A lakásától milyen távolságra van a legutolsó telefon? — Körülbelül kétszáz méternyire áll az a ház, ahol működik készülék. A szemben lakó szomszédnak pedig van telefonkötvénye. Miközben beszélgetünk, jól hallani: a hivatal másik helyiségében a munkatársnők méltatlankodnak fotós kollégánknak. Szóba került az is, hogy bezzeg a MÁV és a Volán legalább ingyen utaztatja dolgozóit, ám a postai alkalmazottaknak is minimum kötvényt kell váltaniuk, ha telefonhoz akarnak jutni. János szemét ellepi a könny, amikor újra a munkaadó céget említi: — Beadtam a kérést a telefonigénylés mellé szociális kedvezményre. Akadt, aki biztatott: megkaphatom. Más azt mondta: ne is reménykedjek, hisz családi ingatlanom van. Nem tudtam mást felelni, mint azt: körtefára mégsem igényelhetek telefont. Tudjuk, a Magyar Posta sincs könnyű helyzetben, de talán néha több méltányosság is elkelne, ha pénz és lehetőség nincs, a meleg, baráti szó helyettesítheti. Tábori Judit Fotó: Laposa Tibor KIÍAIFOID 5